Török Ági: Véralkonyat (versek)
Guruló
Füstharapott tél tötög
holtfákra kiakasztva
– aranyalma, rügyálom…–
páncélos köd nehezül
Élet évgyűrűkbe ül
a körkörös nemlétbe
Szárnya… tolla ha volna
egeket ostromolna,
tükröket emelne föl
zuhogna mint illanat
de sündisznóba görbül
és elgurul a lélek
Véralkonyat
Már én se leszek nemsokára
Felkúszik a levegő ára
pöffeszkedik a tőzsde
– tehén dagadó tőgye
Zuhanó értékpapírok…
– Gondolatban mindig írok –
Életsátra rámomlott
feszítőkötél szétfoszlott
Nincs virradat véres kín között
üszökvihar nyüszít fák fölött
foszlik bociarcú nap
vajúdik véralkonyat
Punktum
pipacs pirosa porlad
pára ájul pléhtepsibe
pincelépcsőre palást borul
kettényílnak párhuzamok
kiporciózott patás percek
parázs éget, pocsolya hűt
csontom porcain párolog jövő
már sosem lesz pirkadat
pipacs pirosa porlad
Illusztráció: W. Turner
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
