Stanczik-Starecz Ervin: Névtelen
Pörkölt barna bőrén a csontok kiágaskodtak.
Szíjas, hosszú ember, az Alföld rideg tartása – apám barátja.
Ritka föld, ami ő félét teremt. Tiszta szem, benne nincs kérdés.
Halott lehetsz vagy árva, vérezhetsz csendben, szótlan, égre akadt
szemmel, mégis figyel rád.
Átjött délután, éjszaka vaskohók mellett állt vakon. Keresett.
Fióka, hoztam lecsót. Égetett, mint a tűz. Minden kenyér elfogyott.
Áldja az Isten utazásában.
Illusztráció: Fényes Adolf
Ezek is érdekelhetik!
Csontos Márta: Leltár… kipipálva (versek) →
Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel →
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
