Bokor Levente: A HÁROM
Horváth Katalin nyelvésznek
Előbeszéd
Kutyavilág:
előtte a „fejlődés” gumicsontja.
Játsszuk azt: „Ki bírja tovább?”
– sorsa mindenkit érzéstelenít.
Ha a fájdalom világítana,
fényárban úszna az ország.
Lélek
Csak a szeretetnek van világa.
Ő tud mindent egyszerre vendégül látni,
ami a meghívásig idegen.
Ha föltétlen: magával ragad,
feltételes, ha nem éget csonkig.
A lélek nem végez munkát.
A lélek: tálcán égetett puskapor
– föltétlenül hevesen világít,
de porhüvelyére kacsintva.
Izzik a feltételekért
és dolgoztatja őket.
Isten
A gondolkodás nem finnyás –
bárki elkaphatja, mint
az életet vagy egy nyavalyát.
Istent ott kell megszólítani,
ahol tartózkodik éppen
– a régi hit lestrapált cipő.
Beszéd
A havas világ stúdiójában semmi visszhang,
madár se fütyöl
– mikrofonnal még senki nem párbeszélt.
Üzenet odaküntre:
milyen nehéz is elmondani, ami van,
mert nem lehet!
Nem lehet leírni, mondogatni, csűrni,
hajtűkanyarral ráfordulni,
el
– bármennyit beszélj – nem Azt mondod.
Csak a megidézésnek vannak technikái.
A beszéd az a folyékony idézőjel,
melybe maga csobban a hallgató.
1996–98.
Illusztráció: A. Rubljov
Ezek is érdekelhetik!
Toldalagi Pál: Csöndes éj →
Baka Györgyi: Áldott születés →
Devecsery László: KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS (versek) →
