Radnai István: A keresztelő
*
Vannak évek, amikor karácsonykor esik az eső. Pedig mindenki fehér karácsonyt vár. Főleg a gyerekek. Amikor elállt az eső Helga levitte a gyerekeket. A mama pedig díszítette a karácsonyfát. Laci végszóra futott be, addig késleltették a gyertyagyújtást.
Lacit csak a cég érdekelte. Későn járt haza. Voltak többnapos üzleti útjai.
A két ünnep közt kisütött a nap, kitartott az enyhe idő.
Szilveszterre a másik nagymama, Helga édesanyja elvitte a gyerekeket falura.
A tisztaszobában a széles ágyon bőven volt számukra hely. A másikon a mestergerendáig volt felhalmozva a stafírung.
Kitaníttatta a lányát, így nem maradt pénze, hogy a bútort lecserélje. No, meg a hagyományok! Ő maga a konyhai tűzhely mellett aludt.
Helga férjének és városi családjának is megvoltak a régi beidegződései. Karácsonykor és szilveszterkor kártyáztak. Ez viszont őt nem érdekelte, hamar elálmosodott.
A mamánál laktak egy régi polgári lakásban. Az ostrom után a kibombázottak üres lakásokat foglaltak el, sokan távoztak nyugatra, másokat elvittek. Társbérleteket alakítottak ki, őket a három kisgyerekkel oda telepítették be, ebbe a nagy lakásba. A társbérlők disszidáltak, az egész bútorozott lakás rájuk maradt.
A fürdőszoba Feri szobájából a tapétaajtón át és a tágas előszobából felől közelíthető meg. A ruhás ruhásszekrények az előszobába kerültek. Így szokták meg. Ferié volt az egykori háló, Laci és a gyerekek a nappaliban laktak.A két szoba közti ajtón át lehetett a fürdőszobába jutni.
Feri és Laci nem voltak különösebben jó testvérek. Gyakran még össze is verekedtek, a mama nem győzött rendet teremteni. Az apjuk úgy vélte, megesik két fiú közt, hadd edződjenek.
A nénjüket sem kedvelték. A lány öt évvel volt idősebb az ikreknél. Összefogtak ellene. Leselkedtek, ha Ági fürdött vagy öltözködött. Kinevették, ha emiatt mérgelődött. Mire a fiúk felnőttek, ő már férjhez is ment. Így lett a fiúknak külön szobájuk.
Laci. erősebb testalkatú lévén, egyesületbe járt, nem az iskolai sportkörbe.
Többször lecsapta Feri kezéről a lányokat. Már gimnazista korukban is voltak emiatt összetűzéseik. Ezek eleinte ártatlan diákszerelmek voltak. Bár, ami Lacit illeti, a mama nem volt biztos ebben. Egyszer nagy botrány kerekedett, lefeküdt a tizenöt éves lánnyal.
Ferit a jó modoráért kedvelték a lányok. Ahogy felcseperedtek, átpártoltak az izmosabb, de nyersebb Lacihoz.
Feri elvégezte az egyetemet. Az irodalom érdekelte, verseket írt. Hamar rájött, hogy ebből nem lehet megélni és átnyergelt a számítástechnikára.
Még harminc éves korában is nőtlen volt. Jól keresett, de Laci volt a sikeresebb. Jól ment a cége. Addigra meg is nősült, ami láthatóan semmiben nem zavarta.
Egy hosszabb külföldi útja idején Helga felhívta az irodáját, de a titkárnője nem volt bent. Helga meg akarta tudni, mikor landol a gép. A gyerekek nyúzták, hogy menjenek ki a reptérre.
Helga megjegyezte az esetet, de mit csináljon két gyerekkel.
Sötét éjjel volt és a lakásban szokatlan csend. Odakint egyik tűzijáték a másikat követte. Nagy volt a ricsaj. Helga kiment a fürdőszobába, utána lefeküdt. Senki sem hívta, hogy menjen velük ünnepelni.
Igaz, Laci előző este felpofozta Helgát. A gyerekekre rátámadt, teljesen ok nélkül. Csupán üdvözölni akarták az apjukat. Helga közéjük állt nehogy megüsse őket, ekkor kapta a két pofont. Laci részegen máskor is nagyon durva volt.
– Ne bántsd anyát! – kiáltott az apjára Robi. Laci feléje indult, majd megtorpant. Kiment a szobából, csak a bejárati ajtó csapódását hallottak. Helga magához ölelte a gyerekeket. Melléjük feküdt.
Ezzel az emberrel ünnepeljen? Felmerült benne a válás gondolata, de tekintettel volt a gyerekekre.
Hajnalban, amikor felébredt, már odakint is csend volt. Meglepetéssel vette észre, hogy nem egyedül aludt. Odabújt hozzá Feri és gyengéden átölte. Nem a saját ágyába feküdt vissza. Mindketten egy kicsit spicces is voltak.
– Ne menj még! – súgta Feri, aki ugyancsak felébredt.
Laci, Helga unokatestvére és annak a felesége, a vendégek még mindig a városi forgatagban mulattak, aztán beültek valahová.
Amikor fordult a kulcs a zárban, Helga kiugrott Feri ágyából és a saját helyére ment.
Laci lehelete bűzlött, Helga úgy érezte magát, mint aki belépett a kocsmaajtón. Odakint leereszkedett a fagy, Laci keze hidegebb volt, mint a béka lába. Ruhástul akart lefeküdni. Helga elhúzódott tőle, nem akarta, hogy a férje megüsse. Átment a mamához, de ott az unokatestvére aludt a feleségével a gyerekek ágyán. A gyerekeket inkább a mamára bízták. nem neki való, amit láthattak vagy hallhattak volna. Az állandó veszekedés felzaklatta őket.
Megvirradt. Kinézett az ablakon. Odakint zúzmara költözött az ágakra, csillogó díszbe öltöztek a lombjukat vesztett fák. Helga megnyugodott és félálomban újból átélte az éjszaka élményeit. Így kezdődött.
Nem is értette, miért nyugodott meg, miért érezte magát otthonosabban Feri társaságában. Lacit el kell viselnie, hiszen a férje, a gyerekek apja. Visszagondolva arra az időre, amikor jöttek az ikrek, nem is tudta, hogyan történt.
Helga reggel kérdőre vonta Lacit.
– Hol csavarogtál az éjjel?
Laci nem reagált, a csap alá tartotta fejét. Aztán sört keresett magának a hűtőben.
Ezt megúsztam, gondolta Helga.
Laci már a házasságuk elején a vállalkozásba fogott, ami állandó rohanással járt. Amíg nem volt titkárnője, Helgát sem kímélte. Neki kellett, az állása mellett, a cég levelezését intéznie. Amikor az ikrek megszülettek nem halogathatta tovább. Meghirdette az állást. Legnagyobb meglepetésére elsőnek egy férfi jelentkezett, még mielőtt a lap az utcára került volna. Akkoriban kezdődött a munkanélküliség.
Csak jöttek a csinosabbnál csinosabb nők és jöttek vénkisasszonyok is. Laci legalábbis annak nézte őket. Besavanyodott könyvelők és szórakozott gépírónők. Felvette előadónak a mérnököt, aki a leggyorsabb volt. A legcsinosabbat asszisztensnek. Egy idősebbet irodavezetőnek. Nem bízott meg a fiatalokban. Ha beválik, jó. Ha nem megy neki, ott az irodavezető. Az idősebb és kissé divatjamúlt hölgy egyik előnye az volt, hogy gyorsírni is tudott, lehetett neki diktálni. A számítógép akkor még mitikus állat volt, dosban kellett programozni.
Laci életképes céget szervezett, hallani sem akart a kettes számrendszerről és egyebekről, amik a számítógépet körüllengték. Hókuszpókusznak tartotta, amivel félrevezetik és lenyúlják a pénzét.
A mérnök hasznos munkatársnak bizonyult, konyított a számítógépekhez.
A fiatalabbik hölgyike olykor csak a körmét reszelgette. Később műkörmöshöz járt.
Ment volna a munka nélküle is, de egymás után jöttek a külföldi vendégek. Mivel Lacinál jobban tudott angolul, már nemcsak a kávét főzte a vendégeknek.
Helgának a kezébe került egy korábbi kártyanaptárja, amelyen három színnel karikázta be a napokat. Sokáig semmi nem történt. Akkor voltak Lacival utoljára nyaralni, tényleg, ott az olasz tengerparton történhetett! Ráadásul ő is ikreket szült.
Feri, ha tehette hazajárt ebédelni. Helga éppen egyedül volt otthon. A mama elment a gyerekek elé. Tudták, hogy négy óránál hamarább nem engedik ki az osztályokat.
Volt még egy szabad órájuk.
De minden percben megtörténhetett a baj. Helga érezte a veszélyt, mondta is Ferinek, hogy nagyon fél Lacitól. Rabiátus ember, minden kitelik tőle.
Valami ünnepély volt az iskolában, ezért hamarább engedték el a gyerekeket. A mama rájuk nyitott, de kihátrált és csöndesen behúzta maga mögött az ajtót. Úgy tett, mintha minden rendben volna. Nem árulta be Ferit, őt jobban szerette, mint a nagyképű Lacit.
A gyerekek a konyhában várták az uzsonnát.
Ezután óvatosabbak voltak, leginkább szállodában, kis vidéki panziókban találkoztak.
Elhatározták, ha már vidéken vannak, sétálnak egyet.
A juharfák levelei már színesedtek. A vadrózsa bokrokon pirosan pompázott a csipkebogyó. A tarka a gyümölcsöskerteket lassan elhagyták. Beljebb fenyők váltották fel a tölgyest, telepített, ültetett erdő mindkettő. A tisztásra aztán újból besütött, de csak a szélére ült ki a fény, mint az asztaltól elmaradt öreg szülék, ölükben a levessel. A napos terület lassan tenyérnyire zsugorodott. Elnyelte a fák árnyéka.
Azt hitték, biztonságban vannak.
Egyszer csak meglátták Laci kocsiját. Éppen beállt a parkolóba. A fák közé húzódtak így nem látták, ki az a nő, aki a kocsi túlsó oldalán szállt ki.
Alig tudták elkerülni a találkozást. A holmijukért vissza kellett menjenek.
Vártak egy-két percet, majd az erdei ösvényen közelítették meg a családias, olcsó panziót. Kifizették a számlát és beültek a kocsijukba. Helga hazasietett, Feri behozta a végállomásig, majd tett egy kört. A szerszámait a csomagtartóban tartotta. A komppal átment a túlsó partra, felkeresett egy címet.
Előfordult, hogy Helga később érkezett haza, mint a férje. Ha Laci józan volt, nem volt, úgymond, üzleti tárgyalása. Nem kérdezett semmit.
Helga és Feri tudták, hogy pengeélen táncolnak, mégis életük legboldogabb pillanatai voltak. Örömük nem tartott sokáig.
Helga teherbe esett. Tartott Lacitól, aki csak azért feküdt mellette, mert nem volt helye egy további ágynak. Laci gyakran volt csontrészeg, olyankor nem tudta mit csinál. Így nem is csodálkozott, amikor Helga hasa kerekedni kezdett.
– Minek nekünk ez a harmadik gyerek? Nem elég neked kettő? Csak ennyit mondott.
A kicsi születése komoly gondokat okozott. Nem voltak vallásosak, mégis beletörődtek, hogy Helga családja, falusiak lévén, ragaszkodnak a keresztelőhöz. Lenézték őket, maradinak tartották, bár Helga vallásosan nevelkedett
Lacinak valahogy nem jutott eszébe, hogy saját lakásba költözzenek.
Vett ugyan egy reprezentatív nagypolgári lakást, de abban volt az irodája.
*
Minden nap valami új izgalom. A mama – Helga anyja – a konyhában főzött. Égett szagot éreztek. Helga kirohant a konyhába, elzárta a főzőlapot és a gázpalackot. Kötényt kapott maga elé. A mama csak ült a hokedlin.
– Mama! Feküdjön le, így nem mehet a templomba!
A gyönyörű napsütéses idővolt. De éjjel esett. Bosszúsan vették tudomásul, hogy a három kocsi nem is fér el egymás mögött, mert feltúrták a falu főutcáját.
Egyébként is alig fértek be a kocsikba, a picit a mama az ölében tartott. Már bánta, hogy náluk, Helga szülőfalujában rendezik az ünnepséget. Faluhelyen hamar kibeszélik az embert. Hofferék a község előkelőségei közé számítottak. Helga apja tanító, nagyapja bíró volt a faluban.
Viharfelhőkre senki sem számított, mert a halványkék ég átlátszóan tiszta, mint ahogy kora ősszel lenni szokott.
Az öreg Hofferék kitettek magukért, ahogy illik. Levágtak két kakast levesnek, úgyis sok lett volna három kiskakas egy udvarban. Három jércét is, meg egy hízott libát. Akinek kényes a gyomra, ehet rántott csirkét. Mindent előkészítettek, csak arra nem számítottak, hogy a mama megszédül és odaégeti az ételt. Helga családja felsöpörte az udvart és a járdát, ahogy a vasárnaphoz illik. A ház kívülről frissen meszelve, a bejárat kikövezve.
Előző éjjel volt egy kis eső, ami ahhoz elég volt, hogy a cipőjük besározódjon. A falu főutcáján, a templom előtt volt a munkagödör.
Laci kötekedett Helgával, ehhez már mindenki hozzászokott. Nem ivott sokat, mert vezetett.
– Már megint… – így kezdődött minden alkalommal.
Feri az anyjával volt elfoglalva, oda sem figyelt. Laci nemcsak otthon bánt rosszul a feleségével.
Mindenki zavarban volt. Észrevehetően nőtt a feszültség, aminek a betetőzése lett a végzetes elszólás. A templomban szembesültek azzal, hogy nem tudják, hogyan kell viselkedni. Helga családja erőltette a dolgot.
A templomban egyébként is a két padsorban elkülönültek a családok, Helga a mamával, és nem Laci mellett ült. Mögöttük a keresztszülők, Helga unokatestvére a feleségével. Ők templomban esküdtek, a pap elfogadta őket keresztszülőnek. A két testvér egymás mellett a másik padsorban, annak első sorában. Ági külföldre ment férjhez, Argentínába. Nem jött el, kapcsolata a családdal egyre lazult. Helga anyja és a két gyerek ültek a fiúk mögött a második sorban. Szervezetlen volt minden, hiszen a fiúk és a családjuk nem szoktak templomba járni. Tanácstalanul topogtak. Helga családja leült a helyére.
A pap – szokás szerint – megkérdezte a szertartás kezdetén, mi legyen a gyermek neve?
Helga szórakozottan azt felelte, hogy Feri.
– Micsoda! – fortyant fel Laci, az öregek pisszegtek. Ha Laci a szemével ölni tudna…
Laci a nagyapja után az Ernő nevet szánta az újszülöttnek, ebben meg is egyeztek. Feszengett az egész szertartás alatt. Már régen gyanakodott erre a késői gyerekre. Látta az öccse tekintetét, ahogy Helgára néz. Ösztönös féltékenységet érzett, bár Helgára, mint nőre ügyet sem vetett.
Mindenki megnémult. Nem válaszoltak a pap kérdéseire. A keresztszülők is kiesnek a szerepükből. Helyettük a ministráns válaszolt: – Ellene mondunk… A fehér kendő és a gyertya is a ministráns kezében maradt.
A pap ocsúdik fel először. Ránéz a cédulára, amelyet a szertartáskönyvbe helyezett. – Ernő, én téged megkeresztellek… Folytatta a szertartást, figyelmen kívül hagyva a közjátékot.
A keresztelő után a pap a templomajtóig kísérte őket. Megvárta, amíg mindenki elhalad mellette, megsimogatta a gyerekek buksiját. Végignézett a főutcán, aztán visszafordult, bement a templomba.
A megszokott vasárnap délutáni hangulat uralkodott. A falu ebéd után elcsendesedett. Iszogattak a komák, átjártak egymáshoz. Még nem dalolgattak, ejtőztek. A templommal szemközti egyetlen lakóházban, az öregasszony a tűzhely mellé a sámlira kuporodott. Az idő őszies. A férfiak verték a blattot, egyre pirosabb arccal. Őt elfárasztotta a főzés, a tüzelés. Ott kellett állnia egész délelőtt, kevergetni az ételt.
A botrány nem váratott magára. Ahogy kiléptek a templomból, hangosan vitatkoztak.
A szomszédok felfigyeltek a lármára. Kinéztek, de nem törődtek vele a továbbiakban. Mi közük hozzá! De azt azért megjegyezték, hogy ilyen viselkedés a Hofferéknél nem szokás.. Vasárnap nem illik felverni a falut. A városiak már csak ilyenek – gondolta a házigazda és töltött mindenkinek. Abban az utcában nem lakott rajtuk kívül senki, csak a pedellus, a sekrestyés, meg a pap. Az iskolában és a hivatalban hétvégén nincsen senki. Így nem keltettek nagy feltűnést hangoskodásukkal a városiak.
Rossz hangulatban indultak a kocsik felé. Valami volt a levegőben. Az öregek megérzik az ilyesmit. A mama meg is jegyezte nászasszonyának:
– Mi a fene esett a fiaidba? A menyeden osztozkodnak? Vidéken az osztozkodás veszekedést és vitatkozást is jelent. A városi öregasszony meg is sértődött, mert szó szerint vette.
Már majdnem a kocsikhoz értek, amikor a mama megbotlott.
Laci hirtelen kikapta az anyósa kezéből a gyereket és bedobta a munkagödörbe. A csöppség – aki addigra elaludt – még felsírt, aztán elhallgatott. A menet megtorpant.
Feri lehajolt és felkapott egy ott felejtett lapátot. Laci, aki addig csak állt, tehetetlen dühében még káromkodni is elfelejtett. Lassan az öccse felé fordult. Így, szemből érte a csapás. Eldőlt a sárba, teste meg-megrándult.
A falura mély hallgatás telepedett. A döbbenet elnémította a pergő nyelvű, pletykás öregasszonyokat is.
A nap még magasan állt, amikor Ferit megbilincselte a rendőr, aki a szolgálati kerékpárján érkezett. Körülállták őket. A család, a nagyszülők és a pap, immár csak reverendában.
Helga törte meg a béna csendet, eszelős nevetőgörcsöt kapott.
A sekrestyés félreverte a lélekharangot.
A hegyek felől mennydörgés, villámlás közeledett. Esőszagot hozott a szél.
Nagy sokára ért oda a városból az ütött-kopott mentőautó, és dolga végezetlenül távozott.
Illusztráció: fh. G. Kloss
Ezek is érdekelhetik!
Lukáts János: Karácsony a faodúban, Dodó bohóc karácsonya (kisprózák) →
Szabó K. Orsolya: Örökség →
Csanda Mária: Négydimenziós történetek →
