október 31st, 2022 |
0Deák-Sárosi László: Gladiátor
*
Bölcs centurio, kérdjed urad, s inkább a senatust,
Mért árnyjáték lesz ismét az az ünnepi műsor?
Tudják, hogy gladiátoruk és hívük vagyok én, bár
Tollat forgattam, s etruszk vér forr ereimben.
Róma dicsőségét aprópénzekre beváltják?
Kardnak tűnő képpel, s képként sújtó karddal?
Cirkuszt adva kenyérként s lángost szórakozásnak?
Mindkettő táplálék, s óvd, hogy fel ne cseréljék!
Nem látvány áráért küzdünk lent a porondon,
Híg idióták kedvét, kényét lesve parancsra.
Az, mi az engesztelnivaló a mi isteneinknek,
Az gladiátorainknak lesz jutalom: becsület s név!
Hol van az ősi, az etruszk százados ünnepi játék?
Hol van a harcok előtti, a nagy fogadalmi parádé?
Oly ok s cél, amiért felbuzdul a méla s a gyáva,
Légyen bár birodalmotok őre vagy épp gladiátor.
S hol van Décimo Junio Bruto Esceva, a consul,
Még, aki néhai atyja miatt küldött be a körbe
Egy szolgát, s hol van bár gaz Commodus, a caesar,
Kit még láttak kardjával lent, itt, a porondon?
Nem méltó, ha egész sereg afrikait lök a princeps,
És a senatus elém fegyver nélkül, s a keresztény,
Kőre kenyérrel visszadobó, jámbor tömeget bár,
Vagy vadakat s idomított vágóhídra menőket.
Hadd küzdjek meg s méltó ellenséggel utolszor!
Vagy legalább a legelszántabb, nagy római hőssel!
Ám, ha e harc csak játék, úgy legyen az s ne a képe,
Pengjen a kard, s én nem sajnálom erőm, sem a vérem.
Vagy ha csak árnykép lesz az a műsor, játsszuk a virtust,
Bátorság, tisztesség és szeretet jeleként mind,
S nem tűzzük zászlónkra fonákság balga erényét,
Jósolják a Sybill-könyvek hamisítva nekünk bár.