Halmai Tamás: Az értelmezés mint alkímia
*
Pálfi Ágnes „Kortyolgat az ég tavából” (Arany János és József Attila mitopoézise) c. kötetéről
Az irodalomtörténet: irodalomtörténés. Nincs eleje, nincs vége, hovatovább közepe sem – csak eleven jelenléte, áramló jelenidejűsége. Minthogy a művek nem rögzített értelmet hordozó esztétikai médiumok, hanem a befogadás során mindig újra- és újralétesülő jelrendszerek, az irodalomtörténet-írás sem valamiféle végérvényes produktum definiálásában, hanem a párbeszédre nyíló alkotás új és új nézőpontból, más és más nyelven való megszólításában találhatja föl rendeltetését.
Pálfi Ágnes ⇒„Kortyolgat az ég tavából” (Arany János és József Attila mitopoézise) című tanulmánykötete tisztában van mindezzel; értelmezői műveletei ezért lehetnek frissen kísérletezőek. A 19. és a 20. század egy-egy korszakosan jeles alkotójához invitál közelebb a könyv: Arany János és József Attila költészetét több könyvtárt kitevő szakirodalom elemezte már, de a költői toposzok, jelképek, archetípusok e mindkét részen bonyolult világába aligha merészkedett ez ideig ilyen interpretátori habitus.
„Kutatói érdeklődésem homlokterében az állt, hogy az elemzett művek epikai, illetve lírai (mikro)szüzséje és költői metaforikája miképpen válik olvashatóvá és értelmezhetővé a hozzájuk társítható asztrálmitikus szimbólumok analógiás nyelvezetének, elemi összetevőiben is képszerű jelkészletének segítségével” – írja a szerző. Ennek megfelelően a hat tanulmány módszertani összetettségébe az asztrozófiai utalások éppúgy beletartoznak, mint a néprajzi kitekintések vagy az etimológiai okfejtések. (Külön erénye a kötetnek az ábrák, illusztrációk, függelékek tisztes bősége.)
Minthogy ez a már-már alkimista hermeneutika nemigen tekinthet vissza hazai tudományos előzményekre (azaz nem támaszkodhat korábbi, konszenzusos kutatási eredményekre), sok helyütt inkább hipotézist és gondolatkísérletet olvasunk, mintsem tudósi bizonyosságot. De egyelőre talán elég is ennyi: megnyitni számtalanszor olvasott-elemzett klasszikus szövegeket egy olyan olvasati dimenzió előtt, mely akkor is továbbgondolásra ösztönöz, ha az adott olvasó más irányokban gondolkodna tovább.
Honlapunk június 23. és július 10. között a KönyvTár rovatban hat részben közzétette a könyvként voltaképp hozzáférhetetlen elemzéssort.
Illusztráció: a kötet borítójának felhasználásával
Ezek is érdekelhetik!
Pécsi Sándor: DÉRKRISTÁLYSÓHAJ* →
Nagyatádi Horváth Tamás: A vasárnapi gondolkodó V. →
Magyar Miklós: Elrabolt Renoir és Sisley újra jogos tulajdonosaiknál →
