Zöldy Pál: Holdbéli táj
*
Több mint százötven szerzője volt a Napút tavalyi búcsúszámának (⇒http://www.naputonline.hu/2022/01/26/xxiii-evfolyam-2-szam-bucsuzunk/); benne harmincegyen foglaltak össze egy-egy tematikus összeállítást; Zöldy Pál híres Hamvas-számunk (⇒http://www.naputonline.hu/2019/01/15/xx-evfolyam-10-szam-emberkep-vilagkep-hamvas/) alkotó résztvevőit elemezte értőn: huszonegyüket.
Ez a jelentős összefoglaló kistanulmány lett volna a harminckettedik a Számok-szemle szűken-tágan című egyszeri rovategységben. Felkérő-szervező-szerkesztő magam azonban (derült ki most) vétkes figyelmetlenül – kifelejtettem. Bocsánatot kérve először honlapunkon tesszük ekként közzé… s kapja meg ezután ki-ki szerző Zöldy Pál dicsérő mondatainak sorát. (Szondi György)
*
Soha nem szerettem a másodlagos írásokat. A tanítványok és a tanítványok tanítványainak az értelmezését. Mindig a magokat akartam, majd magam leszek a gyümölcs, vagy legrosszabb esetben a kertész, gondoltam. Ide a magokat, majd ültetek és szüretelek. Most őszintén, mit érdekel engem, hogy ki és mit gondol arról, hogy Hamvas Béla mit gondolt. Temetési beszédek! Én temetésekre se járok. Pedig… És most beleszédültem a folyamatba. Egyáltalán nem másodlagos a kert a mag környezeteként. Szirmok bomlanak és illatok áradnak. Öröm volt sétálni és eszembe se jutottak a magok. Jó ez így nekem.
fenyvesi félix lajos
Nagyon közel áll hozzám Fenyvesi Félix Lajos megközelítése. Egyrészt mert átéltem, hogy így közelítettem valakihez. Többször álltam Tábor Béla ajtaja előtt és nem mertem bezörgetni, mert még nem tudtam, hogy pontosan mit akarok kérdezni. Aztán mikor rászánom magam, a fiát találom, aki csodálkozva mondja, de hát apám meghalt. Már több, mint egy éve. És mégis, találkoztam vele. Belül. Ezt érzem Fenyvesi soraiból. Ő nem kéri számon az utókortól, hogy miért nem értékeli Hamvast, a géniuszt, hanem megosztja velünk, amit érez: „A művész mindig ragaszkodni fog, (…) a társadalmon kívül és felül kínálkozó távlathoz: az Egészhez.” idézi a Füstparipából. Hamvas ragaszkodott az Egészhez. Nem véletlen, hogy a szerző János evangélistához hasonlítja. „Mindketten lelket ölő magányban éltek és álltak helyt Isten és ember előtt.”
Igen, én is alulról látom az eget. És ezzel még nagyon sokan vagyunk így. És akkor még csak a jó szándékú és érzékeny emberekre gondolok. Akik egyáltalán olvasnak. Könyvet olvasnak. Hamvas Béla az én világomban: Hieroglifa. Szent írás jel. Értem? Nem értem? Mit is értek? Egyet értek? Vele? Magammal? Azzal, akivel ő szemben ül s hallgatását megszegi, megosztja velem? Velünk? Miért lenne ez közkincs? Amit Hamvas mond, azt nem tudom a benzinkútnál bele ereszteni az életembe. Sem a könyvtárban, sem a könyvesboltban… Ő a mező, ahol Mózesként legeltetem a napjaimat s egyszerre fölragyog egy mondat és nem ég el. Nem ég el, hanem világít. Nem értem… Messze nem értem. De leborulok s értelmezésem, okoskodásom köntösével takarom el az arcomat.
turai kamil
Jóleső otthonossággal olvastam Turai Kamil fesztelenül személyes és üdítően és kedvesen, őszintén és családtagként pimaszkodó megközelítését, mert én is így jutok el Hamvas küszöbéig. A szenvedélyt szeretem benne s azt, hogy a küszöbén, meg sem botlok csak elnémulok, akár a főpap a Szentek Szentje előtt – mert nincsen semmi, csend sincsen, csak áramlás van. Hallgatok és hallom az életet, az Egészet. Csak annyit hallhatok, amennyit kibírok a csendben. Nagyapa, a nagy apa. Ez a szó az, amit kerestem.
S ez vagyok én, nem egy átlag polgár, mert én anyámtól kaptam, 18 éves koromban a Láthatatlan történetet, amit a könyvespolcán találtam. Ez jó, mondta, ezt olvasd el. És én beleszerettem. És a Scientia Sacrát meg a Karnevált is kéziratos formában olvastam. És hála Isztray Botondnak és Dúl Antinak, találtam még mást is… Boldogan küzdöttem a gépelmények néha elmosódott betűivel. Boldogan, hogy egyáltalán meg tudtam szerezni. Oldalanként 1 vagy másfél forintért? És az, aki nem kapott ilyen útravalót? Kitől várjuk, hogy skandálja Hamvast? Igaz, igaz, mindenkitől. Mert ez napi, mindennapi kenyér. Ez a jó hír! Örömhír. Hányan ismerik, hallgatják az Evangéliumot? Hányszor ötven éve? És mekkora apparátussal terjesztve? És? Tudjuk, mit kell tenni, mindannyian! És nem tesszük… idézhetném is Hamvas Bélát. De nem idézem, mert ez már az enyém. Belőle. Húsom a húsából. Vérem a véréből.
hegyi zoltán imre
Hegyi Zoltán Imre Könyvek a könyvespolcról. Lenyűgöző és fölemelő. Elolvastam, mert jött a sorban, de tudom, hogy újra el fogom olvasni, mert értem, amit mond az ember, aki írja. És szeretném, ha azok mind elolvasnák, akik a Karnevált elkezdték s évek múlva pironkodva bevallották, hogy nem bírták elolvasni, letették. Senki nem „közben” hagyta abba, hanem az elején. Nem, aki azon túljutott, az falta. Aki letette, az mind az első emelkedőknél, kátyúknál bukott el. Azok, akik nemtörődöm sznobizmussal indultak neki, hogy hát ’iszen ez is csak egy könyv, a címe jó, benne mondatok, szavak, meg betűk. Én meg jártam iskolába, sőt tanultam, sőt… Na, jó lesz ez a Karnevál, és állcsúcson vágja az első gong, ha addig kitart a figyelme. Zárójelben jegyzem meg, a kéziratos formát olvasva (átütőpapír, kissé elmosódott betűk, nem az első példány) nekem is figyelnem kellett az oldalszámozást, de – hitelesség – olyan embereken keresztül kaptam, hogy bíztam benne, hogy tovább, tovább, majd összeáll – hiszen ezt „a Hamvas” írta. És tényleg beavató olvasmány volt! Fantasztikusan megalkotott mű. És Hegyi Zoltán Imre belelapoz a könyveibe velünk, és elmondja. Nem helyettünk mondja el, csak nekünk. Ezek: A Patmosz I-III., A Silentium, Titkos jegyzőkönyv, Unicornis, Anthologia humana, A babérligetkönyv, Hexakümion, Szilveszter, Bizonyos tekintetben, Ugyanis. Lezáró gondolatai: „… nem kell tudnunk az írót, és nem kell tudnunk, mit gondol. Mindegy, ki beszél. Csak azt kell tudnunk, ránk mi és miért (és hogyan) hat az olvasottakból. Azt viszont életbe vágó tudnunk…”
füleki gábor
Füleki Gábor (Hamvas/zkodás) vallomása mély rokonszenvet keltett bennem. Itt megjelent műve terjedelmes, alapos, mindent ráérősen kifejt és magyaráz és folyamatosan leköti a figyelmemet. Egészen elfáradtam az olvasás közben. Jó szívvel ajánlom, mert egy bensőséges szellemi kalandot kaptam tőle, felesleges lépés nélkül. A végén táblázatba foglalja az általa vázolt világállapot-folyamatokat, s ezt végig követnem, az empátián túl koncentrációt is kívánt. Ennek az elemzésnek a végén viszont joggal állapítja meg – gondolva a Scientia sacrára – hogy mióta Hamvas papírra vetette: van Európának is szentkönyve. Aztán pedig a „Kisfaludy” vers. Sümegen élek, elfogultan olvastam.
nagyatádi horváth tamás
Személyes, és számomra követhető Nagyatádi Horváth István vallomása. (Idill, abszurd, nonszensz) Előre bocsájtja, hogy a Mágia szutra anyagát szöveggé finomítja, közben saját élményeit is feleleveníti. 30 éven át kereste a választ a kérdésre: van Isten, vagy nincs? És a vonatkoztatási rendszert Hamvastól kapta. Rájössz, mondja, hogy nélküled nincs semmi, mert te vagy a világ, te adsz életet és értelmet mindennek… Közelebb vezet a szabadság erényéhez az „idill” fogalmának tárgyalása közben s eljutunk vele az „abszurd” tárgyalásán keresztül a „nonszensz” értelmezéséhez és megvilágításához. Útravalót kaptunk Hamvastól, a Halak korának szellemi foglalatát, „a végső dolgokról való tudást, hogy mint egy stafétabotot, tovább lehessen adni a Vízöntő korának.
palkovics tibor
De nézzük a kötet elejét, Hamvas Béla aktualitásáról, (Palkovics Tibor) ami természetesen azt a kérdést veti fel, hogy én magam aktuális vagyok-e. Mert megannyi révész él a parton és mind arra várnak, hogy átvigyenek a folyón. A döntő az, hogy én át akarok-e kelni! Akarok-e belépni az időtlennel való párbeszéd terébe? S ezzel döntő irányba állítja az olvasót.
báthory csaba
Rainer Maria Rilke és Hamvas Béla levelezésének rokonságát mutatja be Báthory Csaba. Felhívja figyelmünket a Hamvas magatartását meghatározó tisztaság parancsának fontosságára. Megragadott a következőkben idézett mondat s azóta másképpen látom az udvaromon motozó feketerigót is: „Semmi tétova késlekedés, semmi hályogos tekintet, semmi sóhaj vagy fejvakarás. Csak ugrás, csak döfés, majd a telitalálat pillanata. Hamvas égi szellemének természetrajza a földön.” Igen, ez Hamvas sodró ereje. Korszerű, magam számára megszívlelendő életérzésnek tartom, hogy „mindkét géniusz főleg az élet negatív oldalainak igenlésében keresi a végtelen higgadtság hazáját”. „A nagy kérdéseket nem lehet megoldani, egyet lehet, túlnőni rajtuk…”. Így lehet világfa magasságú az ember miközben a „remény elvének csalhatatlan megőrzését” komolyan veszi.
szántó f istván – képzelet, fogalom, lét
Kifejezetten mély vizek és magas egek alatt járnak azok az írások, amelyeket recenzálni, lehetetlen feladat. Csúcsok, kráterek, fennsíkok és titkok. Ezek azok az írások, ahol minden mondat önálló és mégis a mondatok egymást tartják, s nem kiemelhetők egymás mellől. Amikor Szántó F. István mondatát olvasom, miszerint: Egy nem eléggé figyelmes olvasat tehát, mely megelégszik a Hamvas-szöveg felszínével, az törvényszerűen tematizálja úgy a szerző szinte bármely írását, mintha abban voltaképpen valamiféle „rejtett tudásba”, „titokba” beavatott próféta-vátesz – s még a jobbik eset, ha nem egyenesen a hús-vér Hamvas Béla! – szól, szólna ki sajátos „prófétai-ezoterikus” pozíciójából. – akkor egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy olvashatok-e Hamvast. Hiszen a tájékozottságnak, koncentrációnak ezen a szintjén nem állok. Én, az utcán járva nem látok annyi részletet az emberekből, mint egy orvos, vagy festő, vagy divattervező. Hiszen a szerző itt már az okfejtés, a beszéd, a születő beszéd és a beszélő viszonyát is elemzi – megannyi párhuzammal. Igen, én az egyszerű fogyasztó vagyok, egy járókelő. Viszont Szántó F. István Képzelet, fogalom, lét című írásának dimenziós nagyságát felismerem, akár a hegyet a városi ember. (Képzelet, fogalom, lét)
isztray botond
Isztray Botond, ugyancsak a sűrű szövésű textúrák alkotója. Jelen voltam pár éve, mikor nagy sokára megjelent köteteit végre bemutatták, tán az Írószövetségben, és a bemutató grémium a jelenlevőkkel egybehangzóan azon sopánkodott és értetlenkedett, hogy ilyen nagyszerű munkák és hogyan lehet az, hogy nem ismerik az emberek. Miért nem népszerűbb? Én, persze csendben ültem és nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy a mágusok nem szokták népszerű kártyatrükkökkel szórakoztatni az embereket. Ők, ha tesznek valamit, írnak, vagy megfogalmaznak bármit, abba lehet, hogy belepusztulnak. És a „közönség” ezt nem igazán szereti, ők szórakozni akarnak. Miért is nem népszerűbb Hamvas Béla?
Isztray Botond ijesztően tisztán lát, összefüggéseket mutat. Lerajzolja a minket körülvevő világot, annak minden rémisztő és kijózanító kapcsolatával, de a magával ragadó tételek között néha megüt egy gongot, megpendít egy mondatot, például: „örökké ébredő ébresztő” ti. ’Hamvas Béla a személyesség és az énmámor (a személy belső ellenállása) hierarchikus feszültségterében áll.’ És akkor meg kell, hogy álljak és be kell csukjam a szemem. Mert csak úgy látom, amit mond. És gyönyörűen cseng a befejező mondata: „… Hamvas tudja, és így tudja: minden nap jó nap lehet. Rajtad múlik! Ez a nap te magad vagy.”
toót-holló tamás
A magyarságvízió tárgyalását a bor filozófiájával kezdi, majd igazi királyaink (László, IV. Béla, Nagy Lajos és Mátyás) felidézésén keresztül melybe beletartozik a vezetőink, küzdelmeink, becsvágyaink fölvillantása, az Öt géniuszt elemzi. Végül nagy figyelmet szentel a szabadságharcaink értelmezésének. Engedek a csábításnak és a fejezetcímeit felsorolom. 1. Itt maradni, észrevétlenül és boldogan el-elidőzni. 2. Feltépni a világot, a kertéletért dühösen és elkeseredetten küzdeni. 3. Öt géniuszt egyszerre birtokolni, magyar egységet alkotni. 4. Magyar lehetőség az emberi életrendet a metafizikai főhatalom jegyében tartani. 5. Hagyjuk a forradalmakat, de vívjuk meg a szabadságharcokat.
fogarasi sándor
Az Öt géniusz értelmezését folytatja és szaktudományos kiegészítésekkel gazdagítja Fogarasi Sándor. Úgy térben, mint időben részletekbe menően elemzi és felidézi az eredeti művet. Így a sokak által ismert, amúgy sem egyhangú Hamvas mű egészen plasztikussá válik.
benkő ildikó
Benkő Ildikó a Szent három írásában azt mondja, hogy Hamvas „egyszerre művész, gyógyító pap, tudós és király, helyreállítja a széthasadt valóságot. Beavató mester.” Itt is előkerül a nietzschei tévedés, miszerint „meghalt az Isten” – korrekciója és megvilágítása, végig vezetve a világkorszakokon, gazdagítva Platón négy erényével és a Menóra nagyon pontos elemzésével. Végezetül a gondolatmenet a Szentháromság egyéb megfogalmazásaival. teljesedik ki.
makkai-kiss nóra
Az utolsó pillanatig a harmóniát keresni, létfeladat, – igen ezt tudjuk – sok nagyszerű ember, tudósok, filozófusok, elérték és megértették ezt, de mint emberek ezt a kiválóságot realizálni nem tudták, állapítja meg Makkai-Kis Nóra az Egzisztenciális korrupció és/vagy nevezetes névtelenség címen jegyzett írásában. Ez valóban Hamvas alapvető megállapítása.
weiner sennyey tibor
Gazdaggá tette világomat elemző tanulmányával Weiner Sennyey Tibor. Hamvas Bartókkal kapcsolatos sajátos meglátását: térbe helyezi. De Schumann vagy Beethoven kapcsán meggyőz arról, hogy „zene és irodalom mennyire szorosan összefügg, csak, míg egyik hullámzás, addig a másik rezgés a fényben.”
balázs géza
Ide kell vegyem a tárgyszerűen direkt anyagok közé Balázs Géza gyűjtését. Hamvas nyelvszerkezeti gondolatainak kapcsán Karácsony Sándor grammatikáját is említi. A fohász és a káromkodás mantrája hasonló, derül ki a citátumokból. Nagyon tanulságos és örülök, hogy így együtt van, a végén azzal a megállapítással, hogy „Hamvas Béla szkeptikus volt a hivatalos tudománnyal szemben. Ezért is volt szabad, gondolatait minden gúzsba kötöttség nélkül árnyalhatta.”
deréky géza
„Költőnek lenni könnyebb és talán ezért költő, még jó költő is, aránylag sok van. Jó prózát írni nehezebb.” idézi Deréky Géza a Rudolf Kassner és Hamvas bölcseletében föllelhető rokon vonásokat kifejtő írásában, ami számomra egyértelműen a mai korban annyit emlegetett „flow” élmény megfogalmazásának előhírnöke. Mondhatnánk, nincs új a Nap alatt, pedig mindennap minden új a Nap alatt. Meg kell élnünk. ’Újra meg újra meg kell alkotni a dolgokat, értelemmel és jelentéssel kell telíteni, hogy kibomolhasson az ember lényének és létének potenciálja’ – mondja Kassner. Időszerű számomra még mindig a Scientia Sacrából idézve: a szám, mint a valóság végső törvénye, az Egy, a Kettő és a Három titokzatos és eleven kapcsolata. S ezzel összevetve Kassnernek a Tertium datur tétele, az, hogy az ember, a Képmás, hogyan helyezkedik el feszítő és teremtő harmadikként az Atya és Fiú között, ahogyan a látó és látvány eggyé válnak. Jólesett Miklóssy Endrének nevét is olvasnom a cikkben, aki szintén úgy beszél a világról, valóságról, hogy az nem tárgyi módon adott, hanem valami, ami megvalósul… Cseng a fülemben az utolsó mondata: „szándékuk arra irányult, hogy visszaadják az embernek azt a rangot, ami megilleti, hiszen Képmás mivoltából evidensen következik.
Baka Gyöngyi, Hegyi Botos Attila, Füleky Gábor
Szóval költőnek lenni könnyebb, innen írtam le egy termékeny és gazdag kanyarulatot, az áramlás megfogalmazásain töprengve. Költőnek lenni. Könnyebb. Ha egyáltalán eldöntheti az ember és ha a könnyebbet választja. És most nem Hamvas Weöres Sándort érintő kritikájára gondolok, hanem Baka Gyöngyi, Hegyi Botos Attila és Füleky Gábor gondolataira, verseire, melyek most egyszerűen a formai kompaktságuk okán szerepelnek így együtt.
szőcs géza
Szőcs Géza nem verset ad a kötethez, hanem izgalmas részleteket arról, hogy hogyan vált hozzáférhetővé a hamvasi kincs itthon és a határon túl. Feldob egy izgalmas megbecsülési skálát is, amin szerinte a Mester a 25-ös ponton érzékelhető. De be kell illesztenem ide Kassai Lajos lovasíjásznak egy izgalmasan egyszerű meglátását, miszerint ahhoz, hogy vizet találjak 200 méter mélyre kell lefúrnom és ez nehéz és időbe telik – viszont a modern megközelítés, nem részletezem melyik, sok van, mondja – és arra biztat, elég, ha 2 méteres lyukat fúrsz, de százat, vagy ha lusta vagy és nem szereted a bonyodalmakat, fúrj csak 1 méter mélyre, de 200-szor, végtére az is 200 méter és várd a vizet, az enyhülést. Majd hoznak lajtos kocsin, amit. – De vissza Szőcs Gézához, izgalmas és mellékesnek tűnő, mégis a Hamvas jelenség hőmérsékletét bemutató érdekességekkel ajándékoz meg bennünket szó szerint lejegyzett, szerkesztetlen leiratában. Egy biztos, Hamvasért dolgoznom kell. Ha szomjas vagyok és az ő forrásából, kútjából akarok inni, mert ő leásott addig, ahol a vizet megtalálta. Ezért oltja a szomjamat.
Hamvas Béla leásott 200 méter mélyre. És vizet talált. Helyettem ásott le? És most palackozva, szénsavval vagy mentesen megkaphatom a köteteiben? És oda tehetem a polcomra? Vagy csak látni engedi, hogy 200 méter mélyre kell leásnom nekem is? Miért? Mert, ha őt nézem, azt látom, hogy ő ott szomjat oltó, tápláló, kijózanító vizet talált.
Holdbéli táj, ezt a címet adtam az írásomnak. Mert krátereket, csúcsokat, fennsíkokat láttam. Messziről. És most azt mondom, én is a Holdon szeretnék élni.
Illusztráció: Holdbéli lapszám-méltató
Ezek is érdekelhetik!
Turai Laura: A „figyelem iskolája” Pilinszky János és Simone Weil írásainak tükrében, Pilinszky lírájában →
Tasnádi Edit: A 100 éves török novella Magyarországon →
Mezey László Miklós: A FELVIDÉKI NEMZETISÉGI SORSREGÉNY ÉS VÁLTOZATAI →
