Szabó Palócz Attila: keserű csillag
*
olcsó kis szevdalinka Mira Furlan emlékére
Pergő ritmusú szevdalinkák mosnak itt partot
könnyhullajtó fenyvesek alatt
a leanderbokrok árnyékában
fecsegőmaratont ülnek a páriák
rühellvén az emlékezést
itt úsznak el kincseink az apállyal
vízben ázó szerelmek, szenvedély
kerecsensólyom szárnya roppan a súly alatt
katonás léptek dagasztanak latyakra iszapot
itt vagy ott?
mit hagyott?
kopár sziklák szikkadnak a tűző Nap sütőjében
alvó jégkockák a langymeleg koktélban
valaki nyitva hagyta a sparheltet
ma ontják véremet
te küldted
a forróság mintázza itt bőrünk árnyalatait
aránypárokban sorakozunk a védőfaktorok harcmezején
mint az iszapba ragadt katonacsizmák
belesüppedve, belesüllyedve, beleragadva a nedves cuppanásba
a mindennapok hívó szavába
beleszürkülve az akarásba
keserű csillag ont homályos fényt a vakvilág csillogására
túl nagy nyomás nehezedett a kitartásra
túl sokat várt a tűréshatárától a gerinc
mert ha ez itt egy árok, akkor az ásva jó
mert ha ez itt egy hegy, akkor a vadhajtásra
hajtóknak képzeltük magunkat az erdőbe rohanva
pedig vadak voltunk – mások nem is lehettünk volna
tán –, s egyre vadabbak…
útlevelünket mellényzsebbe tűzve
ebben a keserű fényben most tűréshatárátlépésre jelentkezünk
ha papírjaink vizslatására alkalmi jelentkezők
még akadnak…
egyre vadabbak…
Illusztráció: ‘Севдалинка’ (Szevdalinka Mira Furlan emlékére) – fh. Lepota poroka, 1986.
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
