Kovács katáng Ferenc: Interjú Tömöry Mártával
*
Akit az Istenek szeretnek, / Örökké megtartják gyereknek [1]
Kovács katáng Ferenc: Történésznek készült. Az egyetem után egyből pályára állt, hiszen 1968-76-ig a MTA Történettudományi Intézetében kutatási segéderőként a Dualizmus korát kutathatta Hanák Péter osztályán. Mi történt, mi a pályamódosítás oka? Nem bánta meg?
Tömöry Márta: A legelső kérdésre hamar válaszolok. 1968-ban végeztem az ELTÉ-n, magyar-történelem szakon, mindig is az irodalom érdekelt jobban. A 68-as események után még kevéssé kívántam történész lenni- s a négy ill. hat órás “néger” munka kedvemre volt, mellette éltem a passzióimnak. S mikor megismertem Hollós László amatőr bábost, az Astra bábegyüttes tagját, s látva a kiváló paptanár Vízváry László árny kísérleteit, boldogan váltottam. 1975-ben férjhez mentem, s követtem Lászlót, aki felvételt nyert Prágába a bábrendező tanszakra. Én 1976-79 között rendkívüli hallgatóként 3 meghatározó évet töltöttem kinn. A bábdramaturgia érdekelt. Sosem bántam meg a váltást.
I. Ment-e a könyvek által a világ elébb?[2]
KkF: “Ez a könyv segít, hogy bábszínpaddá varázsold a konyhaasztalt, a fürdőkádat, a szobád sarkát, sőt egy kis segítséggel igazi kis színházat is készíthetsz, bábokkal, függönnyel, előadásra hívó csengővel.” – olvasható könyve beharangozójában[3]. Emlékszik még rá, hogy mit érzett az első kötete megjelenésekor?
TM: Jó régen volt, persze örültem, világhírű vagyok, tréfálkoztam barátaimmal. Ám mivel 17 ezer példányban jött ki, feltehetően használták a báb speciálkollégiumot vezető tanárok, s az ezt látogató pedagógusjelöltek, gyerekbábcsoport vezetők, stb. Még Romániában is terjesztették, nemrég csángó népművelők polcán láthattam egy példányt, a tévének hála. Anno osztogattam is tanítványaimnak, pl. a Kurta kurzus határon túli résztvevőinek.
KkF: Az internet-piacon még felbukkan egy-egy példány belőle. Mit gondol, kik használják manapság, s mekkora lehet az érdeklődés iránta?
TM: Azok a pedagógusnemzedékek kimentek rég, kiket mint a Népművelési majd MMI ill. MMIKL munkatársaként okítottam dramaturgiára, ill. vizsgáztattam a bábos működési engedélyért. A Covid miatt fesztiválokat se tudtak rendezni a bábosok. Tehát nagy reményeket nem fűzök a tömeges érdeklődésre. A bábosok egyébként is mindent jószerint maguk oldanak meg (témaválasztás, bábkészítés, játék). Ez többnyire mindig is orális műfaj volt, részint írástudatlan művelőik élőszóban adták át, néha halálos ágyukon árulva csak el “kunstjaik”-at, féltett titkaikat a bábos dinasztiák rangidős vezetői. Ma már persze nem írástudatlanok, de tapasztalataim szerint máig sem szeretnek olvasni, bár ennek cáfolataként napjainkban egyre többen a bábos egyetem hallgatói közül doktori fokozatot szereztek.
KkF: A bábos nem csak akkor magányos, ha egyedül áll a sötét paraván mögött, hanem akkor is, amikor többen foglalatoskodnak ott. Hiszen nem élő “színészekkel” folytat dialógust, hanem bábján keresztül a többi élettelen bábbal s azokon áttételezve… Hogy éli ezt meg?
TM: Ez a kérdés jelzi, hogy nem ismeri ezt a világot. Peter Schumann a Bread and Puppet amerikai csapat vezetője szerint, a báb az a műfaj, ahol ujjal lehet mutogatni. A bábon keresztül a lényeget mondani az emberről.
Hosszan lehetne értekezni a bábos és báb viszonyáról. A bábos, ma kedvelt szóval animátor, az élettelen tárgy életre keltője, kinek hangját, lelkét kölcsönzi, ha még ő is készítette, a teremtményének érzi a figurát, úgy szereti, mint gyermekét. A bábszínházi specializáció révén a tervező, kivitelező készítette bábterméket is minimum partnernek tekinti. A pedagógiai bábozás és gyerekjátszók esetében ez a viszony még elementárisabb. A megszólalni nem akaró, rémült, óvodába cipelt apróságokat, például a bábok segítségével bírják szóra, szelídítik magukhoz máig az óvónénik. És persze a bábszöveget író szerző is élőnek kell képzelje a figurát, miközben behelyezi a szereplők rendszerébe. A tervező-bábfaragó is tudatosan építi a bábkaraktereit, sorba rendezi a típusokat. A szólóbábos meg, mint egy karmester irányítja bábjait, miközben rögtönöz, reagál a paravánon túli bekiabálásokra, csendekre is.
KkF: 1990-ben a Múzsák Közművelődési Kiadónál jelent meg második kötete, A bábjátékos oktatás sorozatban Ember és báb című cikkgyűjtemény. Ekkor már a Magyar Művelődési Intézetben dolgozott. Kérem, hogy meséljen erről az időszakról s e kötet tartalmáról!
TM: Mikor 1983-ban szakmunkatársként bekerültem a Népművelési Intézetbe (későbbi nevén MNI, ill. MMIKL) a nemrég elhunyt Bucz Hunor, pedagógiai színjáték mesterünk, neves alternatív rendező, s intézeti munkatárs biztatására feladatom lett az amatőr bábosok oktatási programjainak részint kidolgozása ill. karban tartása, és a vizsgáztatás. Emellett nekem jutottak a bábfesztivál-szervezés intézeti részfeladatai. (Az UNIMA, a bábosok nemzetközi szervezetének magyar szekciója által kinevezett ABOT/Amatőr bábosok országos tanácsa ill. az intézetvezetés elképzeléseinek koordinálása.) Volt pl. egy Játsszunk bábszínházat! fesztivál a 70-80-as években, melyet a MTV Gyermekosztálya indított, s mi bonyolítottuk. Területi válogatókon szűrtük a több száz bábjátszó gyerek közül a döntőbe jutottakat. Beutaztuk értük az országot, s a kiválasztott gyerekeket a tévé felhozta Pestre, itt vették fel őket, s az adást nézte az egész ország.
Rendszeresen megrendezték már a 60-as évektől 2-3 évente egymást váltó pécsi, a felnőtt és a békéscsabai, a gyermekeknek szóló művek fesztiválját. A Gyermekbábosok egri országos fesztiválját az Úttörőszövetség írta ki, bonyolította, de szakmailag ezt is mi felügyeltük. (Manapság a művelődési házak hálózata, a Magyar Bábjátékos Egyesület, ill. az iskolák szervezik az évenkénti találkozókat.)
Később, 90 után, Szilágyi Dezső, az Állami Bábszínház nemzetközileg elismert szaktekintélye halálával, az Állami Bábszínház egyeduralmának megszűntével, az amatőrök legjavát magába foglaló, gombamód szaporodó profi bábszínházaknak külön fesztiválja alakult Kecskeméten – ez máig él. Ma 13 profi bábszínházunk van és mellettük néhány produkciós társulat (Ort-Iki Báb- és Utcaszínház, Ládafia Bábszínház, Bartha Tóni Bábszinháza, stb.).
KkF: 2005-ben megvédte doktori disszertációját A bábos fenomén – a drámatörténetben és napjaink gyakorlatában címmel. Szerencsések vagyunk, könnyen hozzáférhető a neten. [4] Kérem, néhány gondolattal hívja fel az olvasók figyelmét a dolgozatára!
TM: Az Ember és báb kötet az új igényeknek kívánt megfelelni, melyeket a prágai főiskolán ismertem meg, s kapcsolataim révén láttam jelentős cseh fesztiválokat (Plzen, Hrudim, Prága), s a magyar bábosok is jelentős számban kijutottak a drezdai UNIMA világfesztiválra (1984). Jómagam önköltséggel, azaz amerikás nővérem segítségével utaztam a Japánban rendezett, 1988-as UNIMA világfesztiválra, – láthattam a nagy ázsiai bábszínházak lélegzetelállítóan műfajgazdag, élő gyakorlatát. S még ebben az évben, ezúttal Unima kiküldetésben kijutottam Charleville-Mezierebe, a nagy nyugati nemzetközi fesztiválra.
Hazaútban, Szász Zsolt bábtervezővel, rendezővel, a Hattyúdal alternatív bábos csapat későbbi vezetőjével, ekkor kezdtük a Bába bukra címen tervezett átfogó bábos könyv jó 20 évig tartó anyaggyűjtését, s a látott produkciók körüli friss dialógusainkat. Így a doktori dolgozathoz 2005-ben ő határozta meg azt az öt felvezető szálat, melyre felfűztem az elsősorban a szakrális alapú bábhagyomány mintaanyagainak sorát. Ezek az aranyszálak: a szakralitás fogalma; a műegész, a panta rei törvénye; a bábok halottkultusszal való kapcsolata; a beavatás, az ősökhöz való visszatérés, azaz a velük való azonosulás útja; s az ötödik átfogó vezérgondolat: a mimézis, utánzás.
Az elmélet és gyakorlat kölcsönhatásában építkeztünk, saját alternatív színházunk és a hozzánk kapcsolódó nagyobb színházi körök, a 28 évig közösen vitt betlehemes találkozók, és a Nyírbátori Szárnyas Sárkány Hete fesztivál, melynek szintén intézeti felelőse voltam, s ez utóbbinak 19 évig Zsolt volt a művészeti vezetője.
Szöveganyagaink eme ünnepszerző gyakorlat és saját játszott előadásaink tapasztalatainak szűrlete.
Más típusú szöveg Schmidt Éva néprajzos barátunk a hanti nyelvrokonok körében végzett világszínvonalú gyűjtőmunkájának ismertetése – melyre ő az életét tette fel. Az obi-ugor medvekultusz értő, koncentrált összegzése nekünk szánt önzetlen ajándéka lett. Míg élt, megtisztelt bennünket antropológiai kutatásainak évenkénti beszámolóival.
A harmadik típusú szövegek idegen nyelvekből (francia, orosz, angol, cseh) fordítások, távoli kultúrák értő, művészi leírásának sűrítményei – közös szemléleti alapokon (indián patlecs, afrikai kebe kebe, tibeti cam fejezet).
A fejezetek egy fejlődési sort is kiadnak, a primer rétegektől, az egyszerűtől a bonyolultabb formák felé haladva eljutunk a 20. század neves színházi újítói által befolyásolt mai gyakorlatig, napjaink bábmozgalmaiig, a saját ösvényig.
KkF: 2009-ben újra egy szerkesztett kötettel jelentkezett:”…hanem vagyok Úristen követje…” – A téli ünnepkör dramatikus szokásaiból – a Nemzetközi Betlehemes Találkozók játékszövegei címmel. AMagyar Művelődési Intézet kiadványa. Szerencsére ez is könnyen elérhető az OSZK honlapján.[5] A Betlehemes találkozókra később majd visszatérek, itt arra lennék kíváncsi, teljesült-e a kiadástól eltelt 13 év alatt a bevezető tanulmányában[6] megfogalmazott óhaja: “Elégnek bizonyulnak vajon szerény eszközeink annak bemutatására, hogy a szellem- és üdvtörténetben milyen súlya, szerepe van ennek a mindig megújulni képes organikus, ünnepi hagyománynak? Intézményünk nevében, és a 18 év alatt számos partnerünkkel közös szervezésben összehívtuk, bemutattuk – és mindig a minimumból ugyan! – végig dokumentáltuk ezeket a népi színjátékokat. Reménykedve várjuk most a tudomány, a szakemberek reakcióit, szakrális dramatikus hagyományaink gyűjtésének, rendszerezésének, értékelésének új megközelítését.”
TM: A betlehemes találkozókat 1991-től 2020-ig évente megrendeztük, több száz, időnként több ezer játszó személlyel. Bekértem szövegkönyveiket, többnyire el is hozták, volt néhány vonalas irka kézírással, a határon túliak kéziratos, féltett kincsei, de a legtöbben géppel írtak. Mozgalom lett a Kárpát-medence magyarjai rámozdultak. S ami a néprajzos szakemberek többségét illeti? Hát, túl optimista igény volt mindez, úgy tűnik. Két három fiatal gyűjteni kezdett, kijártak Kárpátaljára, Erdélybe – (ld. Pákay Viktória átfogó összegző kísérlete pl.) de a lényeget illetően győzött az ortodox szemlélet, a folklorizálódott kolduló szokásról. És most már a Covid miatt tulajdonképpen vége a találkozóknak is. Talán a Felvidéken Jánokon, de Erdélyben biztosan él még a találkozás igénye, tavaly is megrendezték.
KkF: Mikor a bábok még istenek voltak (Kráter Műhely Egyesület, 2012) című önálló kötete ismertetőjében olvassuk: “Elsősorban hiánypótló szakmai kézikönyv a bábosok és a színházi alkotók, s egy szélesebb körben a színházművészet eredete iránt érdeklődő nagyközönség számára. Ugyanakkor egy magyar színház-antropológiai kutatás első lépéseiről is számot ad.” Ismertetné nekünk, hogy milyen fázisban található ez a kutatás?
TM: Szász Zsolt, aki közben a Nemzeti Színház folyóiratának, a Szcenariumnak főszerkesztője lett, képviseli ezt a vonalat. S az idén a Bábos egyetem oktatói közé emelték – ott módja lesz az antropológiai kutatás folytatására. Nekem is vannak anyagaim- talán összeállítok valamit.
KkF: A fenti kötet bemutatója kapcsán, egy hangfelvételen hangzott el a következő: “A báb hangja a hiéna nevetése és madárvijjogás, a lélek-madárnak és az áldozatát eltakarító hiénának a hangja, tehát egy túlvilágról jött lénytől közvetített üzenet…” [7] Mi fontosat tudna még elmondani nekünk a bábok hangjáról?
TM: Ez is nagy téma. A túlvilág, a lelkek hangja… A régi vásári bábosok e másság tudatában csipogóval, sípolva beszéltették a Pulcinella, ill. a Petruska figurát. Gyakran egyetlen bábos volt a beszélő, aki képes volt több hangfekvésben 7-8 bábkaraktert adni. Az újkorban segítségül jött a technika, magnóról megy a szöveg, néha jelentős élő színészek hangján. Vera Ričařova a nagy cseh marionettjátékos pl. jelentős hangarzenállal bír; a boszorkány vihogása, a szép hercegnő üveghangjai, a szerelmesek suttogása…
II. A színház, e kultikus gyökerű intézmény képes-e még a lelki utak karbantartására?[2]
KkF: “A színészek, a stáb nagy lelkesedéssel, szeretettel készül a gyerekekkel való találkozásra. Én is imádom a meséket, remélem, sikerül olyan előadást létrehoznunk, ami mindenki számára igazi élményt jelent majd.”– olvasható Radó Denise előadás-beharangozójában. [8] Milyennek látja felnőtt szemmel a bábos színházat? Gyakran ül be a nézőtérre? Évad közben is megnézi saját darabját?
TM: Radó Denisével nem emlékszem, hogy valaha is beszéltem volna, sőt azt se tudtam, hogy játszották ott a Csizmás Kandurt.
Egyébként nekem a bábszínház természetes közeg, szívesen beülök bármikor az előadásra, ha módom van rá. Sajnos a hazai vidéki bábszínházak csak néhány előadást adnak a bemutató után, max 10-et, talán felújításkor, vagy fesztivál alkalmából újra lehet még látni őket. Zsolt pl. meghívta Nyírbátorba az általa rendezett darabjainkat, ezeket örömmel újranéztem. Érdekelt, merre fejlődött a játék, mi maradt meg a koncepcióból, játékinstrukciókból. Gyerekszínházas korszakomban – a 80-as években – megnéztem mint ügyelő az előadásokat, utána néhány színészt próbáltam felhívni koncepcionális dolgokra, nem sok sikerrel.
Saját formációink egy-egy előadását néha felvették videóra, visszanézve ezeket bosszantó volt, mikre nem jöttem rá anno.
Sajnos nem volt sok alkalmunk együtt visszanézni, javítani a dolgokat, nem éltünk egy városban.
KkF: “Mondd, bűn megölni egy sólymot?” címmel a Nemzeti Színház konferenciáján előadásában öt Attila-drámát elemzett. Ebből csak egy részlet olvasható a Szcenárium c. folyóiratban. [9] Felvázolná nekünk az előadása tartalmát, főbb érdekességeit?
TM: Az Isten ostora c. Vidnyánszky-féle előadást felvezető rendezvény az Attila drámák s rendezések összevetése volt. Rám a Nemeskürty: Öt Attila dráma c. könyv ismertetése esett, ebből ez a rész, Bánffy: A nagyúr c. drámájának ismertetése került be a Szcenáriumba. Nagyon ütőképes előadás volt a Vidnyánszkyé, nem a szokványos korcs akarnok Attilát ábrázolta, árnyaltan hozta a nagyúr körüli korabeli nézeteket a kortárs krónikáktól József Attiláig. (Utóbbi ábécés könyvéből értesült neve valódiságáról, mintegy identitását kapva vissza.) A szerelmes gyilkos, a családjáért bosszút álló gót hercegnő, Mikolt tragédiáját, s a nagyúr nyílt jellemét.
KkF: 1988 óta egy több átalakulást megért alternatív színházi formációban dolgozott mint dramaturg és bábszínész. A társulás előbb Prolihistrió, majd MéG Színház, 11 éve pedig Hattyúdal Színház néven fut. Megismerhetnénk erről az oldaláról is?
TM: 1984-ben a berlini UNIMA fesztiválon már vagy 40 magyar bábos volt jelen, észleltük a szélirányváltozást.1988-ban UNIMA követként részt vettem a Charleville-Mezieres-i fesztiválon, hazaútban Zsolttal sokat beszélgettünk, s ketten megalakítottuk a Prolihistrió formációt, így szerepeltünk Pécsett, a felnőtt-bábfesztiválon. 1990 decemberében Bassola Richárddal és feleségével, Bedő Mónikával, valamint a volt Orfeós Németh Ilonkával létrehoztuk a MéG Színházat, (Misztérium és Gravitácó rövidítése.)
Így Zsolttal a Térszínház terepén hoztuk létre Bucz Hunor figyelő közreműködése mellett a Kékszakállú lovag, avagy a nőzsarnok c. marionett lovagjáték opuszt, mellyel Zsolt meghódította a világot.
Bassola Bucz Hunor frontembere volt, kiváló beszéd és mozgáskultúrával bíró színész, érdekes alkotásokkal (pl. Eszterházy művéből a Kis Magyar Pornográfia c. játék Nagy Zsolttal). Szász Zsolttal kihívtuk Ricsit Prágába, megnézni a Színházi búcsú címen futó Lövész-sziget-i utcás rendezvényt – mely tulajdonképpen a bársonyos forradalom előkészítő fóruma volt – itt Zsolt később eljátszotta a Kékszakállt is. (Ez az út szakmailag sokat jelentett, beleláttunk az ottani utcaművészek életébe. Viszont konfliktust gerjesztettt Hunorral – s a vele való szakításhoz, ill. a MéG Szinház formáció létrehozásához vezetett, 1992-ben.
Már a MéG Színházi keretei közt alkottuk Az Bódog Ferencről és a fordult farkasról c. utcaszínházi opuszt. A Jókai kódex, első összefüggő magyar nyelvemlékünk archaikus szövegét dolgoztuk fel – Ricsi szakadt esőkabátban, bakancsban adta Bódogot, azaz Szent Ferencet. A várost fenyegető és a lakosokat felfaló fenevadat Ilonkával ketten adtuk – én voltam a mitikus farkas hátsó fele.
A farkas feje egy bőrönd volt, tátogva támadt Ferencre, ki felmutatta neki a kereszt jegyét, “mitől feje lehajtván leterjeszkedék Ferenc lábaihoz”. Ferenc így szerzett békét: “mert én tudom, hogy te éhségnek gyűlöltségében tötted – s én adatok enned míglen élsz”. A farkas a béke jeleként mellső lábat adta (a nagy, kasírozott kezeket én mozgattam) A kivetkőző óriásbáb fejéből ekkor, a nézők gaudiumára (örömére) előkerült a kis piros nyelvű farkas, s járt Ferenccel koldulni házról házra, azaz itt a nézők közé, a Krisztus feltámadott ének dallamára. E játéknak a hajléktalanok közt is nagy sikere volt, pl. Hatvanban a cigánysoron.
A Vérballadát is együtt gondoltuk ki. Emlékszem, ahogy Németh Ilonka leemelte a polcról Kallós Zoltán Balladák könyvét. A friss művet Józsa Éva keszthelyi bábtanfolyamán mutattuk be. Zsolt a drámát 9 képbe sűrítő képmutogató tábláját egy kétágú létrára fektetve, menetben vonultunk. A Dies irae szekvenciára fújta Ricsi, s énekeltük is: hogy remeg majd holt meg élő, hogyha jön a bűnt ítélő, minden tettet számonkérő.
A fiúk vállukra emelve hozták, mint egy katafalkon, leterítve, a képet, elől csengős angyal, hátul kereplővel a nagyfülű ördög – ez voltam én.
Beállva, a képet ráakasztva a kétágú létrára isȧ, por ës homou vogymuk jelentettük be, s körbejátszottuk e teret, az újkori erdélyi balladákat megjelenítendő. A két rivalizáló képmutogató drámájára építettük az előadást. Az első képmutogató, Ricsi elkezdte: Hallottátok Nagykapuson mi történt? Ekkor beugrott a rivális, Zsolt: Nem hallották Forrószegen mi történt? Erre az első ledöfte emezt, s folytatta megkezdett történetét, de adott ponton feltámadt, s belépett a történetbe a másik. Én afféle kisördög, nagy papírfülekkel alakítottam az animátor segédet, ki a tábla mozgó elemeit mozgásba hozta (a középső tábla egy kést tartó kéz volt, ezt forgattam, felfutva a létrán, a megölt bábszereplőket bejeleztem, elfektettem. A felső sorban a táblán kezét égre emelő anya egy (meggyújtható gyertyás) halott és szárnyát libbentő lélekgalamb festett képe volt. (Ezt a sort az angyal animálta.)
Az alsó sorban a sírdomb, középen rács, mögötte rabbal, szélen az akasztófa képe volt megfestve. (A takaró kis táblát a képmutogató tologatta.) A bűnbánó gyilkos bejött élőben a festett kép elé: Nem fájt neked a szíved, mikor azt a szép Irmuskát megölted? Az ördög fekete leplet terített rájuk, s mint a föld alól tört elő a bűnbánó panasz: Akkor nem fájt, hej, de most majd megszakad, cipelem a 18 fontos vasat …ha mégegyszer magam szabadja lennék, akkor még a madárnak se vétenék, mint kar zengtük: Ambrus Dávid nem kívánok egyebet, szabadítson a jó isten, ha lehet. Ekkor fent a létrán az angyal – a fehér leplet felemelte róluk, mint a szárnyakat.
Ez a sűrített dráma mindig nagy hatást keltett a nézők körében. Nem tudok róla, hogy valaki is értékelte volna, jóllehet a képmutogatás korszerű komplex formáját teremtettük meg vele.
(Nem álltam meg, hogy próbáljam láttatni némileg a tevékenységünket.) A színház a jelen, a pillanat műfaja – ha abbahagyjuk, vége, nyoma se marad. (Persze vannak fotóink, videóink – de mit ér már. Épp az előbb hívtak a Bábtárból: épp átnézték a videókat, s láttak fiatalon tanítási ill. játékhelyzetekben)
Németh Ilonka nyár végén a SZETA (Szegényeket Támogató Alapítvány) akció alkalmával, a túlbuzgó, a játékba direkten beavatkozó kis barna nézőktől (elkapdosták a kellékeket, stb.) -megriadva, “gyöngyöt a disznóknak” – felkiáltással kivált a csapatból, s elment Szolnokra Fodor Tamásékkal. Szerencsénkre ősszel csatlakozott hozzánk Krivács Zsolt tanítványunk, aki debreceni amatőr színjátszó múlttal bírt. Így kiegészülve, együtt készültünk az egybeszerkesztett betlehemes játékra: a lövétei betlehemest a bucsui regős misztériummal s egy tiszaháti titiri játékkal vegyítettük. Játszottuk a Vörösmarty téren, s ekkor jó angyalunk, Bába Krisztina a fővárosi önkormányzattól, kivitte oda az olasz szervezőket, kik megnézték, s következő évben meghívtak Certaldó Aldóba a fesztiváljukra.
Balog István vándorszínész principális Jupiter theátruma avagy a vándorló színészek c. játéka volt a következő darabunk. Krivács Zsolt vidéken kocsikerekeket szerzett, Szász Zsolt erre építette a kulisszás mini színt, lejtős pallóval, körfüggönnyel. Újkori mozgás formációkat, és a 19. század eleji vándorszínészek kedvelt eszközét, az ún. tablókat, élőképeket is felhasználtuk (A vérpohár, avagy a rang áldozatja stb.) Felléptünk vele a Várban, Pécsett, Kapolcson, Nyírbátorban, sőt Itáliában is, Oremoban, egy mezőgazdasági szövetkezet krumpli fesztiválján. A magyar commedia del arte eme kései hajtását az olaszok igen jól fogadták, a vándorszínészek próbálkozásait, hogy játékhelyet szerezzenek. Rántzosiné ifiasszony a Príma donna, és Haránytorki Mátyás, az első hérósz gázsi híján kilép, ám végül mégis eljátszhatják Ariadné és Theseus elválásának történetét. Ariadné szerepébe beáll a súgó (őt én alakítottam festett bajusszal). A kezdésre Harsánytorki Mátyás visszatér, ledöfve a parasztlegény színészjelölt alakította bikafejű Minotaurust – s olyan elánnal játssza Theseust, hogy végül ránk szakadt a kulissza, a publikum nagy örömére. Felhőssi, a helyi uraság bár jól szórakozik, szélnek ereszti őket, merthogy megyebálok lesznek, kell a hely. A trupp bezárja a teátrumot, s miközben a Halál húzza a nótájukat, (Téli virág hófuvalom alatt nem zöldül) lassan eltűnnek a bezáruló színpad mögött. (Kapolcson a Jel színház tagjai nagy ovációval fogadták a játékot.) Karácsonyra elkészült a Regős misztérium, szerkesztett betlehemes játékunk, titiri bábjait én faragtam s animáltam. Rájöttünk, e nyúlfarknyi bábos jelenetek, üdvtanunk végső sűrítményét adják. Játszottunk Prágában is, az Orloj alatt, szerepeltünk vele az általunk szervezett I. Nemzetközi Betlehemes Találkozón. (Azért neveztük így, hogy a határon túli magyar csoportokat fogadni tudjuk.)
A MéG felállásban készült az Élet és halál vetélkedője is – Bassola Ricsi és Bedő Mónika kiváló előadásában. A maszkos halál hatalmas fonott fületlen kast húzott, mely bölcső, hajó, koporsó volt a megfelelő helyen. A Lohengrin rejtély, melyet Zsolttal készítettünk, Hincz Kati vándorbábos hagyatékának Lohengrin töredékéből készült. Csak a női szerepek voltak leírva, erre épült Zsolt szóló marionettjátéka. Pécsett adtuk elő az ókeresztény bazilika fölötti térben.
2002 végén – két pályázaton is támogatást nyertünk a NKA-tól és a Fővárostól – szétváltunk, ott hagyva a MéG családi csapatnak a játszóhelyet, közös autót, díszleteket. Zsolt csak a maszkjait mentette ki – s megalapítottuk a Hattyúdal színházat. Továbbra is a régi magyar drámakincs újragondolása volt a fő eszménk, s továbbra is azokhoz kívántunk szólni, akik nem jutnak el a színházba, azaz utcások maradtunk. Zsolt lett a főnök, ő szállította az általa tervezett, kivitelezett faragott díszleteket Balmazújvárosból, a fellépések színhelyére. (Mindkét társulat elkészítette a maga Árgyilus verzióját.) A három fős Hattyúdal formációba tüstént belépett Bálint Károly tekerős és Lipták Péter. Utóbbi hamar kivált. Jött Vaskó Zsolt, fúvós zenész, majd párja, Fehérváry Lilla is, énekesnőnk, és zeneszerzőnk. A zenészek időközben létrehozták a Madárdal zenekart. Majd Krivács Zsolt kiválása után, azonnal belépett a csapatba Kozma András orosz tolmács, fordító, dramaturg, elementáris komédiás vénával. Új játszóhelyünk a 13. kerület művelődési háza lett, a Dagály közelében. Ide telepítettük át a betlehemes találkozót is. (2006-ig még vagy 4 színhellyel próbálkoztunk (Millenáris, Csepel, Krivács iskolája, a Fonó). Ekkor a Debrecenben igazgató lett Vidnyánszky segítségével a debreceni városi művelődési ház fogadta be a Nemzetközi Betlehemes Találkozót. Itt jó kezekben voltak az ünnepi követek. 2020-ig ellátták a várost, a megyét advent idején szebbnél szebb erdélyi, vajdasági, felvidéki, kárpátalji vidékekről, hazai aprófalvakból származó betlehemes játékokkal. Ekkor a Covid, meg a helyi és országos változások miatt a találkozó évekre elmaradt.
Közös műveinkkel saját formációinkban – én szövegszerkesztő, szerző voltam, Zsolt a tervező szcenikus, báb- és maszkfaragó, rendező – felléptünk határon túli tanítványainknál, magyar szervezeteknél Temesvártól Versecig, Székelykevéig, Jánoktól Besztercebányán át Lendváig.
Lengyel, cseh, német, olasz fesztiválokra is meghívták játékainkat. Több évig dolgoztunk a Szent László királyrul ének c. játékunkon. Forrásaim a Képes Krónika, s újkori népmondák, hiedelmek. László nagy forgó ernyő alatt a bolond nyakában ülve, énekbeszéddel érkezik: Én, László, magyari király eljöttem ide ősünk István sírjához… Felidéződik László és Salamon küzdelme: vívás hosszú botokkal, ez tulajdonképpen tánc volt. És a pogánylázadások: mi sem vagyunk ördögök, hanem a te szolgáid – s közben a 2 méter 40 centis László szoborral döngetik a padlót. Rásti, a sámánnő -ki a fogságban kezét-lábát lerágta – átkai: széthull az ország! Testvérharcok, utolsó vérig! S a látlat a jövőből: egy harsány vásári bábjelenet, a Váradi disputa paródiája, Pápisti és Kálomisti verekszik, egymást az igaz hitről győzködve – miközben a török nevetve elfoglalja a várat: enyém a vár tied a lekvár: Erdély kapuját eldisputáltátok, ásó, kapa a ti dolgotok, nem a hitigazgatás! summázza a bolond és a király. S jön Salamon áldozata. Ő volt a nap, mi a hold – vallja László: a legnagyobb alázat: király a koldusok közt. Mekkora tanulság ez nékünk – összegzi. És már húzza is a bolond a látnoknőt a kis vaskocsin, mint a Tejúton, s kiborulva, ököllel verik a szobor mellét: hütegetsz münköt, mért tűnsz elő a mész alól? A látnoknő, Kharitas – én alakítottam – virágszirmot szór, Lilla (ki Máriát is alakítja) körbetáncol a felállított idol előtt: az öreg cseresznyefa kivirágzik… a Szűz kavargó viráglelke az égboltot betölti. Intenzív közös játék volt, a zenészek is beszálltak. Hatott körben a határokon túl, s a Moszkvai Színházi Olimpián is (a közép ázsiai színészek odajöttek hozzánk, a kiterített nagy szőnyegre rakott lakomán: A szarvas a mi ősanyánk is – mondták, s hogy: Én meg játszottam a Vámbéry filmben…
Végül 2001-ben létrehoztuk a Magyar Királyi Bábszínház nevű kilenc fős, ezredfordulót köszöntő alkalmi társulatot. A Hattyúdal Színház tagjai mellett benne volt Boráros Szilárd bábtervező, aki a Csallóközből került a prágai bábos főiskolára, a DAMU-ra, Milada, ifjú olmützi drámapedagógus, kivel egy párt alkotva az utóbbi 20 évben Zalában, Hottón alakítottak bábos bázist, gyermekeikkel, barátaikkal. Az ő korábbi, prágai lakásukban kezdtük kitalálni, összeállítani a Hejjgető c. produkciót, a MagyArt kézműves rendezvényhez csatlakozva. Néder Norbert tanítványunk, a Ládafia utcaszínházi csapat ásza, s végül Simándi Kata, aki jelenleg a Színházi Intézet Bábtárára munkatársa. Budapesten, a betlehemes találkozóra fejeztük be a művet, s felléptünk a Millenárison. (Esetenként a Hattyúdal csapat beugrói: Medvecz Attila, Bassola Richárd, Magyar József voltak.)
Utolsó közös játékunk A három körösztény leány, Ráskai Lea apácanő emlékére, a magyar drámai nyelv születésére. A darab alapja Hroswita apáca 10. századi szövege, mely hozzánk a mohácsi korban jutott el. A közös félelem szüli e szépen kiírt dialógokat, “ha titeket is odaragadandnak, ti is úgy tegyétök – írja a fordító-szerző. A mű egyúttal bizonyíték volt számunkra, hogy milyen fejlett volt már a színi nyelv ekkortájt: Az ősváltozatban a római császárral küzdenek a mártíromságot örömmel vállaló leányok, Karitász, Agapé, Hyrena. Itt már a török szultán a fő ellenség. A lányok bátorsága, védtelensége megrendítő volt. Kata, Lilla s én adtuk őket. Beépítettük az élet és halál vetélkedőjét és Az apostolok vetélkedését is. Igy Zsolt is szerephez jutott – mint játékmester. A Hattyúdal színház (három taggal) Lengyelországban, Olstynban lépett fel utoljára egy a Wegajty színház által szervezett téli ünnepköri találkozón. Térdig hóban gázoltunk át egy kiserdőn, s beérkezve a forró kemencénél friss kaláccsal, borral fogadtak. Előadtuk a Regős misztériumot, s videó anyagot vetítettünk a betlehemes találkozóról.
KkF: Élete, szakmai munkássága többnyire bábok és bábosok körül/között zajlott. Mennyiben más egy kőszínházban, közvetítő tárgyak jelenléte nélkül dolgozni?
TM: Ez megint a báb és élő színház különbségét feszegető kérdés. A megoldás számunka a bábos fenomén bevezetése. A modern bábszínház tágabb terében az apró bábszínházi keretből kilép, fizikai valóját adva az élő színész, a bábmozgató, aki mivel ő ad lelket a bábnak, felvállaltan partneri viszonyba lép a bábbal, drámai funkciójának egy részét átveszi, többnyire külsejében jelmezével is azonosul. Tulajdonképpen pszichológiai segítsége a bábnak. (egy példa: Hófehérke, a fiatal hercegnőt alakító játékos, felkapja a menekülő bábot, szívéhez szorítja, fut vele) Lényegében minden írott bábdarabomat ez a szemlélet működteti. Ez által válik lehetővé a nagy témák mai kibontása. A Till Ulenspiegel, Japán mesék, Parzifal, Szelek Ura- a breton mitológia idézése. Igen szép előadásokat rendezett Zsolt – de még éretlen volt a váltáshoz a publikum, sőt a játszók többsége is. Hang Gáborban például igaz partnerre leltünk.
III. Egy próféta sem kedves a saját hazájában. (Lk. 4.24.)
KkF: 30 éves, 2015 óta szellemi kulturális örökség az Országos, illetve a Nemzetközi Betlehemes Találkozó. A Kárpát medence téli ünnepköri játékainak rangos szemléjévé nőtte ki magát. Hatására regionális találkozók alakultak itthon és a határon túl is. A Debrecen TV egyik riportjában mostanában harangozták be az idei programot.[10] Hosszú éveken át Ön szervezte. Nem kis vállalkozás lehetett! Honnan jött az ötlet, s milyen út vezetett a megvalósításig? Milyen tapasztalatokról tud beszámolni?
TM: Olga Frejdenberg, orosz klasszika-filológus szerint, aki részletes tanulmányt irt az orosz vertyepről, a karácsonyi misztériumjátékról, azt vallja, hogy ahol van kultikus színház, ott a színház létrejötte is lehetséges. (Nem idézem pontosan) Én tulajdonképpen egy gyermekkori betlehemes élményemet, az óriás, nyers humorú bundás pásztorok s a kis fényes betlehem kontrasztját szerettem volna újralátni, mikor 1991-ben elkezdtük a találkozók szervezését. Tévében hirdettük, s mindjárt elsőre több száz fő jelentkezett, s jöttek Erdélyből és Kárpátaljáról is. Felkészültek, próbáltak, elővették a régi ládákból vagy beszerezték a bundákat, a ruhákat, általában a helyi közösség hozzájárulásával megszervezték az autóbuszt, s törték magukat télben, hófúvásban – mert fontos volt nekik. “A miénk a legszebb játék”-hitével jöttek, és örültek a találkozásnak, a közös éneklésnek.
A népi játszók mellett főleg iskolai csoportok jöttek, sőt óvodások is. A hagyományos játékok nívója bizonyította, hogy élő a hagyomány, tehát minden évben meg kellett hirdetni. Hazánkban különösen gazdag a betlehemjárás hagyománya a misztériumjáték-szerű sokszereplős székely formáktól, a lecsupaszult alföldi betyáros pásztorjátékokig, a női típusú bölcsőcske játékok, s a bábos, úgynevezett titiri betlehemesekig. Hűséges visszajárásuk megmutatta, hogy a határon túli magyarok s hazai kisebbségek is identitásuk fő megtartójának érzik. Évente megrendeztük, kezdettől videóval dokumentáltuk, tanácskozásokat szerveztünk, s minden fellépő együttes szót kapott, honnan vette s hogyan őrzi a hagyományt. Zsolt volt a fő kérdező – kérdéseire felkészülten reagáltak. Én gyűjtöttem a játékleírásokat – s ezekből szerkesztettük egy kötetet. A fő típusok mustra anyagaiból DVD-ket is készítettünk.
Finn csillagfiúk, lengyel sopka, bukovinai kalusár, bolgár népi játék is járt nálunk vendégként. Fiatal néprajzos kutatók is beálltak, pl. kárpátalji, erdélyi gyűjtésbe. A régi falusi közösségek széthullásával persze elvesznek a szimbolikus gesztusok, a feszes formák fellazulnak, kihal az autentikus hagyomány, ami marad, az színpadra kerül. Biztathatjuk magunkat, hogy segítettük harminc évvel meghosszabbítani a hagyomány túlélését. Erről átfogó, összegző művet írni már nemigen fogok. Ahogy a szakrális hagyomány továbbéltetését támogattuk, szinte egy időben ezzel, a profán népszínházi műfajok felkarolását is célul tűztük ki és műveltük.
Elsősorban cseh, francia, német példák alapján tulajdonképpen saját alternatív csoportjaink kísérletező terepének szántuk a Nyírbátori Szárnyas Sárkány Hete találkozót. Ekkor jelentkezett az az erős bábos nemzedék – Bóbita, a Ciróka, s élcsapata a Maskarások, a Vojtina, Barta Tóni Bábszinháza, Ládafia -, akik az Állami Bábszínház országot lefedő túlhatalma mellett, ellenszélben próbáltak érvényre jutni.
Az Állami Bábszínház fő sikerét a magyar újkori, kísérleti zenei művek bábszínpadra vitele hozta, bejárták a nagyvilágot, s a gyerekeknek szánt, húsz-harminc éves művek leporolásával kívánták megoldani a vidék ellátását. Emellett, szigorú feltételek között lehetőséget adtak a legerősebb amatőr bábosoknak a megnyilatkozásra. A 60-as évek bábos végzettséget szerző feltörő nemzedéke, Kovács Ildikó intenciójára, a magyar vásári bábhagyomány felé fordult. Kemény Henrik volt az ellesett mester – de mivel sajnos ő tanítványokat nem vállalt. Testvérének, állandó segítőjének, Matyinak nem lévén fiúutódai, nem folytatódhatott a dinasztia. Henni nem adta az örökségét, ám ezzel mindenkit új utak keresésére sarkalt.
Bartha Antal paprika jancsi-játéka számára a gyerekköltészet inspirációjával Zalán Tibor írt szöveget. Pályi János egy továbbgondolt Vitéz László-játékot alakított ki, Kovács Ildikó mentorsága idején. Kovács Géza kezébe a Vasilache szoknyásbábos tradícióját adta Kovács Ildikó, Varga Péter a Pulcinella-hagyományt követi. A nők is beléptek a vásári bábos sorba: Aracs Eszter a markotányosnő-stílt vette fel, Fabók Mancsi pedig egészen új, nőemancipációs világot teremtett Vas Juliskával – és az embert és bábot is ötvöző színjátékaival, hol vállaltan előlép a bábjátékos narrátor-, ill. szóló produkció (ld. A halhatatlanságra vágyó királyfi).
KkF: 1993-tól a nyírbátori Szárnyas Sárkány Hete Nemzetközi Utcaszínházi Fesztivál [11] intézeti felelőse, ill. a határon túli magyaroknak szervezett, ún. Bábos Kurta Kurzus kitalálója és vezetője volt. Ez is olyan embert próbáló, nemes és hiánypótló feladat, amiről szívesen olvasnánk részletes beszámolóját.
TM: A Bábos Kurta Kurzust 1994-ben szerveztük először, a Népművelési Intézet almádi szakmai házában. Ezt is kísérletnek szántam. Az intézeti C- és B kategóriás tanfolyamok megszűnése után a határon túli magyarokat szólítottuk meg, s számosan jelentkeztek a Délvidékről, és Kárpátaljáról. Előbbieknek a Balaton a tengert pótolta, amitől a háború elvágta őket, a kárpátaljiaknak, erdélyieknek meg az édes haza hívását jelentette. Rögtön fiaskóval kezdtem, a hallgatókat egy szakácsfesztiválra neveztem be, de elvétettük a dátumot, s egy nappal később érkeztünk. Ültem a lépcsőn és sírtam. De a hallgatók elnézték e fiaskót. Intenzív, közös munkával balatoni sárkány regéket dolgoztuk fel. A lendvai Sinkó Szabina gyönyörű virágláncokat font, az erdélyi Papp Attila seprű bábokkal verses mesét rögtönzött a lányokkal, Lábady Éva mini bábjátékot, az ujjaira húzott sárkánykörmökkel – két kezéből színházat formálva ábrázolta a sárkány és a középső ujjára húzott inci-finci papírbáb-lovag győztes küzdelmét, az erdélyi Molnár Levente papírpáncélt öltött, s megvívott a királylányért, Csilláért. A sárkányt Branovácski Erzsi szerb férje készítette – egy nagy ágra szerelve a fejet forogva lehetett vele harcolni, a kézdivásárhelyi gimnazisták több két hangú mágikus varázséneket zúgattak. Lementünk a Balaton parti strandra zárás előtt, s elbűvöltük a keletnémet turistákat. 1995-ben betyárballadákat rögtönöztek a hallgatók a homokozóban.
1996-ban, Dózsa Gyuriékkal egyeztetve, Bátorba vittük a kurzust, s ott is dolgoztunk az összesen kb 50 résztvevővel, a nyugdíjazásomig. (2005)
Itt felvettük elemzésre a Báthori népmondákat, Kátai Zoltán a záró alkalmával a csillagokba énekelte a gyászéneket, pl Báthori Endréről, Gábrisról.
A hallgatók rövid képmutogató jelentekre bontották pl. Endre bíboros halálának témáját, mártíromságát körbejárva. Volt az anya siralma, a csantavéri Kiss Kornélia drámai előadása, a kárpátaljiak a menekülőn rajtaütést, a bátyui András a gyilkost élőben adta, a fejet tálcán hozva a jutalomért, ám megcsalódott. A zentai Pap Endre, mint csuhás ferences barát festett összegző tablón mutatta okulásul Kristály András pokoljárásának útját. Ezek a feldolgozások aztán gondolatilag beépültek a nagy záró mutatványokba. (A fesztiválzárón a tóban nagy kivilágított fej úszott.)
Igen feszített program volt, előadások, workshopok, pl. a kínai kesztyűsbábokról, árny bábokról. Papp Gábor művészettörténésznek a kazettás mennyezetekről szóló előadásához- 2 határon átnyúló kirándulást szerveztünk. Gédra Katiék intézték a buszt, a határátkelőket. Részt vettek boldogan a hallgatók a helyi vendéglősök szervezte Báthory lakomán. A tékozló ország (Oláh Olivér és Zsolt rendezte) a teret betöltő, nagy akció volt. Vonultak a pestismenetben, a szalonnára festett Madonna kép alatt. Más évben megfestették a verstemető virágos fejfáit. S eközben ismertették velünk helyzetüket, levélben küldték gyűjtéseik anyagát, s eljöttek pl. a betlehemes találkozókra vidéküket képviselve (Lujza fiaival, Kornélia óvodásaival). Elemeztük a látott előadásokat, s végén mind beszálltak a nagy zárókba, jelmezesen, lampionokkal stb. Kb 50 résztvevő vett részt 10 év alatt, 4-5 utódállamból a kurzuson, s mindenki előre lépett, otthon kamatoztatta nyereségét.
(Lábady Éva Bukarestbe ment, s bábrendező lett, egy ideig igazgató is volt Temesvárott, s nagy karácsonyi utcás rendezvényeket szervezett szülővárosában. Szőke Anna Kishegyesről elvégezte a néprajzos szakot, most jeles szakértő, Sinkó Szabina Lendváról több magyar rendezőnek tervezett bábokat, hozta magával Bátorba a Pupilla nevű amatőr csapatát stb.)
A kapott intézeti, pályázati támogatás kis összegéből (60 ezer-s egyetlen alkalommal 200 ezer Ft évente) ők hatalmas eredményeket produkáltak, s hű követeink lettek az identitásőrzés küzdőterén.
KkF: E fejezet címadó idézetét Lukács evangéliumából választottam: “Egy próféta sem kedves a saját hazájában.” Meg tudná mondani, hogy miért?
TM: Egy kedves ismerősöm játékos horoszkópot készített nekem, jó harminc éve. Szerinte az én karmám a szolgálat. – Még a halálod után se ismernek el – olvasta rám a sorsbetöltő jóslatot.
Hát mit tehetek? Ráérzett, kedves Ferenc én magamat valóban egy messzikedvű gyermeki lénynek tartom, de protestáns eleim mián még biztatom magam: “…Csak lendíts valamit, mert héj nagy bűn a henyélés.” [12]
KkF: Meg sem merem kérdezni, hogy milyen egy átlagos napja. Jut-e ideje kikapcsolódásra, feltöltődésre?
TM: A Covid miatt ismerőseim, barátaim igen megfogyatkoztak. A családhoz kötődésem viszont erősödik, érdekel nővéreim utódainak élete: gyerekeik kiskorukban, a bábok miatt közel voltak hozzám, megnőve azonban nem tudunk sokat kezdeni egymással. A legkisebbekben bízhatok, hogy sikerül tán elvarázsolnom őket – bár ebben is egyre kevésbé lehet hinni. A kütyük lekötik őket – s mi egyre kevésbé tudunk mozogni e szép új világban.
Tévénéző, fogyasztó lettem – igen sok jó adás van, van mivel agyonütni az időt.
Nyírbátorról könyvet készít a város, ebben némi szerepem lesz nekem is (a Kurta kurzusról írok valamit, szeptember vége a határidő). És unokaöcsém elhozta nekem nagyanyám kamrában őrzött naplóit, amiket 1941 és halála közt írt, gyöngybetűkkel. (Tanítónő volt, férje meghalt az első világháború alatt, maradt három kisgyermeke – végigbukdácsolta velük az életet. Egyik rokontól a másikig vándorolt, de egyetemre küldte a fiait, a leányával haláláig együtt élt, s minden nap beszámolt róla, mit tett aznap. Ez szíven ütött – gondoltam kezdeni kéne vele valamit, valamiféle válogatást: hogy éltünk a csonka hazában.
S amit még szeretnék, kiadni a darabjaimat – bár igény nincs rájuk. De mégis, hogy legyenek együtt. Ha már gyerekem sincs. Idén leszek 78 éves, két szememet megműtötték, romlik a memóriám, fogy az erőm. Hát nem tudom…
[1] Heltai Jenő: Marianne emlékkönyvébe
[2] Vörösmarty Mihály, 1844
[3] Itt a bábszínház Móra Ferenc Könyvkiadó, 1985
[4] http://szfe.hu/wp-content/uploads/2016/09/tomory_marta_dolgozat.pdf
[5] http://vmek.oszk.hu/09000/09016/09016.pdf
[6] Tömöry Márta–Szász Zsolt: Betlehemezők, betlehemezés – hagyományőrzők 1991–2009.
[7] https://www.youtube.com/watch?v=UiBQycC6LNs
[8] Tömöry Márta – Korcsmáros György: Csizmás kandúr, Szolnoki Szigligeti Színház. Bemutató 2014. április 12.
[9] https://nemzetiszinhaz.hu/uploads/files/folyoirat/szcenarium_III_3.pdf III. évfolyam 3–4. szám, 2015. március–április, 95 – 100. oldal
[10] https://www.fesztivalportal.hu/minden-mas-fesztival/nemzetkozi-betlehemes-talalkozo-debrecen
[11] http://www.vknyirbator.hu/sites/default/files/filepicker/3/szarnyassarkany.pdf
[12] Fazekas Mihály: Lúdas Matyi, első felvonás
Illusztráció: Máthé András fotójának fh.
Ezek is érdekelhetik!
»…a szeretet erősíti az immunrendszerünket« (Beszélgetés Dr. Felszeghi Sárával) →
»Antigonéról másképpen« – Dettre Gábor filmrendezővel Domokos Johanna beszélget →
Az ember, aki valamiért is tudott élni, nemcsak valamiből…* (IV/4. rész) →
