Nemes Klára: A szabadság madara (próza-tánc)
*
A SZEREPLŐK KITALÁLT SZEMÉLYEK, EZÉRT BÁRMI HASONLÓSÁG A VALÓSÁGGAL A VÉLETLEN MŰVE
SZEREPLŐK
EMI / átlagos külsejű
ZSUZSA / Emi édesanyja
TOMI / a szomszéd fiú
PANNI / Emi barátnője
BABA / Panni egyetemi csoporttársa
ATTILA / Panni bátyja
CSÁSZÁR / Attila barátja
JOCI BÁCSI HANGJA / a pereces
TOVÁBBI HANGOK / gyerekek, fiatalok, szomszédok, járókelők
TÁNCOSOK
Fontos szerepe van a koreográfiának a dráma során.
A mozgás dinamikájára, a mozdulatok önkifejező erejére van szükség, éppen ezért énekbetét nélküli zene hangzik fel!
A rendező kellő érzékkel tud még a drámai fokozás érdekében táncbetéteket alkalmazni.
Táncosok a közlekedők a járdán, az úttesten (autóval, biciklivel, stb.), Emi álomképeinek megjelenítői.
Táncosok a Városligetben focizók, sétáló párok a parkban, verekedők Császár társaságában.
Táncosok a tüntetés napján, az utcán tüntető fiatalokat jelenítenek meg, kiemelkedő rész a koreográfia számára.
Városliget napjainkban, egy langyos, tavaszi napon
1.
Tomi egy padon üldögél, és újságot olvas
Emi közeledik lassacskán, babakocsit tolva maga előtt.
EMI Mami bogara, kis huncutkája! (boldog gőgicsélés hallatszik) Mosolyogj rám, napsugár! (a padhoz érnek, Emi megállítja a babakocsit, majd rögzíti a fékpedált) Most pihenünk egy kicsit, csak hunyd le szép szemed! Ügyes kislány! Aludj szépen! (fáradtan a pad támlájának dől) Végre…
TOMI (összehajtja az újságot, és éppen menni készül, amikor Emire pillant) További szép napot!
EMI Elnézést, nem is vettem észre…
TOMI Emi!
Pillanatnyi meglepett csend után…
EMI Tomi? Ezt nem hiszem el!
TOMI Valóban te vagy!
Tomi legszívesebben átölelné Emit,
Emi zavara azonban meggátolja benne.
TOMI Az évek alatt szinte semmit sem változtál!
EMI Te annál inkább! Megemberesedtél, csak a mosolyod maradt a régi.
TOMI Hát igen, jól tart az asszony.
EMI És ez a bajusz! Ha nem köszönsz rám, meg sem ismertelek volna.
TOMI Harminc év nagy idő.
EMI Engem is kezdenek ellepni a barázdák, főleg a szemem körül. Hiába, öregszünk, mi sem vagyunk kivételek. Mennyit mondtál? Harminc év?
TOMI Annyi bizony.
EMI Így elrepült az idő. (feszülten felnevet) Emlékszel még Joci bácsi perecére?
TOMI Hogyne emlékeznék, mintha tegnap lett volna. És a nagy platánfára is.
Izgatottan néznek egymásra, majd Emi elkapja tekintetét.
EMI Na és mi történt veled, amióta nem találkoztunk?
TOMI Leszereltem és Kanadába mentem.
EMI Akkoriban hallottam róla, de azt hittem, csak szóbeszéd.
TOMI Olykor meglepő fordulatokat produkál az élet.
EMI És mivel foglalkozol?
TOMI Újságíró lettem.
EMI Hihetetlen! Régen ki nem állhattad azokat, akik írnak.
TOMI Túl sokan írtak. És túl sok mindenről.
EMI Ez igaz. Mégis, hogy kerültél a sajtó közelébe?
TOMI A feleségem unszolására tettem egy próbát és sikerült.
EMI Gondolom, komoly témákkal foglalkozol.
TOMI Isten őrizz! Messziről kerülöm a politikát. Természetfotós lettem és a képeimhez publikálok szövegeket.
EMI Szóval környezetbarát vagy. Abban is van némi politika.
TOMI Részemről kizárt. Tiszta lappal kezdtem Kanadában. Amióta a vadonban barangolok letisztultak a gondolataim, az érzéseim, és olyan mélyen alszom, mint egy mormota.
Emi visszanyeri nyugalmát.
EMI Elképesztő számomra ez a változás! Bár látszik rajtad, hogy kiegyensúlyozott vagy.
TOMI Mondd ki bátran, boldog.
EMI Szerencsés ember.
TOMI Valóban az vagyok. Amennyire lehet.
EMI Szóval családot alapítottál. Gyerekek?
TOMI Valahogy nem jött össze.
EMI Kár.
TOMI Bizony kár. (a kisbabára pillantva) Neked azonban láthatóan sikerült.
EMI Ő a kisebbik lányomé. Alig féléves.
TOMI Két lányod van?
EMI Lányos család vagyunk.
TOMI Unokák?
EMI Ez az egy.
TOMI (miközben az újságot birizgálja) És a többiek a Népköztársaság útjáról?
EMI Ma már Andrássy út.
TOMI Ó, igen. Ma már az.
EMI Panni az egyetemen tanít, Attila Franciaországban él, dokumentumfilm rendező.
Császár országgyűlési képviselő, Baba pedig…
TOMI Babára nem vagyok kíváncsi.
EMI Pedig neki lett a legérdekesebb hivatása. Önismeret fejlesztő tréningeket tart.
Óriási sikere van!
TOMI Még csak az undor sem fogott el. Pedig ha tudnád…
EMI Mit?
TOMI Szóra sem érdemes. Elmúlt. Inkább mesélj magadról, hogy telnek a napjaid!
EMI Mondd csak, hadd halljam! Ha már belekezdtél, fejezd is be.
Halk gépzene…(vurstli)
TOMI Meggondolatlanul szóltam el magam.
EMI Most már tényleg kíváncsivá tettél!
TOMI Baba rólunk is írt feljegyzéseket.
EMI Hogy rólam azt tudom, de rólad? Ezért szereltél le?
TOMI Ez csak egy csepp volt a pohárban.
EMI Előállítottak?
TOMI Kaptam egy szóbeli figyelmeztetést.
EMI Nem értelek. Mért nem mondtad el akkor?
TOMI Kinek? Úgy kerültetek, mint a pestist.
EMI Tudod, hogy oka volt.
TOMI Szerettem volna tisztázni a dolgokat, de nem adtatok rá lehetőséget.
EMI Kár róla beszélni.
TOMI Sohasem késő.
EMI Számomra minden a múltban ragadt.
TOMI Ezt te sem gondolod komolyan! Emi a különleges mosolyával, a szókimondásával, az óriási nagy igazságérzetével. (Emi fel akar állni, Tomi azonban visszatartja) Bocsáss meg, nem akartalak megbántani!
EMI Az évek elteltével egyre érzékenyebbé váltam.
TOMI Ezek szerint nem teljesedtek be az álmaid. Vagy mégis?
EMI És a te vágyaid?
TOMI Hoztam egy döntést, és mint kiderült, helyesen. Valami azonban kiszakadt belőlem és itt maradt. Bolond fejjel nem küzdöttem érte. Azt hittem, teljesen reménytelen. Talán ha kaptam volna valamiféle jelet.
EMI Mire?
TOMI Hogy megbocsátasz…
EMI Fiatalok voltunk.
TOMI Éppen azért.
Emi, hogy leplezze izgalmát megigazítja a baba takaróját.
TOMI (pillanatnyi szünet után) A férjed? Rendes ember?
EMI Elváltam.
TOMI Akkor rosszul bánt veled.
EMI Nem illettünk egymáshoz.
TOMI És azóta?
EMI Egyedül élek.
TOMI (kukába dobja az újságot) Hogy tudtad elképzelni vele a közös életet? Már akkor is túlságosan különbözőek voltatok.
EMI (megrökönyödve) Kiről beszélsz?
TOMI A rózsadombi ficsúrról.
EMI Császárról? Még felvetésnek is hibás gondolat!
TOMI Akkor szóbeszéd volt, semmi más…
EMI Kitől jött?
TOMI Nem emlékszem.
EMI Persze, hogy nem. Rég volt.
TOMI Nem is annyira rég.
EMI Mégis, hogy lehetséges, hogy elhitted? Ennyire nem ismertél?
TOMI Talán csak el akartam hinni, hogy el tudjak menni.
EMI Búcsú nélkül, szó nélkül.
TOMI Így volt a legkönnyebb. Legalábbis akkor így gondoltam.
EMI (lassan feláll) Felébredt a kicsi. Mennem kell. (egyre erősödő nyöszörgés hallatszik a babakocsi mélyéből)
TOMI (megfogja Emi csuklóját) Emi, holnap még itt leszek. Megihatnánk egy kávét?
Emi zavartan pillant a platánfa felé, majd hirtelen lesüti a szemét. Tomi még mindig az arcát kutatja fesztelen.
EMI Minek?
TOMI (maga felé fordítja Emit) Kérlek, nézz a szemembe!
EMI (a szemébe néz) Kár lenne a gyógyult sebeket feltépni.
TOMI Mindössze beszélgetnénk egy kicsit.
EMI Az imént beszélgettünk.
TOMI Nem érdekes, hogy pont ugyanazon a helyen találkoztunk?
EMI Véletlen volt. Hamarosan elillan, mint az a márciusi nap harminc éve.
TOMI Érezhetően mindkettőnkben nyomot hagyott.
EMI Elmúlt.
TOMI Valóban? Akkor most mért remegsz? Az én szívem is majd kiugrik a helyéről!
EMI Más lettem, és te is megváltoztál.
TOMI Éppen ezért. Kérlek. Még nem is meséltél magadról.
EMI Ugyan mit mondhatnék?
TOMI Mindent.
EMI Ennyi évet lehetetlen egy kávéidőbe gyömöszölni!
TOMI Próbáljuk meg.
EMI Nem lehet.
TOMI Elbúcsúznék!
EMI Jó volt látni téged. (felsír a kicsi) Isten veled! Tamás. (elsiet)
Tomi áll és csak néz Emi után, míg alakja el nem tűnik a messzeségben.
Gyerekek hangját hallani,
egy hang kiválik a többi közül.
GYEREKHANG Csókolom, óvó néni!
Az elsuhant évek álomszerűen visszatérnek. Joci bácsi hangját hallani, aztán a vurstli örökös gépzenéjét egyre hangosabban…
1980-as évek közepe, tél vége, tavasz kezdete
2.
Helyszín: utcai jelenet – TÁNC
Táncosok elevenítik fel a kor szellemét, siető emberek, bandukoló párok, fiatalok Trapper farmerban, Trabanttal, Zsigulival közlekedők, villamos csikorgó hangja, közúti lámpa villanása, 80-as évek zenéinek kavalkádja, és amit még a rendező „belelát” a koreográfiába…
3.
Helyszín: az emeleti bérlakásban Emi szobája
Polcok, tele könyvekkel, az egyik sarokban varrógép, mellette egy fából készült ruhafogas, sálakkal, kalapokkal, néhány köpennyel, egy régi óriástükör, íróasztal írógéppel, rengeteg teleírt lappal, és egy hosszú cigarettaszipkával, egy kis asztalon lemezjátszó, alatta egy doboz, tele lemezekkel.
Emi az ablaknál áll, és az utcára bámul,
Zsuzsa lép a szobába.
ZSUZSA Emi!
EMI…………………………………………………………………………………………
ZSUZSA Tudom, most nagyon fáj, de később belátod…(nem tudja folytatni, mert Emi feléje fordulva közbevág)
EMI Mit anya? Hogy mások elvárásai szerint kell élnem? Hogy nem dönthetek a saját sorsomról?
ZSUZSA………………………………………………………………………………………..EMI Láttam, hogy próbáltál megfelelni a nagyinak, a munkahelyednek, mindenkinek, aki csak a közeledbe került. Mondd, megérte? Ettől több lettél mások szemében?
ZSUZSA Példát kellett mutatnom, mint egyedülálló anya. Legalább te kerülj ki ebből a gödörből!
EMI Milyen áron? Hogy engedelmesen azt teszem, amit mondanak? Gondolkodás nélkül? Akarat visszafojtva?
ZSUZSA Ugyanazt érzem, mint te.
EMI Nem hiszem.
ZSUZSA Pedig hidd el, a legszívesebben én is üvöltenék. De mit érnék vele? Azt gondolod, könnyebb lenne?
EMI Mért nem védtél meg?
ZSUZSA ……………………………………………………………………………………….
EMI Eddig küzdöttél értem. Harcoltál, mint egy anyatigris. Most feladtad. Mért?
ZSUZSA Nem akarom, hogy úgy végezd, mint én. Ki kell törnöd! Vagy három műszakban akarsz dolgozni selyemszövőként? Én is más életet képzeltem magamnak, de azt kellett tennem, amit mondtak.
EMI Félelemből rám kényszeríted az akaratodat.
ZSUZSA Emi! Óvónőnek lenni csodálatos dolog! Én nem lehettem, de te!
EMI De én? Szóval valósítsam meg a vágyaidat? Csakhogy én nem te vagyok! Nekem mások a céljaim, az álmaim, anya!
ZSUZSA Régóta egymagam vagyok, senki segítségére nem számíthatok. Bármi történik, nekem kell megoldanom.
EMI Ezt csodálom benned. A függetlenségedet.
ZSUZSA A látszólagos függetlenségemet. Volt, hogy engem is behívatott magához a gyárigazgató. Alig lehettél tízéves. Azt mondta, elvált nőként példát kell mutatnom a lányomnak, nem váltogathatom a kapcsolataimat, inkább menjek férjhez az egyik munkáshoz.
EMI Nem is váltogattad.
ZSUZSA De ezt állították rólam, és nekem nem lehetett igazam.
EMI Azóta eltelt nyolc év. Más világban élünk.
ZSUZSA Mennyiben más?
EMI Annyiban, hogy előttem a lehetőség, követhetném a vágyaimat.
ZSUZSA Ma bizonyosodott be, hogy mégsem.
EMI (könyveire mutat) Mért ez a sok könyv?
ZSUZSA Szeretsz olvasni. Arra gondoltam, talán ezektől kedvet kapsz, hogy diplomát szerezz. Egy jó állást, ahol nem töröd össze magad, ahol jó fizetésed lehet. Nekem nem adatott meg, de te…
EMI Eszedbe sem jutott, hogy az olvasással a kíváncsiság csak egyre nagyobb lesz bennem? Kitárult előttem egy új világ, szabad gondolatokkal, eszmékkel!
ZSUZSA Ezek csak kitalált történetek.
EMI Igaz mondanivalóval!
ZSUZSA Én ehhez nem értek. Megtettem mindent, hogy műveltebb legyél, mint én. S látod? Sokan irigyelnek a rengeteg könyvedért. Még Panniék is sokszor idejárnak kölcsönkérni a könyvtár helyett.
EMI De mit érek vele? Inkább lennék buta, akkor talán nem hajtana a vágy a céljaim felé!
ZSUZSA Illúziókból nem építhetsz várat, Emi.
EMI Illúziókból? Most már te is ezt mondod?
ZSUZSA Alkalmasnak tartanak, hogy óvónő legyél. Ők a tanáraid, jobban tudják, mint én.
EMI Valóban? Csakhogy én nem akarok óvónő lenni!
ZSUZSA Most a fájdalom beszél belőled. Később majd higgadt fejjel átgondolsz mindent, és belenyugszol a helyzetedbe.
EMI: Szóval, nem mehetek el a felvételire.
ZSUZSA Hallhattad, mit mondtak.
EMI Anya!
ZSUZSA Kockáztatni akarod a jövődet? Kérlek! Könyörgöm! Ne tedd!
Emi néhány könnycseppet töröl ki a szeme sarkából,
Zsuzsa elfordul, és szinte láthatatlan mozdulattal ugyanezt teszi.
ZSUZSA Éjszakás vagyok. Most lefekszem. (lassan kimegy)
Emi bekapcsolja a lemezjátszót, ragtime zene szól, a ruhafogashoz lép, nyaka köré tekeri az egyik „boát”, fejére illeszt egy „húszas évekbeli” kalapot, majd erősen kirúzsozza a száját.
Szembe néz önmagával a tükörben.
EMI Ronda vagy! Csúfság!
Kinyitja az ablakot, és a könyveit hajigálni kezdi az utcára, hangos dudálás, szitkozódás, majd egy hang, erősebb a többinél.
PANNI hangja: Emi? Emi! EMI!
4.
Helyszín: a bérház udvara
Panni az udvari padra pakolja a könyveket, Emi kabátjába bújva jön az emeletről lefelé.
PANNI Na, mi van?
EMI (lassan odaér) Mi az, hogy mi van?
PANNI Valaminek történnie kellett, hogy az utcára hajigálod a könyveidet! (egy párat felemel és a szerzőit olvassa) Thomas Mann, Hemingway, Jókai, Csehov…
EMI ……………………………………………………………………………………….
PANNI A kis könyvtárad színe javát az utcára dobtad, pedig szükségem lenne néhányra a felvételihez.
EMI Vidd, neked adom az összeset!
PANNI Ajjaj, itt nagy a baj!
EMI…………………………………………………………………………………………
PANNI Emi, te nem szoktál ennyire dühös lenni.
EMI Pedig most az vagyok.
PANNI Kire?
EMI Az egész világra!
PANNI Elmondanád végre, mi történt?
EMI (felkap egy kötetet) Ezek itt szavakba öntött álmok, nem egyebek. Csak összezavarnak. Nincs rájuk szükségem! (háta mögé hajítja)
PANNI Eddig teljesen odavoltál értük, alig lehetett kiszakítani a kuckódból, úgy faltad a betűket.
EMI Elkábítottak, új gondolatokat, vágyakat ébresztettek bennem. Elérhetetlen célokat. A fantáziám elhitette velem mindazt, ami számomra soha sem lesz lehetséges. Megpályáztam a csillagokat, érted?
PANNI Nem, még most sem értem.
Mielőtt Emi megszólalna, Attila jön fütyörészve.
ATTILA Mért itt pletyiztek? Nem fáztok? (megpróbálja magát felhúzni a porolófa korlátján sikertelenül, végül feladja) Hiába, ez nem az erősségem, inkább ez a töltet, ami itt van! (kopogtatja meg a homlokát)
PANNI Beképzelt!
ATTILA Fullánk! (majd Emi felé hangnemet váltva) Baj van?
PANNI Éppen most akarta elmondani. Zavarsz minket, nem látod?
ATTILA Én nem hallhatom? Jól van, jól van, már megyek is, csak ne nézzetek így rám!
(fütyörészve indul az egyik földszinti lakás felé, hirtelen visszafordul) Azért azt megkérdezhetem, hogy… Ha nem, hát nem, így is jó! (lassan eltűnik az ajtó mögött)
Egy fiatal pár siet fel a lépcsőn nevetgélve, majd egy idős hölgy jön szatyrokkal a kezében.
Tomi fordul be a kapun, a hölgyhöz lép, és udvariasan átveszi a bevásárlótáskákat, hamarosan az ő alakjuk is elvész egy ajtó mögött.
PANNI Nem lenne jobb bemenni hozzánk? (Emi fejét rázza) Hozzátok?
EMI Anya alszik. Éjszakás.
PANNI Itt bárki meghallhatja, amiről beszélünk.
EMI Azt hiszed, érdekel? Azok után, hogy kihajítottam a vágyaimat a semmibe?
PANNI Hosszú évek óta barátnők vagyunk, a legjobbak, mégsem tudom kihúzni belőled, mi történt. Nem bízol már bennem?
EMI Annyira fáj kimondani, amit érzek!
PANNI Aha, szóval könnyebb volt a könyveidet az utcára dobni!
EMI (hirtelen elsírja magát) Anya nem védett meg.
PANNI ……………………………………………………………………………………….
EMI (fegyelmezi indulatait és abbahagyja a sírást) Ma első óra alatt behívattak az igazgatói irodába. Amikor beléptem, anya már ott volt.
PANNI Megint az orosz miatt? Pedig különórára is jársz.
EMI Nem, nem az orosz miatt. Megtudták, hova adtam be a felvételimet.
PANNI Kitől?
EMI Lényegtelen. Sokan tudtak róla. Talán bűnt követtem el, hogy azt hittem, megpróbálhatom?
PANNI Ugyan már!
Attila hajol ki a lakás ablakán
ATTILA Nem jöttök be?
PANNI Nem!
ATTILA Nagyon hideg van, megfáztok! Anyu üzeni, hogy most süt palacsintát!
PANNI Attila, mikor szállsz le végre rólunk?
ATTILA Rendben! Üzenet átadva! (becsukja az ablakot)
PANNI Mit akart tőletek az igazgató?
EMI Az igazgató-helyettes. Megkérdezte tőlem, valóban a Színművészeti Főiskolára jelentkeztem? Igen, válaszoltam. Mégis hogy képzelem, kiabálta, hogy egy ilyen lány képviselheti a gimnáziumot, mint én?
PANNI Milyen lány?
EMI Csúnya.
PANNI Ki a csúnya?
EMI Az igaz, sosem voltam nádszál, de olyan visszataszító lennék?
PANNI Ezt te sem gondolhatod komolyan!
EMI ……………………………………………………………………………………….
PANNI A Színművészeti nem kér rólad jellemzést az iskolától. A tehetség számít, érted? Semmi más!
EMI Én is ezt válaszoltam. Tajtékzott a dühtől, ha el merek menni a felvételire és véletlenül sikerül, megakadályozzák, hogy elkezdjem a szemesztert.
PANNI Nevetséges. El ne hidd!
EMI Érettségi előtt van a felvételi. Megbuktatnak. Érettségi nélkül nincs főiskola.
PANNI Ezt nem hiszem el.
EMI Pedig annyit készültem rá! Anya már a csekket is befizette!
PANNI Tényleg szótlanul tűrte mindezt?
EMI Ott állt mozdulatlanul. Láttam, menten elsüllyed a szégyentől.
PANNI (franciául hadarni kezd) Ne haragudj, Attilától tanultam. Nem tudom, pontosan mit jelent, de valami csúnyát, az biztos.
EMI Én is káromkodjak?
PANNI Nem szokásod és nekem sem.
EMI Megkönnyebbültél tőle?
PANNI Csak úgy kitört belőlem.
EMI Talán nekem is jót tesz.
Még mielőtt belefogna, megszólal egy hang.
HANG Hát ezt tanítják nektek a gimnáziumban?
Pillanatnyi csend után.
PANNI (kiabálva) Itt még a falnak is füle van!
Nincs válasz.
PANNI Még mindig azt mondod, ne menjünk be?
EMI Még mindig.
PANN: Hallhattad, itt is van közönségünk.
EMI Hadd legyen! Balogh néni úgyis tud mindenkiről mindent. (az egyik ablak felé) Igaz Balogh néni?!
PANNI Anyuék előtt nyugodtan beszélhetnénk.
EMI Nem tudnék a szemükbe nézni. Annyira nyomorultul érzem magam!
PANNI Megint ez a kisebbségi komplexus.
EMI Talán igaz, hogy semmi esélyem. Tehetségtelen vagyok.
PANNI Honnan tudod, ha meg sem próbálod?
EMI…………………………………………………………………………………………….
PANNI Szóval két lehetőséged van. Az egyik, hogy összeszeded a bátorságod és elmész a felvételire. Lesz, ami lesz alapon. A másik, hogy leérettségizel és jövőre próbálkozol.
EMI A harmadik, elvégzem, amit javasoltak, az óvóképzőt.
PANNI Ilyen könnyen feladod?
EMI Mit tehetnék anya támogatása nélkül?……………………………………………………………… Csak azt nem tudom, mit kezdek a képzeletemmel? A leírt történeteimmel? Hogy tudom ezeket kitépni a szívemből, amikor az évek folyamán gyökeret eresztettek bennem? Olyan jó volt álmodozni! Szabadon szárnyalhattak a gondolataim! Élhettem Rómában, Athénban, Párizsban. Megmászhattam a piramisokat, festhettem Munkácsival, táncolhattam cirkuszi kötélen… és lehettem szép, ellenállhatatlanul gyönyörű, rejtélyes, csábító dög, máglyára ítélt mártír, a színpad ünnepelt királynője! El sem tudom mondani, mennyire fáj, hogy el kell engednem mindezt! Mért nem dönthetek én? Mért szólhat bele egy idegen az életembe?
Tomi közeledik.
TOMI Sziasztok.
PANNI Gyere közelebb, Tomi! (Emi felé fordítja a fiút, amikor az odaér) Milyennek látod Emit?
TOMI (zavartan feszeng) Hogyhogy milyennek?
PANNI Szépnek vagy csúnyának?
TOMI Mi ez most? Tréfa?
PANNI Válaszolj már!
TOMI Csapda? (hátrálni kezd, majd megáll)
EMI (Panninak) Ne csináld!
PANNI Tomi egy őszinte srác. (Tominak) Igaz? Szóval…
TOMI Nem tudom, mire megy ki a játék, de mindketten szépek vagytok.
PANNI (Eminek) Hallottad? Férfi szemmel sem vagy csúnya.
TOMI Elmondanátok végre, miről van szó?
EMI (megelőzve Pannit) Nem érdekes. Igazán.
TOMI (a padra pillant, majd kabátzsebéből két könyvet húz elő) Ezeket az utcán találtam. Látom, több is volt.
Attila jön.
ATTILA (Tominak) Neked elárulták, mi a baj? (kezet fognak) Itt ácsorognak ahelyett, hogy bejönnének a meleg szobába. Ráadásul anyu palacsintát sütött. Kérsz?
TOMI Köszönöm nem.
ATTILA (Tominak) Na, és hogyan tovább? Panni szintén a jogi karra jelentkezett, majd átadom neki a könyveimet. (Pannira kacsint) Ne félj hugi, meglátod, jó lesz. Nagyon jó!
TOMI (Eminek) Látom a jelmezeden, te már készülsz a Színművészetire.
EMI …………………………………………………………………………………………………………………………
TOMI(Attilának) Én? Megkaptam a behívót, sorozásra kell mennem.
ATTILA Engem tavaly felmentettek. Orvosi igazolással te is megteheted.
TOMI Én menni akarok.
ATTILA Hát öregem, te tudod!
Hangos veszekedés hallatszik.
TOMI Csak el innen, minél messzebbre!
A veszekedést dulakodás hangja, majd sikoltozás követi.
TOMI (futni kezd a zajos lakás felé) Anya!
ATTILA Elkezdődött a mindennapi cirkusz.
PANNI Szegény Tomi!
EMI Nála azért szerencsésebb vagyok.
ATTILA Ha egyszer nekimenne az apjának, az biztos megijedne tőle. Láttam bunyózni. Ijesztő ereje van a srácnak.
PANNI Hol verekedett?
ATTILA A Városligetben.
PANNI Mikor?
ATTILA Úgy három hete. Belekötött két bunkó, egy darabig tűrte, aztán nekiment az egyiknek úgy, hogy a másik rögtön elszaladt.
EMI És, mi lett belőle?
ATTILA Megjelent Joci bácsi, mire a másik is elrohant.
PANNI Nem is mesélted.
ATTILA Honnan tudtam volna, hogy érdekel?
Továbbra is hallani a jajveszékelést.
EGY HANG Hagyják abba, vagy rendőrt hívok!
Csend.
HANG Na végre!
ATTILA Nem kell moziba mennünk, itt is izgalmas az élet. Minden ajtó titkot rejt. Tanulmányt lehetne írni mindegyik lakóról. Például (néz Emire) a szomszédotokról. Két bőrkabátos fickó jár fel keddenként hozzá. Gondolom, kitalálod mért?
EMI Honnan tudnám?
ATTILA Nem te írsz kémtörténeteket?
EMI Elbeszéléseket. A kémtörténetek nem érdekelnek. És a szomszédaim magánélete sem.
PANNI Attila, mondd, nincs más dolgod, minthogy itt lógj?
ATTILA Nemsokára indulok Császárhoz.
EMI Az meg ki? Eddig még nem hallottam róla.
PANNI Attila csoporttársa. Én sem ismerem személyesen.
ATTILA Ha látnátok, micsoda villában lakik a Rózsadombon! Emi, na, ott elpróbálhatnál egy úrilány szerepet! Nem is értem, hogy engedik velem barátkozni.
PANNI Gondolom amiatt, amire annyira büszke vagy. (kopogtatja meg bátyja homlokát)
ATTILA Igazad van, az eredményeim ragyogóak.
PANNI Lehetnél egy kicsit szerényebb!
ATTILA Ugyan minek? Megérdemlem a dicséretet. (Emire pillant) Legalább Emi elmosolyodott. Na jó, tényleg megyek. (elindul a lakásukba)
PANNI Túl az első szemeszteren, még mindig gyerekesnek tűnik. Nincs igazam?
EMI Inkább boldognak….
PANNI Lehet is ilyen jegyekkel! Bárhogy igyekszem, én sohasem fogok a közelébe érni. Pedig nekem is ösztöndíjasnak kell lennem.
EMI Szabad egy kicsit irigykedni?
PANNI Csak egy picurkát. De ha nem vesznek fel….
EMI Felvesznek.
PANNI Ha mégsem, akkor marad a történelem, filozófia.
EMI Mégsem picurkát irigyellek, hanem nagyon. Nagyon, nagyon.
PANNI Csakhogy nincs miért. Bárcsak én tudnék úgy mások bőrébe bújni, mint te! Az írásról nem is beszélve.
EMI Az csak úgy jön, ösztönösen.
PANNI Ez a tehetség jele, vagy nem?
EMI Jaj, Panni!
Havazni kezd.
EMI De csodálatos!
PANNI Vigyük be gyorsan a könyveidet, mert eláznak!
EMI Nem érdekelnek! (elindul a kapu felé, ki az utcára, élvezni a hóesést)
Attila siet Panni segítségére és behordják hozzájuk a könyveket.
5.
TÁNC: Emi álmai
Róma, Athén, Párizs,” Emi” ünnepelt színésznő, híres filmsztár, rajongott operaénekes, villannak a vakuk, ahogy a lökdösődő fotósok a közelébe férkőznek, autogramot kérő sokaság között hömpölyög, stb… és még amit a rendező belelát a koreográfiába.
Városliget, 1988 tavasza
6.
Emi és Baba egy padon üldögélnek. Baba egy noteszba írogat, Emi szendvicset majszol, ragyogó napsütés, a távolból boldog gyerekzsivaj hallatszik
BABA (abbahagyja az írást) Mennyi az idő?
EMI Még nincs tíz.
BABA Panni késik. Jó lenne, ha időben ideérne, anyuék vendégeket hívtak. Pontosnak kell lennem.
EMI Menj nyugodtan, majd én megvárom.
BABA Tizenkettőig még itt tudok maradni. Nézd csak! Valaki elengedte a lufiját! Ott leng a platánfa felé! Na, tessék, már ki is durrant! Pedig az a srác ott, megpróbálta elkapni! De helyes! Most fut vissza a társaihoz focizni. Nem megyünk egy kicsit közelebb?
EMI Miért mennénk? Ki nem állhatom a focit.
BABA Nem is a foci miatt.
EMI Szóval Tomit akarod bámulni.
BABA Ismered?
EMI Panni szomszédja.
BABA Munkás?
EMI Némi csalódottságot érzek a hangodban, de megnyugtatlak, nem melós. Rendőr.
BABA Az se sokkal különb.
EMI Munka mellett levelezőn végzi a Belügyi Főiskolát. Így már megfelel? Nagyon rendes srác. Panni sokat tudna mesélni róla, szinte együtt nőttek fel.
BABA Akkor ti is szomszédok vagytok!
EMI Majdnem.
BABA Csak szólj, ha nem akarsz velem beszélgetni!
Rövid szótlanság…
BABA Mióta eszed ezt a szendvicset?
EMI Amióta itt ülünk. Jó alaposan meg kell rágnom, hogy megemésszem.
BABA Baj van?
EMI Nem velem van baj, hanem a kenyérrel. Túl kemény, de nem adom fel, nem én! (nagyot harap a szendvicsbe)
BABA Valami történt. Látom rajtad. Miért nem mondod el?
EMI Fölöslegesen faggatsz, nincs mit mondanom. Hidd el.
BABA Hát, nem hiszem.
Focilabda landol a lábuknál, Tomi fut feléjük…
TOMI Bocsánat!
BABA Jaj, de megijedtem! Olyan hirtelen röpült felém a labda, hogy azt hittem, leviszi a fejem!
TOMI Majd jobban figyelünk, hogy ne történjen meg még egyszer! (most veszi észre Emit) Szia Emi! De régen láttalak! Hogy vagy?
Hallani, hogy messziről kiabálnak, fütyülnek: Tomi! Gyere már!
EMI Szia.
TOMI A fiúk már türelmetlenek, mennem kell. (elmenőben) Meddig maradtok?
BABA Tizenkettőig.
TOMI (Emi felé) Akkor lehetséges, hogy még találkozunk!
BABA (Tomi felé) Baba vagyok!
TOMI (Baba felé) Tomi! (Visszaszalad a társaihoz, akik hangos kurjongatásokkal fogadják, majd tovább fociznak)
BABA Közelről még helyesebb, teljesem belészerelmesedtem! Ő és Panni…
EMI (tovább rágcsálja a kenyér megmaradt héját) Honnan tudjam?
BABA Én csak az egyetemi csoporttársa vagyok, de te a barátnője.
EMI Kérdezd meg tőle, úgyis hamarosan itt lesz.
BABA Remélhetőleg. Mikor hagyod abba az evést?
EMI Majd, ha az utolsó falatot is lenyeltem.
BABA Nem szoktál te ilyen lenni, bökd már ki, hogy mi a bajod!
EMI Az égvilágon semmi! Szállj már le rólam!
BABA Jól van, azért nem kell leharapni a fejemet. Nyugodj meg.
Emi összecsomagolja a maradékát…
BABA Na, mi van, mégsem eszed meg?
EMI Elment az étvágyam. Írogass tovább a naplódba, ne velem foglalkozz!
BABA És te addig mit csinálsz?
EMI Nézelődöm.
BABA Ahogy gondolod. (kezébe veszi noteszát, és folytatja az írást)
EMI Megkérdezhetem, hogy mit írsz ennyire lelkesen?
BABA (hirtelen becsukja a jegyzetfüzetet) A gondolataimat, a vágyaimat.
EMI Akkor most Tomiról írsz.
BABA Meglehet.
EMI Ha jól emlékszem, nemrég még Vilmosról írogattál szorgosan.
BABA Vilmosról?
EMI A diákújság szerkesztőjéről.
BABA Ja, Vilmosról!
EMI Ja, Vilmosról! Előtte meg a végzős Andrásról. Meglehetősen gyakran váltogatod a naplód főhőseit.
BABA (miközben feneke alá csúsztatja noteszát) Talán bűn?
EMI Igazad van, legalább nem unalmas.
BABA Valahogy nincs szerencsém a fiúkkal.
EMI (felnevet) Neked?
BABA Az előbb is szemtanúja lehettél a felsülésemnek.
EMI Nem értelek.
BABA Tomi még csak rám se hederített. Rád viszont az egész fogsorával mosolygott. A helyedben teljesen elolvadtam volna!
EMI Bolondokat beszélsz! Engem ismer, ennyi az egész.
BABA Valóban nem értesz a fiúkhoz!
EMI Neked meg túl színes a fantáziád. Nem hiába vezetsz naplót.
BABA Ugyan már! Ezek mindössze csacska gondolatok az álmaimról!
EMI Belenézhetek?
BABA Minek?
EMI Csak te lehetsz kíváncsi?
BABA Már ne is haragudj, ezek a legbelsőbb titkaim, amiket senkivel sem oszthatok meg!
EMI Ne nevettess! Akkor te miért kutakodsz a mi titkaink után?
BABA A legszívesebben most itt hagynálak!
EMI Menj!
BABA De nem teszem, mert…
EMI Mert?
BABA Megvárom Pannit.
EMI Azt hittem Tomi jobban érdekel.
BABA Hát azért is. De annyira összezavarsz! Mindenképp Pannira várok úgy, mint te!
EMI Csakhogy mi megbeszéltünk egy találkozót. Te pedig csak úgy idecsapódtál a semmiből, vagy nem így történt?
BABA Talán féltékeny vagy?
EMI Ugyan mire?
BABA Hogy Panni engem is bevett a baráti körébe!
EMI Most nevessek, vagy sírjak? Zoltán.
BABA Nem értem. Ki az a Zoltán?
EMI Hát ez az. Tudod mit? Inkább eszem!
BABA Ki az a Zoltán?
EMMI Senki, csupán próbálkoztam egy névvel, mert kíváncsi voltam, hogy reagálsz rá. Hát, eléggé ráharaptál!
Kibontja a csomagot, de evés helyett az ujjai között forgatja a megmaradt kenyérhéjat…
BABA Ha továbbra is ennyit szénhidrátot tömsz magadba, meg fogsz hízni, nem gondolod?
EMI Na, ezek után egyre kíváncsibb vagyok a naplódra!
BABA Ez aztán a szemtelenség! (még mélyebben maga alá csúsztatja a noteszét) Azt hittem, ennél sokkal intelligensebb vagy.
EMI Bagoly mondja verébnek!
BABA Eddig olyan jól megvoltunk! Mivel sértettelek meg ennyire? Talán félreértettél valamit, és egy butaság miatt estünk egymásnak.
EMI Hagyjuk!
BABA Biztos történt valami, még mielőtt ideértem, mert nagyon furcsán viselkedsz. Nem szoktál ilyen lenni.
JOCI BÁCSI HANGJA Perecet vegyenek! Itt a friss, ropogós perec, mindenki kedvence! Perecet vegyenek!
Távolról hallani a körhinta muzsikáját…
Panni jön (fiúsan öltözve) sebesen Attilával, és Császárral…
PANNI Micsoda idő! Melegen süt a nap, pedig még csak március van! Sziasztok!
CSÁSZÁR Hölgyeim! Enchanté! (Attila kézfejintéssel köszön)
A fiúk leheverednek a fa alá, a fűre, míg Panni a padra pördül, szorosan Baba mellé…
ATTILA Valóban csodás ez a meleg! A legszívesebben aludnék egyet!
PANNI Ó, te álomszuszék!
ATTILA Micsoda? Már hajnali hatkor kivertél az ágyamból!
CSÁSZÁR (figyelmeztetően köhécselni kezd) Már megint a torkom.
BABA Mit csináltatok olyan korán?
ATTILA Felkeltünk.
BABA Vasárnap?
PANNI Ráérünk pihenni, majd ha megvénülünk!
CSÁSZÁR (Eminek) „Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet.”(1.)
BABA (Császárnak) Már te is?
CSÁSZÁR (Babának) Mit én is?
BABA Igazán nem értem, mit esztek Emin! Annyira furcsán viselkedik a fiúkkal, és még csak nem is csinos. Mégis bolondultok érte!
EMI Baba, meglágyult az agyad a melegtől?
PANNI (Babának) Na odanézzetek, a kis irigy! Kezd érdekessé válni a dolog!
EMI Ne vegyétek komolyan!
CSÁSZÁR Én azért tudni szeretném, kit takar a többes szám?
EMI Senkit. Baba fantáziál. Most is éppen egy szerelmes regényt ír a soros ideáljáról.
PANNI (Babának) És miről szól?
BABA Mi?
PANNI Hát a romantikus meséd!
BABA Nem érdekes. Valójában csak irkafirka, amolyan naplóféle.
CSÁSZÁR Engem még mindig érdekel az a többes!
ATTILA (Császárnak) Ne fárassz! Mikor vetted komolyan az ilyen féltékeny pletykákat? Inkább arról beszélj, mikor rendezel partit a barátaidnak?
CSÁSZÁR Diplomaosztó után.
ATTILA Lesz olyan?
CSÁSZÁR Lesz olyan.
ATTILA És tovább?
CSÁSZÁR Tovább is lesz.
BABA Miért beszéltek rébuszokban?
CSÁSZÁR (Babának) Kit takar rajtam kívül a többes szám?
BABA (távolba int a fejével) Őt!
EMI (megdobja Babát a kenyérhéjjal) Bajkeverő!
CSÁSZÁR (Eminek) Minden rendben?
BABA Én is ezt kérdeztem tőle, de nem árulta el!
EMI (Császárnak) Órák óta rágja a fülemet, annyira kíváncsi.
PANNI (Babának) Aztán, mire vagy kíváncsi kis csacsi?
CSÁSZÁR (Attilának) Nem megyünk focizni? Az előbb láttam egy csapat fiút bőrt rúgni!
BABA Tomiék! Tomi a…
CSÁSZÁR (Eminek) A srác a szomszédból? (Emi bólint) Akkor jobb, ha maradunk, nem akarok balhét!
ATTILA Mozogjunk egy kicsit, még mielőtt elalszom! (cigarettát húz elő, majd miután megkínálta vele Császárt rágyújt) Rohadt egy dolog itt ülni és csak bámészkodni.
CSÁSZÁR Azt mondod, focizzunk?
ATTILA Miért is ne? Egy kis konfrontálódás sosem árt!
Császár és Attila a focizók felé indulnak…
BABA (felugrik, majd a fiúk után fut) Várjatok! Én is megyek!
EMI (miután Baba hallótávolságon kívül kerül) Elkészültetek?
PANNI Szerencsére minden jól ment. A hulladékot elégettük, semmilyen nyom nem maradt utánunk.
EMI És a transzparensek?
PANNI A röplapokkal együtt Zoltánnál maradtak. (cigarettát húz elő, és Emi felé nyújtja, aki hárító mozdulatot tesz) Mindig elfelejtem, hogy nem dohányzol! (rágyújt) És Babával mi van?
EMI Nem bízom benne.
PANNI Te senkiben sem bízol. Nem így van?
EMI Túl sokat kérdez, túlontúl kíváncsi. Azt állítja bevetted közénk.
PANNI Hadd higgye! A mi baráti körünk egy zárt, bizalmi társaság. Nincs tagságfelvétel. Betelt a létszám.
EMI Nekem akkor is gyanús irányunkba ez a túlzott lelkesedés.
PANNI Ugyan már!
EMI: Egyáltalán mit keres itt?
PANNI: Én mondtam, hogy ma délelőtt itt leszünk, de ez még nem jelenti azt, hogy a bizalmunkba fogadjuk.
EMI: Csakhogy ő ezt így értelmezi.
PANNI Ösztöndíjas. Sokat küzd, hogy az is maradjon. Szinte nem barátkozik senkivel.
EMI Csak fiúkkal, akikről történeteket ír, igaz?
PANNI Nem kétséges, nagyon szép lány, csak úgy zsongnak körülötte a fiúk.
EMI Valóban szép.
PANNI Nana, tíz kilóval könnyebben te sem panaszkodhatsz.
EMI Képzeld, első látásra szerelmes lett Tomiba!
PANNI Nem csodálom! Valóban jóképű srác. Kár, hogy az ellenkező oldalon áll.
EMI Nagyon elkötelezett. Tiszteletben kell tartanunk a lojalitását.
PANNI Egy időben azt hittem, összejöttök.
EMI Én meg, hogy beléd szerelmes.
PANNI Lehetségesnek tartom, hogy eleinte mindkettőnkbe, de aztán egyre inkább feléd fordult. Nem hiszem el, hogy észre sem vetted! Csak nem róla beszélt Baba az előbb?
EMI Na, ne szórakozz velem!
PANNI Te kis könyvmoly! Jó lenne, ha könyvtáron és a színházon kívül mással is foglalkoznál!
EMI Nem elég, hogy a szabadidőmet veletek töltöm?
PANNI Nem! Legyen már egy srác, aki fogja a kezed! Mint nekem Zoltán.
EMI Ahhoz, hogy elérjem a céljaimat, keményen kell dolgoznom. Nincs időm ilyesmire!
PANNI Figyelj, Emi, hogy akarod eljátszani Júliát, ha még nem érezted át a szerelemet, hm?
EMI Szóval, tudod…
PANNI Hiába akartad titokban tartani, a felvételi miatt vagy ennyire izgatott! Nem értem, miért nem árultad el legalább nekem?
EMI Mert, ha nem sikerül, akkor nem szégyenülök meg előttetek!
PANNI Ugyan már, drága óvó néni, végre elhatároztad magad!
EMI Ha anya megtudja!
PANNI Szóval vele sem voltál őszinte.
EMI Nem hazudtam, csupán eltitkoltam.
PANNI Mi történik, ha felvesznek?
EMI Kénytelen lesz belenyugodni. Teljesítettem a kívánságát, hogy elégedett legyen velem. Most rajta a sor, hogy elfogadja a döntésemet.
PANNI Nem lesz egyszerű, de végre kiállsz magadért.
EMI Nem adom fel az álmaimat! A sajátomét szeretném megélni, nem az övét. Jaj, miért ennyire bonyolult ez az egész?
PANNI Mert napjainkban elvált asszonynak lenni, szinte bűn, színésznőként élni meg ledérség. Ettől a megbélyegzéstől akar megvédeni. Az erkölcs mindenekelőtt.
EMI Bűn egy agresszív férfitől elválni, ledérség a színpadon Csehovot, Shakespeare-t játszani?
PANNI Egy egyedülálló asszony szabad préda, aki nem mutat jó példát a lányainak. Így tartják, nemde? A színésznőket meg hírbe hozzák a felsőbb körökkel. Hallottál efféle pletykákat, nem is olyan rég…
EMI Nevetséges.
PANNI Bár az lenne!
EMI Különben nem Júliát akarom eljátszani, hanem Nyinát a Sirályból! Az lenne a nekem való szerep!
PANNI Ha ennyire elkötelezett vagy, akkor hajrá! És ne legyél már ennyire szégyellős, az istenért! Vállad fel előttünk a terveidet, hiszen mi is teljesen megbízunk benned!
JOCI BÁCSI HANGJA Perecet vegyenek! Itt a friss, ropogós perec, mindenki kedvence! Perecet vegyenek!
PANNI Hamarosan dél lesz. Lassan haza kellene indulnunk. (a focizók felé néz) Hoppá, valami baj van!
TÁNC; a focizók és Császárék közös játékának, majd „összecsapásának” koreográfiája
A verekedést követően Attila a dühös Császárt nyugtatgatja, Baba ijedten próbál lépést tartani velük…
ATTILA (Császárnak) Nyugodj már le!
CSÁSZÁR Még hogy én? Inkább mondd annak a hogyishívjáknak! Mit képzel magáról ez a senkiházi?
Emiékhez érnek.
PANNI Mi történt?
ATTILA Semmi különös, csak egy kicsit összekaptak.
BABA Még hogy kicsit? Alig lehetett szétválasztani őket!
EMI Beszéljetek már világosabban!
BABA Tomi gólt lőtt, mire Császár azt állította, csalás, erre egymásnak estek ők ketten, mint az őrültek.
CSÁSZÁR Még az ingemet is elszakította! Nézzétek! Itt a gallérjánál és az ujjánál. Tudjátok, mennyibe került? Tudjátok, ez az ing mennyibe került?!
PANNI Menjünk haza, kár balhézni. Még nincs itt az ideje.
ATTILA (Császárnak) Igaza van Panninak, jobb, ha megyünk.
CSÁSZÁR De előtte még elszámolok ezzel a bugrissal! (hátrafelé kiabál) Hé, hallod? Ezt még keservesen megbánod! Hamarosan találkozunk! Úgy bizony!
ATTILA (Császárnak) Induljunk már! És ne fenyegetőzz! Tudd, hogy kivel kezdesz ki!
PANNI Menjünk, még mielőtt ez a dilis mindent tönkretesz!
CSÁSZÁR Rólam beszélsz? Dilis vagyok?
ATTILA (Császárnak) Most már elég!
EMI Panni, beszólnál Anyunak, hogy később érek haza?
BABA Még maradsz? Nem úgy volt, hogy ebédre kell hazamenned?
EMI Sétálok egyet, kiszellőztetem a fejem.
BABA Ha gondolod, nem hagylak magadra, ebben a szép időben én is körbejárnám a ligetet.
EMI Köszönöm, de egyedül szeretnék maradni. Jó étvágyat az ebédhez!
CSÁSZÁR (Eminek) Később találkozhatnánk.
EMI Ugyan minek?
PANNI Akkor mi elindultunk! Majd még beszélünk! (Babának) Gyere már! (nagy nehezen Baba is velük tart)
Emi észreveszi a padon felejtett naplót…
EMI (Babának) A naplód!
CSÁSZÁR Már nem hallja. Mint ahogy te sem, amit az előbb mondtam.
EMI Nem értelek. Barátok vagyunk, nem?
CSÁSZÁR Azt reméltem, többet érzel irántam az egyszerű szimpátiánál.
EMI Na ne szórakozz velem, házi nyúlra nem lövünk!
CSÁSZÁR Már egy ideje figyellek és őszintén bevallom, egyre jobban érzem magam, ha veled vagyok.
EMI Mégis hogy gondolod? Egy fikarcnyi kaland után dobnál, mint a többit. Csak nem képzeled, hogy ennyire tartom magam? Ugyan menj már! Te most viccelődsz velem! Ugye?
CSÁSZÁR Megtisztelnél, ha komolyan vennél. Így is elég sok időbe telt, hogy eléd mertem állni.
EMI Te vagy a legmenőbb srác az egyetemen! Miért pont én? Jól mondta Baba, szürke kisegér vagyok a címlaplányok között.
CSÁSZÁR Honnan tudod?
EMI Csak rám kell nézni.
CSÁSZÁR Nem ezt kérdeztem.
EMI Teljesen összezavarsz.
CSÁSZÁR Honnan tudod, hogy én vagyok a legmenőbb srác az egyetemen?
EMI Panni mondta, a lányok úgy tapadnak rád, hogy néha alig jutsz levegőhöz!
CSÁSZÁR Ezek szerint mégis csak érdeklődtél utánam.
EMI Ne áltasd magad! Véletlenül kerültél szóba, amikor olyan fiús ügyekről beszéltünk.
CSÁSZÁR Fiús ügyekről.
EMI A jó megjelenésű, polgári családból származó srácokra mindig hajtanak a lányok.
CSÁSZÁR Ez igaz, és amolyan görény módon ki is használom a lehetőségeimet.
EMI Tedd, ha jól esik, csak ki ne égj még idő előtt!
CSÁSZÁR Látod? Ezt bírom benned. Őszintén kimondod a véleményed.
EMI Hát akkor a következőt is vedd komolyan. Pannival és Attilával gyerekkorunk óta ismerjük egymást. El sem tudnám képzelni, hogy a barátságunk valaki miatt tönkre menjen.
CSÁSZÁR Például miattam?
EMI Eddig remek kis csapat voltunk, jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Becsempésztetek néhány egyetemi előadásra, moziba, színházba jártunk, magaddal vittél minket a lovagló órádra, hogy átérezhessük egy pillanatra, milyen is aranyifjúnak lenni, de én egy másik világba tartozom.
CSÁSZÁR Pedig láthatóan jól szórakoztál.
EMI Ó, igen, nem tagadom, nagyon szép és izgalmas nap volt. De ennyi, semmi több. Én egy bérlakásban élő, csóró lány vagyok. A magadfajtának egy kis eljátszogatni való. Miért akarod, hogy megszakadjon a barátságunk?
CSÁSZÁR Attila maga mögött tudta hagyni ezt a szegénységi mentalitást.
EMI Panniék nagy célokat dédelgetnek és el is fogják érni. Sajnos én nem vagyok annyira bátor és vakmerő, mint ők. Szegénységi mentalitás? Édesanyám egy szál maga nevelt fel, de olyan szeretetben, hogy az számomra bármekkora vagyonnál többet ér.
CSÁSZÁR Nem akartalak megbántani.
EMI Nem bántottál meg. Honnan is tudnád, milyen egy bérházban élni!
CSÁSZÁR Az ellentétek vonzzák egymást!
EMI Ez csak egy röpke lángolás.
CSÁSZÁR Emi, annyira szerelmes vagyok beléd, hogy majd beleőrülök! Kellesz nekem, hát nem érted?
EMI Hallottam már a véleményed a mai lányokról, meg az úgynevezett szerelemről. Köszönöm, nem kérek belőle.
CSÁSZÁR Ó, igen, nem tagadom, valóban rossz a tapasztalatom a párkapcsolatok terén, de te más vagy, nem olyan, mint ők.
EMI Honnan tudod?
CSÁSZÁR Ismerlek.
EMI Kezd egyre kínosabbá válni ez a beszélgetés.
CSÁSZÁR Bármire képes lennék érted, csak egy szavadba kerül! Szóljak apámnak, hogy segítsen a felvételidnél? Tudod, mekkora hatalma van!
EMI Mi a csudáról beszélsz?
CSÁSZÁR A színművészetiről.
EMI Hát ez…övön aluli ütés volt.
CSÁSZÁR Nem annak szántam.
EMI Ha valóban ismernél, ezt szóba se hoztad volna… Nem kérlek meg, hogy felejtsük el, mert úgy sem lehet. Arra azonban igen, hogy a későbbiekben ne maradjunk kettesben. Őrület! El sem tudom képzelni, hogy fogunk viselkedni egymással ezentúl a többiek előtt!
CSÁSZÁR A rohadt életbe, nem hiszem el, hogy ennyire elcsesztem! Te vagy az első lány, aki visszautasít. De nem rád haragszom, hanem inkább magamra. Talán nem volt megfelelő a hely és az idő.
EMI Panniék tudják, miért maradtál itt?
CSÁSZÁR Konkrétan nem, csak sejtik.
EMI Akkor ez maradjon továbbra is így, rendben?
Hallani a körhinta hangját és a gyerekek gondtalan kacagását…
CSÁSZÁR Most magadra hagylak, de tudd, hogy még nem adtam fel!
EMI Szia!
CSÁSZÁR Hamarosan látjuk egymást!(el)
7.
Emi idegesen járkálni kezdi, s halkan, gépiesen mormolja a felvételire megtanult szöveget…
Észre sem veszi, hogy Tomi fut feléje…
TOMI Jaj, de jó, hogy még itt találtalak!
Emi zaklatottan néz a fiúra…
TOMI Bocsáss meg, látom megzavartalak!
EMI Nem, semmi baj, csak éppen memorizáltam egy nehéz szöveget, vagyis számomra nehéz, de nem ez rá a jó kifejezés… ah, de bolond vagyok! Makogok itt összevissza!
TOMI Gondoltam, ideugrok egy kicsit, olyan régen láttalak.
EMI A felnőtté válás valahogy elszakított minket egymástól.
TOMI Jól nézel ki.
EMI Te is.
TOMI Amúgy minden rendben?
EMI Mondhatjuk. És nálad?
TOMI Mint tudod, az előbb volt egy kis balhém azzal a piperkőccel.
EMI Császárral.
TOMI Császárral. Micsoda egy találó név! Régen nem barátkoztál ilyenekkel.
EMI Attila egyetemi csoporttársa és barátja. Nem olyan rossz srác, mint gondolod!
TOMI Ha te mondod, elhiszem. Azért nem bánom, hogy meglegyintettem!
EMI Látom a te pólód se különb az övénél!
TOMI Ja, ez a néhány szakadás? Rá se ránts! (megszagolja magán a pólót) Ne haragudj, a focitól megizzadtam.
EMI Engem nem zavar.
TOMI Azt gondoltam, velem már szóba sem állsz.
EMI Ezt most komolyan mondod?
TOMI Teljesen más körökben mozogsz, mint én.
EMI Ezen nincs csodálkozni való. Felnőttek lettünk, más utakat járunk.
TOMI Állandóan Panni egyetemi társaságával lógsz a városban. Jó tudni, hogy nem szakadt meg időközben a barátságotok.
EMI Figyelsz minket?
TOMI Dehogy! Járőrözés közben vettelek észre benneteket.
EMI Hol?
TOMI Itt is, ott is, lényegtelen. A fő, hogy látlak. Akarom mondani, benneteket. Jó, hogy látlak benneteket. Ha már nincs időnk beszélni. Most én makogok összevissza.
Emi és Tomi egymás szemébe néznek, a pillanatot Joci bácsi hangja töri meg.
JOCI BÁCSI HANGJA Perecet vegyenek! Itt a friss, ropogós perec, mindenki kedvence! Perecet vegyenek!
TOMI Nem vagy éhes? (választ sem várva elfut, majd két óriás pereccel tér vissza) Joci bácsi perecei akkorák, mint a malomkerék! (Eminek nyújtja az egyiket)
EMI (miután letör belőle egy darabot és megkóstolja) Köszönöm, kedves vagy, de nemrég ettem egy szendvicset.
TOMI Ez azért mégis más, nem?
EMI Valóban.
Tomi derűs mosollyal eszi a perecet, Emi láthatóan feszeng.
TOMI Valami baj van?
EMI Őszintén? Minél közelebb kerülök a felvételi idejéhez, annál izgatottabb vagyok.
TOMI El is felejtettem, valami nehéz szöveget próbálsz megtanulni.
EMI A versekkel mindig bajba kerülök. Állandóan átköltöm őket, csak úgy ösztönösen, ha megakadok. A próza az más. Ott nem probléma, ha olykor a saját szavaimmal lépek tovább. Vagy mégis?
TOMI Fogalmam sincs, miről van szó, de tetszik, ahogy előadod.
EMI Jól mondod, elő kell adnom.
TOMI Mit?
EMI Á, hagyjuk, nem érdekes!
TOMI Engem érdekel.
EMI Igazán?
TOMI Ha nem titok.
EMI Eddig azt hittem az, de ma kiderült mégsem.
TOMI Mondd csak bátran, figyelek!
EMI (némi habozás után) Jelentkeztem a Színművészetire.
TOMI Azon csodálkozom, hogy négy évet vártál, mire rászántad magad.
EMI Úgy gondolod, késő? Kiöregedtem?
TOMI Dehogy! Szerintem elsőre felvesznek!
EMI Hát, ez az utolsó lehetőségem.
TOMI Sikerülni fog, meglátod! Abban a mókás kalapban meg sálban kellene megjelenned. Tudod, amiket gimis korodban viseltél.
EMI Boa.
TOMI Vagyis boában. Szédítő voltál benne.
EMI Talán még megvan valahol…
TOMI Jó ideje másként öltözködsz. Ez is jó, de az a régi „emisfazon”, valahogy te voltál. Rosszul gondolom?
EMI Nem tudtam, hogy ennyire ismersz.
TOMI Sok mindent nem tudtál.
EMI Például?
TOMI Nem érdekes. Hagyjuk.
EMI Szóval, most már nem is érdemes megtudnom.
TOMI Évek teltek el azóta.
EMI Úgy beszélsz, mintha százévesek lennénk! Szóval?
TOMI Te Emi, komolyan, úgy nézel rám, mint egy vallató tiszt. A gyerekeket is ilyen szigorúan kérdezed az óvodában?
EMI Kíváncsivá tettél.
TOMI Ez a női kíváncsiság!
EMI Ezt mondd a barátnődnek!
TOMI Nincs barátnőm. A barátod eddig még nem mondta?
EMI Mit?
TOMI Hogy nem jó mindig mindent tudni.
EMI Nincs barátom.
TOMI Jó ezt hallani.
Rövid zavart csend után.
TOMI Én is azon vagyok, hogy megvalósítsam a vágyaimat.
EMI Pontosabban?
TOMI Szeretnék egy saját lakást magamnak.
EMI Eddig közös úton haladunk.
TOMI Közös úton?(élvezettel figyeli Emit) Jól hangzik.
EMI Elvörösödtem, érzem, hogy lángol az arcom.
TOMI Jól áll.
EMI Ne nézz így rám, nem kell félreérteni a helyzetet!
TOMI Nem értek félre semmit, hidd el!
EMI Szóval?
TOMI Amint elvégeztem a tisztképzőt, családot alapítok. Nem kényszerből. Szerelemből. (egy fájdalmas sóhajtás után) Csodálkozom, hogy egyáltalán bevettek a rendőrségre az én zűrös hátteremmel.
EMI Nem te vagy a hibás az apád tetteiért!
TOMI Óriási szerencsém, hogy a katonaságnál a századosommal hozott össze a sors. Az ő segítségével kerültem a rendészetre.
EMI Nincsenek véletlenek, ennek így kellett lennie.
TOMI Azt mondják, az alkoholizmus genetikailag örökletes. Ha ez igaz, akkor semmi esélyem a boldog életre.
EMI Nem az a fajta srác vagy, aki küzdelem nélkül megadja magát. Nem leszel szenvedélybeteg.
TOMI Honnan tudod?
EMI Tudom és kész.
TOMI Jól elszúrtam a beszélgetést. Az előbb még nevettünk.
EMI Szóval, tiszt leszel, egy lakással, boldog férj és apuka.
TOMI Nekem ennyi bőven elég. Áruld el, de őszintén, ebben is van valami közös bennünk?
EMI Ne akarj megint zavarba hozni.
TOMI El tudom képzelni, milyen leszel a színpadon. Annyi árnyalata van az arcodnak! Már gyerekkorunkban is észrevettem.
EMI Olyan erős érzések kavarognak bennem, hogy félek, egy tragikus szerepnél valóban belebetegszem. Abba bele sem merek gondolni, hogy kizárólag néhány mondat jusson nekem. Akkor inkább ne vegyenek fel! (váratlan megbánással) De mért pont neked öntöm ki a szívem?
TOMI Megtisztelsz a bizalmaddal. Nem élek vele vissza.
EMI (kissé pajkosan) Ajánlom is, mert különben… (játékos mozdulattal felemeli a kezét, Tomi gyengéden elkapja)
TOMI Mert különben mi lesz?
Emi tanácstalanul feszeng, megijed az előre látható következményektől, hátrálni kezd, Tomi megadóan engedi el magától.
EMI Hallani fogod, majd Balogh néni telekürtöli a házat „Az anyja éjt nappallá téve dolgozott, hogy jobb sorsa legyen, de a hálátlannak nem elég az óvoda, színésznőcske akar lenni!”
TOMI Édesanyád nagyszerű ember. Meg fogja érteni, hogy a saját életedet akarod élni. Végül is, előbb-utóbb teljesen önállósulsz, férjhez mész, magad is anya leszel.
EMI Bárcsak ilyen egyszerű lenne ez az egész!
TOMI Nem te bonyolítod túl a dolgokat?
EMI Ti férfiak, annyira logikusan akarjátok megoldani a problémákat! Képtelenség mindig az eszünkre hallgatni! Néhány perccel előbb még te is a szerelemről, az érzelmi kötődésekről beszéltél! A boldog családról!
TOMI De belelendültél!
EMI Amennyiben valóra tudom váltani az álmaimat, akkor szinte a színházban fogok élni. Rendszertelen közös együttlétek a szeretteimmel, zűrzavaros kapkodások, kaotikus állapotok az otthonomban, rövid alvások az állandó esti fellépések miatt!… Nekem a színpad a szerelmem, az illata a parfümöm, az atmoszférája a lelkem!
TOMI Ki fog átölelni a legboldogabb vagy a legfájóbb pillanataidban?
EMI Ki viselné el, hogy alig van rá időm?
TOMI És az én munkaidő beosztásomat? Ha két ember szereti egymást, akkor mindenre találnak megoldást.
Hallani a körhinta zenéjét, sétáló párok tűnnek fel a parkban.
EMI Nézd csak? Hirtelen megtelt a park sétálókkal!
TOMI És szerelmespárokkal.
EMI Ebéd utáni bandukolás kéz a kézben vagy karöltve!
TOMI És titkos találkák a platánfák alatt.
EMI (a nap felé fordítja arcát) Milyen meleg van! Táncolni lenne kedvem!
TOMI Hát táncoljunk! (átöleli Emi derekát)
A körhinta zenéje egyre halkul, keringő váltja fel, Tomi Emivel táncol önfeledten, a sétáló párok is keringőzni kezdenek, egyre hangosabb a zene, a táncosok egyre jobban forognak, a boldogság és szerelem atmoszféráját teremtik meg. Halkul a zene, a táncosok ismét sétáló párokká válnak, csak Tomiék táncolnak tovább, egyre lassabban ismét a körhinta zenéje, Tomi megállítja Emit és megcsókolja.
EMI Mit csinálsz? Ezt tilos! Közszeméremsértés!
TOMI Ha tudnád, mióta vagyok szerelmes beléd!
EMI Szédülök…
Tomi még szorosabban szorítja magához Emit és ismét megcsókolja, Emi belesimul az ölelésbe, nem ellenkezik. Baba közeledik, láthatóan izgatottan.
BABA Hát ti mit csináltok?
EMI (miután kibontakozik Tomi öleléséből) Ezt inkább én kérdezhetném tőled!
TOMI (Eminek) Gyere, menjünk.
BABA Ne fáradjatok, csak a naplómért jöttem vissza.
EMI Utánad szóltam, hogy itt felejtetted, de annyira siettél, hogy meg sem hallottad. Ott van a padon. Idehozzam?
BABA Ne fáradj, magam is el tudom hozni! (odalép a padhoz, felveszi a noteszt, majd elmenőben odaszól Eminek) Császár tudja, hogy mással is hetyegsz?
EMI Miről beszélsz?
TOMI (visszatartja Emit) Hagyd elmenni, ne foglalkozz vele.
BABA (Tominak) Látszik, hogy ugyanarról a helyről vagytok valók! Munkások söpredékei!
TOMI Na most már én mondom elég! Jobb lesz, ha fogod a naplód és elmész!
BABA Fogom is, megyek is, és mindenről beszámolok Császárnak, amit láttam! (heves mozdulatától kiesik a napló a kezéből)
Baba rémülten kap utána, a napló azonban a földön landol, ketten hajolnak le érte, de Emi éri el előbb a szétnyíló lapokat.
EMI (dermedten mered az írásra) Ez meg mi?
BABA Nem az, amire gondolsz! Add ide!
TOMI (átveszi a füzetet Emitől és beleolvas) De bizony az, amire gondol.
EMI Hát ezért akartál közénk férkőzni, hogy jelentést írj rólunk!
BABA Emi, kérlek, hidd el, nem lennék képes ilyesmire!
EMI (visszaveszi a noteszt és magasra tartja) Akkor ez micsoda?
BABA Emi, kérlek, ez csak amolyan irkafirka!
EMI Ha ezt Panni megtudja…
Baba megpróbálja Emitől elvenni a füzetet, de Tomi elkapja a kezét.
TOMI Csak ne olyan hevesen! A bizonyítékot ezennel elkobzom! Van még valami mondanivalód, mielőtt a címzetteknek kézbesítem?
BABA Kézbesíted? Ugyan kiknek?
TOMI Gondolom a benne szereplő összes személynek.
BABA Biztos úr, ön ezzel bűncselekményt követ el!
TOMI Jelenleg civilként állok ön előtt kisasszony. Vagy inkább hívjam valami más egyébnek?
BABA Úgysem mered!
TOMI Kipróbáljuk?
Baba hirtelen összeomlik, sírni kezd.
BABA Behívattak és azt mondták elbúcsúzhatok a külföldi ösztöndíjamtól amennyiben nem működök együtt velük. Olvassátok el az egészet! Csupán általános dolgokat jegyeztem le, semmi ártót, vagy fontosat!
Tomi átforgatja a lapokat, nézegeti, majd Eminek adja.
TOMI (Eminek) Valóban nincs benne semmi konkrét dolog.
EMI Ez akkor is aljasság.
BABA Igazad van, nem mentem magam, de mit tettél volna a helyemben?
EMI Biztos nem ezt.
BABA Honnan tudod, ha nem voltál még ilyen helyzetben? (pillanatnyi csend után) Most mi lesz velem? (tovább sír) Ösztöndíj nélkül nem tudom befejezni az egyetemet…
Feszült csend.
EMI Visszaadom, de el kell mondanod a többieknek. Tessék, fogd!
BABA Mindenkinek?
EMI Mindenkinek, akiről feljegyzést írtál.
BABA (abbahagyja a sírást) Nem lesz könnyű, de megteszem.
EMI Rendben.
BABA Akkor most megyek. És nem mondom el Császárnak, hogy csókolóztatok.
EMI Semmi köze hozzá! Neked meg főleg nincs!
Baba el.
TOMI Hiszel neki?
EMI Nem tudom. Egy rövid ideig neked is hittem!
TOMI Tessék? Most meg miről beszélsz?
EMI A megvalósíthatatlan álmainkról!
TOMI Emi!
EMI Szeretném látni a párizsi Eiffel tornyot, sétálni a Montmartre-on, nézelődni a Louvre-ban!
TOMI Emi, kérlek, halkabban, még meghallják!
EMI Mondd, milyen világban élünk, ahol besúgóvá kell válunk, hogy életben maradjunk?
TOMI Emi, nagyon szépen kérlek! (ismét magához akarja húzni Emit, de az dühösen hárítja közeledését)
EMI Hagyj! Mi lesz, ha egyszer majd engem hívnak be? Vagy anyámat!
TOMI Az előbb a karjaimban tartottalak, megcsókoltalak, és te visszacsókoltál.
EMI Ami bűn és büntetendő itt a szabadban.
TOMI…………………………………
EMI Mintha egy párhuzamos világban lettünk volna, ahol megtehetjük. Mert van olyan hely, nincs igazam?
TOMI Gondolod ott jobb?
EMI Nem tudom, nincs lehetőségem, hogy kipróbáljam, vagy összehasonlítsam.
TOMI Emi, én nem akarok gyári munkás lenni, és apámmal együtt kocsmázni. Normális életet akarok semmi mást!
EMI Hát én is.
TOMI Akkor?
EMI Nincs akkor.
TOMI Tényleg csak ennyi volt?
EMI Másfele visz az utunk.
TOMI Ezt nem hiszem el!
Emi visszanyeri önuralmát, Tomiban mintha egy világ omlott volna össze.
EMI Hogy lehetsz ennyire lojális ehhez a rendszerhez? Számomra érthetetlen!
TOMI Emi!
EMI Ugye, most nem azt akarod mondani, hogy halkabban, mert meghallják?
TOMI (pillanatnyi csend után) Az én szüleim mások, mint az édesanyád. Nincsenek álmaik, vagy ha voltak, akkor már rég elfeledték, vagy mélyen eltemették magukban. Örülhettem, hogy egyáltalán szakközépbe járhattam és nem ipariba. Amint végeztem, és munkát találtam, albérletbe akartam költözni. Azon voltam, hogy megszabaduljak az otthoni nyomasztó légkörtől. Akkor jött a behívó. A katonaság végén néhányunkat magához hivatott a százados. Meglehetősen csábító jövőt festett elénk, magasabb fizetéssel, juttatásokkal, esetleg szolgálati lakással, továbbtanulási lehetőséggel. Esélyt kaptam, hogy tovább léphessek. Tudod egyáltalán, mennyire átvilágítanak, hogy bekerülhess a rendőrség kötelékébe? Arra gondoltam, nem sikerülhet, hiszen apám iszákos, agresszív viselkedése ismert a környéken. De a százados felelősséget vállalt értem, és azt mondta, még sokra vihetem. Két éven keresztül bizonyítottam az alkalmasságom, mire bekerültem a főiskolára, és most egyenesen haladok a céljaim felé. Nem a rendőrre kell haragudni, az parancsot teljesít, éppen úgy, mint a katona. Szolgálunk és védünk.
EMI A kérdés csak az, hogy kit? És ki ellen?
TOMI Szóval legyek gyári munkás.
EMI Nem ezt mondtam.
TOMI Brigádvezető vagy technikus? Melyik tetszik jobban?
EMI És ha a te szüleidet hívják be?
TOMI Emi, kérlek, nézz rám! Attól, hogy én nem fordulok szembe a rendszerrel, még nem vagyok rossz ember!
EMI De ha maga a rendszer rossz?
TOMI Köt az esküm. Ellenszegülés, katonai fegyház. Vagy most azonnal szereljek le?
EMI Gondolom, azzal is tisztában vagy, hogy a kedvesed környezetét átvilágítják majd.
TOMIA karjaimban szeretnélek tartani!
EMI De nem lehet.
TOMI Akkor is átölellek. (magához húzza Emit és átöleli) Akik szeretik egymást, azok mindenre találnak megoldást. (Emi megadóan Tomi vállára hajtja a fejét)
EMI Tomi?
TOMI Igen Emi?
EMI A te esetedben ráadásul templomi esküvőről szó sem lehet, igaz?
Lassan, szaggatottan hallani a keringő zenéjét. Császár jön bosszúsan két suhanc társaságában.
CSÁSZÁR (Tominak) Azonnal ereszd el! Hogy merészeled?
Császár választ sem várva Tominak esik.
TOMI (Császárnak) Úgy látszik, délelőtt nem volt elég!
EMI Hagyjátok abba! Császár! Tomi, te se menj bele ebbe a játékba!
Verekednek.
Tomi erőfölényben van, a két suhanc közbelép, lefogják Tomit hátulról, Császár vadul csépeli, Emi megpróbálja leállítani.
EMI Hagyd abba! Hagyd abba! Hagyd abba!
A dulakodásban Császár véletlenül megüti Emit, Emi a földre zuhan, Császár abbahagyja a verést.
CSÁSZÁR Emi?
TOMI Emi! Szólalj meg! Emi! Kérlek, mondj valamit! (Császárnak) Te állat! Engem üss, ne őt! Gyáva féreg, csak úgy mersz verni, hogy lefogatsz a bérenceiddel? Milyen ember vagy te?
Császár tehetetlenül ül Emi mellett.
EMI (nehezen feltápászkodik) Senki sem az, mint akinek látszik.
CSÁSZÁR Emi… (megpróbál segíteni Eminek, de az hárító mozdulatot tesz feléje)
EMI Már a saját barátjában sem bízhat meg az ember?
CSÁSZÁR Emi kérlek, hallgass meg!
EMI (Császárnak) Mire volt ez jó? Mondd, mire? (Tomihoz szédeleg)
CSÁSZÁR (a két suhancnak) Engedjétek el. (miután eleresztik Tomi vállát) Menjetek!
A két suhanc elsiet, Tomi Emi segítségével feláll, Császár is felegyenesedik.
CSÁSZÁR (Eminek) Nem ezt akartam.
EMI Menj a fenébe!
CSÁSZÁR (Emi felé nyúl) Az arcod!
TOMI (Császárnak) Meg ne próbáld! Most nincs itt senki, hogy megvédjen!
EMI Nem hagynátok már abba? Elég volt! Elég!
Tomi és Emi egymást támogatva elindulnak, Császár Emi után kiált.
CSÁSZÁR Ő nem közülünk való! Hát nem érted?
Császár magára marad.
Hirtelen feltámad a szél.
Vihar közeleg.
Tüntetés napja, az utcán
8.
Siető járókelők az utcán, nemzeti színű kokárdával a szívük fölött, ki zászlóval, ki táblával, ki transzparenssel halad ugyanabba az irányba. Panni és Attila szórólapokkal a kezükben érik utol Emit.
EMI Hol a csudában voltatok? Nem jöttetek el a megbeszélt helyre! Halára izgultam magam miattatok!
ATTILA (Panninak) Muszáj előre mennem! Add ide a röplapokat, útközben majd szétosztom! Inkább engem vigyenek be, mint téged! (elveszi Pannitól a papírköteget és elsiet)
EMI Mi történt, mondd már!
PANNI Hajnalban megjelent a titkosrendőrség azoknál az ellenzéki tagoknál, akik ma felszólaltak volna a békés tüntetésen, és a Gyűjtőfogdába szállították őket. Hogy mennyire lesz békés a menet ezek után, nem tudom, de az biztos, hogy minden egyes lépésről tudtak, a nyomdáról ahol az ellenzéki szórólapokat nyomtattuk, a sajtótermékekről, a tüntetés útvonaláról, kik fognak a tömeghez szólni, mindenről, érted, mindenről! Patkány van közöttünk!
EMI Baba nem lehetett, mert nincs olyan közel a tűzhöz, hogy ennyi információt be tudott volna gyűjteni!
PANNI Mi van Babával?
EMI Nem beszélt veled?
PANNI Nem.
EMI Gondolhattam volna! (Panni kérdően néz rá) Majd elmesélem.
PANNI Csak néhány köteg szórólapot tudtunk megmenteni a többit lefoglalták. Most is tele a tömeg civil rendőrökkel!
EMI A Petőfi szobornál az egyenruhások szinte körbefogtak minket és szótlanul figyeltek, de a néma figyelmeztetésen kívül nem történt semmi atrocitás. Legalább is én nem tapasztaltam. Ki tudhatja, máshol ugyanebben az időben mi történt, hiszen az elmondásod szerint már hajnalban akcióba léptek.
HANGOK Egyesülési szabadságot! Valódi reformokat! Sajtószabadságot!
TÖMEGHANG (skandálva) Demokráciát! Demokráciát! Demokráciát! Demokráciát!
PANNI Haladnunk kellene a többiekkel!
Váratlanul a tömeg visszafordulva próbál futni, Császár válik ki közülük, és megragadja a két lány karját.
CSÁSZÁR Ne lépjetek a hídra! Már a közepén jártunk, amikor sokan kiabálni kezdték, hogy vissza kell fordulni!
HANGOK Vissza! A tömeg beszorult a híd közepén! A másik oldalra lehetetlen átjutni! Demokráciát!
A tüntetők (az őket megszemélyesítő táncosok) magukkal sodorják Császárt és Pannit.
PANNI Emi!
CSÁSZÁR Emi! Merre vagy?
9.
TÁNC Drámai feszültség fokozása, dinamikus zene és mozgás, majd a koreográfia egyre lassul és megáll, mint egy megakadt film. A kavalkád közepén Emi és Tomi áll egy mással szemben. Emi egy nemzeti színű zászlóval a kezében, Tomi rendőr egyenruhában . Mozdulatlanság és mély csend. Lassan elsötétül a színpad, csupán fejgép világítja meg Emit és Tomit, majd egyre szűkül a fény,
végül kialszik.
VÉGE
(1.) Ady Endre Őrizem a szemed
Nemes Klára a 2022-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: “Körhinta-színdarab” (fh. Körhinta-vágókép , 1955.)
Ezek is érdekelhetik!
Pekár István János – Szabó Benedek: Rákóczi tér ’92 →
Nemes Klára: LÁNGOLÓ TULIPÁNOK II. (TŰZszirmok A VIHAROS SZÉLBEN) →
Fehér József: Ötven év (Egyfelvonásos színdarab) →
