Rabindranath Tagore: Van szenvedés (Achhe dukkho)
*
Ásványi Tibor
A dukkho fogalma a buddhista szemlélődés kiinduló pontja. Amikor az ifjú Gótama herceg kitör a királyi udvar andalító világából, találkozik egy öreg, majd egy beteg emberrel, végül egy halottas menettel, és megtudja, hogy mindez nem baleset. Mindez a nyomorúság elkerülhetetlen. Minden hiúság hiábavalóság. Válasza a vágytalanság, elcsendesedése a kialvás.
Van szenvedés. Van baj. Van gyász: Tagore magába veszi a Buddha alapvető tapasztalatát, és észreveszi a csillagok furcsa vígságát, a tavasz visszatértét, tömegek egyen-egyenkénti tragédiájának és az állandó megújulásnak egységét, az önfeláldozás erejét, örömét, békességét és üdvét. Nem ringatja magát illúziókban. Vállalja, ami az igazság megtalálásából fakadó szabadsággal jár: az elválás, az elmagányosodás gyötrő kínját. Mégsem ítéli mindezt veszteségnek. Mindebben végtelen, örök derű forrását találja meg.
*
Rabindranath Tagore
Van szenvedés
Van szenvedés. Van baj. Van gyász
Az elválás gyötrő kínja
kíséri létünk napjait
És mégis, mindezek között
találom békességemet
határtalan üdvömet és
a végtelen, örök derűt
Van szenvedés. Van baj. Van gyász
Közöttük szakadatlan az
élet folyama megy tovább
Amint azok a csillagok
kik az égben hunyorognak
Valami furcsa vígsággal
A tavasz, mint minden évben
újra visszajön kertembe
Van szenvedés. Van baj. Van gyász
Hullám törik meg a parton
mert kész már a következő
Nekilódul, árad, dagad
Virág hullatja el szirmát
számtalan sokkal tánckarban
hogy lecserélje önmagát
Úgy látom, nincs sem veszteség
sem vég, de korlátlan öröm
sem hiányzik, bőségre lel
A szívem csak azt kívánja
csak azt a kiteljesedést
szétfoszló bánat közepén.
Van szenvedés. Van baj. Van gyász
Az elválás gyötrő kínja
kíséri létünk napjait
És mégis, mindezek között
találom békességemet
határtalan üdvömet és
a végtelen, örök derűt
Van szenvedés. Van baj. Van gyász
Fordította (2021-22): Ásványi Tibor
Illusztráció: H. Majumdar
Ezek is érdekelhetik!
Brian Evenson: A fiatalabbik testvér →
Pablo Neruda: XCIV (»Ha meghalok, élj túl engem roppant, tiszta erővel…«) →
Alain de Botton: SZERETETHIÁNY →
