Hegyi Botos Attila: A Tó Csillaga (két szerelemhimnusz)
𝄞 A Tó Csillaga
Alcyone
Lelnéd hű mását,
bárha egyet is,
igéző gyönyörűmnek?
Ajka üvegkacajának,
ahogy végigcseng
nád között a tavon?
Míg le- s felbukkan
ezüstjén, kelő nap
fickándozó bíborával
tenyerében! Én húgom, Te,
aki partra lépsz perdülő
harmatkásák permetében:
csituló kebleden vizek violája,
pitvarok csillaga hullámzik, ragyog.
𝄞 Kinn a határban
Kinn a határban
ma mézarany sóhajjal
szállnak magasba a rétek.
Mennyé álmodja magát
rózsafelhők fodrán
a nappali telihold.
Kacskaringó csatornán
fények halraja villóz,
tükre ahány szilánkja
párállva szakad fel az égbe.
Fűzkasitát fonva ért
töltésen a reggel. Már
délelőtt aranyvesszőit
pergetem. Szívem Téged
így dalol.
Lásd tovább:
⇒S így szólok Tehozzád
⇒Szőlők szélporzott virága
⇒Égi tehén, Anubias
Illusztráció: نفرتوم – avagy arpeggio virradó vizeknek liliomáról (felhaszn. A. Drummond-festményrészlet)
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel →
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
