Fenyvesi Félix Lajos: Suhai Pál visszanéz
Suhai Pál: Casanova visszanéz. Összegyűjtött versek (Napkút Kiadó, Budapest, 2020)
Könnyű dolga van annak, aki a költő gyűjteményes kötetéről akar írni. De nehéz is, mert költészete fél évszázadot ível át. Már a kezdetekben megtalálta saját és idő röpítette hangját. Kicsit irigykedünk is az induló fiatalemberre, mert jeles költők kísérik az úton: Arany János, József Attila, Weöres Sándor, Nagy László… Az ő példájuk, erkölcsi tartásuk szolgált mintaként. Suhai Pál József Attila köpenye alól lépett a költészetbe. Több szövegében hallhattam Penderecki Lengyel Rekviemjét is felsejleni. A világfájdalmat. A regék is sokat adnak: boldog istenarc hajol a világra. Kedves színfolt a képversek évek alatti termése. Lehet nézni, megfejteni – és szomorkodni, hogy nem több született.
Akár az üldözött, Porba írt sorok, Kísértetek kora, Nomád szívvel: a főbb kötetcímek. A nagy tájékozódások versei, mutatják a „komolyabb” munkák születését. Nem hosszú vallomások ezek, fájó-szép üzenetek. Az édesanya megrendítő halálát elolvasva, hosszú percekig bennünk zeng az elmondhatatlan:
„Hozzá már el nem ér szavam:
kiáltom sírva nagy nevét,
de háboríthatatlanul
előlem új ködökbe lép.
Tudom, hogy ő szült engem is:
mindannyiunknak anyja ő:
anyám, anyám, de nem felel,
akár a föld s a levegő.
Hívom, de szent és oktalan:
nem érhet készületlenül:
ha érte mindent itt hagyok,
végül, tudom, hogy újraszül”
Egyre több helyen feltűnik istenkeresése, mint Húsvéti himnuszában is. Rövid sorok, tömör és zápor fényében megmosdott mondatok.
Kicsit szomorúan lapoztam a barátok névsorát, megszaporodtak a halottak: Bella István, Tandori Dezső, Fodor András, Deák László. Nagyon örültem, hogy Berda József neve is feltűnt, a mindent fölfaló különös költő emlékezete.
A haiku, ez a miniatűr kis forma Suhai Pált is megragadta. Olykor átlép évszázadokat, az időben bolyong. Janus Pannonius Egy dunántúli mandulafáról című versének ikerpárját veti papírra. A sokféle szöveg tovább szaporodik. Gyermekverseibe is belekóstolhatunk. Mintha a rég halott édesanya hívná elő őket.
És itt a címadó költemény: Casanova néz vissza. Aki rágatlan nyelte a nőket, ha jóllakott, hússal jóllakatta a többieket is. „Kivénhedt konflis-ló ma már, fejét / leszegve húz egy roskatag kocsit: / az ideált.”
József Attila sokszor „ellátogatott” hozzá. Születésnapra című átiratát így kezdi: „Akárhány éves lettem én / bármennyi is, ki ennyi, vén. / Öreg, / kinek // történelem az élete…” A vége felé kiteljesedik költészete. Egyre több és komolyabb vers sorakozik. Nagy összegzések. Testamentum: cím és betakarítás: „Már réges-régen nem leszek / s még mindig itt leszek veled. / Rád lehelem a versemet. // Ha elhagyom majd őrhelyem / és rád ront csöndje hirtelen, / ő akkor is veled legyen.”
Itt be is fejezhetném a kivételes, gazdag gyűjtemény méltatását. De bele kell lapozni gyönyörű Rainer Maria Rilke-fordításaiba. A korai versekkel kezdődik, és folytatódik az ismert ciklusokkal. Műfordítás-irodalmunkat régóta gyarapítja Rilke-átköltéseivel. Báthori Csaba is elismerően méltatta recenziójában. Valóban megérdemli, hogy legigényesebb műfordítóink között emlegessük.
Végezetül álljon itt egyik legkedvesebb versem, az Őszi nap, mely komor mondatai ellenére a reményt sugározza.
„Nagy volt a nyár. Időd, Uram, betelt. / A napórákra vesd árnyékod eztán, / s a szeleket a pusztán már tereld // Rendeld érni késő gyümölcseid, / két délies napot engedj nekik még, / sürgesd őket, hogy mind beteljesedjék, / nehéz borokba kergesd mézeik. // Ki most hazátlan, nem lesz otthona, / ki most magányos, hosszú lesz magánya, / virraszt, levélbe fog vagy olvasásba, / és allékon bolyong majd egymaga – / avart söpör az őszi szél nyomára.”
Illusztráció: Kötetméltató
Ezek is érdekelhetik!
Lajtos Nóra: Tunikák alatt s felett a szépség →
Németh Léna: A szelek fogságában →
Turai Kamil: Már hazai lépcsőket járván →
