Lukács András: Tiszta napok
*
Eljött hát a néma óra.
Csönd öleli át a házakat.
Puha léptek.
Egy régi álom hívó szava.
Reszketések az álomban.
Felébredések.
Megaláztatások a nappalban.
Őrjöngések és sikolyok.
Remegések.
A föld leveti ruháját
Az éjszaka lepel.
Egymást nyaló folyók.
Habzó tenger.
Bárcsak megtisztulhatnék
újra.
Illusztráció: M. K. Čiurlionis, 1905
Ezek is érdekelhetik!
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →
