Bence Erika: Ha egyszer…
*
Handó Péter: a játékot egyszer (Ha(la)ndó Könyvek, Sóshartyán, 2022)
Ha egyszer tényleg általános érvényűvé válna az irodalom – legyen szó bármely nemzeti közösség kultúrájáról (bár itt és most magyar reprezentációról van szó) – sokféleségéről, rétegezettségéről, különböző létformáiról és változatairól szóló elképzelés, ha ezen alapulna egy korszerű kultúrpolitika, a Handó-kötethez hasonló verseskötetek album-formátumban kerülnének a kezünkbe, borítójuk belső oldalán a megfelelő, korszerű hordozó számára készült zsebbel, az elektronikus kiadás hozzáférési adataival, más lehetőségekkel. Nem mintha egy verseskötet értékét – legyen szó ez esetben Handó Péter a játékot egyszer című kötetéról – kizárólag (vagy egyáltalán) külleme, könyvészeti kivitelezése határozná meg, de egy reprezentáns, vagy a megjelentetett szövegek (itt: a képvers, a szövegkép) jellegének megfelelő kiadás kontextualizálná a tartalmat. Jelen esetben a szövegek vonzatkörében létező installációk kerülhetnének digitális hordozóra, illetve a képversek, szövegképek, illusztrációk, kollázsok esztétikai hatása lenne sokkal erőteljesebb, például fényes, műnyomó papíron.
A játékot egyszer 2022-ben, magánkiadásban látott napvilágot Sóshartyánon, igényes, de szerény kivitelezésben: a karcsú kötetnek csak a borítója színes, amelyen négy, a szerző installációiból származó kép részlete látható. A négy fejezetre tagolódó versvilág (játék – jelen s léten; elmejátékok – elvétve; hatalom nélküli haláljáték; játék egy más világ felé) nagyobb hányada ún. képvers; közülük néhány vizuális jelentéstöbblete a megjelenítés – szó szoros értelmében vett – szűk lehetőségei (a hasábok ugyanis összecsúsznak!) miatt nem érvényesülhet.
Az alkotói opusnak a kötet megjelenéséhez vezető alakulását szerkesztőként ismertem meg; innen vannak információim az installációk létezéséről és megjelenési helyéről. 2021-ben elhatároztam, hogy írok egy tízrészes kritikasorozatot Nem támogatott könyvek címmel és azzal a céllal, hogy a nagy kiadók és irodalmi műhelyek vonzatköréből különböző okok miatt kiszorult, ismeretlen vagy kis kiadók által, esetleg szamizdatban megjelent könyvekről is hír, értékelés jelenjen meg folyóiratok, lapok, internetes portálok lapjain, illetve felületén. A sorozatnak végül hét része készült el tavaly – ezekből négyet sikerült (patinás, jelentős, ismert) folyóiratban elhelyezni, egy cikk hetilapban látott napvilágot, kettő pedig elektronikus folyóirat felületén. Sokkal nehezebb volt ugyanis megjelentetni annál, mint ahogy azt feltételeztem volna. S hogy nem elsősorban a kritikai ismertetővel volt baj, onnan tudom, hogy ugyanazon lap, amely a „szerző nem munkatársa lapunknak” kifogással, vagy magyarázat nélkül utasította el a közlést, gond nélkül megjelentette a nagy kiadó kiadványáról szóló, az elutasítottal megegyező színvonalú és jellegű kritikámat. Idén már van egy hasonló esetem, gondolom, ez lett volna a második, ha az említett utat és közlési formát választottam volna.
Handó Péter verseskötete a társművészetek együttes hatásának érvényesülése nélkül is megmarad innovatív, kreatív és játékos vállalkozásnak: az első, teljes egészében képverseket tartalmazó versciklus a címadás (játék – jelen s léten) szellemiségének (szellemességének) megfelelően a vizuális elrendezés és a nyelv (jelek, kódok) lehetőségeinek érvényesítése a jelentésképzésben. Hiszen már a cím is utal erre: a költői játék a (nyelvi) jel (ami egyúttal időbeliséget, jelen időt is jelölhet) és a lét (együtt: jelenlét) szavak jelentéstartományainak összefüggéséből, egymásra vonatkoztatásából következik. A gondolatmatek a „szám” szó – a nyelvtudomány különböző álláspontjaitól függően – mint szógyök/morféma kitermelte jelentésjátékra épül: számos / számít // számtalan / nem számít // számíthatok// rá / vagy / valaha…” A 13. szín a magyar irodalmi hagyomány emblematikus szövegterébe lép, míg a hasadt szonett a műforma szabályait bontja le oly módon, hogy formai elemeit (a kötött sorszámot, a rímképletet és a gondolatritmust) megtartva, de azoknak elrendezését, szakaszokra tagolását felbontva reflektál a költészeti örökségre. És valóban: a szabály és kötöttség mindig is ezt, vagyis a lebontását, átírását, módosítását és újraalkotását indukálja. A klasszikus szonettformát egyedivé alkotó opusok (Petrarca, Shakespeare, Tandori etc.) a „sortól” való eltérés jelentéstöbbletét képviselik.
A játék költői eljárását nemcsak az egyes versciklusok darabjai, címei és a főcím, hanem bizonyos kiegészítő, járulékos elemek is kifejezik, megjelenítik a kötetben. Kár, hogy az ún. élőfej képszerű megoldásai nem érvényesülhetnek a kötet említett szerény kivitelezése, külleme miatt. A kiadó megnevezése is játék-elemmé válik; a szerző nevének torzítása, egy „fölös” szótag betoldása révén jön létre: Handó/Ha(la)ndó. A főcím töredék: befejezetlenségével, folytathatóságával képvisel többletet, utal a felszabadult játékosságnál komorabb tartalomra: „a játékot egyszer…” – abba kell hagyni (?), be kell fejezni (?). Ezt az egyre sötétebbé váló létérzékelési folyamatot jelenítik meg a kötet négy ciklusának formai és jelentésbeli változásai is. Talán az sem véletlen, hogy a könyv négy ciklusra tagolódik, valamennyi beszédmódváltást is jelent, egyre kötöttebbé válik a forma és komorabbá a tartalom – ahogy a kalendáriumi év és az életévek múlásának jelentései is változnak, komolyabbá válnak. Az elmejátékok – elvétve a szójátékok, a többjelentésű szavakkal folytatható ötletvers érvényesítésén túl az irónia kifejezéstárából merít elsősorban, hogy a hatalom nélküli meddő játék verseiben a hiábavalóság, a beletörődés, sőt, az önfeladás/-megadás képzeteivel telítődjön a versbeszéd.
A játék egy más világ felé fejezet szinte már teljesen nélkülözi a képverseket. A játék fogalma az életjáték költői toposzával lesz azonos jelentésűvé, ahol a „más világ” a megismerhető új, az árnyékvilág és a túlvilág attribútumait egyaránt magában szervesíti. Hogy ebben a kötötté, szabályossá, játéktalanná váló szövegvilágban mégis, elvétve fel-feltűnik egy-egy képi vagy képvers-alakzat, azt a feloldozó jelentést sugallja, hogy mégis van, létezik – mindezek ellenére – egész életen át tartó játék.
Hogy ne maradjon reflektálatlanul Handó Péter költészetének multimediális jellege: a link (QR-kód) hozzáférési lehetőséget jelent egyik installációjához.
⇒https://www.szovetirodalom.com/2021/11/07/hando-peter-13-szin/
Illusztráció: könyvméltató
Ezek is érdekelhetik!
Lajtos Nóra: Tunikák alatt s felett a szépség →
Németh Léna: A szelek fogságában →
Turai Kamil: Már hazai lépcsőket járván →
