Hegedűs Gyöngyi: king james version
*
apám ül a pizsamában a kórházi ágy szélén. kint sötét van. még nincs este. de tél
van. az üvegen tükröződik a teljes kórházi szobabelső, ami apám öccse szerint
olyan, mint egy kis garzonlakás. itt a hematológián mindenkinek ilyen garzon lakása
van. anyám bent lehet apámmal egész nap, nem kell még maszkot sem viselnie, a
prof. szerint ők úgyis egy flóra. én belépés előtt lábzsákot veszek fel, és maszkot. és
persze kézmosás. ahogy felküzdik apám vérképét egy adott szintre, a korábban már
elmaradt érzései is feltörnek. mintha ezek csak bizonyos vörösvértestszám felett
lennének meghatározóak. a vér egyfajta oxigenizáltsága kell hozzá. az alaptáboré.
azt híreszteli fű alatt, hogy sikkasztottam negyven milliót. és el is hiszik neki. mondja
utódjáról, akit akárhányszor megválasztanának utána az atyafiak. apám hangja most
olyan, mint nagyapámé volt, akire azt hittem, csak én hasonlítok az egész kiterjedt
családban. apám halálos betegsége azonban utat engedett apja b-listázott
vonásainak. volt, aki ezt úgy értékelte, hogy elkezdtem apámra hasonlítani. apám
lába nem ér le a kórházi ágyról most. úgy lóbálja, mintha kisgyerek lenne. de az is
lehet, hogy nem így van, csak az emlék nagyítja a teret. inkább a tükröződést
figyelem. elviselhetőbb abban a fénytörésben ez az egész. lehetne egy film is. a stáb
azonban hiányzik. az egyházból szinte senki nem látogatja a lelkészek közül. nem is
hívja. isten neve magyarul áll a legtávolabb tőlem. king james version-ban a
legközelebb. de csak amíg nem mondják ki. nem, mert kimondhatatlan, nem hiszek
az ilyen szabályokban, tiltásokban, kényszeres törvényekben. a két kőtábla
összetörve sokkal értékesebb és érvényesebb. ha már amúgy sem lehet egyetlen
törvényt sem áthágni, anélkül, hogy az összeset el ne követtük volna. mire az a nagy
kőtörmelék tisztogatás. a hegynek kövekre van szüksége, nem törvényekre. anyám
szerint magzatkoromban a hasa egyik oldaláról vetődtem a másik oldalára. akár a
hegyek, vetődéssel keletkeztem. állj egy heggyel szemben, és próbáld a hamis
tanúbizonyságot. bizony nehezebb az, mint a csúcsán levegőt venni. ami ott nő
cserjeszint felett, apámmal már egy flóra.
scotland97 (H. Gy.)
Illusztráció: a szerző felvételével
Ezek is érdekelhetik!
Szederkényi Éva Kata versei* →
Takács Nándor: Az ősök hagyatéka (versek) →
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
