Benyó Tamás: Poszttrauma, Féreglyuk (versek)
*
Poszttrauma
az a néhány csillag,
melyet még nem
zabált fel teljesen
a fényszennyezés,
itt bent várakozik
– a többi már csak
képeslapokon, interneten,
NASA-teleszkópok
hitető tükrein –
homályos emlékezetünkben
még egyszer utoljára
felvillannak
az áldott
napszakok.
Féreglyuk
Egyik lábam itt,
a másik pedig már
ki tudja…?
– Együtt száguld
elmém rozsdás rácsaival
a határtalanba.
Szabadulnék, de vágyam
barikádot emel,
nem enged,
tudatom bilincsben,
egymás farkába mar
kérdés, felelet.
Mérhetetlen az út,
megoldást ígér,
bár nem talál,
egyre keskenyedik,
irányt téveszt, mielőtt
magába száll.
Majd egy váratlan pillanatban
kiszabadul az árva,
kötetlen szerető.
Se nem bátor,
se nem feddhetetlen,
alig szerethető.
Illusztráció: Csillagnéző
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel →
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
