Ikebanaalkotás a Honvéd téri park zugában (Poétai plener, 12.)
*
Poétai plener. Szerkesztőségünk szervezi: kigondol egy élményt ígérő helyszínt, előzőleg megállapodik három-négy költővel, akik – miután elfogadták a játékszabályokat – ránk bízzák magukat, s adott időpontban, megbeszélt helyen: találkozunk. Megérkezünk a helyszínre, a költők letelepednek (mozgásuk azonban nem korlátozott), s harminc percben megalkotják a látvány-idézte verset. Átadják kéziratos művüket. Teremtettünk pici utócsiszolásra is lehetőséget: a poéta másolatot vihet haza – majd küldi a begépelt véglegest. Az eseményt a helyszínen készült felvételekkel dokumentáljuk.
Tizenkettedik alkalommal Boldogh Dezső, Fucskó Miklós, Marton Réka Zsófia és Simon Adri vett részt a kalandban. 2022. július 30-án a Honvéd téri gyönyörű park egy hatasztalos zuga volt a versalkotás színhelye. Vihar Judit, jeles japanológus barátunk invitálására Baloghy Éva ikebanaművész előttük teremtette meg s magyarázta el virágművét. A négy költő alkotásait és a helyszínfényképeket — ajánljuk olvasóink figyelmébe.
(A szerkesztőség)
Költői négyes (Marton Réka Zsófia, Boldogh Dezső, Simon Adri, Fucskó Miklós)
Boldogh Dezső
Sréhen előttem
Adri és Zsófi ihell.
Költők s múzsák is.
Gyuri időt mér.
Fényképen galamb totyog
a padsorok közt.
Könnyű eső volt
és délutáni pára.
Már nem emlékszem.
Egy virágról írt
három plusz 1 résztvevő,
biztos sok szépet.
Ha tudnám, mi az
az ikebana, talán
be is fejezném.
El sem kezdtem még.
Kicsit mindig vonzott a
japán hagyomány.
Fucskó Miklós
Reflexiók egy ikebanára
Növények, virágok kacskaringnak:
az élet nő, az ember porlad el –
Ikebanák fölöttünk kivirítnak,
a létezésre jelként mind ráfelel.
*
(Halottainkban az a jó,
nem löknek többé bennünket
a hirtelen magányba,
kiszakítva lényüket időnkből,
hogy mindannyiszor fájdalmasan
beleárvuljunk a világba…)
*
Nem leszek saját halott.
(Saját élő se voltam.)
Némely verssel tán nyomot hagyok,
ha soraimból már kiholtam,
kivirítok fölöttem a porban.
Marton Réka Zsófia
Haikunál hosszabb sorok
Majdnem mintha beszökött volna
a júliusi ősz a városba.
Lucskos, esőáztatta park földje-zöldje
Anglia-szagokat csal elmémbe,
Előttünk azonban Japán
egy darabka kulturális outletje
bontakozik ki.
Ikebono, ikenobo, ikebana, ikea…
(Ja, az egy másik kultúrkör
életfilozófiáját kínáló vásárcsarnok)
Ég és föld,
Menny és ember
Hivatott kapcsolódni a porcelántányérban
életre lehelt zöld-bíbor társulásban.
Ég és föld,
Menny és ember?
A park kőkeresztje
Még hiszi,
Még hirdeti,
Hogy fennáll ez a kapcsolat
(Hisz erre emeltetett),
De rég, régesrég megszakadt már
a felfelé törekvő erezet.
Életfánk egyre megtépázottabban
áll az aszályban, az özönvízben
A klímaváltozás kamikazéjében
Kollektív harakirire készül az emberiség.
Az ikebono áll csak mozdulatlan
mesterséges szigetében.
Simon Adri
Honvéd tér, július
a nyárközepi hőséget már
kisöpörte egy futó vihar
a kis park Pest belvárosában
szöcskezöld és majdnem kihalt
a tüdőtágulásos hónap
kilélegzik lassan ereszt
a gesztenyefák előterében
elnagyolt kontúrú kőkereszt
gyerekkocsiban sír egy kissrác
ne húzd a ruhám szól rá az apja
ez a kis park az életerejét
főleg a gesztenyefáktól kapja
betonpadok és muskátlilabdák
itt találkoztunk egyszer te meg én
zsíros nyakú zivatarfelhők
lógnak unottan a tetők peremén
nincs szvetterem, fázik a vállam
nem vagy itt hogy átmelegíts
meghalt a nyár ma Budapesten
de nincs holttest és lőtt sebe sincs
*
Baloghy Éva
A fotókat készítette: Sal Antal
Illusztráció: A fotón Vihar Judit, Boldogh Dezső, Baloghy Éva, Simon Adri, Fucskó Miklós, Marton Réka Zsófia, Szondi György
Ezek is érdekelhetik!
Pannónia u. 6. A padlástól a pincéig (Poétai plener 13.) →
A Szent Margit kolostorromoknál (Poétai plener, 11.) →
A Szépművészeti Múzeumban (Poétai plener, 10.) →
