Németh Erzsébet: KÚN ILONA – BETHLEN MIKLÓSNAK
*
Doborka, 1667. november 10.
Tekintetes, nemzetes Bethlen Miklós uramnak, nékem édes bátyám uramnak írtam.
Mint szerelmes bátyám uramnak, ajánlom Kegyelmednek szolgálatomat, isten kegyelmedet lelki és testi jókkal s jó egészséggel áldja meg, szívből kívánom.
Elmulatni nem akarnám, hogy Kegyelmednek ne írnék magam és asszonyom anyám ő kegyelme egészsége felől, most istennek hála: asszonyom anyám fenn vagyon, magam is istennek hála jó egészségben vagyok az Kegyelmed szolgálatjára, mely jó egészséget istentől Kegyelmednek is kévánok megadatni, az Kegyelmed parancsolatját értem mind az írás és olvasás felől, kit eddég is az idő és alkalmatosség szerént el nem mulattam, ennek utána is azont elkövetni el nem múlatok, mint ilyen istenes intését és egyéb parancsolatit is Kegyelmednek engedelmességgel véghez vinni el nem múlatok. Kévánom istentől: ez levelem Kegyelmedet találja jó egészségben s jó szerencsés órában.
Írtam Doborkán 1667. 10. napján Szent András havának.
Kegyelmednek szeretettel szolgál míg él
Kún Ilona
*
A levél írója csupán pár hónapos menyasszonya volt ekkor Bethlen Miklósnak, s igen-igen fiatal.
Bethlen Önéletrajzában megírta házasságának történetét is.
„Látván az üdővel és testi erővel a bűnnek is bennem való nevekedését, édesatyám intését, jóakaróim tanácsát és az Isten parancsolatját, megfogadám, és in anno 1667. adám elmémet valójában a házasságra, és eltökélettem volt elmémben azt, hogy mivel Isten engemet addig akármint, de csudálatosan meggátolt az asszonyember megismerésétől, özvegy asszonyt sohasem vészek, hanem leányt…. Feltettem azt is, az atyám is azt javallván, hogy pápista vagy unitária feleséget sohasem veszek, hanem magam vallásomon valót: lutheriánát…
Az atyám s mostohaanyámmal kettőt találánk: Béldi Pál, ebben az üdőben Erdélyben nagy úr leányát, kit azután Bethlen Elek eljegyze s odahagya, és osztán Wesseléyi Pál vevé (el). Osdolai Kún István tisztességes, de imeznél sokkal kisebb és alábbvaló főember leányát, Kún Ilonát, melyet a többi felett kommendált Basa Tamás, jószággal, gazdagsággal és úri tisztekkel híres-neves, hogy lészen száz ház jobbágya, pénze etc.”
Így aztán 1667 márciusában elindult Fogarasból azzal a szándékkal, hogy mind a két lányt megnézze, és amelyiken Isten az elméjét megnyugtatja, azt megkéreti. Kún Istvánékhoz ment először, ahol szívesen fogadták. Ilonáról így ír: „A leány gyászban volt Basa Péter bátyja miatt, és csak nemrégen gyógyulván meg hagymázból, haja is igen elhullott volt, úgyhogy fel sem csinálhatták kisasszony módra, de nékem mégis tetszék, aminthogy bizony alkalmas, szép, mind termetű, mind ábrázatú asszony is lőn azután belőle testére nézve, lelkére pedig kiváltképpen való jó asszony lőn: tudós, jó hamar író, kegyes, tiszta erkölcsű, jó gazdasszony, engem halálban szerető.”
Mégis majdnem elszúrta, mert a másnapi ebéd után olyan szándékkal távozott, hogy elmegy Vargyasra is, megnézni a másik lányt, s majd aztán ad választ. Útközben azonban találkozott a szépen kiöltözött Daniel Péterrel, s megkérdezte tőle, hogy hová szándékozik menni. Basa és Kún István uramékhoz – válaszolta.
„Gondolat ütközék elmémbe, talán ő is leánynéző. Úgy is volt, és mivel én semmi szót nem adtam a leányos házhoz, hátha elüti a kezemről, azonban hátha a vargyasi nékem nem fog tetszeni, osztán sem egyik, sem másik nem lészen. Én hirtelen mindjárást csak resolválám (elhatároztam) magamat, és egy Bacsó István nevű jeles, tréfás, jó iható prókátor, Basa Tamás ekkor engem kísérő szolgájától kezem béadásával visszaizenék, hogy a leányt én elveszem. Én osztán a másiknak látására se menék Vargyasra, hanem csak haza az atyámhoz, ki is helybenhagyá, és kevés hetek múlva Nagy Tamás tanácsúr, az atyámnak, s nékem jóakarónkkal Osdolára menénk, és megesküvénk a mátkámmal: de mivel igen gyenge és kicsiny üdejű is volt, esztendeig kellett várnom mátkaságban, és in anno 1668. június 11-én volt a lakodalmunk ugyan Osdolán, lévén ő akkor tizenöt esztendős s három hónapi csak, én pedig huszonöt esztendős két hónapi.”
Házasságából öt gyermekük született. Kún Ilona – sajnos – fiatalon elhunyt. (A második felesége Rhédey Júlia lett).
Bethlen Miklós (1642-1716) igen művelt, széles látókörű író, politikus volt.
Önéletrajzát a XVII. század második felének és a XVIII. század elejének enciklopédiájaként emlegetik, történetfilozófiai elmélkedéseket is tartalmaz. Zrínyi Miklósnak vendégeként részt vett a tragédiával végződő vadászaton. Az erre vonatkozó leírását gyakran szokták idézni.
Apácai Csere János diákja volt Kolozsvárt, majd Heidelberg, Utrecht, Leiden egyetemein tanult. Megörökítette utazásai történetét, később a diplomataként látottakat. Közgazdasági kérdésekben is igen otthonosan mozgott, s a politika mellett a művészetek is érdekelték. Tevékenyen munkálkodott azon, hogy német és török közt, kuruc és labanc közt, katolikus és protestáns közt minél nagyobb békesség, biztonság legyen elérhető Erdély népe közt. Erről a politikai elmélkedésről szól az Olajágat viselő Noé galambja című munkája. Írását a császári generálisok már lázadásnak és felségsértésnek vélték a bécsi uralom ellen, ezért elfogták, és halálra ítélték. A szebeni börtönből Bécsbe szállították. Ott kezdte írni Önéletírását. Ügyét többször felülvizsgálták, de hazájába már nem térhetett vissza. Az idős államférfi két évig élt börtönben, Bécsben halt meg hetvennégy éves korában.
P. Szathmáry Károly regényt (1858), Szabó Lajos pedig drámát írt róla (1975).
Az Ötszáz év – ötven hölgylevél összefoglaló című Cédrus-nívódíjas gyűjteményből.
Ld. még ⇒
http://www.naputonline.hu/2017/12/11/nemeth-erzsebet-molnar-borbala-edes-gergelynek-1799/
http://www.naputonline.hu/2018/09/19/nemeth-erzsebet-nok-irtak-levelek-regi-kincsek/
http://www.naputonline.hu/2019/06/15/nemeth-erzsebet-varday-kata-levele-nyary-palnak/
http://www.naputonline.hu/2020/09/07/lorantffy-zsuzsanna-i-rakoczy-gyorgynek/palnak/
http://www.naputonline.hu/2021/04/22/nemeth-erzsebet-grof-markovich-miklosne-levele-karman-jozsefnek/
Illusztráció: Kún Ilona Bethlen Miklósnak
Ezek is érdekelhetik!
Nagy Balázs: „Megindulva a nagyvilágba, / mifele is lépked az árva?” →
Papp Ágnes Klára: „Ilyen utakon ismertem meg a táj lelkét, amely az enyém is” →
Bertha Zoltán: „Megbünhödte már e nép”. →
