Váczi B. Nikoletta: Nimbusz
*
Endorfin szárnyaim
szültek a létből,
boldog vagyok, mert
csendjeim vannak.
Általuk hangos csak
végre a lelkem,
régről merít, hol
kinyílt egy ablak.
Féktelen, lüktető
erő a társam,
súg, mit írjak az
üres papírra.
Ismerős ritmusok
zúgnak fejemben,
az égbe szárnyal
velük a líra.
Váczi B. Nikoletta a 2022-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Tánc
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
