Stanczik-Starecz Ervin: Hullajtott toll
*
Égető hideg őszi napszálltakor.
Anyám, az ősök, itt is, valahol
böngésztek bolygva, keresvén magukat
az androidok kora előtt,
keresték az Úr bocskorát, nyomát, leheletét
e kertben…
Az ősöreg Tamariszka halványzöld levélfátylaiban
piros-fehér madártollra akadtam.
Madár———–Piros————–Iderendelt
Toll————–Fehér————-Ránk hullt
Angyal————Jel—————Váltás
Első hó———–Seb—————Rejtekhely
A vaskacsák a nagy folyó forrásvidékén galambdúcokba
SZÁLLNAK
Illusztráció: Tamariska tollal
Ezek is érdekelhetik!
Toldalagi Pál: Csöndes éj →
Baka Györgyi: Áldott születés →
Devecsery László: KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS (versek) →
