Mirtse Zsuzsa: Önszócikk
*
Kislány korában aranyásó szeretett volna lenni, kincskereső. Aztán rájött, hogy ahhoz, hogy kincseket találjon, nem kell tengeren átkelnie, nem kell hétmérföldes csizmát húznia. Itt kötött meg, ebben a földben, nem menne innen el soha.
Szeret verset írni. Ha prózát ír, valahol akkor is verset ír. Nem a történetek fontosak neki, hanem az, ami a szavak mögött van. Képtelen megjegyezni a filmek cselekményét. Ha végre megnéz egyet, azt sem tudja elmesélni később.
Alapvetően bizalmatlan, nem hét, hanem legalább hetvenhét próbát kell kiállnia annak, akit akár csak a küszöbig is beenged.
Bermuda-háromszög. Elnyeli, amit belédobsz, sosem fog kiadni, szétmesélni. Nem fogod visszahallani a történeteidet. Ez sokak számára bátorító. Dobálják bele a titkokat, a titkaikat, és ő szépen valamennyit elnyeli. Máskor csatos lakktáskába zárja, behajigálja a szekrény mögé, rátolja a bútorokat, rajtuk alszik, betámasztja velük az ablakot. Néha visszaváltja, vagy ha mégsem, (szelektív) hulladékgyűjtőbe teszi, esetleg elégeti az összeset. Vagy átpárolja magán – és megírja őket. Vissza fogod hallani a történeteidet. Így születnek a könyvei. Így tud legjobban hallgatni magáról.
Mégis, inkább folyó. Szeretnek a partján állni az emberek. Arcukat mossák benne, és szépek lesznek tőle. Néha elárasztja a földeket, ilyenkor nagy kárt okoz maga körül, visítva menekülnek előle ugyanazok, akik eddig benne mosakodtak meg.
Fejében kicsi fiókokat lehet kihúzogatni. A fiókokon apró címkék: délelőtti hangulat (hol ilyen, hol olyan alakú ez a fiók), érzékenység, belenyugvás, meghátrálás, türelem (ez utóbbi fiókok üresen tátonganak), hiány (elég nagy fiók, ennek megfelelően a címkéjét is igen nagy, kacskaringós betűkkel írták tele), vágyak (szép, fehérre festett fiók), és még ki tudja, hány, külön nyíló-záródó kis rekesz. Ezekben rejtegeti magát.
Makacsul hisz idejét múltnak tartott dolgokban. Sajnálja, hogy nem szkanderozhatott soha Balassi Bálinttal. Néha nem tudja megkülönböztetni, mivel szabad játszani – és mivel nem. Az érdekli, hogy megtalálja mindig azt az égdarabot, ahol viszonylag akadálymentesen repülhet.
Betűországban él. Szerencsés embernek tartja magát. A napi munkái az irodalmi tevékenységén túl is betűk között zajlanak: olvasószerkesztéssel, kötetgondozással foglalkozik, vezetett évekig irodalmi műsort a Katolikus Rádióban, kreatív írás kurzust tart biblioterapeuta hallgatóknak, irodalmi fellépéseket vállal, esteket moderál, megeteti a cicáit, mindig elhatározza, hogy kevesebb növényt tart. Jelenleg művészeti tanácsadóként dolgozik.
Szeretne úgy rétest kapni estére, hogy mégsem kell egyszerre lépnie. Barátokat és emlékeket gyűjt. Fehérkavicsos napokat.
Hat megjelent kötete van (és néhány félig megírt a fiókban):
Égforgató csodagyűrű (mesekönyv, Méry Ratio Kiadó, 2004)
Lovagkór – Játék nemekkel és igenekkel (prózakötet, Méry Ratio Kiadó, 2007)
Fogadó a négy macskához – regény (Ciceró Kiadó, 2010)
Idő és mérték – Szabálytalan versek (verseskötet, Napkút Kiadó, 2010)
Kondenzcsík – Főbenjáró versek (verseskötet, Méry Ratio Kiadó, 2011)
Sötétkamra – Előhívott versek (verseskötet, Magyar Napló Kiadó, 2013)
További részletek a honlapján: →www.sites.google.com/site/mirtsezsuzsahonlapja/
(2017)
Illusztráció: Önlexikon
Ezek is érdekelhetik!
Jámborné Balog Tünde: Önszócikk+ →
Sárközi László: Önszócikk →
Lajtos Nóra: Önszócikk →
