Hegedűs Gyöngyi: delta
*
egy véletlen
találkozás az üresség partján többet ér
nekem, mint a történelem egésze
(Borbély András)
égmélyből felszivárgó eső, porhanyóssá tesz vízzárónak hitt rétegeket, hát lehet a test földnél mélyebbre temetett, erre ki érzék-fenyítené az éppen uralkodó szervek mentén, már csak az álomra vár, mi nem népet választ, és nem embert, nem pre és nem post, maga az átdelelő árnyék, kérjük, ürítse ki sebeit, mondja alig hallhatóan, mégis mindent áthatóan, a hang hajnali jégköbméter temploma, csak akkor ébreszti, ha azelőtt rendül meg, mielőtt meghatódna.
Fotó: Hegedűs Gyöngyi
Illusztráció: a szerző fotójának részlete
Ezek is érdekelhetik!
Devecsery László: KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS (versek) →
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
