Dráma

október 4th, 2022 |

0

Búzás Huba: JANUS PANNONIUS (dráma öt felvonásban, 3-5.)

*

SZEREPLŐK

JANUS PANNONIUS, költő, pécsi püspök, szlavón bán
VITÉZ JÁNOS, váradi püspök, esztergomi érsek
MÁTYÁS, magyar, horvát és cseh király
HUNYADI LÁSZLÓ, horvát-dalmát bán, Mátyás király bátyja
SZILÁGYI MIHÁLY, gróf, hadvezér, kormányzó, Mátyás király nagybátyja
V. LÁSZLÓ, Habsburg főherceg, magyar és cseh király
CILLEI ULRICH, gróf, cseh és magyar helytartó, horvát-szlavón bán
SZAPOLYAI IMRE, hadvezér, Bosznia helytartója, horvát-szlavón bán, Mátyás féltestvére
ÚJLAKI MIKLÓS, hadvezér, erdélyi vajda, Bosznia királya
LÍVIUS, káplán, prépost, a Vatikán bíborosa
FRANJU, káplán, prépost
ERNUSZT ZSIGMOND, pécsi püspök
LAZZARO, káplán
GESZTESI, nándorfehérvári alkapitány
és a testőrség tagjai

HARMADIK FELVONÁS

(helyszín: Esztergom, érseki palota 1465 őszén; az érsek dolgozószobája – studiolója)

ELSŐ JELENET

(VITÉZ JÁNOS, LÍVIUS, FRANJU)

VITÉZ JÁNOS

(kissé idegesen)

Prépost uram! Ne őgyelegjen föl-alá! Fölajz a nyugtalansága. Franjunek csöngettem, hogy az óburgundi borokból hozzon pár pohárral. Talán lehiggadunk, mielőtt megérkezik vadkan haragú uralkodónk.

LÍVIUS

(leül)

Zavarja Eminenciádat? Leülök. Veszélyben tudom Janust. Csak jönne már! Nyugtalanít, hogy nem a királyi várba hívatta. Hanem itt, érsek atyám jelenlétét kérve kívánja meghallgatni a pápánál tett látogatásáról. A követi jelentését tehát nem fogadta el. A váradi püspökségbe áthelyezését megtagadta. Holott Janus Itáliából pénzt hozott. Aranyat a pápától a török szultán inváziója elleni hadjárat kiadásaira. És még Velence is adományozott neki nem keveset…

VITÉZ JÁNOS

Várom és féltem. Nemcsak a kancelláriánkra berendelése okán. Királyi kihallgatása valóban rossz ómen. Hanem újra köhécselget. Tüdejének megbetegülte súlyosabbra fordult. Hogy a váradi püspökség? Igaz, jobban jövedelmez a pécsinél, de várakozásaink szerint alakultak a dolgai. Soroljam? Doktori kalpagot rakott fejére Páduában a rektor. Sikerült beutazza – vágya volt! – Itáliát. Előbb királyi személynökként szolgált nálunk a kancellárián, de elnyerte a püspöki süveget – idestova hat éve már. Segítette az ifjú királyné művelődését latinul, görögül, magyarul. S hogy meghalt Podjebrád Katalin tavaly? Gyermekágyi láz… Ugyan, ki tehet arról?

FRANJU

(tálcával a kezében belép, majd kedélyesen)

Eminenciás uramnak és prépost uramnak a legfinomabb burgundit szervírozom. A királynak se különbet…

VITÉZ JÁNOS

Melyik évjáratbul hozza ezt a csodát, káplán uram?

FRANJU

Vidékünkön, a Cote d’Or-on, a három év előtti pinot noir zamata bizonyult a leginkább ínycsiklandónak. Így tartják a pincemagiszterek… Hoztam is pár oltoványt belőle Gulácsra; tán megered…

VITÉZ JÁNOS

Egyéb, káplán uram? Az előbb lónyerítést hallottam…

FRANJU

Az utolsó könyvszállítmány ért ide Váradról. Könyvtárnokunk máris megkezdte a rendszerezésit.

VITÉZ JÁNOS

Öröm! Végre valamennyi könyvemet a kezemnél tudhatom. Nos, ez a bor csakugyan nem ginyeszáron termett! Ha a pécsi püspök – tudjuk, a barátja! – lovait kifogják, ne késlekedjenek, jelentse azonnal! Mit is mondtam? Hja, hogy Mátyás ismét megözvegyült. Tömérdek életsors-szakadékon köllött eddig is által hágnia magát. A sok viszontagság egyre élesebbre fente a jellemét. Megértő vagyok, de…

LÍVIUS

Ezen skolasztikázom magam is. Hiszen atyám szelíd nevelése során beléje oltatott a latin kedély, humánum, a könyvek iránti rajongás, kultúránk üdve. A Bibliotheca Corviniána megteremtésére való indíttatása is Eminenciád szellemi hatása. Érteni is vélem, hogy a Corviniana elnevezés a Hunyadiak címerében látható hollóra utal, merthogy a hollót latinul corvus-nak mondjuk; de maga a holló mire utal a címerükben?

VITÉZ JÁNOS

Arra csak, hogy Mátyás nagyapjának a birtoka Holló Kövén volt…

LÍVIUS

És a gyűrű a holló csőrébe miként került?

VITÉZ JÁNOS

Azt már Mátyás tétette bele, mert a története szerint a gyűrűjét ellopta egyszer egy holló… igaz-e, vagy sem…

LÍVIUS

Mindenesetre a gyűjteménye számára készíttetjük a firenzei miniátorokkal a kódexek százait. Budán pedig kötészetünkben a bőrkötéseket, a bársonnyal, selyemmel bevonásokat. Bizonyára ezekbül ismerhette meg egyházatyáink írásműveit, az irodalmat, történelmet, művészetet, tudományt, jogot. Reneszánsz műveltség! Irígylésre méltó Európában… Eminenciádnak köszönheti…

VITÉZ JÁNOS

Fogékony kisdiákom volt. Gyerekkorában főként a történelem érdekelte: Traianus, Caesar, Nagy Sándor diadalmaira volt kíváncsi. De csak gondolja meg, Lívius! Táborban született, öreg katonák köpenyébe pólyálták. Temesváron tanúja volt, hogy a bátyját az ország főkapitányává nevezte ki a király. Sőt látta, amint kötelezvényt ír alá szent esküvéssel megfogadva, hogy sohasem áll bosszút bácsikája halála miatt. Átélte, hogy az uralkodó a következő év márciusában – az oszmán elleni harc összehangolása ürügyén – Budára csalja őt, s a bátyját. Ahol valahányunkat letartóztattak: a nándorfehérvári hősöket, Kanizsát, Bodó Gáspárt, Rozgonyit, meg engem, egész kíséretünket. A várbörtönbe vettettünk. Rögtönítélő bíróság elé citáltak. Garai László volt az elnök. Bizonyítás nélküli eljárás során halálra ítéltek mindahányunkat. Érti ezt Lívius? Minket ugyan miért? László király – nagykegyesen – „csupán” nevelt fiam büntetésit hagyta jóvá. És Mátyás látta: másnap este Zsigmond palotája előtt a hóhér háromszor sújt le pallosával Hunyadi Lászlóra, ám hosszú hajzata miatt nem hullott le a fej. Tilos lett volna negyedszer lesújtania, de László király intésére megtette…

LÍVIUS

Rómában járva akkoriban – a pápa szolgálatában – csak hallottam felőle: futótűzként szikrázott szét a világon a híre, hogy V. László kivégeztette Hunyadi János idősebb fiát, kit a nép az apja helyébe várt. A király emiatt forradalomtól tartva, úgy tudom, előbb Bécsbe loholt… de miért futott Prágába is el?

VITÉZ JÁNOS

László király engem Budán betömlöcöltetett. Mátyást pedig a foglyaként hurcolta magával Bécsbe, Prágába. Giskrát, a csehek zsoldosvezérét Szilágyi Mihály elfogatása végett küldte a Partiumba. Prágába, nyugalmasabbnak hitt székvárosába azért utazott, hogy ott királyként fogadja jegyesét, a francia király leányát. Ám – tudjuk – fatális fordulat: november 23-án – épp hamis esküvése évfordulóján vérmérgezésben elhunyt. A nép azóta úgy tartja – az Isten büntetése! Ekkor Csehország kormányzója – Podjebrád György – teljhatalomhoz jutva a tömlöcbül magához hívatta Mátyást. Fölajánlotta neki: segíti a trónra jutását, ha elveszi nőül a lányát, az akkor még csak 8 esztendős Katalin Kunigundát.

LÍVIUS

Ez ám a legelképesztőbb életsors-fordulat! A tömlöcből kijövet mindjárt egy trón-ajánlat!  Szintén az Isten ujja? A történet innentül kissé ösmerősebb. Tudom ugyanis, hogy Eminenciád a börtönébül pápai közbelépésre szabadult…

VITÉZ JÁNOS

Én pedig azt tudom, hogy a pápa közbelépésére Lívius prépost kilincselése folytán került sor.

LÍVIUS

Csekélyek az én érdemeim. Mert Eminenciádnak előbb Szécsi Dénes érsek házi őrizetében köllött senyvednie, itt, Esztergomban. Váradra csak a király halálhírét követően térhetett vissza. Mátyás királlyá választásáért viszont – tudjuk – sikerrel hozta össze az ellentáborok alkuját – a nemzeti eszme jegyében. Eközben merült fel – Szilágyi Mihály erősen azt akarta – Mátyás Garai nádor másik lányát, Annát vegye nőül.

VITÉZ JÁNOS

Csakhogy Podjebrád ez esetben ki se adta volna Mátyást! Ezért is köllött prépost uramnak Prágába velem jönnie, hogy megköttessük Mátyás kiadatása ügyében a házassági szerződését Katalinnal. Szegeden – januárban – végre egyezségre jutottak főuraink: Szilágyi Mihályt nevezték ki régens gubernátorrá, azaz, hogy Mátyás gyámja legyen. Pest-Buda polgársága akkor ünnepelte – táncoltak örömükben a Duna jegén! – Mátyás királlyá választását.

LÍVIUS

Ott voltam Strassnitznál is, amikor a Morva partján Podjebrád fiának, Viktorin hercegnek a markába perkáltunk le nem kevés aranyat váltságdíj fejében. Míg a másik parton Szilágyi serege várakozott és térdelt le, hogy aztán diadallal Budára kísérjék…

MÁSODIK JELENET

(VITÉZ JÁNOS, JANUS PANNONIUS, LÍVIUS, MÁTYÁS, FRANJU)

FRANJU

(belépve, örömtől sugárzó arccal)

Janus Pannonius, Pécs püspöke, a költő…

VITÉZ JÁNOS

Bocsáttassék be hamar! Öcsém! Fiam! Én püspököm, poétám!

LÍVIUS

Végre, végre! Röpösve vártuk már Janus, Excellenciád érkezését!

JANUS PANNONIUS

(nagy rössel belépve jókedvűen; majd összeölelkezve köszöntik egymást)

Robogtam is váltott lovaimmal, hogy köszöntsem, s megölelhessem, atyám! Üdv Lívius! A pápa őszentsége jövőre ismét számít főtisztelendőséged szolgálataira! És téged is, Franju, nagyszívű barátom, köszöntlek!

FRANJU

Isten vezérelte kancelláriánkra Excellenciádat!

LÍVIUS

(epésen, miközben helyet foglalnak)

Meg a király idézése… Percet se vesztegessünk! Várható Mátyás akár perceken belüli betoppanása. Mert híre minden istenséget, lám, megelőz: királyt és költőket leginkább…

JANUS PANNONIUS

És bíborost és érsekeket! Velencében a doge februárban tudta már, hogy elhunyt Szécsi Dénes, az esztergomi érsek. És mire Róma és Vatikán fogadott, kiderült: utóda Vitéz János lehet és senki más. Őszentsége, a pápa csupán azon dohogott, a magyar király ugyan miért is Várdai Pál érsek urat jelölte bíborosnak? De nem sokat habozott; velem is közölte: csak a váradi püspököt illetheti a kardinálisok palástja…

LÍVIUS

(a fejére csapva)

Ez hát az ok… amiért a király nem éri be Janus írásban tett követi jelentésével! Mert a javallatával szembeni pápai döntést Janus sugalmazásának tulajdonítja. Ezért idézte kihallgatásra, ej, ide, mára…

JANUS PANNONIUS

(feláll és meghajol az érsek felé)

Ha így van is, mi haszna tiltakoznom? Állok elébe! Most pedig elmondom műgond-veretű köszöntőm. Örömünket eltagadni vétek lenne, sosem bocsánatos!

LÍVIUS, FRANJU

Halljuk! Halljuk a poétát!

JANUS PANNONIUS

Szálljon szárnyon a jó hír minden népeken által,
Földről csillagokig jusson el e nagy híradás:
Esztergomnak Várad adóz, s a Dunának a Kőrös,
Prímás lett, aki rangban csak negyedik volt!
(Weöres Sándor fordítása)

FRANJU

(tapsol, de a többiek is)

Remekmű…

LÍVIUS

Csakugyan műgond-veretes e vers; de tartok tőle, Mátyás haragja tőle nem enyhül… fokozódik?

VITÉZ JÁNOS

Meghat e figyelmesség! Köszönöm, öcsém uram!

FRANJU

Bocsánat, hogy közbevetem: megenyhülhet a király, ha költőnk a tavaly történt koronázásáról is mondana pár sort…

LÍVIUS

Úgy van! Hisz’ az másfél éve se volt! Ha visszagondolunk… ej, biz’ addig az áskálódások netovábbját élte túl a király. Örülne a költő őt dicsőítő sorainak. Garai nádor, Újlaki báró Németújváron Frigyes császárt – a lopott koronával – megkoronázták. Haza térve, a hozzá hű csapatokkal, Körmendnél és Pinkafőnél kétszer is tönkre verte a pártütők s a császár betolakodott seregét… Úgy van! Helyénvaló Franju ötlete…

JANUS PANNONIUS

(múltba merengő hanghordozással)

Akkoriban galézoltam haza végleg Itáliából. De, ha jól emlékszem, az idő tájt történt, hogy a bárók – megnyerve maguknak a királyra éppen haragvó Szilágyi Mihályt – uralkodónkat akarták befolyásuk alá tiporni! Mire ő a saját nagybátyját is lefogatta és Világoson a várbörtönbe csukatta…

LÍVIUS

Volt, aki a fejét csóválgatta emiatt, volt aki, hát, ezen kacagott, s aki csettintett: ez igen!

JANUS PANNONIUS

(erre már lelkesülten)

… és volt, aki akkor ott, s ma itt vagyon jelen: Franju, barátaim egyik legjobbika tán azóta is…

VITÉZ JÁNOS

Mondja csak el, káplán uram, eme nem mindennapi történetét, mert prépostunk nem ismeri a részleteit!

LÍVIUS

Igaz. Hallottam ugyan felőle, hogy… de mondja el csak Franju! Hallgatom…

FRANJU

Megtisztel Eminenciád, hogy szólhatok. Prépost uram is tudja talán: francia lovag apám keresztes haddal lovagolt át egykoron Pannónián, s miután a nyomában megszülettem, anyám nem tarthatott vele. Így nevelődtem itt is, amott is, Provenceban. Fölcseperedvén magam is beálltam a török ellen vonulókhoz: keresztesnek Kapisztrán seregébe. Diakónus voltam akkor. A szent ember maga küldött éjnek évadján a körülzárt Nándorfehérvárba. Titkos kapun át lopakodtam be üzenetével a várkapitányhoz…

LÍVIUS

És? És? Izgalmas…

FRANJU

A legszebb, amire emlékszem: Szilágyi uramnak a kardja után rohantunk ki a győzelmes csatába! Utóbb, mint fölszentelt papot tartott magánál. Elfogatásakor pedig… Mátyás király kegyelmet adott nekem, s a váradi püspök úr szolgálatára rendelt. Szilágyi uramat viszont Világoson a várbörtönbe csukatta…

VITÉZ JÁNOS

Utókorunk fejet hajthat előtte: Szilágyi Mihály története hősi eposzba illő! Vérengző életű féktelen egyéniség volt, de igaz ember. A töröknek a várat ért egy támadásakor – csellel – megszabadult a bilincseitől. S börtöne őreivel ő foglalta el a világosi várat! A török fejvesztve menekült előle. Aztán üzent a királynak. Dölyfös, szép üzenet: „király öcsém lecsukathat, de az én Istenem kiszabadít engem”!

LÍVIUS

Micsoda haditett! Legendákat szövögettek furfangos vitézkedéseiről. Rómába is eljutott a híre, de balvégzetének híre is…

VITÉZ JÁNOS

Igen, Mátyásnak megtetszett e fortélyos haditett. Megbékélt nagybátyjával, s kinevezte kormányzónak. Hanem folytatódott Mihály és Brankovics despota adok-kapokja. Egy alkalommal elfogta a szerb fejedelmet. Megkegyelmezett ugyan neki, de lecsapatta azt a két ujját, amiket úgymond folyton hamis esküvésekre emelgetett…

FRANJU

Volt nagyuram a török hódítót tartotta fő ellenségünknek. Ali bég portyázó seregével többször megütközött a Balkánon. És mindannyiszor győzött…

VITÉZ JÁNOS

… míg nem Szendrőnél a török bekerítette… ismét a szerb despota kétkulacsos hadmozdulatai miatt. Fogságba esett… öt éve már. Konstantinápolyban raboskodott. És mivel nem vallott megkínoztatva sem Nándorfehérvár sebezhető sarkpontjairól, dühében a szultán lefejeztette.

JANUS PANNONIUS

Gyászolja Mátyás mind e napig…

FRANJU

Gyászolom én is dicsőség-koszorús zászlósuramat… Látom a kardját villanni, akkor ott… amíg csak élek…

VITÉZ JÁNOS

Hajtsunk fejet a magyarok e hőse emlékére!

(fejet hajtanak, majd koccintanak)

Végül Mátyás emiatt is arra kényszerült, hogy a Felvidéken fosztogató Giskrát, a csehek hírhedt zsoldosvezérét háromszor is legyőzve, a legyőzöttel egyezséget kössön. Marosmenti uradalmakkal kenyerezte le a harambasát, na, majd vele szerveztette meg félelmetes Fekete Seregét.

FRANJU

Mielőtt tele töltöm újra kupáikat, szabad kérdezzem Eminenciádat, az miképp esett, no, hogy tavalyévben az ellopott korona mégis visszakerülhetett magyar király – Mátyás – fejére?

LÍVIUS

Jótul kérdezi, Franju! Érsek uram a legkevésbé döngetgeti a mellét, holott ő szervezte meg a bécsújhelyi békekötést Frigyessel. Magával vitt oda is deputációba. Mai „vendégeink” egyike, a litterátus Szapolyai Imre hadvezér, horvát-szlavón bán, Bosznia most leváltott kormányzója, meg Pálóczi, az országbíró alkudozott a koronánkra. Amiért Frigyes végül 80.000 aranyat zsarolt ki. Valamint kikötötte: ha Mátyás trónörökös nélkül halálozik el, ivadékaié leend a magyar trón. Hát, így esett: Fehérvárott, tavaly – még élt a prímás! – Szécsi Dénes érsek helyezte Mátyás fejére a Szent Koronát.

VITÉZ JÁNOS

Magyarul: Habsburg Frigyes, a német-római császár ígyen zsarolta meg nemzetünket! Az általuk – tőlünk! – ellopott koronáért ily nagy árakat fizettünk! Garai nádor, az egykori visegrádi várkapitány, árulása miatt…

JANUS PANNONIUS

Baljóslatú eseményként éltem meg: tavaly évnek márciusában nemcsak a kis királyné hunyt el – fájdalom! – hanem megszületett trónörökösünk is vele halt; a reményünk!

FRANJU

Főtisztelendőségetek elnézi most nekem: dolgaimra fordulok. A képtárban – egy hete már – restaurátorok dolgoznak; rájuk köll tekintenem.

VITÉZ JÁNOS

Menjen, hát, sürgetőbb dolgára, káplán uram! De jó borainkrul meg ne feledkezzék! Királyunknak is ízlik az óburgundija, mondta nem egyszer.

LÍVIUS

Szapolyai Imre netán azért jelentkezett be kancelláriánkra, hogy Eminenciád előtt is excusálja magát, amiért a király leváltotta őt Boszniában?

VITÉZ JÁNOS

Nem tudni még… csak híre jött, hogy e többszörösen győztes hadvezérét ordenáré mód’ lekapta a tíz körmérül és még beszámolóra is kötelezte… Azt a Szapolyai Imrét, aki – úgy tartja a fáma! – Hunyadi János balkézrül született fia, ekként Mátyás 21 vagy 23 évvel idősebb féltestvére… akinek Miklós nevű öccsét 3 évvel ezelőtt neveztük ki Erdély püspökének…

LÍVIUS

Nem tudtam, de honnan is tudtam volna… Ezek után még inkább tisztelőjeként tekintek a litterátus hadvezérre…

VITÉZ JÁNOS

… és egyben a neves hóhányóra…

FRANJU

(belép és emelt hangon)

Corvinus Mátyás, Mathias Rex, Magyarország és Horvátország királya…

MÁTYÁS

(belépve körültekint)

Jónapot Esztergom! Egyem a bibircsókos pofátokat, papok!

VITÉZ JÁNOS, LÍVIUS

(egyszerre felállva)

Köszöntjük felségedet! Isten hozta, felség! Salveto!

MÁTYÁS

Idején kitetszik, melyik fábul lészen a bot! Mindig hogy’ óvakodtam az ájétatosok ceremóniáitul, üzelmeitül! Ángolnanézésű cincéredők…

JANUS PANNONIUS

(szintén talpra ugrik)

Köszöntöm én is felséges uram! Hívására megjelentem ehelyütt. Ez érseki kancelláriára szólíttattam…

MÁTYÁS

Püspök urammal csakugyan van e plénumon is – de majd külön is! – beszélleni valóm. Nem szívesen, no, mert a pápisták bandáitul óvjon az Isten! Törvényficamítók, ikonarcú népség. Előbb azonban nemrég bíborba borult – nem az én érdemem! – érsek-atyámmal kölle egyrül-másrul is likban golyósdit játszanunk, hogy megszentenciázza a malasztjaimat. Sebten mondom ám, nem érek rá oly peckes-pockosan utazgatni, mint Szapolyai. Kerültem Budárul jövet; megáll a pástétomsütőknél. Ej, mire ő ide ér, én már a vázsonyi várban eresztem meg a pocakcsapomat. Kinizsi Pálnál van ma estebédiglen dolgoskodásom. Ezért is hallják csak valahányan tisztelendőségetek, amit mondandok!

HARMADIK JELENET

(MÁTYÁS, JANUS PANNONIUS, VITÉZ JÁNOS, LÍVIUS, FRANJU)

VITÉZ JÁNOS

(méltóságteljes eleganciával ül le és mind a többiek is helyet foglalnak)

Hallgatjuk felségedet.

MÁTYÁS

A fő- s a titkos kancellária egybe szervezése a kedvemre való. Áldomásom adom reá. Hogy a nagykancellár – János atyám – diplomáciai szemöldjeit szigorúbban vonogatja, helyeslem. Helyettese nem nyerő ugyan, hogy a titkos kancellár, Janus püspök leend, de bánom is én, legyen! Az se baj, ha Lívius, prépost uram, a szőrszál-tépegetők apró-töprő munkáit látja el megettük. Hogy az oklevelek, szerződések, adományiratok kiállítását Kalocsán Várdai érseki hivatalja maszmókálja, mindegy. Fő, hogy jó hollós pöcsétünk rajtuk láthatóan virítson. A pénzügyi reform? Szűk volt a garas! Szűk nadrág alatt visít a bolha. A mi Ernuszt Jánosunk viszont, a főkamaragrófom, nem ám seggel megyen a vályúra! Lesz jó pénzverés! Sőt, kineveztem a koronavám országos felügyelőjévé. Ezért is érsek uramnak dolgává teszem: a fiábul – Zsigmond a neve – erős elméjű főpapot faragjon! Nálamnál csak két évvel kevesebb lélegzetű legény, de már se fogad el ökörtül lótanácsot. Szapolyai Imre viszont… mintha már futtában is ganajlana! Nem tudta, hogy a döglött lónak nem köll kötőfék. Jajcánál érdemeket szerzett. Múlt év őszig Bosznia kormányzójává emeltem. Elfoglalta Szreberniket is, de Zvorniknál föladta! Elmozdítottam, hát, minden tisztségeibül. De maradhat Szepes vármegye főispánja. Ma jelentést tennie köll János atyámnak. Prépostunk, Lívius, jegyezze föl a mentségeit! Egy kissé elkámpicsorodott, hogy rádöhhentem, de majd magához tér. A vétkeseket hadi törvényszék elé állíttatva megbüntettem, kinek mi járt. Akasztás is volt. Ha kérdés nincs, hamar tovább! Boszniai sok harcaink miatt az apósomnak, Podjebrádnak kezet se nyújthattam Szakolczán. No, nem is akartam. Mindegy annak már, akár pofon, akár nyakon! De hallgatom a jelentésit, atyám.

VITÉZ JÁNOS

Igen, Szakolczán lett vón’ nyáron a várt találkozás. Podjebrád nem jött el. Ezért Nagyszombatra tettük át. Maga helyett Protázt, a püspökét küldte követül. Emez közös javallatunk a pápához elkésett. (átnyujtja az okmányt a királynak) Mert a Szentatya júliusi bullájában a cseh királyt egyházi átokkal sújtva kitagadta: eretnekké, trónvesztetté deklarálta. Janus írásos jelentése tartalmazza már: II. Pál expressis verbis felségedet kéri föl, hogy hadakkal vonuljon trónfosztott apósa ellen, őt letaszítandó a cseh trónról. Ha a véleményemet mondhatom: miután a cseh katholikus rendek is felajánlják felségednek a cseh koronát, a pápai átok megnyithatja a magyar hadak útját Prága felé.

MÁTYÁS

Katalin halála feloldoz a vő családi kötelmei alól. Sem a császár, sem Európa uralkodói nem ellenezhetik e háborúnkat. Podjebrád nemcsak huszita, de hazug is. Királlyá választásakor – titokban ugyan – a hitünkre tért át: püspökeimnek ígérte, hogy országát visszavezetgeti római egyházunk kebelébe. Ehelyett huszitái élén elfoglalta Sziléziát meg a morva medencét. A hal hangját utánozza, de a dudájával dajdajozik. Üzenje meg Őszentségének bíboros úr: Mathias Rex – pápai praeceptiója birtokában – teljesíti az óhaját. Lívius már fogalmazhatja is!

LÍVIUS

Parancsára, felséges uram!

MÁTYÁS

Más ügy: eminenciád hajdantán – mint a sokácok vladikája – rendet tett zágrábi püspökségünk suskus dolgaiban. Thuz Osváth, a most kinevezett püspök végre erőskezűnek tűnik. Ezúttal dolga lészen a nyitraival: Debrenthei Tamás püspök a vétkes. Holmi himmi-hummiért ez a kancsal csuhásunk összeszűrte a lét a zsebrákokkal. Egy megsértődött cseh vitézem, bizonyos Szvehla kapitány orgazdájává szegődött. Ki a hordáival fosztogatott, majd elfoglalta, s befészkelte magát Kosztolány várába. Körülzártam, kegyelemben részesítettem, ha megadja magát. De dacolt a balga dalia. Megpróbálta áttörni magát, de rajta vesztett. A várral szembeni dombon bandájával együtt fölkoncoltatott. A püspök viszont eminenciád dolga legyen! – Végül pécsi püspökérül, Janusról is halljon egyet-mást, atyám! Előbb a dicséret, aztán a bot. Mint titkos kancellárom és követem a II. Pius által – a halála előtt – ígért 40.000 aranyon fölül II. Páltól további 17.500 arany tallérokat kimódolt, Velencétől pedig behajtotta a korábban fölajánlott 20.000 arany dukátokat. Derék! Külügyi szolgálatának érdemes hadi tette! Az egész ugyan veszett fejszénk kurta nyele. Hisz’ mindez a boszniai hadjáratunkhoz köllött volna, de erről nem tehet. Hanem ahelyett, hogy az őrzött küldeményekkel haza indult volna, amiként tette Rozgonyi János tárnokmesterünk, hónapokig garast keresett Itáliában a lyukas hídon. Emiatt és ezalatt egyéb küldetéseit nem bízhattam reá. Se a császárhoz, se másuvá. Őexcellenciája tavasztul őszig Ferrarában, Modenában, Firenzében, Páduában kószált Ficinóval, Strozzival, mialatt királya – kémeitül – azt is hírül vette, hogy a szultán békét ajánl a dogénak, ellenünk viszont hadra készülődik. Tudjon csak arról e püspök érseke, hogy a mondott atyafiak közben nem veték meg a kontyosabb baromfiakat, se a ténsasszonyok kellemeit, főképp, akiknek hajnalpírhasadás parázslik a szoknyájuk alatt! A püspök úr emiatt már akkor lekéste a váradi püspökségre az áthelyezésit, mielőtt azt kérelmezte volna. Ezért most vele külön disputám vagyon, amíglen atyám, s a prépost úr átfáradnak a képtár, könyvtár apró-töprő tennivalóit megtekinteni. Fertályóra se, mert vágtatok tovább a vázsonyi várba.

VITÉZ JÁNOS, LÍVIUS

(felállnak, meghajolnak, távoznak a studiolóból)

JANUS PANNONIUS

Hallgatom, királyom; most, hogy így magunkra maradtunk…

MÁTYÁS

Na, nem! Én hallgatom Excellenciád kevés mentségeit, ha vannak.

JANUS PANNONIUS

Mentségem nincsen. Érveim viszont akadnak, talán nem is kevesek. Merthogy Rozgonyi tárnokmesterrel bizony megüzentem: még maradok Itáliában, amíg csak megtehetőnek vélem érdekeink – köztük az én érdekeim – szolgálatában a hasznosan cselekvést…

MÁTYÁS

Rozgonyi mit se szólt efelől. Azaz csak annyit öblögetett, hogy Janusnak dolga akadt Itáliában. Érdekeinkről? Szó sem esett…

JANUS PANNONIUS

Felséged tudja jól, hogy nem csupán hadi és külügyi szolgálatában állok, mint követe, de titkos kancellárjaként a kultúra terén diplomatája is vagyok. Vitéz János meghatalmazottjaként pedig a Pozsonyba tervezett universitas számára, hát, törekedtem elegendő – minél több! – aranyat összekoldulandani. Így, emiatt, a pápai udvarban – bevallom – többet forgolódtam, mint ama emlegetett baromfiudvarokban. Őszentsége II. Pál szentatya volt szíves tetemes összeggel támogatni e célt. Mátyás udvarának dicsőségét öregbítheti majd – századokon át – amaz európai színvonalú egyetem. Alapításához pénz és hatalmas szellemi tőke, fölszerelés szükségeltetik: humanisták és a könyveik. Gondolok itt Vespasiano Strozzira, köszörült elméjű poéta Ferrarában, sőt Marsilio Ficinora is. Humanista filozófus, Platónt fordítgat, Plótinosz követője. A Bibliotheca Corviniana firenzei műhelyében járva pedig válogatott kéziratok sokaságaiból rendeltem felségednek újabb díszes kódexek tucatját. A magam számára – bevallom – szintén beszereztem pár kötetet. És úgy igaz, Ficinot megnyertem barátomul, mind a hazám feltétlen híveként, mind akár felséged szolgálatjára – állíthatom. A pápát nem különben…

MÁTYÁS

Eh, fejtem én nem egyszer a nap melegét! Közelebbről: Őszentsége, emberileg, mit ér? Öli a pompa már a Vatikánban? Mert némelyikük úgy hazudik, hogy füstöl az orra alatt…

JANUS PANNONIUS

II. Pál pontificatus poéta és polihisztor. Ámde a reneszánsznak – biz’ maradi! – az ellenzője máig. Szomorú. A pápai állam megerősítése a célja, az iszlám hódítása elleni harcok támogatása, no meg Podjebrád huszitái letörése. Emellett ütköztettük a nézeteinket, amiként felségeddel is szembeszegülve védem az én eltérő és igazabbnak vélt humanista elveimet, az eszmét.

MÁTYÁS

Tapasztalom: Várdai Pál kalocsai érsekünk helyett a váradi püspök fejére került a bíborosi kalap és ő nyerte el, mint kardinális a hercegprímás palástját is…

NEGYEDIK JELENET

(JANUS PANNONIUS, MÁTYÁS, VITÉZ JÁNOS, LÍVIUS, FRANJU, SZAPOLYAI IMRE)

JANUS PANNONIUS

Nem tagadom, hogy a pápa kérdésére – Várdai vagy Vitéz? – az utóbbi mellett kardoskodtam, ami szóbeli csörténkre okot se adott. Hisz’ aligha lehet e két jelöltet egy lapon összevetni: Vitéz nagy szellemiségéhez kétség sose fért! És Őszentsége tudta ezt. Ezért is érdekelte jobban mindaz, amit vele szemben – a reneszánsz vitában – humanistaként fölsorakoztatni merészeltem.

MÁTYÁS

Mit merészelt Excellenciád? Sorolja föl, olvassa a fejemre is, ha kell: királya fejére! Ha már a pápát sem kímélte. Legyen igazság, még ha elvész is a világ!

JANUS PANNONIUS

Legyen! És lőn! Miközben a világnak sem köll emiatt elvesznie. A természet hatalmas és parányi az ember. Ezért is a létünk attól függ e Földön, a természettel hogy’ s mint vagyunk – mi, rövid életű emberek. A környezetünkért tenni muszáj, s benne az embert óvni isteni parancs. Az ókori görögség ember-eszményét köllene újrateremtenünk. A rabszolgaság társadalma nélkül. Az ókor demokráciáit, az akkori idők mintái nyomán. Annál, persze, emberibb világot. Azt kell meghaladni az uomo universale magasba szárnyalása végett! Mert a társadalom az egyes emberek biztonsága céljábul szerveződött közösség. Hiszen csak a szabad szellemű egyes ember képes érzékeivel és szellemével felfogni, átélni és nap mint nap megélni – személyesen! – az életnek nevezett csodát. Csak a magasztos szellemű ember ösmeri föl e töméntelen szépet, ami körül vesz: a többi ember csodáját is…

MÁTYÁS

Mit értsek ezen? Amikor az egyes emberekben fölnyerít a lóság, vagy kúszik-mászik a kígyó lélek? Hiszen a legtöbb csak vegetál: állatok gyanánt zabál és trágyázand, tetvészkedik lustálkodva, mint a majom. Rosszabb esetben eszméletlenre issza magát, vagy éppen marakszik a koncért! Semmi több.

JANUS PANNONIUS

Ez elesett csorda-állapotábul segítheti föl, saját trágyájábul az ember-állatot isten-emberré az újjászületés: a reneszánsz gondolat. Hogy az emberi társadalom, ne terelhető csorda legyen! Utánunk csak a művelt majdan-emberek – tudásra nyitott látókörű – szellemisége emelheti át a társadalmakat az alantas és rabló indulatok szakadékán. Tudás köll ehhez, művészi látás, emberi fenség és isteni alázat.

MÁTYÁS

Ej, addig hány kakukk-szót érek még meg, avagy ezt tán meg se érem? Ádámbucok akad a torkomon ettül! Mert mit teszen az, ki a nagy botjával szörözte a házát? Vasvellával megy be a templomokba és a kalyibákba, ha vissza akarják venni tüle. Ebbül vannak a folyton-háborúságok.

JANUS PANNONIUS

Évszázadokon át is szólni fog a kakukk. Újra és újra. Butaságaink férges fatörzsén pedig évszázadokon át kopogtatni fog a harkály: ébredj föl emberiség! Elkezdődött az ember újjászületése! És tartani fog ez a küzdelem haladásunkért a despoták, harácsolók, a szabadságunkat eltipró hatalmak ellen, amíg csak élet lesz e Földön. Az Ember küzd a nem emberi zsarnokság ellen az élet csodájáért.

MÁTYÁS

Hite előtt meghajlok, nagy poétám! Na, mert láthatja a visszarántó, gonosz erők diadalmámorát, amely körül vesz… és a bennünk is munkáló, pusztító, öldöklő indulatot! S a nálunk hatalmasabbak megsemmisítő csapásait…

JANUS PANNONIUS

Időnként győzhetnek a sátáni hanyatlás pokolbéli erői. Igaz, de az emberiség élni akarása mindig erősebb lesz. Újra és újra megszületik az új ember, ki minden dolgunk mércéje leend. Mert a szabad szellem – ez az emberi eszménykép! – a minőség legmagasabb rendű kifejeződése, a csúcsa, semmi kétség! Addig? Sajnos, addig a norma-parancsok szerinti cselekvések kalodájában, uralma alatt leledzünk. Ebből kitörve a saját erkölcsi-eszmei indítékaink alakíthatják tennivalóinkat. Mert a társadalom és képződménye – az állam! – csak azért vannak, hogy szolgálják az egyes embert, szellemi-testi jólétét, kiteljesedését. Nem azért, hogy alattvalója legyen egy őt eltipró államnak, amely nem szolgálja boldogulását. Nem azért él az ember, hogy a létét is alárendelje királyok, despoták meg a főuraságok önkényének, vagy akár a törzs, a nemzet, az állam, az egyház uralmának. Ezért mindig a szabad és független személyiség fordul szembe az elnyomó hatalommal. Mert mit jelent új eszménk, a humanizmus? Az ember méltóságának tiszteletét, jogait jelenti, aminek korlátja csupán a másik ember szabadsága és a jogai lehetnek. Jogainkat az állam részrehajlás nélkül védheti csak! Az az állam, amely ezt nem részrehajlás nélkül teszi, nekünk ártó államhatalom! Jelenti továbbá fáradozásunkat az emberiségért, hogy minden ember jó és értelmes életet élhessen e Földön, amelynek egyenjogú gyermekei vagyunk. Ezért a közösségi hatalmak, republikák rendeltetése se más.

MÁTYÁS

Excellenciád eszméi: humanizmus, újjászületés felemelhetnek, nem tagadom. Mindezzel azonban helyzetemnél fogva még sem érthetek egyet. Mert a tények kényszerítő ereje szerint köll cselekednem; az eszme legföljebb csak távoli célul tűzhető. Igen, az egyenlőtlenség hatalmát képviselem. Kinek-kinek a szabadságát, jogait korlátoznom köll éppen e hatalom fenntartása végett. Az egyes embernek még az élethez való jogát is meg kell vonnom, ha lázad. Mert nem egyenlők a jogaink: kevesebb a jobbágyé, több a hercegeké, grófoké; mert nagyobb a vagyonuk, ami különösen védelemre szorul! Annyira több, hogy nyesni köll azokat, hisz’ még a királyét is elorozni akarják. Másfelől: hatalmi eszközeimmel én is az emberért, hitemért, nemzetemért cselekszem. A Magyar Királyság erejét e célból köll növelnem, seregemet pedig gyarapítanom a más rabló hatalmak ellen, amelyek, akik csak fosztogatni, meg elvenni akarnak a nemzettül és a nemzetet alkotó egyes emberektül. Hiába az isteni parancs: a ne lopj, ne ölj! A hódítók, az öldöklők hatalma ellen csak a még nagyobb erő hatalma győzhet. Ládd! A király hatalma köll, hogy a gróf – a galádja! – sóvámot ne szedjen a sóvári almáért! Nevet Excellenciád? Franju! Ne hallgatózzék! Jöjjön be! Szökdécseljen az érsek úrért, noszajtsa ide! Aztán loholjon: nyergeljék lovainkat! A kíséret meg gyújtsa be a muskéták kanócát! Vágta!

FRANJU

(benyit és meghajol, szégyenkező mosollyal)

Parancsára, felség! Szökdécselek. Már itt se vagyok.

(majd mosolyogva ismét kifordul az ajtón)

JANUS PANNONIUS

Postafutárral megküldöm a „Mátyás megválasztása Magyarország királyává” című költeményemet, remélve: felséged tetszését elnyerhetem azzal…

MÁTYÁS

Nem mondtam még: a „Könyörgés az istenekhez a török ellen hadba induló Mátyásért” című Janus Pannonius-vers szebb, mint az énekes misék! És csakugyan hatott az isteneknél: összefosakodtak tőlem a gaz törökök. Szél verje össze a bokájukat!

VITÉZ JÁNOS

(belépve)

Köszönjük e látogatását, felség! Rövidnek találtam ugyan, de annál tartalmasabbnak ítélem: parancsai szerint cselekszünk. Lívius mindent lejegyzett.

MÁTYÁS

Igaz, rövidre sikeredett, mint a… mint a papok barátsága! De ide botékol majd a lovam, ha meghabart elméjükkel beszéllenem muszáj; avagy mihelyt érsekséged káposztájában féldisznó terem…

LÍVIUS

Úgy lesz! Farsangtemetés előtt várjuk felségedet disznótoros vacsoránkra! Kinizsi Pálnak sincsen jobb konyhája a vázsonyi várban. Nálunk felé tobzódni lehet a birsalmasajtos farpecsenyékben, a mártásos tálak tucatjai közt…

MÁTYÁS

(az ajtóból visszafordulva, mielőtt kilép)

Ej, ti papok, ti papok! Rosszabbak vagytok a bölléreknél! Vérehulló fecskefűvel kenegessétek a bibircsókotokat! Püspök uram viszont – komolyra fordítom a szót, Janus! – kirurgusát hívassa! Halál kutyája ugat a mellkasábul. És várom azt a versezetét! Hisz’ ki ne tudná: poétának penna az ekéje! Ám, ha Szapolyai, a hadvezér, kölyökcsizmás lányokkal megmérkőzve az úton, estvélig mégis ide söndörödnék, el ne higgyék a bajlakodását! Egy szavát se a döfölködőnek!  Három évig, látni se bírom a félrecsapott bajszát! Franju, kísérjen az istállókhoz! Laudetur Jesus Christus, atyáim!

VITÉZ JÁNOS, JANUS PANNONIUS, LÍVIUS

(kórusban)

In aeternum, amen, felséges uram! Buon viaggio! Precor ut bonis avibus adeas! Szerencsés jó utat a vázsonyi várba!

VITÉZ JÁNOS

Elment a legkisebb nevelt fiam! Az Isten óvja a lépteit!

JANUS PANNONIUS

Atyánk szellemi hatása – újfent tapasztaltam – Mátyás elméjét megtermékenyítette. Láttam szemének csillagait, amikor a Bibliotheca Corviniana számára hozott-rendelt kódexekrül beszéltem, meg az általa alapítandó universitasról szóltam. Arisztotelész szerint a művészet az ember éthoszának – legbelső énjének – tükör-palotája… Félezer év múltán az akkori ember – a jövőnek embere! – lehet, hogy jobb lesz nálunk, lehet, hogy rosszabb, lehet, hogy rövidlátóbb, lehet, hogy bölcsebb, ha látna, hallana minket, talán tanulhatna valamennyit a dolgainkból… Hogy elkerülje a rosszabbat! Historia est magistra vitae – a történelem az élet tanítómestere… S a művészet…

FRANJU

(széles mosollyal belépve, miközben kintről ádáz kacagás hallatszik)

Szapolyai Imre, a Szepesség örökös grófja kívánja tiszteletét kifejezni érsekséged színe előtt, bebocsáttatását kérve…

VITÉZ JÁNOS

Örömmel várjuk őfőméltóságát; beléphet a nagy hadúr!

SZAPOLYAI IMRE

(fuldokolva a hahotától)

A tisztelettül hét… hétrét gör… görnyedezetten kú… kúszom érsek aty… aty… aty… uram színe elé… bocs… bocsánatáért ese… esedezve is: a halálomat okozza már ez a… ez a… megállíthatatlan förtelmes röhögés… a fél… a félszemembül is poty… poty… poty… patakzik a könny… a má… a másikat egy nyílvesszővel lőtte ki a török… még Boszni…- ában… az imént jutott a fülembe… az istállóban egy szem… egy szemtanú… egy kolduló… egy éneklő dervis beszélte el… Eminenciád hívassa föl, hogy hallja tőle… senki se értette, miért menekült el a szultán akkor… Egy éve múlt már, tábort is bontva… előlünk… holott ötször hatalmasabb volt a hadserege… mint a miénk… Most kiderült! Má-… Má-… Máátyáás! garabonciás királyunk… az oszmán réme… csatáink hé-… hé-… hérosza ő… de nem mondta… most derült ki… pár perce tudtam meg… az istállóban… a dervis…

LÍVIUS

Jaj, rosszul ne legyen, gróf úr!

VITÉZ JÁNOS

Franju! Töltsön vizet a gróf úrnak, hamar!

SZAPOLYAI IMRE

(iszik pár kortyot)

Most megtudtam: Mátyás fügeárusnak öltözve, paraszti álruhában sötétedés után… vak… vak… vakmerő haditett… belopózott a török táborba… egész éjjel ott tanyázott… a szultán sátora előtt…

VITÉZ JÁNOS

Franju! Még egy pohár vizet a gróf úrnak!

SZAPOLYAI IMRE

Csúfságomra vizet? Ne már! Ez a történet jó bort érdemel! Belopózott és fü… fügét árulva kileste: a szultán sátorába a szolgálói és az adzsemi sejk mily ínyencségeket hordoznak a tálakon be sorra… hát, a padlizsános baklavátul az émelygős kokostarokig… hogy lakomája után öt kígyótáncosnővel mohókodott… Hát, mindezt másnap hosszú levélben tudatta a szultánnal, mintha a látottakat egy megholt szúfi mester mondta volna el, s figyelmeztetésül átlőtte nyílvesszővel a töröknek, hogy mire köllene jobban ügyelnie, ha megóvandani akarja a tyúk-… a tyúk-… már megint megfullaszt a röhögés! a tyúk-… a tyúkszaros életét… az éneklő dervis látta: a szultánnak szempercenként szék-… szék-… székellenie köllött a férgeitül… a bégjei meg testevesztett macskaszemektül ijedeztek irtásfalukon át… mene-… menekültek a szellemek elül hazáig… az egész babonás ármádia… megbotozta őket a képzeletük… atyáim!… bűnbocsánatot… de majd bele… majd bele… majd beledöglöm sutafejemmel e történettül a nagy röhögésbe…

(Függöny)

NEGYEDIK FELVONÁS

(helyszín: a budai királyi palota egy kisebb tanácskozóterme a Consilium regium idején, 1470-ben)

ELSŐ JELENET

(JANUS PANNONIUS, VITÉZ JÁNOS)

JANUS PANNONIUS

(Vitéz János mögött belép a terembe és aggódó hangon)

Atyám, atyám! Feldúltságában eminenciád épp a király helyére ült. Mi, a klérus csak ide helyezhetjük az ülepünket.

VITÉZ JÁNOS

(feláll és a püspök által mutatott karszékbe ül)

A pimaszság akkor is pimaszság, ha azt a király követi el. Ha pedig igazság sincs szóban és tettben, akkor főbenjáró az a pimaszság!

JANUS PANNONIUS

Az imént, a Consilium regiumban, azért vonta meg a szót Eminenciádtól, mert élesen ellentmondott kinyilatkoztatásának. Belém is azért fojtotta a szót, mert külügyi szolgálatom tapasztalatával Eminenciád álláspontját véltem alátámaszthatónak. Épp, amikor azt mondtam: tragédiánk, ha a bűn a jótett képében tetszeleg – egyszerűen leintett, nem engedte kifejtenem…

VITÉZ JÁNOS

(fejcsóválva)

Mátyás az utóbbi időben elveti a sulykot. Egy személyes tanácsadó tanácsait a döntést hozónak nem köll elfogadnia. A Consilium regium azonban nem tanácsokat ad, hanem véleményt formáló testület. Ahol az ismert tények vetületében mond véleményt a koronavám országos felügyelője, a tárnokmester, a kincstárnok, a territoriális zászlósurak, az erdélyi vajda, a székely ispán, a budai várnagy, a bánok és a bárók, várkapitányok, a főudvarmester, a hadvezérek és az ajtónállók, a főasztalnok és a kancellár. Mert más és más ismeretekkel rendelkezünk. Jaj a zsarnokoknak, ha ezt se tudják!

JANUS PANNONIUS

Vagy nem akarják tudni. A zsarnokot leginkább a szabadság hangja zavarja, Eminenciás uram. A vélemény mögül kitetsző független szellemiség. Tapasztalom: van, akinek igaza van, van, akinek hatalma…

VITÉZ JÁNOS

Lesújtó szembesülnöm Mátyás újabb színeváltozásaival. A hatalom íze-varázsa méreg: mintha megfosztaná őkelmét a tisztánlátásátul. Mi lesz vele, ha már nem állhatok mögötte?

JANUS PANNONIUS

Eminenciád jól tudja: Dante, Petrarca, Boccaccio óta a humanizmus szellemisége szabadságot áhító magasabb kultúrát követel. Nemcsak napjainkban, de a halálunk utáni századokban is. Ha a hatalom bármikor megtapossa az emberek szabad, független szellemét, és csak az őt kiszolgáló filozófiát, tudományt, vallást, politikát, művészetet és irodalmat tűri meg – amely persze fabatkát ér – vele sorvad el az alkotó, teremtő elme. Legelőbb a festők, írók, költők sínylik meg a számukra oly embertelen viszonyokat. Aztán a többiek sem élik túl. Végül maga a zsarnokság is beleőrjül a saját szennyébe. Ezt bizonyítja a történelem. Lásd: birodalmak – Perzsia, Egyiptom, Athén, Róma – bukása, megsemmisülésük…

VITÉZ JÁNOS

Fájdalom: az egyes ember pusztul bele először! Hibát követtem el… amikor öt éve a pápa felhívására helyeseltem a cseh husziták ellen Mátyás hadjáratait. A legfőbb veszély az iszlám terjeszkedése. Nem a husziták…

JANUS PANNONIUS

(fejét ingatva)

Eminenciád tévedett? A helyzet változott meg! Háborúnk lelassult Podjebrád ellen, mert erőinket – emlékezzék! – szétforgácsolta Moldova és Erdély lázadása a nagyobb adók kivetése miatt. A moldvai vajda elszakadásra biztogatott; az erdélyit meg fejedelemmé emelte a nemesség. Erre Mátyás szétcsapott közöttük: fölgyújtotta Moldova-Bányát. Ott sebesült meg: dárda hatolt az oldalába. Akkor érkeztem oda. A politikai rendezést reám bízta, és meggyógyult.  A vajdák pedig behódoltak. Ma már a királyi tanács tagjai.

VITÉZ JÁNOS

Igaz… a helyzet változott… A korábbi hadászati konstelláció kínálta a fellépést a husziták ellen. Valóban: két éve az országgyűlés Egerben megerősítette e döntést. A pápa, a császár és a cseh rendek követei követelték a háborút, felajánlva újra meg újra a cseh koronát a királynak. De azért tudhattam volna…

JANUS PANNONIUS

Ezért is mondom: sohse ostorozza magát Eminenciád! Okkal szavazott a cseh háborúra, hiszen a szultán békeajánlatot tett akkoriban nekünk is, nemcsak Velencének…

VITÉZ JÁNOS

Belesétáltam ama korábbi helyzet csapdájába, de még egyszer nem tehetem. Nem helyeselhetem újra Prága bevételéért a háborút – a török elleni védekezés helyett!

JANUS PANNONIUS

Senki nem vádolhatja eminenciádat hajlékony gerinccel!

VITÉZ JÁNOS

Mások vádjai? A magam közérzete a fontos. Összevetve gerincünket, mondjuk Újlaki Miklóséval, bizony rosszul érezném magamat. Valaha Hunyadi János hű harcostársa volt. Aztán Hunyadi László lefejezését mintha ő mozdította volna elő… Nehéz megmondani, valójában kicsoda ez a különös főúr. Garai nádorral összebratyizva ajánlotta föl a Szent Koronát a Habsburgoknak, Frigyes német-római császárnak. Vereségük után mégis hűségesküt tett Mátyásnak. És Szapolyai leváltását követően – ma és itt, a királyi ötök tanácsán – Bosznia helytartójaként üdvözölhetjük. Művelt arisztokratának tűnik, de…

JANUS PANNONIUS

A király kegyes és megbocsátó zsarnoka mindahányunknak – akikre szüksége van valamely tehetséget, szakavatott tudást követelő poszton. Hiszen Szapolyai Imre is, aki pedig részt vett Erdély lázongásaiban, tavaly már újra hadvezérként lovagolhatott a csatába. Dicső tábornokai ügettek utána: Kinizsi Pál, Magyar Balázs, Csupor Miklós, Országh Mihály, Báthory István, Bánffy Miklós, Giskra vezér. Micsoda névsor! E vezérkar előtt meghódolt Trebics vára, Brünnt bevették. Elfoglalták Sziléziát és Morvaországot. Mátyás ölébe hullt Lausitz és Boroszló. De tudja-e eminenciád, mi történt Chrudim ostromakor? Királyi utasításra jelentéseimbül ezt kihagytam… Ám – a mai kritikus napon! – az ország főkancellárjának erről is tudnia köll! Amikor Mátyás – Szapolyai legnagyobb mulatságára – ismét álruhában indult földerítésre… Podjebrád egy ügyes manőverrel bekerítette csapatait. Após és vő végül – hajoljon közelebb, atyám! – egy kunyhóban kötött fegyverszünetet. Mátyás köszörült eszének tudható be: kibujt bekerített helyzetébül az alkukötéssel. Podjebrád ebben vállalta: támogatja Mátyás római királlyá választását, amit különben a pápa és a császár szint’ megígért! Fontos, mert a csehek királya – tudjuk – egyben német birodalmi választófejedelem is. A római királyi cím viszont kihagyhatatlan lépcsőfok lehetne az áhított német-római császári cím elnyeréséhez. Ennek ellenében Podjebrád megtarthatta magának a szűken vett Csehországot, Mátyás pedig az általa elfoglalt városokat és tartományokat. Örömében Mátyás – suttogva mondom – lélegzetállító lakomát és táncmulatságot rendezett a tisztjeinek. Amelyre Szilézia – előbbkelőnek mondott – hölgyeit hívták meg. Álló napon át mulatoztak.

VITÉZ JÁNOS

Előbbkelők vagy előbbfekvők voltak azok a hölgyek? E cigányhajnalig tartó tivornyáról hallottam. Híre kelt, mert Szapolyai másnap lipityánka főkötővel lovagolt a naphoz ebédelni.

JANUS PANNONIUS

A király ekkor és ott ismerte meg Edelpeck Borbálát, aki korábban a bécsi Szent Jeromos bűnbánati ház lakója volt. Csakugyan előkelő családnak a sarja, de származása szerint nem királyi vér. Reám bízatott eme szépséges hölgy Pest-Budára kísérése királyi batárban. Titokban ám, hét pöcséttel! No, mert Mátyásnak egyéb, apró-töprőbb dolga is akadt. Ez már ösmeretes: május 3-án, tavaly, az olmützi székesegyházban cseh királlyá választották és megkoronáztatott.

VITÉZ JÁNOS

Az ilyetén apró-töprőbb dolga is nagy ceremónia volt!

JANUS PANNONIUS

A cseheknek tehát két királya termett. Mígnem a frontok azóta megmerevedtek. Tudnia köll e részletekrül eminenciádnak, mielőtt az iménti vita folytatódnék Prága dolgában.

VITÉZ JÁNOS

Vártam már, hogy titkos kancellárom beszámol eme részletesebb ösmereteirül. Mindez fontossággal bírhat, ha világosan akarjuk látni e tervezett hadjáratnak az indítékait , s a terheit is. Jobban ösmerhetjük így a király személyes céljait, amelyeket a nemzet érdekei fölé helyez. A decembervégi várbudai országgyűlésen az adóknak ismét az ötszörösét szavaztatta meg a rendekkel. Ravasz ürügyül a török veszélyre hivatkozással, holott ez összegek is a Prága elleni háborúzáshoz köllenek neki. Szinte balszerencse, hogy a pápa emez érdeke épp egybeesik a királyéval. Emiatt a pápai legátus – Rovarella bíboros úr – engedélyével történt a magyar egyház megadóztatása. Hiába tiltakozom ez ellen, mondván, a királyság szégyene, hogy kevesebb jut így a szegényeknek adományul. Kevesebb a váradi, kassai és a nyulak-szigeti espotályaink fenntartására. Semmi a magyar egyetemre Pozsonyban, és semmi a könyvtárak könyvállományait gyarapítandó…

JANUS PANNONIUS

Hm. Ugyanakkor tanúi lehettünk februárban, Bécsben, hogy a király udvartartása minő hivalkodó pompával rúgtatott be a német nagyfejedelmek összkongresszusára. Frigyes, a német-római császár, Mátyás mellett teknővájó félcigánynak tűnt, akinek kilátszik minden szégyellnivalója. Miközben Mátyás fesztelen eleganciával ott fogadta a Szentszéktől kapott ajándékát, a liguriaiak arab paripáit. Össze is rúgták a port iziben; a német rendek békítgették őket…

MÁSODIK JELENET

(JANUS PANNONIUS, VITÉZ JÁNOS, ÚJLAKI MIKLÓS)

ÚJLAKI MIKLÓS

(belép, meghajol a papok felé, majd helyet foglalva)

Eminenciás uram! Excellenciás uram! Üdvöz legyenek! Korán távoztak imént a Consilium regiumról! A királyi helytartótanács a cseh háborút végül megszavazta, Mátyásnak felhatalmazást adott…

VITÉZ JÁNOS, JANUS PANNONIUS

Üdvözöljük kormányzó úr! Saluto, báró úr!

ÚJLAKI MIKLÓS

… s a király azt reméli, hogy itt – az ötök tanácsán – már akadálytalanul átmegy a terv, jóváhagyásra kerül a Prága elleni háború. Egyebekben helyben hagytuk királyunk engedményeit: a Garam-menti hét bányavárost fölmentette örökidőkre az adók fizetése alól. Ernuszt János uram pedig bevételezte a Velence által küldött fegyvereket. Várhatjuk a királyt fertályórán belül, mert már csak a főkamara gróf fejtegeti az érveit… Főtisztelendőségetek sértődöttségét pedig érthetőnek vélem, magam is kifogásolom az uralkodó gorombaságait… ámbár ma mintha lenne alapja dühének… Eminenciád öt éve helyeselte a Podjebráddal szembeni háborút, mai előterjesztésében viszont kárhoztatta azt…

JANUS PANNONIUS

Azt a háborút mindenki helyeselte, kormányzó uram. Mert akkor helyeselték! Akkor a szultán visszavonult és békekötést ajánlott. Ma pedig Szlavóniát rabolja, perzseli hétről-hétre. Valamint a Száva déli partján várat építget, Szabácsnál. Akkor nemcsak a pápa akarta az eretnek huszitákkal való leszámolást, de kérte azt a császár és a lengyelek királya is, de még a boroszlói katholikus líga is ezért rimánkodott Mátyásnak: a cseh, morva és a sziléziai rendek szövetsége támogatását ígérve. Akkor e háborúnak kockázata se volt: nem köllött tartani attól, hogy közben támad az Oszmán. Hogy akkor félig sikerült? Mert az ígért segítség csak ígéret maradt? Azok tehetnek róla, akik a királyt csak hitegették. A császár is, akinek a fejére méltóságod egykor koronánkat fölhelyezte, s támadták meg közös haderővel választott uralkodónkat!

ÚJLAKI MIKLÓS

Szégyenkezem is miatta. De hamar beláttam ama tévedésemet. Újra fölesküdtem a király hűségire, hisz csak tőle remélhető, hogy Boszniát és Szlavóniát megóvja az oszmántul. Ezért is fontolgatom most Eminenciás uram okfejtésit, amikor a török veszélyt ecsetölgeti…

VITÉZ JÁNOS

Nem oktalanul szólok erről. Nemcsak kémeink jelentéseire támaszkodhatunk. Tavaly évben és az idén is fokozódtak a török betörések Szlavónia-szerte. Figyelemfelhívásom nem érdemel goromba szót, megszégyenítően durva hangot a plénum előtt…

ÚJLAKI MIKLÓS

Még inkább megbotránkoztam azon, hogy püspök urammal szemben jóllehet még sokkal sértőbb szavakat is megengedett magának a király. Engem ez – megvallom – a bátyjára, Lászlóra gondoltatott, ki Excellenciádnak köztudottan az egyik legodaadóbb híve volt, poézisének rajongója, elveinek propagátora. Ha tehát most – történetesen – László ülne az öccse helyén, a trónon… na, bizony, aligha szólana ekként! László emelkedettebb gondolatvilága csupán kérdéseket töprenkedett fölvetni, hogy Excellenciád miért is latinul – e holt nyelven – alkotja műveit, miért nem a jó magyar beszédet műveli javunkra – haszonnal?

VITÉZ JÁNOS

Emelkedettebb gondolatvilágát fejével együtt csapta le a hóhér pallosa…

ÚJLAKI MIKLÓS

Sajnáltam akkor. Kilenctagú különbíróságunk csaknem egyhangúlag úgy ítélte meg a történteket, hogy Hunyadi László szúrta le Cillei Ulrichot: tettét pedig nem mentette jogos védelmi helyzet; azaz szándékos emberölés történt. A megállapítás szerint Cillei volt kisebbségben, hiszen vele szemben rántott kardot Szilágyi Mihály is, valamint az oda rohanó testőr, aki a szúrást követően nyomban lecsapta a fejét. László király szemtanúja volt és ekként emlékezett a látottakra. Mindennek – tizenhárom évvel később – már nincs jelentősége. Fontosabbnak tűnik Hunyadi László egykori kérdése a magyar nyelvművelésre nézve.

JANUS PANNONIUS

Honnan tud minderről Főméltóságod? Mert Hunyadi László csakugyan föltette nem egyszer nekem ezt a kérdést. Nos, azt feleltem ilyenkor: lingua latina splendor opum, amice – a latin nyelv a legszebb közlés. Ezer éveken át tökéletesült a latin közlés kifejezéssé. Ezért azt akarom, hogy e versezetek ne csupán a gondolatukkal ékeskedjenek, de tömör formákat öltve – akár mint ötvös ékszereink! – pompázzanak nyelvünk hegyén, villámot vessenek szemünkben, hallassák hangjukat a fúatagban. Lászlónk ebbe nem nyugodott bele, mert imádta izgalmas anyanyelvét. Magam is: anyám magyar, apám horvát; a lélek honvágya ez anyanyelve után! Elmondtam Lászlónak, nem leplezve bánatomat: a magyar nyelv nem csiszolt. Nem irodalmi még, azaz nem kiművelt – eddigelé. De az leend! A nemzet géniusza – a magyar nép – alkotta csudálatosra a nyelvtanát. Ennélfogva hajlékonyabb, mint bármely más hatalmasabb nép nyelve. Színpompásabb és képzeletünkre ható. Pár századévnyi szorgosabb nyelvújítással sokkalta szebben szólalhatnak meg mind a görög, mind a római klasszikusok a mi nyelvünk hangzatain. A magyar nyelv – ha jövendő századok poétái formálják zengzetesebbé – a lélek fennkölt beszéde lehet. És miután szerelmes anyáknak az ajkain izzik föl a suttogásunk, haldokló szájakon halnak majd el apáink sóhajai – magasztossá lesz irodalmi beszédünk. Jövő századaink magyarjai ezt bizonnyal megérik… és ujjonganak hallatán…

ÚJLAKI MIKLÓS

E szenvedély, ami Excellenciád aforizmáiból eddig is felém csapott, és most is e gondolatai, látnoki szavai – megigéznek, egyben letaglóznak…

VITÉZ JÁNOS

Mi más e poézis, mint humanizmusunk, az egyéniség magasba szárnyalása, a nemzet géniuszának ígérete… Az ógörög ideák, a latin beszéd nem a múltba fordulásunk, ellenkezőleg: jövőbe tekintés. A jelen, a jövő, a fejlődés-haladás pedig, ha addig kínkeserves is az út, végül megszüli majd az egyéniséget a századoknak!

JANUS PANNONIUS

Petrarca lobbantotta lángra e nagy eszmét és poézisünk sziporkáit, fáradozásunkat az emberiség javáért. Ez a tűz melegít, parazsát élesztjük újjá, amíg-nem történelmi tábortüzekként lobog majd, s megvilágítja végtelenünket, az időt…

VITÉZ JÁNOS

És az egyes ember végességét harcaival… avagy az emberi faj diadalmát…

ÚJLAKI MIKLÓS

Valóban felemelő e Petrarca óta hallott eszmét, e szokatlan gondolatokat újra hallanom… Főtisztelendőségetek, uramisten, mintha nem itt, a mában szólanának, hanem valahol, jövendő századokban misézne ajkaikon a szó, a szózat… számomra új szavak ezek: emberiség… új ez a szó: egyéniség… új e szókapcsolat is: egyéniségünk méltósága… vagy én nem hallottam még sohasem? Vagy így együtt e fogalmak összefüggése, ami elgondolkodtatja a mindennapok emberét, akik valójában vagyunk…

JANUS PANNONIUS

Ha nem hallgat reám a jelen, a jövőhöz szólanom mindig megadatik. Ha pedig csupán silányabb sorsomat, kahogásomat emlegetem a jelenben, nem érdemes reám figyelnie a századoknak!

ÚJLAKI MIKLÓS

Poézisére Excellenciád – hozzám is eljutottak a versei! – kishitű nem lehet! Nem is az, tudom, hisz’ a költemény, amelyet szó szerint emlékezetemben hordozok, dehogyis Pannoniát dicséri, hanem sokkal inkább eminens szerzőjének e földön megdicsőült szellemét…

VITÉZ JÁNOS

Nagyméltóságod – bizisten, mit nem hallok! – meglepett ezúttal! Sose gondolám, hogy csatározásai közben verseket olvas; avagy, hogy ösmeri nevelt öcsém magas költészetét… de még – megvallom – azt se ám, hogy ámulatomra: barátja a deklinációknak…

ÚJLAKI MIKLÓS

(elmosolyodva)

Bizonyítsam, Eminenciás uram? Bizonyítom íme, mi több: veretesnek érzem, jövőbe látónak tartom – századokra szólóan! – Janus e megjegyzett költeményét:

Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannonia is küldi a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!
(Berceli A. Károly fordítása)

JANUS PANNONIUS

Méltóságod elismerő szavai váratlanul érnek. Nem sejthetém ugyanis, hogy poézisemet kiemelt figyelmére méltónak ítéli… egyéb országos gondjai közepett… Azt se, hogy emlékezetében tartja meg e versemet…

HARMADIK JELENET

(JANUS PANNONIUS, VITÉZ MIHÁLY, MÁTYÁS, SZAPOLYAI IMRE, ÚJLAKI MIKLÓS)

SZAPOLYAI IMRE

(belép és tréfás hanghordozással, mosolyogva jelenti be)

A haragvó Mathias Rex, Magyarország, Horvátország, Csehország uralkodója, az álruhákban settenkedő király…

MÁTYÁS

(morózusan lép be, majd helyet foglalnak)

Bátyám uram se tud mókázásaival fickándozásra deríteni. Eh, hagyja csak a bolondériáit, gróf úr! Tetőmtül talpamiglan megiszonyodtam mindazoktul, ami az imént a Helytartó tanács ülésin felém fröcsögött, különösen a nagykancellár szájábul, uraim. A pécsi püspök úr, a titkos kancellár pedig – a bárók már vihogtak – akként fintorodott a Prága ellen tervezett háborútól, mint aki rettegőfüveket rak a vánkosának a csücske alá sötétedéskor…

SZAPOLYAI IMRE

Teremtette faszekere! Egyikük se szájahült pap, tudja jól öcsém, királyom! Esmérek ugyan… elmondjam?

MÁTYÁS

Ugyan, kiket esmér! Jobb, ha nem böfögint bugyogós csatáirul eszefélcsavarodva! Mást se hallok, amerre visz utam, na, hogy beszéllik a népek: a nagyobbik Szapolyai, a félszemű, mikor, hol makkoltatja rekettyésekben a makrancosait, letépdesve róluk a boncirákat…

SZAPOLYAI IMRE

Dehogy a rekettyésekben! A sekrestyékben! Örömmel hallom e jóízű szamosháti szócsaholását felséges öcsém, királyom! Evett-e utóbb lapítón sirített málét, ej, Kolozsváron? Ne is tagadja meg sose a világon által utaztakor ama csudamívű vidéket! Nini! No, lám, iható csigert marasztaltak nekünk a mázas korsaikban az udvar cafrangos cselédei… Az én tokajim ugyan ötször különb, de azért… eh, szörécseljünk, uraim!

MÁTYÁS

Meglátja, megelégelem, ha tovább bosszant, sókamarák grófja! Kinizsi Pált léptetem elő első hadvezéremmé! Kegyelmed lejáratja az egész Mátyás-birodalmat, amerre csak belebősszent az éjbe! Boszniában? Jajongó kancaapostolok kebelbástyáit ostromolta! Lausitzban? A sároshátú diakonisszák kerekded popsiján szalonnázott; az apáturak panaszolták. A boroszlói bakfincos maszkabálban béfröcskölt erkölcsű hétszeretős szűzeket tikkasztgatott kivirradtig, de még másnap is, nyugóráig ropta velük a saltarellót. Belesápadtak a boroszlóiak…

SZAPOLYAI IMRE

Boroszlón? Az volt csak a cicomázat! Öcsém, királyom a bálban olyan nyerítős lófej-maszkot viselt, azt hittem, egy Habsburg toporzikálja a szarkatáncot… Lépni alig tudtam a röhögéstül… Folyton eltévesztettem a sasszét…

MÁTYÁS

Elég! Abbahagyni! Nézzük dolgainkat: az elmúlt fél esztendőben Újlaki báró úr szolgált csak rá dícséretünkre. Bosznia derék igazgatása, a védelem megszervezése mintaszerű! Ha így megyen ott, jövőre királyi címmel kormányzó lehet. Azután pedig Nicolaus Dei Gratia Rex Bosniae néven királlyá koronáztatom.

ÚJLAKI MIKLÓS

Köszönöm, felséges uram az elismerésit. Hű alattvalójaként megelégedésire teszem a dolgaimat, ígérem, Boszniában…

MÁTYÁS

Úgy legyen! Kardinális uram ellenben a Consilium regium nagy plénumán csepülte a külpolitikánkat. Azt a stratégiát, amire, nos, éppen ő ösztönzött éveken át. Ő meg a lubluboló pulyka-pápák, mélylila pongyolában. Hogy essünk neki a cseh huszitáknak! Uszítottak! Most, hogy a háborúknak némi haszna adódna, sápékodják: viszakozz az egész!

VITÉZ JÁNOS

Felséged érvelése majdnem igaz. De ami majdnem igaz, az bizony valójában – nem igaz! Először azért, mert a lubluboló pápa ma is akarja a cseh eretnek Podjebrád király kiűzetését. Nekünk kell ebből mára kijózanodnunk. Belátva, hogy az ország érdeke ezúttal más. Belátva, hogy királyom apjaurának, a kormányzónak volt igaza a következő félévszázadra nézve: a lappangó veszély a török terjeszkedése; és az végül is nem hagyott alább…

MÁTYÁS

Terjeszkedése? Ugyan, miről fecserékel, érsek uram? 1466 óta az oszmánok kísérletet se tettek a magyar végvárak elfoglalására. Kedvüket szegték a magyar sikerek. Jó kapcákba izzadottan futott a szultán miközben nyakra-főre maga alá ganajlott…

VITÉZ JÁNOS

Mátyás király! Ne csukjuk be a szemünket! S ha becsuktuk, hát, nyíljék végre ki! Hosszú határvidékünkön biz’ béke sose volt! Stratégiájuk az, hogy a hódításra kiszemelt tartományok lakóit szüntelen portyáikkal megfélemlítsék, hogy a nép előlük elmeneküljön. Határvidéki bégjeik a békekötést, fegyverszünetet semmibe véve – hiszen tapasztaljuk – rablóportyáikkal ritkítják a népességet. Idővel várható egy átfogó, elözönlő támadásuk…

SZAPOLYAI IMRE

(a fejére csapva)

Ez így igaz! A sok tökmagrágcsálástul megterem az ember fejiben a nagy fölismerés: nem véletlen, hogy a bihácsi táj lakóit rabláncra verve hurcolják el békés otthonaikbul. Fölégetik az ápolt birtokokat, s valóban: évek óta így megy ez, egész vidékek néptelenedtek el…

MÁTYÁS

(dühösen)

Ezért is szervezem a bosnyák királyságot védelemül. Mert Horvátország és Bosznia erős védelmi rendszerünk bástyái lehetnek. Be köllött látnom, s mindenki lássa be: az oszmán fősereggel megütköznünk – egyedül ! – katasztrofális vereséggel járhat. Kisebb csatákban győzhetünk csak ellenük. Ezért a Magyar Királyságot akként kölletik megizmosítanom, hogy az oszmán elleni védekezésre rákényszerítsünk további népeket is: csehet, osztrákot, németeket. Ezért litterátus bátyám uram, Szepes grófja, vezényelje csak a zászlóaljait, de hagyja rám a külstratégiát! A mindennél jobban böcsült négyesfogatának a táltosait irányítgassa, fogja gyeplővégre: az ostorhegyest, a gyeplőst, a rudast meg a nyergest; a királyok kacabajkájára majd én megkötöm a kocsisgöböt!

NEGYEDIK JELENET

(VITÉZ JÁNOS, MÁTYÁS, JANUS PANNONIUS, SZAPOLYAI IMRE, ÚJLAKI MIKLÓS)

JANUS PANNONIUS

Bakon ülve fontos biz’, hogy egyfelé húzzanak a lovak. Nem kevésbé az, hogy az irány is jó legyen. Jelen korunk az államszervezés terén a personal-unió felé tendál. Ezt kárhoztatnunk – tudva-tudom – hiábavaló. Viszont a védelmünkre szánt hatalmas összegek e célra elfolyatása – haszontalan! Hiszen a háborúkkal meghódított tartományok megtartása – kudarcra ítélt. Aligha biztosítható ugyanis – itt is, amott is – a fegyveres jelenlét. Tartós kulturális befolyásra pedig semmi esély. Évszázadba tellenék! És nincs haladék: országunknak a török nagy inváziójára köll készülnie. Minden észt, erőt, katonát és pénzt a déli határok védelmére köll összpontosítanunk. Mert Prága nem könnyen adja meg magát, miközben az oszmán árnyéka Európa fölé vetül…

MÁTYÁS

Eh, nem sokkal több ez nyafogásnál, püspök uram! Excellenciádnak a tüdőharákolástul oláhsárga színe vagyon. Ettül úgy látja a világot, mintha ókulás litániák szószékirül nézné a siratóasszonyokat…

VITÉZ JÁNOS

Amit titkos kancellárja állít, felség, nem nyafogás! Hírszerzésünkkel alátámasztott tény-hírek összefoglalója. A vatikáni hírszerzés ugyanezt megerősítette. Lívius szerint Szlavónia népeit marokra fogta a kétségbeesés…

MÁTYÁS

Lívius? Az a palacsinta-kalapos prépostjuk? Még a Vatikánban se tudott nekem keresztbe tenni! A pápa őszentsége helyette küldte a legátusát: Rovarella bíborost. Vele egyetértésben adóztattam meg – hiába huzogatja orrát, érsek úr! – a magyar eklézsiát.

JANUS PANNONIUS

A velencei hírszerzés szintén megerősíti aggodalmunkat. Az oszmán újabb háborúra készül, felség…

MÁTYÁS

Mikor? Fél évszázad múlva? Addig elmehetünk a galambok árával! Csapatösszevonások mindig voltak és vannak az Oszmán Birodalomban. Keresztül látok a hitvány érveiken. A bűneik rovásadóját a papság megfizetni vonyakodék. Helyükben nem ágálnék! Rászedett atyafiak panaszolják vigalmaikat: ezeres ekealja földjeiken a káptalanok perjelei kancahasú ágyasaikkal – zsolozsmázva! – szotyopotyálnak. Még a jóerkölcsű Szapolyai se paráznosítaná el jobban a rendeket, ha kinevezném lánykolostoraink generálisává. Reverendasulykoláskor megcsillogtatná nekik a sárkányolvasóját! Ő volt az, aki föloldozta még a haramja Giskrát is. Azóta a tűzrevaló megfeszüle a pokol tornácain…

SZAPOLYAI IMRE

Ej, a rozáriomát! Miket nem mond, öcsém, királyom! Nem vagyok én a cédák megrontója! no, inkább a jótevőjük!

VITÉZ JÁNOS

Mátyás király! Külstratégiáját egyengettem, helyeseltem, amíg az helyes volt. Mára a rációja csekély; diplomáciája talajt veszített. Nem támogatom. Erő- és pénzpocsékolás. Hogy a pápa támogatja? Értse úgy, hogy ezt is támogatja; ha van hozzá elég erő. De nincs! A török ellen most minden erő kevés. Minden egyéb mellé-beszéd, Mátyás király!

MÁTYÁS

Éppen azon vagyok, hogy Prága megszerzésével is erőt növeljek. Kell a cseh haderő, a horvát kevés! Eminenciád beszél mellé. Maradjunk annyiban, hogy nem akar adót fizetni!

VITÉZ JÁNOS

Vegye elő a jobbik eszét, felség! Megtéveszti, hogy a cseh királyok egyike. De csak a cseh katholikus líga támogatja. Podjebrád Prágája mögött a rendek markosabb és hosszabb keze a lengyelekbe kapaszkodik. Podjebrád trónról letaszítása esetén egész Csehország, Szilézia is, meg a morvák a Jagello-dinasztiának az elkötelezettjei. Katonailag Prága talán legyőzhető, politikailag megszerezhetetlen. Prágával nem nyerhet erőt! Ellenkezőleg: erőt veszít.

MÁTYÁS

Vitéz Jánosnak, korunk nagy diplomatájának magyarázzam stratégiám céljait? Amikor azt se érti, hogy a cseh korona országainak elfoglalása, az osztrák tartományok hátországként biztosítása köll az oszmán elleni történelmi védekezéshez? Azt se látja be, hogy a már megerősített végváraink közötti hosszú határvonalat csak egy gyorsan mozgó hadsereggel tudom időről-időre eltorlaszolni a réseken betörő szpáhikkal, janicsárokkal szemben! Honnan vegyem ehhez a sok katonát? A külföld azt akarja, hogy a jó magyar vér pusztuljon ebben a küzdelemben, ne ők! Hogy ebben részt vegyenek, el kell foglalnom az országaikat. Mert nem én vagyok – még! – a német-római császár.

VITÉZ JÁNOS

Ki ne értené ez indokolt hadászati érveit, királyom? Eddig magam is erre szavaztam. Felségednek köll felfognia, hogy egy ponton túl uralma fenntartásához nincs elegendő vagy megszerezhető erő! Se politikai egyetértés, se áldozatvállalás több. Az utóbbi tíz évben kimerítettük. Az elfoglalt és ellenálló tartományokban uralma fenntartásához állandóan jelen kéne lennie kellő haderővel. Hogyan tudná ugyanakkor biztosítani dél felől a hatékony védekezést a török hódító csapásaival szemben.  Ehhez még egy százötvenezer fős haderő is kevés. És ezt a haderőt el is kőne valamiből tartania. Nem emelheti folyton a magyar rendek adóját!

JANUS PANNONIUS

S ha a Consilium regium szabad kezet is adott felségednek a cseh háború folytatásához, e zsoldos hadsereg zsoldja aránytalan és állandó aranykiáramlást okoz. A meghódított tartományok ennek ellenére megtarthatatlanok lesznek…

MÁTYÁS

Lári-fári! Legközelebb a királyi ötök tanácsába nem megátalkodott károgókat hívatok. Erre a pécsi helyett az egri püspök is megfelelhet: Beckensloer legalább érti a külstratégiámat. Lehet, hogy a poétaság a jövőbe lát, a jelent viszont föl se fogja. Holott cselekedni, Excellenciás uram, a jelenben köll!

JANUS PANNONIUS

Jelenben köll cselekedni, felség, de mindig a jövőért!

VITÉZ JÁNOS

Summa summárum: a prágai háború e kalandor terve a gátja az oszmán elriasztásának! És ha most meg nem akadályozzuk a szultán hódító hadjáratait, utódaink számára elveszhet az ország. A mi lelkünkön szárad…

MÁTYÁS

Ez az érvelés azért hamis, mert mind a császár, mind a lengyelek királya, mind Velence és a Vatikán egyként akarja az oszmán elleni véderő megerősítését. Amihez pénz és pénz köll. Aranyakkal, fegyver-küldeménnyel támogatják. Sem a pápai legátus, sem Kalocsa érseke nem tiltakoznak az egyház megadóztatása, további adók kivetése ellen. Egyedül Esztergom érseke nem vállal részt a közös teherviselésbül. Keresztbe tesz minden királyi elhatározásnak! Megtagad törvényt, parancsot! Pedig már nem a nevelt fia vagyok, hanem a királya! Ugyan miért? Azért Vitéz uram, mert nem az egyház, hanem a saját kuporka vagyonát félti! E kapzsiságnak nincs határa…

VITÉZ JÁNOS

(felugrik, a király arcába mered)

Ezt meri mondani? Nekem? Mátyás, az igazságos? Látva Esztergom újdonatúj palotáit? Látva Pozsonyban a felépült universitast? Saját vagyonom ment rá! Csak a pápa járult hozzá csekély adománnyal! Nem magamnak, a nemzetemnek építtettem! Elvesztette a tájékozódását? Az egyház pedig espotályokat épít, tart fenn. És nem! Nem a pápa ösztönzésére vonul újra Prága ellen! Hiúsága űzi! Az új asszony előtt akar tetszelegni hódításaival. Személyes érdekét helyezi a nemzet érdekei elébe! Mit elébe! Fölé! Személyes tekintélyét akarja növelni. Mint egy kamasz! Hogy részt vehessen az uralkodó családok dinasztia-vetélkedésében! Trónörökös nélkül! Ezért egy országot elveszejtene!

MÁTYÁS

(szintén felugrik, oda lép az érsekhez, ráordítva nagy erővel arcul üti; mire az érsek félig lerogy, de feláll)

Mit mondtál? Csuhás! Torkiglan vagyok a zsémbelősködésivel! De ezt már nem tűröm! Lefokozom: mehet zsupánnak vissza a disznai közé! Szekérderékkal hordom a prédát, amit lefölözget az egyház! Takarodjatok, papok!

JANUS PANNONIUS, SZAPOLYAI IMRE, ÚJLAKI MIKLÓS

(felugranak, egymás szavába vágva)

Felség! Mit tett felség! Ne ragadtassa el magát! Megütötte a nevelőjét! Az érsek úr nem ezt érdemelte! Uralkodjék magán, királyom! Felségedet óvta csak egy elhamarkodott döntéstül! Ez a tette megbocsáthatatlan, felség! Indulatában a legbölcsebbet alázta meg! Felség, kérjen bocsánatot!

MÁTYÁS

(a karszékébe visszaül, a többiek állva maradnak)

Kérjen bocsánatot az érsek! Csókoljon kezet! Megsértett, hogy elveszejteném az országomat!

JANUS PANNONIUS

Ez az ország nem az öné, felség! Az ország mindenkié, aki lakja. E cselekedete pedig nem egyéb, csupán a zsarnokok dölyfe! Felháborít a viselkedése, uram! Hatalma így tiporja meg alattvalóit! Megvetem felségedet, mert föl se tudja mérni, kit ütött meg! Lesújtott arra, akinek tudása javát, sikerét köszönheti! Lesújtott arra, akit művelt világunk Lux Pannoniae-nak nevez. Felfogta végre? Magyarország Fénye a címe Európa szerte! Ő a magyar humanizmus meghonosítója széles e honban, akinek reneszánsz műveltségét királyok udvara irígyli, aki e kontinens legnagyobb elméivel levelez. A tudást, a műveltséget ütötte arcul! És mivel az emberi szabadság nevében egyenlőek vagyunk, kijelentem: nem méltó arra, uram, hogy föltekintsen e szellemóriásra!

ÚJLAKI MIKLÓS

(halkan, szemrehányóan)

Mit tett felséged! Felséged bátyja Cillei Ulrichot ölte meg… de Vitéz Jánost és Janust jobban becsülte mindenkinél! Az érsek ma csak annyit akart, hogy a prágai hadjárat helyett a török fogadására készüljön föl a déli határvidék, s az ország…

JANUS PANNONIUS

(Vitéz Jánossal – az érseket támogatva – távozik, de visszanéz)

Jöjjön eminenciád! Kárhott hely ez! Nincs itt mit keressünk, mondanunk! Elveszett ez az ország, a népe is… talán örökre… A tudás arcul csapása népünk veszte lehet!

SZAPOLYAI IMRE

Ej, no, beszaladt a túzok a kölesbe! Ezt elhibázta, öcsém, királyom, a kirelejzumát!

MÁTYÁS

(még mindig feldúltan az indulattól, a távozók után szól)

Aztán… tűzbe ne hugyozzatok papok, mert kisebb lesz a hatalmatok!

SZAPOLYAI IMRE

Egy uralkodónak ilyesmit tennie nem illik. Szégyen! Nekem szóljon, felség, mindig csak nekem szóljon, kit köll agyonverni haza felé az úton!

(Függöny)

ÖTÖDIK FELVONÁS

(helyszín: pécsi püspöki palota; a püspök fogadó terme 1473-ban)

ELSŐ JELENET

(ERNUSZT ZSIGMOND, FRANJU, LAZZARO)

LAZZARO

(a háttérben lévő könyvespolcokon, állványokon szótlanul a könyveket rendezgeti, rakja helyükre, majd az asztal mellett helyet foglalóknak tölt italokat és kimegy)

ERNUSZT ZSIGMOND

Köszönöm, prépost uram, hogy beiktatásom e nehéz napjaiban a segítségemre siet. Megvallom, izgatottan várom a király látogatását. Őfelsége velem Túrócban váltott néhány szót, amikor atyámat, a kincstartót kereste föl fontos államügyekben. Sok évvel ezelőtt.

FRANJU

Én se kevésbé vagyok ma izgatottabb. Nemcsak őfelsége látogatása ajz föl. Ma Lívius is betoppanhat, napok óta várom. Régi barát.

ERNUSZT ZSIGMOND

Várom én is. Tőle talán – pápai megerősítésemről – többet tudhatok meg. Addig azonban, Franju, hallgatom, beszéljen még e városról, tenni- és tudnivalóimról. Magas rangú vendégeink előtt ne szégyenüljek meg nagyon. Tudatlanságomat leplezni szeretném…

FRANJU

Nem róhatják föl tájékozatlanságát e téren Excellenciádnak. Hiszen még pár hete sincs, hogy átlépte városunk kapuját. És nem a lábát lógázta se előzőleg, se azóta. Ismeretes: a bécsi és a ferrarai egyetem fakultásain köllött kánonjogból hitet tennie. Tudja Lívius is…

ERNUSZT ZSIGMOND

Őfelsége nevezett ki ugyan, de mindvégig Vitéz János egyengette az utamat. Neki köszönöm, hogy Janus Pannonius püspöki trónusát most elfoglalhatom. Ezért is mindkettőjükért celebráltam első nagymisémet: a hálaadást gyászbaborultan…

FRANJU

Valóban kényes a helyzetünk, püspök uram. De higgye meg, az enyém szakadékosabbnak tűnt. Hála királyom nagylelkűségének, másodszor is – megkönyörülve rajtam – meghagyta az életemet, és…

ERNUSZT ZSIGMOND

Szeretném, ha főtisztelendőséged erről is szólna pár szót. Ha mindenben támaszkodhatnék a székeskáptalan urának tapasztalatára. Egyetlen megbízható ember vagyon csak a közelemben: Lazzaro, a káplán, kit Ferrarából hoztam volt magammal. Hallgatag. A magyart töri még, és annyi ismerete sincs helyileg, mint a sarki koldusnak…

FRANJU

A székeskáptalan prépostjának – ennél mi sem természetesebb – szolgálnia köll püspökét. Összekészítettük a király parancsára Janus Pannonius kódexeit, na, hogy azokat távoztakor magával vihesse. Valamint lemásoltattam a költő Mátyáshoz írt költeményeit… Íme…

(átnyújtja)

ERNUSZT ZSIGMOND

Köszönöm, Franju. Kérem, addig is mondja tovább tudnivalóimat.

FRANJU

Hol is tartottam? … És felépült a dómmonostor, a püspökvár, a Castrum. Alapítását az oklevél 1404-re datálja. A székeskáptalan 40 javadalmassal és 12 kanonokkal működik. Négy plébániánk van, s a templomok. A Mecsek lábánál a koldulórendek külön kolostorokat építgettek: a domonkosok, ferencesek, ágostonosok, s a karmeliták. Tizenkét esküdttel a városbíró irányítja a falakkal védett város nyolcezer polgárának életét, akik a királynak, s az egyház helyi földesurának, a megyéspüspöknak adóznak. Összege változó. A városbíró rendeletje latin és német nyelveken íródik ugyan, de már Janus Pannonius utasítására a magyar hivatali írásbeliségnek fóruma van: káptalani iskolánk a többi között erre is hivatott. S a domonkos rend nemrég főiskolát létesített. A Szent Bertalan plébániatemplom mellett espotály van, valamint egy fürdő, amit igénybe vehet a városi polgár. Janus munkálkodása – elmondhatjuk – célratörő volt.

ERNUSZT ZSIGMOND

Öröm mindezt hallanom. Fölvirágoztatjuk Mecsekalját! Ezek után – saját sorsáról is mondjon egyet-mást főtisztelendőséged! Csak hallomásból ismerem rendkívüli életútját. Miként került a zágrábi egyházmegyébül vissza, a székeskáptalan élére? Mikor? S hogyan?

FRANJU

Egy éve sincs. Excellenciádnak valóban érdemes tudnia felőlem egyet s mást. Talán még van időnk a király megérkeztéig, hogy elmondjam. Szilágyi Mihály káplánja voltam akkoriban. A gubernátor földühítette uralkodónkat – kegyetlenkedéseivel. A néki ajándékba adott Beszterce ostromakor az ellenálló várvédőket megvakíttatta, fülüket vágatta le, fölkoncoltatta. Majd azzal is megbotránkoztatta, hogy – fiatal királyunk ellenében – a Garaiak-vezette bárók lázadó ligájával szövetkezett: Simontornyán kötöttek véd- és dacszövetséget. A trónról letaszajtani akarták Mátyást. A király a főkolomposokat elfogatta. Zászlósuramat Világos várába csukatta. Nekem kegyelmet adott, s a váradi püspök szolgálatára rendelt. Akit a pápa – nyolc éve múlt – érsekké, kardinálissá emelt. Vitéz János érsek uram utóbb Janus Pannonius kérleléseire engedett át a pécsi püspökségre. Merthogy a püspök a barátjává fogadott.

ERNUSZT ZSIGMOND

Azt hiszem, én is így leszek ezzel. Főtisztelendőségedet magam is szeretném barátommá fogadni.

FRANJU

Megtisztel Excellenciád. Vállunkat csakugyan egymásnak vethetjük. Folytatom: három éve, Budán, érsekünk, s a püspököm, a cseh háború meg a kivetett adók dolgában nem értettek egyet a királlyal. Emiatt a király arcul ütötte egykori nevelőjét, az érseket.

ERNUSZT ZSIGMOND

Szörnyülködöm, mióta először hallottam! De ez a tény talán némileg megmagyarázza… hogy miért szerveződött a királlyal szemben újabb összeesküvés; és utóbb a kardinális miért szenvedett – már a halála előtt! – lelki halált. A mondottak idején távol – Bécsben és Ferrarában – éltem. Az ott hallottak több szájon keresztül érkezett hiányos, ellentmondó hírek voltak, nehéz volt kihámoznom, melyik hiteles…

FRANJU

Az események gyorsan pörögnek, a világ hírei meg lassan szállingóznak, formálódnak, így igaz. Ám azt bizonyára hallotta Excellenciád, hogy Podjebrád serege két éve, márciusban, megszállta Iglót, a Szepesség egyik nagyvárosát? És azt, hogy amikor Mátyás kifüstölte onnan, a csehek királya meghalt?

ERNUSZT ZSIGMOND

Természetesen, hallottam.

FRANJU

Nos, ami azután következett, mindenben Vitéz János előre látását igazolta. A cseh rendek nem Mátyást, hanem a lengyelek királya – Kázmér – idősebbik fiát, Ulászlót választották királyukká, azaz újra két királya van e mód a cseheknek! Erre Vitéz János – és a püspököm is – elérkezettnek látták az időt, hogy a király e meddő harcait megelégelők élére álljanak. Elővették tehát a magyar-lengyel államközösség régi gondolatát: Kázmér király kisebbik fiát, Kázmér herceget hívták meg a magyar trónra. Miáltal a terjeszkedő Oszmán végre szembe találkozhatott volna az egyesült cseh-lengyel-magyar-horvát-szlovén, esetleg osztrák-német haderővel.

ERNUSZT ZSIGMOND

Jövőbe mutató stratégiai gondolat! Egyetlen húzással – jellemző Vitéz János gyémánt észjárására! – megvédhettük volna a Balkánt. Na, de kik álltak az összeesküvés mögé? S hogyan bukott el?

FRANJU

Az udvari arisztokrácia színe-virága. Vitéz János főkancellár zászlója alá sorakoztak: Janus Pannonius szlavón bán, pécsi püspök, Szapolyai Imre, Újlaki Miklós hadvezérek, Rozgonyi tárnokmester, Laki Thuz János, a volt szlavón bán és öccse, Osváth, Zágráb püspöke, szintén érsek urunk neveltje, ő tartotta a kapcsolatot Kázmér királlyal…

ERNUSZT ZSIGMOND

Csak ennyien? Akkor emiatt buktak el…

FRANJU

Dehogy! Az ellenállás szélesedett: a főpapok, a főurak többsége csatlakozott, a Perényi grófok… Közben híre jött: a cseh rendek tiltakozása ellenére Mátyás bevonult Prágába. De mi végre? – gondoltuk mi akkor. Az ám, de közben – júliusban – elhunyt a pápa, II. Pál őszentsége. Utóda, Sixtus – az elődjénél is jobban! – Mátyás pártját fogja. Erre az egri püspök, Beckensloer János, hogy érdemeket szerezzen, elárulta az összeesküvést. Nem véletlenül: ez a boroszlói német, a szintén boroszlói Edelpeck Borbála ösmerőse. Persze, hogy az esztergomi érsek trónusára pályázik! Mátyás az összeesküvés hírére és leverése végett azonnal visszavágtatott Budára. Engedményeivel, javadalmaival megtörte a főpapság, s a főurak ellenállását. A Fekete Sereg eleve mögötte sorakozott föl…

MÁSODIK JELENET

(ERNUSZT ZSIGMOND, FRANJU, LÍVIUS, LAZZARO)

ERNUSZT ZSIGMOND

Egyáltalán: harcokra sor került-e? Vagy emberáldozat nélkül fojtotta el a lázadást Mátyás?

FRANJU

Mire Kázmér herceg a lengyelek seregével októberben a Felvidékre lassacskán és öntelten beporoszkált, hogy átvegye a neki fölkínált koronát – számítva az ellenállók támogatására – éppenséggel az ellenállók hadaival találta magát szemben. Sárosnál Szapolyai lovassága, Csupor muskétás osztagai várták. Mátyás parancsa szerint csak visszafordulásra kényszerítették. Kázmér herceg lengyelei Nyitra váráig hátráltak. A vár kapuit számukra Janus nyitotta meg. Mátyás ekkor körülzáratta a várat, de ő maga nagyobb seregével Esztergom felé vette az útját. Jól számított: Kázmér, amint tehette, tovább menekült, haza Lengyelországba. Mi is kibujtunk a gyűrűből…

ERNUSZT ZSIGMOND

Ilyen hadi helyzetben? Hová, merre?

FRANJU

Püspököm gyakran belázasodott. Köhögött az úton, de remélte, hogy Itáliában állapota javulni fog. Ficino, régi tudós barátja várta ott… Mondta, hogy önkéntes száműzetésbe vonul. De nem tudtunk tovább menekülni a zágrábi egyházmegyénél – egyre jobban megbetegült. Osváth püspök birtokai biztosítottak jó búvóhelyeket. A rozzant Medvevárba, hát, bevettük magunkat, ahol mindvégig ápolgattam…

ERNUSZT ZSIGMOND

És Vitéz Jánosról, aki engem is nevelt, majd Bécsbe és Itáliába küldött tanulni, főtisztelendőséged mit tudott meg? Vele mi történt?

FRANJU

Sírhatnékom van, ha reá gondolok… A király Esztergomot is körülzáratta. Így szigetelte el a többiektül. Decemberben – jóllehet látszólag! – mintha kibékült volna vele. Ám márciusban újra elfogatta és Visegrádon a várbörtönbe csukatta. A Vatikán közbenjárására utóbb kegyelmet adott ugyan, de házi őrizetben az összeesküvés leleplezőjének, az egri püspöknek a fennhatóságára bízta. A boroszlói egyházatya – a pater Ecclesiae – azt gyanítom, ezek után fényes egyházi és diplomáciai karriernek néz elébe. Vitéz János pedig – alig tudom tovább mondani –  Esztergomban raboskodott tovább. Az én szeretett érsek atyám – a szívem megszakad belé! – így halt meg tavaly augusztusban: sic itur asperam, ad astra – göröngyös úton jutunk el a csillagokig…

LAZZARO

(belépve bejelenti)

Marcus Lívius, Rómából, a pápa bíborosa!

(italokat töltöget, majd el)

ERNUSZT ZSIGMOND, FRANJU

(felállnak, meghajolva)

Laudetur… köszöntjük Eminenciádat! Isten hozta!

LÍVIUS

In aeternum… Üdvöz legyen Excellenciád! Prépost uram, kedves Franju!

(a püspök felé meghajol, Franjuvel megölelik egymást, majd kedélyesen beszélgetve helyet foglalnak)

ERNUSZT ZSIGMOND

Miként utazott Eminenciád? Zavartalan volt-e útja? Haramiák nem állták-e útját? Hírét hozták menekültek, hogy a törökök egy portyázó rablóserege Szlavóniábul 12.000 keresztény hittársunkat rabszíjra fűzve hurcolta el…

LÍVIUS

Nem panaszkodom, tűrhető utakon, a Vatikán batárja hozott…

FRANJU

Hál’istennek! Jó látnom hosszú évek után ismét Eminenciádat…

LÍVIUS

Beszéljen főtisztelendőséged, hogy megy sora! Segítségemre szorul-e bármiben? Szavába kerül…

FRANJU

Köszönöm, révbe jutottam… Szorgoskodom…

ERNUSZT ZSIGMOND

Prépost uram épp ennek történetét beszéli el a királyra várakozásunk közben… Most hallom először…

LÍVIUS

Óh, azt hallgatandom én is! Együtt átélt régmúlt időnk felejthetetlen. Az azóta történtekről viszont alig valamit, vagy csak közvetve tudok. Levelekből, a Vatikánnak szóló jelentésekből, ellenőrizhetetlen hírekből, adatokból értesültem…

ERNUSZT ZSIGMOND

Azt hiszem, izgalmas történettel szolgál Franju… hallgassuk…

LÍVIUS

Közbevetőleg: Őszentsége Sixtus üdvözletét hozom Excellenciádnak, azzal a megnyutató üzenettel, hogy a Szentszék megerősítését karácsony előtt várandhatja beiktatásához. S most hallgatom, Franju, beszéljen! Legfőképpen Janus elhunytáról, temetéseiről… Fájdalom: nem érkezhettem sietve sem hamarabb…

ERNUSZT ZSIGMOND

Jelenthetem Eminenciádnak: elhunyt püspökünk, az eminens poéta díszes újratemetése – több dalárda énekelte a cantus gregorianusokat! – néhány napja, igen, megtörtént katakombáinkban, a székesegyház altemplomában. De Franjut hallgassuk csakugyan: fontosabbnál fontosabbak a részletek, amelyekről csak ő tud; én se hallhattam…

FRANJU

Nehéz beszéllenem együtt töltött utolsó napjainkról: Janus Pannonius hosszú haldoklásairól… Időnként jobban érezte magát, majd újra visszaesett az állapotja: többször láttam, véres váladékokat pökdös. A szelleme viszont – mintha napról-napra még inkább emelkedetten szárnyalt volna! Sajnos, kevéssé tudta már jegyezni a gondolatjait, sőt mintha megszabadult volna minden földi béklyótul. Mintha csak az „Ad animam Suam” – a „Lelkemhez” – című csodás elégiájának a sorait mondta volna tovább. Már nem is a lelkéhez, de a Mindenséghez kiáltozva föl panaszát: az ember sorsa elől menekülj, mely csupa fájdalom itt! Majd meg egy nagyon is földi örömöket idéző versét mondta lázas állapotában – elvesztve szinte az eszméletét! – titokzatos egykori kedveséhez:

Jaj, hogy alig leltem reád, s máris elűz a gonosz sors,
jobb, ha maradsz, hiszen úgy fájnak e pillanatok.
Lágy derekadra szeretnék kúszni, akár a borostyán,
mely a fatörzsre tapad s el nem ereszti soha.
S mint a csigát, mely házától sohasem szabadulhat,
engem a csókod igéz, végtelenül, csak a csók!
Fűzzön örök szerelem hozzád s mint játszi kutyákat
verjen láncra veled, drága szerelmi bilincs.
(Berczeli A. Károly fordítása)

ERNUSZT ZSIGMOND

Nehéz megszólalni, de mintha az a sora illenék ide, hogy: „így kél hajnali magvunkból az emberiség”.

LÍVIUS

Itáliából nézve úgy ítéljük – nemcsak Ficino és sokan mások, Brandolini szintén magasztalja! – hogy ő lehet a magyar költészet igazi megteremtője. Itáliában is a latin ma még a műveltség ezeréves nyelvezete, de ma már kibontakozóban az olasz irodalmi nyelv Petrarca, Dante, Boccaccio toszkán tájnyelve nyomán.

ERNUSZT ZSIGMOND

Janus egy hete megtalált levelében azt jósolá, hogy a jövendő századok során követői sorra születnek majd: a líra nagy magyarjai. Humanizmusuk pedig – az egyéniség szabadság-eszménye – az emberiség vezérlő eszmevilága, fölemelkedése, újjászületése lőn. A csillagok adta végzetet vallotta, hogy ő se lehet egyszerre hívő és poéta: Nemo religiosus et poeta est…

FRANJU

Amikor a testamentumát fogalmazgatta, vettük a hírt: a király keresteti, s a „szlavón bán” címétül, e magas rangtul megfosztatott. Elfogatása azonban nem sikerült. Tavaly év tavaszán, amikor, ej, láttuk már a mandulafákon a bomladozó rügyeket, elhunyt. Lefogtam szemeit, s a végakarata szerint eljárva – titokban – a remetineci pálosok kolostorában helyeztük nyugalomra, ahogyan meghagyta végakaratában:

Arrafelé hantoljatok el, ti baráti kezek majd,
Merre tömött pázsit zsendül, a harmatozó
Sűrü rengeteg erdő szép tisztás közepén, hol
Tarka virányon ring körben a nimfacsapat,
Ott, hol örök zephyrek fuvallanak át, és
Csattog a sok szomorú, szépajakú csalogány.
(Kardos Tibor fordítása)

Ekkor hasonlított az arca – amely élő volt és halott – leginkább a kétarcú Janus istenségre, a nappal és az éjszaka istenére, a kitárt és a becsapódott kapuk istenére, a kezdetre és a végre.

LÍVIUS

Igen, volt valami a személyiségében, valami kettősség: emberi és isteni. A halál csendje és a feltámadás virradata. De miként történt az az elképesztő fordulat, amelynek mégis híre kelt? Sixtus várja beszámolómat…

FRANJU

Menydörgés, villámok csapkodása közepett, amikor égi vízesés zuhogott alá – oly vaspörölyös iszonyú éjszaka volt, mintha a Fennvaló viharhorgonyt vetett volna a pálosok kolostorára – Mátyás király egy kisebb lovas osztagával körbevette a várfalakat. Alig hallottuk meg, hogy döngetik az érckaput. Bebocsáttatást követelt a király. Kereste a pártütő Janus Pannoniust, meg a szöktetőit, a vétkeseket. Minden szerzetest kivégeztet – így mondta, túlharsogva a menydörgéseket – aki részese e bujtatásnak, ha nem adjuk elő Janust meg valamennyi bűntársát, de azonnal! A rendfőnök leborult előtte, s rám mutatott. Magam is letérdepelve kérleltem, könyörüljön: a szerzetesek életét el ne vegye! Csak az enyémet! – Franju! – kiáltott rám – megint az ellenem föllázadók oldalán találom! Nem volt elég, hogy Szilágyi Mihály elfogatásakor kegyelmet adtam? Most nincs kegyelem, hiába rimánkodik! És kizavarta mind a barátokat, majd rám förmedve azt vicsorogta: mielőtt azonban fölköttetem, Franju, beülök abba a gyóntatószékbe, s elbeszéli nekem a Nyitrárul való szökésük történetét. Nem a gyóntatópapjának, hanem az istenének vallva meg: hol rejtegetik Janust! Akarok tudni az összeesküvők minden kapcsolatárul! És ekkor a fülébe gyóntam – megvallom, vacogva – miként haldoklott a líra legnagyobbja; miként akadoztak utolsó vers-szavai. Anyanyelvén, magyarul. És hogy azokból a világ egészének a legbensőbb nagy költeménye, látománya hasadott elő, mintha a pirkadatot látta volna hegyek mögül völgykatlanunkba sugárzani. Így került az örökléttel mennybéli viszonyba. Janus – a halálos kórban szenvedő költő – halandóként nem egyszerűen csak szenvedett, hanem megtért a szenvedésben: minden teremtett ember fájdalma fakadt, forrongott, szárnyalt föl belőle, s kiáltott az Emberért!

HARMADIK JELENET

(ERNUSZT ZSIGMOND, LÍVIUS, FRANJU, MÁTYÁS, LAZZARO)

ERNUSZT ZSIGMOND

És mindeközben a gyóntató király e vallomásra mit se szólt?

FRANJU

Nem ő! Azaz… a gyóntatószék rácsa mögül kevéssé sejlettek át félig kámzsatakart vonásai. Nem szólt egy szót se, csak amikor azt találtam mondani: mindörökre magamra hagyott Janus, a legjobb barát… halkan Horatiust idézte: Nem hal meg, kinek nevét fönntartják művei. Majd hallgatott, sőt elfújta a gyertyát is. Meg se mertem moccanni. Már azt hittem, talán elosont, de nem! Kilépve a gyóntatószékbül megragadott, s hívatta a rendfőnököt, perjel atyánkat. Látni akarta, hová falaztuk be az elhunyt püspököt. Aztán – a kiáltozástul berekedve – az összefutott barátok előtt így szólt:

– Franju jó szolgálatokat tett azzal, hogy Janus Pannoniust utolsó útjain Nyitrátul kísérgette volt hazáig. Ápolta betegségében és halálában se hagyta magára – Tempus arguit amicum – Barát próbája az idő! Hűségeért megkapja a pécsi székeskáptalan prépostjának megüresült székit, uradalmát. Osváth atyával, a zágrábi püspökkel látják el a pécsi püspökség minden zavaros ügyesbaját, amíg nem Ferrarábul megérkezik Ernuszt főkamarás gróf úr fia: Zsigmond. Ő lesz a pécsi püspök; Vitéz János neveltje. Egy évet – másfelet – adok arra, hogy Janus Pannoniust innen – nem holmi elejtett dúvad ő, hogy jeltelenül itt feledjük! – a saját püspökségének a székesegyházába tisztelendőségetek átvigyék, ahol díszes temetésben részesüljön! Ott szelleme nyerje el végső nyugalmát! Altemplomában a legfőbb díszsírhelyre temessék! Az átszállításért, temetéseért e pálos rend bűnébe roskadt perjelét teszem felelőssé! Ha nem e mondottak szerént leend minden, fejét vétetem valahány sötétlelkű csuhásnak! – Így valahogy beszélt akkor az uralkodó. Ítéletidő tombolt, rázta a kolostor zsalugátereit. A vihar megkondította kiskápolnánk lélekharangját. Kísértetjárta éjszaka volt.

LÍVIUS

Borzongató… Beszámolok Őszentségének e történetről és Janus Pannonius temetéseiről.

ERNUSZT ZSIGMOND

Mátyás királynak a dísztemetésrül valóságos epistolában részletező beszámolót köllött futárral küldenem. Néhány nap óta izgalommal várom érkezésit. Elviendi magával nagy halottunk díszkötésű görög, latin kódexeit – számára összekészítettük.

LÍVIUS

Mi se sokkal kisebb várakozással nézünk e találkozás elébe… Bizonyára váltott lovakkal vágtat őfelsége idáig, ahogyan mindenhová…

ERNUSZT ZSIGMOND

Szabad kérdeznem Eminenciádat: a Vatikán, illetve Sixtus állásfoglalása kitart-e Mátyás mellett, valamint – újfent – Frigyes császárral szemben is?

FRANJU

Püspököm e kérdése az én kérdésem is. Tudomásunk kéne legyen minderről, hiszen a király a megvívandó háborúkra hivatkozással újabb kivételes adókat vettetett ki. Sínyli ezt az egyház, minden polgárunk, pécsiek panaszolják…

LÍVIUS

Nos, ismert, hogy Sixtus – egy éve, márciusban – Mátyást nyilvánította Csehország trónja egyedüli és törvényes várományosának. Egyidejűleg Ulászlót és Kázmért pápai átokkal sújtotta. Emiatt – kényszerűen – helyben hagyta Vitéz János házi őrizetét. Politikája e téren egy jottányit se változott. Sőt egy másik bíborosát – Marco Barbót – utasította: a felek között mozdítsa elő a békét. Frigyes császár azonban – ekkor – Mátyást hívta meg – ravaszul! – a területeire betörő török hordákkal szembeni harchoz, ígérve, hogy ennek fejében – áprilisban – az augsburgi „birodalmin” neki adandja a cseh koronát. Tudjuk, becsapta: Ulászlónak titokban adta oda, csakhogy keresztbe tegyen a vatikáni politikának. A béke kútba esett. Mire Mátyás – talán érthető – Ulászló Csehországa ellen indult. Elfoglalta Pordubiczot, Kolint, amikor Marco Barbo megállította. Új béketárgyalást javasolt a lengyelekkel és csehekkel; én nem tettem volna. Mert ez a tárgyalás is kudarcba fúlt: a harcok folytatódnak… Csak ne fenyegetne eközben mindnyájunkat az oszmán réme! Mert a vatikáni titkosszolgálat jelentette: a szultán megsemmisítő vereséget mért nemrég Uzun Hasszánra, a perzsa padisahra. Így most teljes erejével ellenünk készülődik…

LAZZARO

(belépve, emelt hangon)

Mathias Rex! Mattia Corvino, epitheton ornausa: a király!

MÁTYÁS

Jónapot Pécs városa: Sopianae! Egyem a bibircsókos pofátokat, papok!

ERNUSZT ZSIGMOND, LÍVIUS, FRANJU

(felállva, meghajolva)

Ave! Köszöntjük felségedet! Isten hozta, felség! Salveto!

MÁTYÁS

Be jó dolga vagyon a csuhásnak! Gatyakötésig ér a dőzs: hat napon át csak ellékáznak. Mintha böjtölnének. Megszentölik a hetediket: nagy tanyahassal prédikálnak; majd következik a sóbanfőtt kacsa, pecsenyéstál, császárfajd, a pirókrécék, meg a csemegehordás. Nálunk felé meg? Sírva megy el az egér a háztul!

(a király leül, majd valamennyien helyet foglalnak)

LÍVIUS

Őszentsége Sixtus pápa üdvözletét hozom, tolmácsolom, felséges uram! Ám nemcsak az övét. Aragóniai Beatrix és szülei: Ferdinánd király és Izabella királyné Nápolyból köszönti Felségedet!

MÁTYÁS

Köszönjük, bíboros úr! Örömünkre szolgálnak üdvözleteik. Jól utazott-e hetedhét országokon által? Vajon Őszentsége az üdvözleten kívül támogat-e majd, ha nemcsak Ulászlóval, de a császárral is meggyűlik a bajunk? Akinek az egyik oldalát, biz’ nyúzni kéne, a másikat meg sózni!

LÍVIUS

Ebben felséged bizonyos lehet: a pápa megingathatatlan az elveiben.

LAZZARO

(tapintatosan, hogy a beszélgetést ne zavarja, néhány mondatot Ernuszt Zsigmond fülébe súg)

MÁTYÁS

És Beatrice? Töltsön, Lazzaro, az óburgundiból! Annyi esze legyen a lyányasszonynak, hogy a két lábát ne csak az egyik csizmaszárba dugja! Trónörökösre vágyik a népem… Most ugyan öröm ért: fiam született…

LÍVIUS, ERNUSZT ZSIGMOND, FRANJU

(egymás szavába vágva emelik poharaikat)

Congratulazioni! Félicitation! Nagyszerű e hír! Questa sí che e una bella notizia! Sok szerencsét a király fiához! In bocca al lupo! Erre inni kell! Emeljük poharainkat! Egészségére, felség! Á votre santé!

MÁTYÁS

Pár hónapos derék legényke a János; hámbul való kirugaszkodásom kölyke! Merthogy Borbála asszony, az anyja, nem hites feleségöm, s nem királyi vér. Szándékom: törvényesíttetjük a fiamat! No, persze, félfügéjű, aki lenézi efféle okokbul – teszem azt – akár Szapolyait. Kegyelemben részesült a vén kujon összeesküvő. Akár az Újlaki báró, az újdonsült bosnyák király, ki a Jajcai várbul őrzi a Balkánt. Megkoronáztattam. Ő mostantul – Isten kegyelmébül, meg az én kegyelmembül: Nicolaus Dei Gratia Rex Bosniae.

LÍVIUS

Sixtus ez alkalomból már elküldte követét Jajcába. Viszont, ha jól számolom, igen, Szapolyai Imrével nyolc éve találkoztam Esztergomban. Történetesen akkor is éppen kegyvesztett volt…

MÁTYÁS

Hogy a mi Imre bátyánk? Az a litterátus lókötő haramja? A maradék szemével is jobban lát, mint mi a tíz szemünkkel együtt véve! És – bosszantó! – az érdemei mindig nagyobbak, mint a vétkei! Most épp a morvák lakta Hradis várát ostromolja. Potyánka legyek, ha pár héten belül be nem veszi! Ennélfogva innen nekem Csupor Mihályhoz köll egyvágtában rugdalóznom. No, mert kis Kázmér lengyelei visszatértek: elfoglalták Nagymihályt – pimaszul. Kifüstöljük onnan! Mit is kérdeztem? Igen… egyszóval: a nápolyi lyány feleségül vágyna hozzám? Azt mondja, bíboros úr? És mit terveznek a hölgy szülei – kivált atyja ura?

LÍVIUS

Beatricét szülei nem is egy itáliai hercegnek ígérték. A tizenhat éves lányzó azonban – aki az új kultúra fellegvárában nevelkedett – műveletlennek ítélve mindahányukat, sorra nemet mondott. Mátyás imponál neki! Izabella királyné mindezért úgy véli, jövőre akár felséged menyasszonya lehetne. Atyja ura szerint Visegrádon tarthatnák hetvenhat tavaszán a menyegzőjét.

MÁTYÁS

Kedvünkre való. Ezt a vasat tartsuk a tűzben, bíborosom, ha kérhetem erre Eminenciádat; számítok Aragóniai Beatrixre. A pápát pedig biztosítsa arról, hogy a kívánalmai szerint cselekszem. – És most Excellenciás uram! Értesültem a jól sikerült püspöki székfoglalójáról, az ügyek átvételéről, Janus újratemetésének gyászszertartásáról. Kérem, nyújtsa át Janus hozzám írt költeményeinek ígért másolatait! Közbevetőleg: megtörtént-e kíséretem ellátása, elszállásolása? Holnap délben nyergelünk.

ERNUSZT ZSIGMOND

(átnyújtja)

Íme a másolatok… Örülnék, ha felségedet akár több napon át is vendégül láthatnám, de tudomásul veszem tusakodásra siettét. Lazzaro az imént fülembe súgta az elszállásolás, ellátás megtörténtét. A könyveket felséged testőrkapitánya vette át; a szállításukról intézkedett. Minden egyébről személyesen gondoskodom. Amiként felséged óhajának megfelelően a sírra Janus kétsorosát vésettem:

„Hírnevemet testemmel a gyászos perc elorozta:

Így halmozz, nyomorult, kincseket, ócska vagyont!”

(Tellér Gyula fordítása)

MÁTYÁS

Derék! Elhunyta így – az újratemetés folytán – már nem orozhatja el hírnevét. Megadtuk a végtisztességet! Továbbra is elégedett leszek, ha e püspökséget rendben tudhatom. – Most pedig prépost uramhoz fordulok: sikerült-é a székeskáptalan sokáig gazdátlan uradalmában kielégítően rendet raknia? Számadók sarkára lépnie kellő szigorral?

FRANJU

Igen, királyom. Felséged megelégedésire, és Pécs polgárainak örömére körültekintően cselekedtem. Elszámoltattam a számadókat; az adót befizettük.

MÁTYÁS

Még valamit javasolnék, Franju. Próbálja megnemesíteni a mecseki cirfandlit valami testesebb francia szőlőoltvánnyal! Üzenjen majd, ha sikerült! Eljövök, hogy megkóstoljam a borát. És most… végre a legfontosabb! Ami végett voltaképpen ide röptettek a táltosaim: látni kívánom Janus Pannonius nyughelyét! A hely méltó-e hozzá? Ahol is… tisztelendőségetek hagyjon magamra! Vezessen, hát, Excellenciás uram, járjon elől!

(felállnak; az ajtónál a püspök maga elé engedi a királyt; valamennyien el)

NEGYEDIK JELENET

(MÁTYÁS, JANUS PANNONIUS)

(színváltozás: a pécsi székesegyház altemploma; a katakombákban Janus Pannonius díszsírhelye: emlékmű vésett felirattal)

MÁTYÁS

(az emlékmű előtt gyertyák és virágok között térdepel – háttal a nézőtérnek – és hosszasan rázza a zokogás; majd lassan-lassan megszólal, egyre hangosabban fohászkodik; „Mátyás imája”:)

Ős Mindenség! te fény, aki vagy, halál
sötétje, mélye, föld meg a csillagos
egek határtalan magassa,
végtelenünknek uralkodója!
Mátyás király imára borul eléd,
legyőzetett… s fél… szólni alig tud… vagy
alig mer ez éjféli órán,
hallva a kórusokat a mennyből,
ha szellemeid ím’ bevonulnak… ők
talán?… akiknek testi valója itt
hever e katakomba mélyén?
– gregoriáni e szféra-dallam –
könyörgenek esengve bocsánatért,
hogy megzavarlak… mintha a forma át-
ragyogna, lám, a tárgyakon itt
– síri világ kövein a lélek –
átszellemíti fénysugarad eszmé-
letemnek zsák-sötét suhatagjait.
Derengj előttem Út – halotta-
ink fejedelme a túlvilághoz!
vezess az élet rengetegein át,
hol rég Janus Pannonius élt… halot-
tam ő! ki máig testet öltve
megjelenik a szövétnekével
s világít – lelkiismeretem talán?
Leint és korhol: bűnös a tett, vétek
a mulasztás, mit elkövetsz a
nemzeted ellen – a zsarnok tettét! –
mint egy kufár szatócs: csak a hasznodért!
S mit elmulasztasz is, a hazád, a nép
azt sínyli száz koron keresztül:
sorsa galád, szomorú rogyásig
kudarcba fúl, elhagyja a jószeren-
cse és cefrébe hullnak a hódítás
gyümölcsei – elátkozott ki-
rály! becsapódnak utána sorra
idő s a tér többé ki se nyitható
kapui. Sárga lapja leszel csupán
történelem-kódexeidnek,
cifra bötűk sorakoznak majdan
a díszkötésben. És aki fölüti?
borzongva olvashatja a szót: ő volt
hatalmának a szörnyszülöttje –
arcul ütötte a nevelőjét…
szörny! – arcul csapta őt, ki a bölcsesség
nemtője volt, a léte zarándokát,
a lóhátról megkérdezettet:
„ej, hova tart? ama kápolnához?
a hegyre? ily ítéletidőben? eh!
céljához sohsem ér föl apóka!”, ám
a bölcs legyintve szól: „a lelkem
ott van, uram, a magas keresztnél,
meggyöngült lábaimnak ezért könnyebb
lesz már követniük, nos, a lelkemet!
hiába ül lován, ki nem hisz
céljaiban, a magasba nem érhet…”

JANUS PANNONIUS

(kísértete kilép a háttérben meglebbenő hatalmas bársonyfüggöny mögül viaszsárga arccal, szótlanul megáll a függöny előtt kezében égő szövétnekkel és merőn nézi a gyertyák között térdeplő alakot)

MÁTYÁS

eljő! huzat lebbentgeti – leng – amott
– szellem? – e súlyos függönyöket… ki lép
be épp? kínvallottan Janus püs-
pök, ki a sorsomat – brrr! – követte –
kísértete ott volt, amikor Budán
bátyámuramat – jaj! – lefejezte bárd,
Gyulafehérváron is ott, hol
újratemettem atyám sírhantja
alá… ki fogta? ő! kezemet: ne sírj!
uralkodónk leszel, te, kevély, konok…
Ezt ültetted, Janus, fülembe,
eh! amikor fazekas akartam –
mester akartam – lenni csupán, dehogy
király! irtókapával akartam vág-
ni, jó agyagveremben öntöz-
getni a sárga agyagrögöt, hogy
a gyúrpadon verjem, a szelővel szel-
jem, gyúrjam egyre, és a korongon for-
málgassam félkupás csuporrá,
kecskefülű bugyogós korsóvá,
mázoljam, égetgessem a katlanház-
ban lábas, tűzálló fazekakká, eh!
… királyotok dehogy akartam
lenni, Janus! te erősködtél, hogy
ábiszti! legnagyobb lehetek… mikor
gyászhíre jött: a Cillei-lány meghalt…
mikor túsz voltam Podjebrádnál…
vagy amikor Katalin királynét
görögre és latinra okítgattad;
jelen voltál, Janus, amikor elhunyt,
kimúlt a gyermekágyi lázban…
trónörökös született, de – átok!
Mögöttem álltál mindig a pártütők
tucatnyi lázadásakor is: balsor-
somat okozva tán ? dehogy! csak
épp – viselősen – a hektikáddal!
Emlékezz, mondtam: menj, takarodj elő-
lem! gyógyíttasd magad a kirurgusok
ezerjó gyógyító füvével!
eh! de hiábavaló volt minden
imám, káromkodásom is – érted… te…
te költőóriás! te, a leghatal-
masabbaknál dicsőbb! királyok
biz’ sose érnek a lábnyomodba
iszonytató, kárhott haditetteikkel;
legyen bár győzelem… a babér – tiéd!
A mű: szobor s a vers átível
századokat, maradandóbb ércnél!
Ki képes látnokként a saját jövő-
jét megjósolni – így? – nekiszépülőn:

„Ládd, mi a testem volt, az most csontokra tapadt bőr,
És mi az arcom volt, fancsali lárva csupán”,
(Weöres Sándor fordítása)

ki képes megsejdíteni emberek
– világ! – felőlünk vélekedéseit,
hogy süllyedünk a végtelen i-
dő mocsarába – barát s az ellen
is – mert fabatkát érnek a harcaink:
hol már a zsákmány, préda, konc, kié
ma már az egykori dicsőség?
Semmi marad, csak a csend utánunk,
mindössze néhány bölcs aforizma csak:
„bakláb! a más dolgába ne ártsd magad!”
Míg én, a férgek férge, kia-
dattam az elfogató parancsot,
talán, hogy mentselek? hogy előlem el
ne fuss? vagy… hogy a vétkeidért büntes-
selek! hogy el ne menekülj – ha-
lott! A bocsánatodért esengek!
De… mégse! Mégse! Meg ne bocsáss, óh, hagyd
Janus, hogy éretted vezekeljek! Hagyd
megtisztulásomért e kínt re-
ám: akaratlanul és akarva
üldöztelek! S hajszoltam atyámat is
– lelkem Vitéz Mihályt – a halál sötét
oltárán őt misézni látnom
megadatott… a pokol tornáca

JANUS PANNONIUS

(kezében utolsókat pislan, lobban a szövétnek – s mialatt Mátyás beszél, fohászkodik – a szellemalak a függöny mögé lépve szinte észrevétlenül eltűnik)

MÁTYÁS

számomra ez a kín, ez az éj, e mély…
Ne hagyj el, vagy ha távozol is, jöjj visz-
sza még Janus barát! nekem ez
irgalom adna csak enyhületet,
vagy kapzsi kéjeket okozó magányt?
Ládd, ez az élet-forgatagok keser-
ve! ez a despoták hatalmá-
nak az aligha kibírhatóan
beteg, eltorzult őrülete! Vigyázz
emberfia! ki sorsodat ily nagy tör-
tetőre bízod, mindahány biz’
csúf szakadékba vezet: lidércek!
Történelmünk lidércei ők: tekints
reám Ős Mindenségem örökvaló-
ja! ki hatalmasabb vagy, mint a-
mit a mi képzeletünk kibír, te,
örök Mindenható! ki a mennyekben?
– a csillagok között lakozol! – segéld
követnem jó Vitézem és Ja-
nus tanait a humánum útján,

(továbbra is háttal a nézőtérnek – térdepelve – két karját az ég felé kitárja és ekként fohászkodik tovább megrendült hangon,szinte belezokogva az éjszakába)

hogy megvalósítsam az Egyéniség
Nagy Forradalmát: tiszteletét, a test,
a tudomány, művészet, szellem
és szerelem diadalmát! óh, az
egész világ újjászületésit! mind
az ember, mind az emberiség javá-
ra: fényt! szabadságot! – imádott
nemzetemért… Magyarország! Isten!

(Függöny)

V É G E

ÚTMUTATÓ

a szereplők adott életkorához az egyes felvonások helyszínein

3. felvonáshoz

a szereplők életkora az esztergomi érseki palotában 1465-ben:
Janus Pannonius 31 éves
Vitéz János 57 éves
Lívius 37 éves
Mátyás 22 éves
Franju 31 éves
Szapolyai Imre 45 éves

4. felvonáshoz

a szereplők életkora a budai királyi palotában 1470-ben:
Janus Pannonius 36 éves
Vitéz János 62 éves
Mátyás 27 éves
Szapolyai Imre 50 éves
Újlaki Miklós 60 éves

5. felvonáshoz

a szereplők életkora a pécsi püspöki palotában, s a székesegyházban 1473-ban:
Mátyás 30 éves
Ernuszt Zsigmond 28 éves
Franju 39 éves
Lívius 45 éves
Lazzaro 25 éves

Illusztráció: Janus-dráma

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Nemes Klára: LÁNGOLÓ TULIPÁNOK II. (TŰZszirmok A VIHAROS SZÉLBEN) →

Fehér József: Ötven év (Egyfelvonásos színdarab) →

Benyhe István: A Templom és az ország →

NEMES KLÁRA: LÁNGOLÓ TULIPÁNOK →