Benyó Tamás: Imaginációk (két vers)
Imagináció II.
Az agy, mint merengő tulipánbimbó
még várakozik odaát.
Lépcsők,
pereg a nyál.
Körültekint egy teremtett lélek,
lepkehálót kapott karácsonyra.
Esélytelenül
Mit számít, hogy savanyú, vagy keserű
a szánk íze?
Többre hivatott, ki kevesebbnek
s kevesebbre, ki többnek képzeli magát.
A kezdet bálvánnyá kövesedett pénisze körül
szemerkél végzetünk pernyehada.
Még meggondolhatjuk, merre meddig.
Elgereblyézve magunk után hőzöngő bűneinket,
a megigazulás árnyékában idézhetünk
esthajnalt, ragyogó csillagot.
Illusztráció: Shih Yun Yeo: Moment in space No. 1
Ezek is érdekelhetik!
Devecsery László: KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS (versek) →
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
