Borbély András versei (1 [/2 ]. rész)
MIGRÁNSOZÁS
székelyek vándoroltak Óromániába a jobbágyfelszabadítás után
Galați-ba Ploiești-be Konstanțára Brăilába Sinaiára Busteinbe Predealra
az 1900-as századfordulón Bukarestben több magyar élt
mint Marosvásárhelyen Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában együttvéve
kukoricakapáláskor a nők
csépléskor kaszáláskor a férfiak mentek idénymunkára
a kisparaszti háziipar termékeit vitték
cselédnek adták oda fiaik lányaik
szekereken gyalog esetleg vonaton utaztak
s bár a kortársak „nagy nemzeti kárról” papolnak és a
„nemes faj devalválódásáról”
az igazság az hogy Óromániában jobb napszámot kaptak
és kevésbé szigorú volt a munkafelügyelet mint Magyarországon
egyszóval ekkor Órománia volt
az elszegényedett és túlnépesedett székelyek Eldorádója
míg aztán telítődik a piac és törvényeket hoznak
a román nemzeti munkaerő védelmében
s a székelyeket már nem látták szívesen ott
a kisbirtokos parasztok innentől az Egyesült Államok felé veszik az irányt
a Maros a Küküllő az Olt vize közé valóságos migrációs központ alakult ki
a telepítő vállalat angol leckét ad a migránsoknak
véglegesen Amerikába távozott 1901-1913 között 6753 fő amiről adatunk van
de biztos hogy sokkal többen
míg végül az amerikaiak adminisztratív úton
korlátozni kezdik a székelyek migrációját
ki emlékszik már a chicagói székelyekre
akik farmokon bányákban s a fémiparban dolgoztak
aki elmegy azt elfelejtik de aki elment az mindenre emlékszik már
a következő időszakban sem csökken a migrációs kényszer és vágy
de a körülmények csak a belső migrációt teszik lehetővé
a mi nagyszüleink mind belső migránsok voltak
cselédek napszámosok munkások Brassóban Kolozsváron
ahogy szüleink is és mi is migránsok is voltunk és vagyunk
Temesváron Bukarestben Budapesten és így tovább
az 1980-as években valóságos
illegális menekülthullám indult Romániából Magyarországra
1989 nyarán 14.000 magyar menekültet tartottak nyilván
majd az adminisztratív korlátok megszűnése
tízezreket indított útnak eljött a feketemunka korszaka
az építkezéseken razziák elől bújkáló illegális vendégmunkások kora
változó feltételek között de ez a hullám ma is tart
nem valószínű hogy találnánk olyan székely családot
amelyben nincsen vagy nem volt legalább egy migráns
Németországban Ausztriában Hollandiában vagy máshol
vándoroltak Bukovinától Nagy Britanniáig cipelve üres szentségtartóikat
ahogy vándoroltak a keleti zsidók is
Bécsben a Leopoldstadtban telepedtek le ideiglenesen
egyfajta önkéntes gettó volt ez
kis szállásokon ötven hatvan ember éjszakázott a padlón
házalók seftelők kocsmatulajdonosok
a vegetatív piszok reménytelen nyájassága közepette
akiknek fiaiból és lányaiból ügyvédek orvosok
tudósok banktisztviselők színészek lettek
míg Berlin inkább tranzitváros volt a zsidóknak
akik Hamburgon Amszterdamon át szintén Amerikába tartottak
csak ottrekedtek és mondjuk ócska ruhával kezdtek kereskedni
már ha kaptak rá engedélyt
Frohman úr évente megérkezett Berlinbe
és hozta „Salamon templomát”
amit a bibliai leírás alapján fenyőfából készített el
őrizte a hagyományt az egyetlen architektonikus művet
amelyet a zsidók addig valaha is alkottak
nézői sírnak és imádkoznak majd elmennek a zsidó kabaréba
ahol Mendel a berdiczewi muzsikus fiait hallgatják
litvániai volhíniai galíciai vándorlásaik hegedűjátékát
Marseille nagy kikötőjébe is érkeznek keletről a zsidók
hogy hajóra szálljanak de épp elfogyott a pénzük
feladnak egy táviratot választ nem kapnak várnak
ott maradnak tolmácsnak Marseille-ben
fordítanak angolról oroszról németről franciára
és az így szerzett pénzből végül elutaznak Dél-Amerikába
csak Spanyolországba nem mennek mert a rabbik átka ül Spanyolországon
majd ha jön a numerus clausus Lengyelországban elmennek oda is
végül is Spanyolország annyira emlékeztet az őshazára Palesztinára
ahova már elkezdtek gyülekezni Herzl Tivadar vagyis Benjámín Zeév Hercl
osztrák-magyar-zsidó író a cinonizmus alapítójának hívei a kibucokba satöbbi
ahogy vándoroltak a cigányok is
Indiából Egyiptomon át Görögországba és tovább
egy részük ötszáz évig volt rabszolga Romániában
majd mikor felszabadultak
épp akkoriban amikor a székely kisparasztok
Órománia és az Egyesült Államok felé migráltak
ők is elindultak a nyugati országok felé
akik maradtak néha bekötötték a lovat a lakótelepi lakásba
máshol gyerekeiket csak a szellemi fogyatékosok speciális iskoláiba írathatták be
vagy csőbomba-merénylet áldozatai lettek Oberwartban
megint más csoportjaik ottragadtak
Tirana Kinostudio néven ismeretes külvárosában
semmit sem tudva a többmilliós cigány diaszpóráról
akik Korompa cigánynegyedében Kelet-Szlovákiában
a Plovdiv környéki falvakban Gyergyószentmiklóson a Téglagyár telepen
Bolintin Dealban vagy az eisenhüttenstadt-i menekülttáborban
Banglades Dallas Párizs és hasonló nevű gettókban mindenütt
egy felületes csevegésre alkalmatlan
s gyakran a túlságosan is kotnyeles gádzsók megtévesztésére
használt nyelv szavait dobálják egymásnak
vietnámiak marokkóiak nigériaiak székelyek zsidók románok
keresztények muzulmánok buddhisták
és más rosszul öltözöttek között
akiket mindközönségesen kelet-európaiaknak szokás nevezni
hozzák színes ruháik állataik nyelvük
templomuk házioltáruk ikonjuk gyerekük emlékeik
bölcs könyveik munkájuk és egyéb értékes kacatjaik
történelmi csóróságukat csóréságukat és csorba táljaikat
néznek az utcák kerítések túloldaláról
munkatelepekről táborokból ócska buszokból a helyben lakókra
menekültek a föld felszaggatott útjain
volt parasztok volt írásmagyarázók volt csatornacsinálók
egymás fölött és alatt a föld rétegeiben az idő rétegeiben
menekülnek kényszerből és önként
sorsukat vágyaik vagy a tőkét követve
vagy éppenséggel az Isten se tudja hogy mivégre hova és meddig
csak mert ilyen a történelem ecce
vándorlás vonulás menekülés üldözés és üldöztetés
szép szóval csalogatva vagy gyújtogatásokkal ösztönöztetve
kontinensnyi népek költöznek be egymásba
keverednek szétválnak ki- át- és betelepülnek vagy telepítik őket
bezárva kizárva befogadva lerázva
munkások bűnözők koldusok hősök és szentek
és azt gondolhatnánk a helyben maradás méltósága
egyes kiváltságosok joga csupán akik maguk is folyton úton vannak amúgy
úgyhogy igazán abba lehetne már hagyni
ezt a gyalázatos „migránsozást” is végre
mert aki ellenzi a migrációt a történelmet
és saját történelmét kénytelen végül is ellenezni
PLATÓN TUNIKÁJA
Az ideák számok, ezt mondja Platón,
a mosatlan edények a konyhában
normális halmazok, a kapitalizmus
a mindent-egynek-számolás, míg a
cigányok olyan eseménytöbbes,
amely – mint ebben a mondatban is –
úgy van jelen a történelemben, hogy
az őt alkotó többi többesről legális
keretek között nem tudható semmi.
Szebben mondva, a semmi peremén.
Apropó történelem: egy véletlen
találkozás az üresség partján többet ér
nekem, mint a történelem egésze
– mondhatom, én egy ilyen szám vagyok –,
melyből mindent eredeztet
ez a haszontalan, felvilágosult ész.
Itt a történelem végéről beszélnek,
keletkezésről, elmúlásról, na de ha
a történelem-érv a gondolkodás vége?
Ezt mondja hát: az ideák számok.
Egy szám nem keletkezett és nem
múlik el sosem. E másik kezdet felől
a történelmet már a csillagokról nézed,
az igazságnak nem felel meg semmi,
az, ami, Platón, a tőke s a cigányok,
a konyhában a mosatlan edények,
véletlen találkozás az üresség peremén,
ez a szóhalmaz itt, Platón tunikája.
VAKABLAK
Reális csend. Látszat görbe gubója.
Fogy a folyó évről évre,
sok kicsi tóba
gyűl a víz a sás körül. Foltjai,
mint a petrol,
válnak ki az áramlatból.
Nos, igen. Érleli
a nap a búzát.
Fönt kis magángépén húz át
a falubeli tőkés.
Övé a búza, meg a kék ég.
Fölnyúló fűzfakarok közt,
mint rácson,
a falu hülye idilljeit látom.
Itt lenn vadbozót, fűsziget, sás.
Köztük toprongyos
román halász pecáz.
A lomha fák lombjain
apollói árnyak. Álom ez.
Rongyai kikandikálnak.
Üvegbura.
Ez az egész hangulat.
Mögötte semmi, foltok az égen.
Félek, mindjárt jön Gazsi,
hogy pénzt kérjen,
de nincs. Másképp nincs,
mint neki, tudom.
Ezt most nem gondolom tovább.
Megállok félúton.
Milyen furcsa,
bennem egész most,
ami kint darabjaira hullott.
Mint lyukas tenyér, ég a nap,
ágvégen rozsdálló levél.
Nappali félhold.
Engedd szabadon
elefántjaidat.
NYÁRI NYOLCASOK
Emesének
A nyári eső én vagyok,
de félre fordítom fejem,
elrebben a száraz égtől
szitakötő tekintetem.
Lehet, hogy nincs is már szemem,
csak bent susog egy almaág,
a fákkal egy lett életem,
melyben egy furcsa féreg rág.
*
A dombon élünk, hol a fák
árboca vízre integet,
a csűrön a szürke palát
nézem, a régi kút felett
madárraj kék fodra remeg,
tüskékkel döf felém a nyár,
folyónk lassan omló vizét
befonja zöldes békanyál.
*
Mondd hát, tájak tervezője,
füvek növesztője, beszélj,
az én szívem erősebb-e
vagy az időt hajlító szél?
Fátlan mért röpül sok levél,
s a hangom ősibb vagy a száj?
Míg szobámban alszom, te élj,
s vonulj, merre a birkanyáj.
*
Áldott az éj, mely eltakarja
előlem fények viharát,
alszom, telt éjben őrizem
félkész életem pár szavát.
Nem bánthat kutyaugatás,
báránybégetés a kertből,
s mivel az esőt fogom fel,
két vödröm reggelre feldől.
*
Sóban fürösztöm életem,
sófényben ázik a part is,
sikolt a nyár és elillan,
sarokban pislant egy partvis.
Eltemették a kis Karcsit,
cipőcskéi parázslanak,
fa alatt két kutya alszik,
egymásnak megbocsátanak.
*
Sündisznót ne öljön kaszás,
siklót a halász a parton,
ne lőjön medvére vadász,
ne verje nőjét a patrony.
Ne szőjünk zászlót, az alkony
falunk éberen találja,
s mintha patakon lépnénk át,
úgy gondoljunk a halálra.
Illusztráció: Borbély András versei
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel →
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
