Pozsgai Zsolt: Öreg üreg (dramolett)
*
Szereplők
EDIT, bárónő, a család feje
ANETT, Edit húga
HELGA, Edit másik húga
MELINDA, Edit „lánya”
LAJOS ÚR, a fúrópajzskezelő
ATTILA, segédmunkás, nem bejelentve
Játszódik: 1970-ben, a föld alatt, a kettes metró építkezésén
*
/Sötét. Sötétben időnként belefúró reflektorfények. Lajos úr és Attila hangja/
LAJOS
Nem tudom másfelé fordítani a pajzsot, te hülye! Menj már onnan!
ATTILA
Most mér már, dől be ez, mondom, szólni kell a támasztó szakinak…
LAJOS
Nem dőlhet semmi! Ez csupa kő! Mint a beton!
ATTILA
Most mér, mondom, hogy ez dől, ez vékonyabb itt, Lajos úr.
LAJOS
Nem vékonyabb! Egyforma ez mindenhol!
ATTILA
A csákány is, most mind a vajba!
LAJOS
Menj onnan, rád dől az egész, nem vagy bejelentve, olyan pártfegyelmit kapok, ha rájönnek, hogy itt dolgozol velem.
ATTILA
Most mér, most mér, nem dolgozom, mint a bejelentettek, nem?! Maga fordítsa a pajzsot másfelé!
LAJOS
Nem tudom, nem érted, te állat? Ez nem motorcsónak, baszd meg, ez egy fúrópajzs, a Gagarin II!
ATTILA
Áttörte, dől ez, Lajos úr!!!!!! Rám dől, Lajos úr!
LAJOS
Kapd el a kezem, most kapd el, felrántalak, te béna barom!
ATTILA
Ne barmozzon, Lajos úr, csak mert nem vagyok…
LAJOS
FOGD A KEZEM!!!! ERŐSEN!!!! DŐL AZ EGÉSZ!!!!
/zajok, füst, egy üreg látszik a sötétben. Az üregben a gyenge fénynél mintha alakok lennének./
ATTILA
Világítson be, Lajos úr! Fordítsa a refit erre! Itt az üreg, Lajos úr!
LAJOS ÚR
Még csak ez hiányzott…
ATTILA
Én mondtam, hogy ne vállaljunk ketten szocialista plusz műszakot!
LAJOS ÚR
Hogy lesz meg akkor a termelékenységi mutató, mi?!! Isten barma.
/odafordítja a két reflektort. Döbbenet. Az üregben négy nő. Főúri ruhában ülnek bőröndökön. Ülnek, és csak néznek./
ATTILA
Anyám, márianyám,te jó asszony, a kéméndi szűz, máriaanyám, Lajos úr, te kéméndi szűz… segíts!
LAJOS ÚR
Hagyd ezt a klerikális dumát. Meghallják.
ATTILA
Mi ez az, ami ez itt, Lajos úr?
LAJOS
Négy nő. Menjünk tovább.
ATTILA
De mi ez itt, Lajos úr?!
LAJOS
Nem láttál még nőket?! Mássz le, fogd a zsákodat, megyünk vissza.
ATTILA
Most?! Hova vissza?! Lajos úr!
LAJOS
Szakszervezeti nőnap van, hülye. Lekéssük. Indulás.
ATTILA
De én oda nem mehetek, rájönnek a bejelentettségi problémára, Lajos úr.
/Attila bemegy a fénykörbe lassan a nők felé. Azok nem mozdulnak./
ATTILA
Csókolom.
/csönd, Attila csak néz, remeg./
ATTILA
A nemzetközi nőnap alkalmából engedjék meg az elvtársnők…
LAJOS
Fogd be a szád.
/Most ő is bejön a fénykörbe. A nők ránéznek. Melinda felugrana, de Edit azonnal visszarántja a bőröndre./
EDIT
Megjöttél, Lajos.
ANETT
Megjött a Lajos.
HELGA
Mondtam.
MELINDA
Mind tudtuk. Mind.
ATTILA
Lajos úr! Hiszen magát a nevén szólítják!
LAJOS
Sok Lajos van. Én nem az a Lajos vagyok.
ATTILA
Hujne, maga ismeri, hiszen…
EDIT /Lajoshoz/
Ki ez?
LAJOS
Nincs bejelentve. Egy senki. Segédmunkás. Nem vagyok Lajos. Fúrópajzskezelő vagyok. Nem is voltam mindig Lajos. Árva vagyok, a művezető nevezett el Lajosnak, mert akkor az olajbányában kezdtem dolgozni. Te olajos vagy. Mondták. A többi barom félreértette. Így maradt a Lajos. Az olajosból. Kálmán vagyok.
/csönd, a nők csak néznek szigorúan, kivéve Melindát, aki mosolyog./
LAJOS /váratlanul/
HOGY A BETEG, MÁNGORLÓS FRANCBA KERÜLTÖK IDE?!
ATTILA
Hiszen akkor mégis csak ejnye!
LAJOS
Kuss. Mit kerestek itt?!
EDIT
Várunk. Tudod.
LAJOS
Azóta?!!!
ATTILA
Mióta?
ANETT
Azóta itt ülünk és várunk, Lajos.
LAJOS
Kálmán vagyok! Nem ismerlek benneteket! Sem téged Edit, sem téged, Anett, Helgát végképp nem! Ezt a kislányt sem láttam soha, soha, soha, soha!
ATTILA
Itten azér’ ellentmondás van, Lajos úr…
LAJOS
Te befogod a pofád, vagy a olyat kapsz bele, hogy a fogaid a heréid közé nyomulnak! Érted?!
ATTILA
Az elvtársnők…
ANETT
Ez Lajos. Közönséges, mint mindig. Undorító.
EDIT
Sokat vártunk, Lajos.
ATTILA
De mit?
LAJOS
Ki mondta, hogy várjatok, hogy sokat várjatok?! Mondta valaki! Senki nem mondta!
HELGA
Te mondtad, Lajos. Varázsütéses tavaszi délután volt. Meleg szél futott be a szoknyám alá, és a világ minden szerelme imádkozni kezdett a combjaim között. Így történt.
EDIT
Beszélj, Lajos.
MELINDA
Beszéljen, beszéljen, beszéljen, édesapám!
ATTILA
Lajos úr ennek a…
LAJOS
Semmi közöm hozzá! Ezek turisták. Eltévedtek. Hívd a bányamentőket, be velük a diliházba, mi meg dolgozzunk tovább, hogy meglegyen a köbméter.
ATTILA
Turisták?
LAJOS
Vágat-turisták. Van ilyen, az Ibusz szervezi.
ANETT
Mennyi időt kell még itt ülnünk, hogy észrevedd, milyen baromságokat beszélsz?!
EDIT
Anett, válogasd meg a szavaid. Legalább ennyi maradjon…
ANETT
Beesik ide, és nem akar megismerni! Undorító vagy, Lajos! Nézz szembe magaddal, köpd le magad, és kérj bocsánatot.
HELGA
Itt őrzöm azt a szelet a szoknyámban azóta is. Kavar-kever, borzolja a szépszőrömet. Én nem haragszom rád, Lajos.
LAJOS
Miért kellene haragudnotok?
ATTILA
Tényleg, miért?
LAJOS
Te fogd be a szád.
EDIT
Mert nem jöttél vissza.
MELINDA
Pedig vártunk, nagyon.
LAJOS
Egyáltalán hogyan? Hogyan maradtatok életben?! Itt még levegő sincs! Nem is vagytok itt! Ez a vágatbetegség, fiam, hallucimionálunk!
/Melinda váratlanul odafut Lajoshoz, megöleli, sírva fakad/
MELINDA
Apa! Te jó, hogy megint látlak!
EDIT
Melinda! Ülj vissza! Azonnal ülj vissza!
MELINDA
Szeretlek, apa.
/visszaül a bőröndre./
ATTILA
Ha hallumicionálunk… akkor ez nagy baj most, Lajos úr.
LAJOS
Elég nagy.
ANETT
Hol voltál eddig?
/csönd, Lajos kifújja magát./
LAJOS
Munkásszállón lakom. Ezzel a gyenge elméjűvel egy szobában, aki nincs bejelentve. Én bújtatom, mert így több lesz a százalék. Én bújtatlak, vagy nem?! Válaszolj?!
ATTILA
Maga bújtat, Lajos úr. Mert nem vagyok bejelentve.
LAJOS
Itt kezdtem… az építőiparban… segédmunkásként, mint ez a ragyvás. Művezető lettem, és kezelem a pajzsot.
EDIT
Hol voltál eddig?
HELGA
Nagyon fáradt vagy, Lajos.
LAJOS
Fáradt vagyok, Helga. Én kezelem a pajzsot… most fúrjuk itt a metrót, hogy legyen hogyan munkába menni a melósoknak, meg az értelmiségnek.
ANETT
Hol voltál eddig, Lajos?!
LAJOS
Nem most mondom?!
ATTILA
Most mondja…
EDIT
Egy Farády báró. Pajzsfúró. Szégyen.
ATTILA
Báró?! Ezért hívják magát Lajos úrnak? Mert hölgyeim, itt ám elvtársaznak, csak a Lajos urat lajosurazzák, mert az olyan úr… Báró?
LAJOS
Báró vagyok. És nem Kálmán, Lajos. Megtudtad, jól van, menj a nőnapra.
MELINDA
Hol voltál eddig, apa?
LAJOS
Mit tehettem volna??!!!!!!
/elfordul, csönd./
MELINDA
Téged hogy hívnak?
ATTILA
Attila vagyok, kis kartársnő. Attila.
MELINDA
Ősi név. Szép név. Egyik ősünket is így hívták. Szép név.
ATTILA
Ugye?
LAJOS
Azt hittem… már…
EDIT
Nem élünk, azt hitted, már nem élünk.
ANETT
Bezártál egy borospincébe, és azt hitted, nem élünk? Milyen ember vagy te, Lajos?
LAJOS
Nem úgy értem!
HELGA
Hát hogy?
ATTILA
Hát hogy?
/Lajos felkap egy követ, kergetni kezdi Attilát/
LAJOS
Megmondtam, hogy ne pofázz bele, mert megöllek!
ATTILA
Nem szólok! Nem szólok, Lajos úr! Ne bántson!
EDIT
Miért nem mondod el neki? Ennek a fiúnak? Félsz elmondani?
ANETT
Beszari alak. A halálunkra spekulált, most meg vagdalkozik.
MELINDA
Két nap van, ami most világít. Mindig tudtam, hogy két nap van. Egy, amit látunk kint, egy, ami világít belül.
LAJOS
Ezek reflektorok, és ti egy üregen ültök, csak azt nem tudom, hogy az istenbe bírtátok ki?!
MELINDA
Ha az ember vár valakit, sok mindent kibír, igaz, anya?
EDIT
Sok mindent.
MELINDA
Én is vártam egyszer sokat, azt hittem, beleráncosodik a lelkem, de nem. A várás megőriz, Lajos.
LAJOS
Ki a fene akarta, hogy megőrizzétek itt magatokat? Ha nem jöttem, nem jöttem, másztatok volna ki, mentetek volna valahová, bárhová, valahová…
ANETT
Elmondod?! Nem. Jó. Én elmondom. Figyeljen ide, Árpád…
ATTILA
Attila, kartársnő, Attila.
ANETT
Az ugyanaz. Ötvenkettőben volt, igaz, Lajos? Elvették a kastélyt, igaz, Lajos?
EDIT
Hagyjuk a múltat. Minek a kihűlt hamuban kotorászni.
MELINDA
Ötvenkettőben furcsa zúgása volt a télnek, a hó fehér sálat tekert a szívem köré, de megnyugtató volt a hideg és kellemes.
ATTILA
Lajos úr, ez a nő hülye?
LAJOS
Csak ilyen.
ANETT
Elvették a kastélyt. Szalamandra utca. Elvették. Jöttél, Lajos, hogy papír jött. Kitelepítésről, igaz, Lajos?
LAJOS
Akkor sokaknak jött, akik olyanok voltak, mint mi.
ANETT
Figyeljen csak, Árpád… majd én elmondom magának, a már vele nem lehet beszélni. Papír jött, hogy megyünk valami tanyára, Békéscsaba mellé, milyen tanya volt az? Hogy hívták?
LAJOS
Bakondi tanya. Érdekes ez most?! Miért érdekes?!
ANETT
Azt mondtad, elintézed. Hogy elmehessünk. A tanya helyett. Máshova. Leküldtél minket a volt légópincébe. Leküldtél, hogy várjunk, és jössz.
MELINDA
Büszke vagyok rád, apa, hogy nem hagytál minket. Eljöttél géppel, meg ezzel a kis lovaggal. Büszke vagyok.
ANETT
Ez a pár bőrönd. Ennyi volt. Ezekre tudtunk ülni. Látod, itt ülünk most is. Azt mondtad, jössz, éjjel jössz, teherautóval jössz, és elviszel minket valahová, ahol senki sem bánhat.
ATTILA
Ezt mondta neki, Lajos úr?
LAJOS
Ezt mondtam. Na és?
MELINDA
Nem baj, apa, bírtuk ám! Anya kitalálta, hogy szóban pasziánszozunk! De jó játék volt. Évekig játszottunk, nagyokat nevettünk.
HELGA
Megtelt minden a nevetésünkkel, ez a pince, körülölelt minket a nevetésünk, a nevetés az élet, Lajos!
LAJOS
Az. Az élet. Az.
EDIT
Milyen… mennyit írnak most… hány év… milyen….
ATTILA
1970 van, nagykartársnő, hetven. Most vagyok huszonhat.
MELINDA
Én is! Akkor én is annyi vagyok! Én is!
ATTILA
Tényleg?
EDIT
Tizennyolc év. Tizennyolc év, Lajos. Nem jöttél vissza. Most visszajöttél.
LAJOS
Véletlenül. Beomlott a vágat. Véletlenül. Soha nem akartam visszamenni, soha! Nem akartalak látni benneteket! Nem gondoltam, hogy ti… azt hittem, már régen valamelyik német rokonnál…
EDIT
Te ezt hitted, Lajos? Hogy mi elmegyünk nélküled?
LAJOS
Igen.
ATTILA
Azt hitte.
LAJOS
Kuss.
/csönd./
EDIT
Miért… nem jöttél vissza, Lajos?
/csönd, Lajos most a nők felé fordul/
LAJOS
Mert nem tudtam….
/váratlan zenei hang, majd dudaszó valahonnan messziről/
ATTILA
Kezdődik a szakszervezeti nőnap. Arra dudálnak.
/csönd, Edit lassan felemelkedik/
EDIT
Nem tudtál…?!
ANETT
Hagyd békén! Mellébeszél most is, nyilvánvaló! Szemét, hagyott volna minket megrohadni itt!
HELGA
A rohadás szép, minden rohadásban a szépség emlékét őrizzük. Így van ez.
MELINDA
Nem jöhettél? Biztos magadon kívüli okod volt. Mondom, magán kívüli oka volt.
LAJOS
Anyád! És a nagynénjeid! Anyád és a nagynénjeid közül nem tudtam választani! Most tudod, elég volt. Temessük vissza az üreget.
EDIT
NEM TUDTÁL?!!!!!
ANETT
Hagyd békén, temesse be, és legyen vége!
HELGA
Együtt maradunk újra, szép volt így, Edit!
EDIT
Mi ez? Ti tudtok valamit?! Valamit, ami én nem tudok?!
ANETT
Ne foglalkozz vele, Edit, ez egy szemét, menjen, látni sem akarom.
EDIT
Mit kell tudnom?! Mit?!
ANETT
Semmit.
HELGA
Semmit.
/csönd, Edit nézi a két nőt, aztán Lajost/
LAJOS
Mindig itt rontottad el. Hogy nem tudtad, mikor elég. Mindig. Hogy nem tudod befejezni időben, a kurva életbe.
EDIT
Te most ne merészelj sírni, Lajos! Itt várunk tizennyolc éve.
MELINDA
Ne sírj, apa.
ATTILA
Ne sírjon, Lajos úr. A’ nem a szocialista embertípus tulajdonsága.
LAJOS
Ki a francos rosseb sír itt?!
MELINDA
Bocsássunk meg neki, anya, hallod, megjött, kicsit későn, de itt van, nem hiába vártunk, bocsáss meg neki, anya…
LAJOS
Ne hívd anyádnak. Nem az.
EDIT
Lajos!
ANETT
Lajos!
HELGA
Lajoska, ne!
MELINDA
Nem az anyám?
MELINDA
Apák és fiúk! Kinek kell ez?
LAJOS
Tessék, Edit, tessék. Ez lesz a vége. Én megmondtam.
ATTILA
Kinek az anyja nem az apja?
EDIT
Lajos, te ezért…
LAJOS
Jó, akkor jöjjön az igazság! Szembe tudsz vele nézni?! Igen? Ha tőlem az igazságot követeled, meg fogod kapni, de készülj rá, nagyon készülj rá, Edit!
EDIT
Én mindent elbírok. Mióta várlak, tizennyolc év súlya nyom, tudod, milyen teher az? Tizennyolc év földben mérve, földsúlyban mérve, tudod, mennyi az?! Tizennyolc tonna csalódás, reménykedés, aztán újra csalódás, tudod mennyi az? Mit nem bírok én el? Mindent elbírtam, jó feleséged voltam?
LAJOS
Igen.
EDIT
Veled voltam a kastély kertjében a kézfogónkon, aztán a légópincében, aztán, amikor lebombázták a kastélyt, a két kezünkkel építettük fel, igaz?
ANETT
Ne hagyj ki! Mi is ott voltunk Helgával!
HELGA
Mi is! Járt a kezünk, mint a rokka.
EDIT
És felépült? Fel. Hány évig laktunk benne?
LAJOS
Kettő.
EDIT
És elvették. Most mi van benne? Ki van benne?
LAJOS
Jártam ott… nem rég. Hat családot költöztettek be. Új falakat húztak belül. Tizennyolcan nyomorognak ott. Voltam ott, megnéztem.
ATTILA
Az volt a’? Hiszen oda engem is elvitt a Lajos úr… maszekolni kellett, a teraszt kellett kibetonozni…
MELINDA
Te láttad a kastélyunkat?
ATTILA
Láttam, Szép, olyan szép… mint te vagy.
LAJOS
Szállj le a lányomról, pondró. Majd ha be leszel jelentve, akkor beszélünk.
EDIT
Mi lett a főkomornyikkal?
LAJOS
Meghalt.
ANETT
Mibe?
LAJOS
Aranyérbe, azt mondták.
HELGA
Szegény. Az csúnya halál lehetett.
LAJOS
Mentünk hátra a gyerekkel, a kert végibe, hogy megtaláljam a pincelejáratot, de ott már betemettek mindent.
EDIT
És jött a leirat, hogy mindenünk oda, és mehetünk valahová messze, disznók, marhák közé, istállót takarítani. MIT NEM BÍROK ÉN EL, LAJOS? Hát ide figyelj, megmutatom neked, hogy elbírom ezt. Elbírom még ezt is. Mert a házasságunk gyönyörű volt, Lajos, az volt, vagy nem?
LAJOS
Nem tudtam volna elképzelni… más asszonyt…
EDIT
Akkor figyelj. Teherpróba. Melindám, gyere közelebb.
MELINDA
Igen, anyám.
EDIT
Nem vagyok az anyád.
MELINDA
Dehogynem.
EDIT
Nem.
MELINDA
De.
EDIT
Ne vitatkozz. Helga húgom az anyád.
MELINDA
Ki? Helga néni?
EDIT
Helga?
HELGA
Én.
ANETT
Nem, nem úgy volt! Helga csak megszült téged, kicsim, de Edit maradt az anyád. De én szoptattalak, mert nekem volt tejem, hogy mitől, az csuda, de volt. Nyugodj meg.
EDIT
Nem lehetett gyerekünk. Miattam. Megmondták. Vizsgálat. Akkor döntöttünk, hogy kellesz. A családnak mennie kell. Tovább. Megbeszéltük, Helga megszül, én felnevellek.
MELINDA
Akkor apám… és Helga néni…
ANETT
Igen. Ez nem megy máshogy, az ilyen két emberre van kitalálva.
EDIT
De az csak egyszeri alkalom volt, érted? Csak egy megoldás, egyszeri alkalom, szívesség, egy alkalom, többet nem, ezt is miattad, csak miattad, és itt vagy, és szeretlek, és fénylik a hajad, tizennyolc év vaksötét után is, és kibírtuk, Melinda, kibírtuk… milyen ügyesen kártyáztál gondolatban, mindig te nyertél, mindig nálad maradt a kör ász, mennyit nevettünk, igaz, mennyit, kislányom, drága kislányom!
LAJOS
Nem egyszeri alkalom volt. Nem volt egyszeri alkalom.
/csönd/
EDIT
N……nem?!
ANETT
Nem volt egyszeri alkalom?! Te szemét!
EDIT
Anett, most hallgass…
ANETT
Azt hittük mind, mind azt hittük, hogy a gyerek miatt, legyen gyerek! És te ezzel?!
MELINDA
Én adhattam neki a magjából kikelt szüretre készülő természetet, én adhattam neki a csodát, amire te képtelen voltál, Edit!
EDIT
De nem egyszer?
ANETT
Nem egyszer?! Te a húgommal hetyegtél?! Nekem egészen mást mondtál! Egészen mást!
EDIT
Anett, miket beszélsz?
ANETT
Az én szeretőm voltál, azt mondtad, csak az enyém!
EDIT
A tied?!
HELGA
Fázom.
ANETT
Te fagyj meg!
EDIT
És én hülye azt hittem, két idióta vénkisasszony él mellettem! A pokolba kívántalak benneteket, de azt hittem, ez a család… hogy együtt maradtunk azért van, mert ti is eláldoztátok magatokat a családért, a Farádyakért!
ANETT
Vénkisasszonyok? Hülye vagy? Mit gondolsz, miért nem mentem férjez, miért? Mert be van nőve a combom köze, azért? Mert én boldog voltam Lajossal! Boldog voltam vele! De hogy ezzel…
HELGA
Én voltam boldog vele, pedig sokszor itt hagyhattalak volna benneteket, sokszor!
EDIT
Hogy tűntél volna el a pokolba, mind a ketten tűntetek volna el…
ANETT
Igen, a szeretője voltam! De ha tudom, hogy ezzel a kis ringyó húgommal…
HELGA
Fázom! Ne beszélj így velem, megfagyok!
EDIT
Lajos! Te ezekkel… abban a házban, ahol az őseink…
ANETT
Ehhez semmi köze az őseinknek!
HELGA
Átkarolt, cirógatott.
ANETT
Azt még megbocsátottam, hogy a feleségeddel is…
HELGA
Betakart, felmelegített!
ANETT
Én kikaparom a szemedet, Lajos!
EDIT
Mekkora állat voltam! Mekkora állat! És én még nevelgettem ezt a kis… mondd csak… ő is… igen? Őt is tapogattad? Hány éves volt? Hat? Nyolc?
LAJOS
Ne legyél közönséges, Edit.
EDIT /Melindához megy/
Válaszolj! Tapogatott apád?
MELINDA
De anya, hogy képzeled?!
EDIT
Bement a szobádba?! Gyakran?! Melléd feküdt? Hány éves voltál akkor?!
MELINDA
De anya, értsd meg, apa a legnagyszerűbb… soha…
EDIT /Lajos elé áll/
A húgaimmal?! Végig? És a lányunk? A lányod?! Hány éves volt, amikor elkezdted…
/Lajos egy nagy pofont kever le Editnek, aki szintén visszaüt, Lajos az ütés után elkapja Edit karját, visszalöki a nőt a bőröndre/
LAJOS
Undorító. Undorító, amit mondasz. Amit gondolsz. Undorító.
/Anett Helgához megy/
ANETT
Hány évig?! Meddig?
HELGA
Már a kezdettől… amikor elvette Editet, és a kastélyba költöztünk… ne üss meg, kérlek, ne üss meg, szeretlek, Anett!
ANETT
Már amikor a kastélyba….
LAJOS
Elég volt. Üljetek vissza.
EDIT
Megölöm… megölöm…
LAJOS
Kislányom… meg van még a gramofon?
MELINDA
Mi?! A gramofon?! Persze, itt ülök rajta…
ATTILA
Mi az a grafontom?
MELINDA
Elővehetem?! Feltehetek egy lemezt! Istenem, mióta szeretném! Anya… vagy Edit néni… vagy mi…
/kibontja a bőröndöt, előveszi a gramofont/
ANETT
Mi szükség most erre…
HELGA
Valamikor hogy szerettük. Feltettünk egy zenét, és hallgattuk. Együtt. Lajos ült középen. Edit az ablaknál, én a szófán… és te Anett… te a földön… a szőnyegen.
ANETT
Mert onnan nem tudtam már hova zuhanni. A zenétől zuhannom kellett, ha ott ültünk… négyen… aztán öten, a kis Melindával, a hallban… ültem a földön.
/közben Melinda feltett egy lemezt, Attila közelebb megy, érdeklődve nézi. Megszólal a zene./
ATTILA
Ez szól!
MELINDA
Azért csinálták.
LAJOS
És most ültök. Nem beszéltek. Én beszélek. Jogom van hozzá, hogy én beszéljek. Hiszen a gyilkosotok vagyok. Nem mentem vissza értetek. Edit, szerettelek, szeretlek.
EDIT
Dögölj meg.
LAJOS
Veled ünnep volt minden szerelmi együttlét. Te határoztad meg a napot, amikor közel engedtél magadhoz. Felhúztad az öreg ágyra a díszes lepedőt, behúztad a függönyöket, leoltottad a lámpát. Csodaszép tested volt. Éreztem minden rezdülését. Igazi bárónő voltál a szerelemben is. Méltóság volt minden mozdulatodban. Behunytad a szemed, és hagytad, hogy szeresselek, lassú voltál, fenséges. És amikor a gyönyör után feküdtünk egymás mellett, mintha az egész ősi család ott lett volna körülöttem. Mintha a történelemmel szeretkeztem volna. Mintha az idővel, a századokkal szeretkeztem volna. Minden ilyen együttlétre pontosan emlékszem. Szemérmes voltál, megadó, de kimért. Nem volt elég, ne haragudj. Anett egészen más…
EDIT
Ne merészeld elmesélni.
ANETT
Nem bírod el? Azt mondtad, mindent elbírsz.
EDIT
Igaz. Meséld el.
LAJOS
Vele a féktelen együttlét… kilovagoltunk, sokszor. Szerettem a mezőn, a földre borulva, szerettem a folyóban, ha a nyári meleg magához édesgette a vizet, szerette, ha látom, ha látjuk egymást. Minden alkalmat kihasználtunk, fürdőben, a cselédek szobájában, ha azok hazautaztak szabadságra, az istállóban, a padláson… harapott, rúgott, üvöltözött…
ANETT
Féktelen voltam veled. Igaz.
LAJOS
Helga más volt. Ő törékeny volt és önzetlen. Verseket mondtunk két szeretkezés között, és a versek emlékeivel hulltunk újra egymásra. A kis padlásszobában. Helga csak azért élt, hogy én jól érezzem magam, bolondos volt, bolond volt, szelíd volt, nevettünk, az együttlétek alatt sokat nevettünk.
HELGA
Mindig megnevettetett a szerelemben.
LAJOS
Összeálltatok bennem hárman. Minden, amit kívántam, amit szerettem volna adni és kapni, az hármatokkal megtörtént. Így akartam mindig élni. És boldog voltam veletek. Szerelemben voltam boldog veletek. Nem tudtam volna elviselni, ha egyikőtök nincs a közelemben. Edit… a te időben olvadt csókjaid voltak a legszebbek… Anettnek a féktelen tombolása részemmé vált…
ANETT
Így éreztem én is.
LAJOS
Helga nevetése minden alkalommal újra és újra megfiatalított. Hogy állandó ifjúságban szolgáltalak benneteket. Mert nem ti szolgáltatok engem. Én éreztem úgy, hogy csak így lehet élni. Most beszélhettek.
/csönd/
MELINDA
Én… megértelek, apa.
LAJOS
És soha nem volt olyan gondolatom…
MELINDA
Tudom, apa.
ATTILA
Lajos úr…
LAJOS
Te mit akarsz?
ATTILA
Felvihetem a lányát?
LAJOS
Hova?
MELINDA
Hova?
ATTILA
A szakszervezeti nőnapi ünnepségre.
MELINDA
Vigyél el! Ugye elvihet, apa?
LAJOS
Edit?
EDIT
Kérdezd az anyját… én csak felneveltem. Vagy a dajkáját, akit szoptattál.
HELGA
Miféle ünnepség az?
ATTILA
Mondom. Nőnapi. Tánc van.
MELINDA /boldogan/
Tánc van?
ATTILA
Meg virsli. Mustárral. Kenyérrel.
LAJOS
Nem viheted. Ilyen ruhában nem mehet oda.
ATTILA
Ott van a öltözőszekrényemben a Trapper, amit Lajos úr vett nekem, mert Lajos úrnak nagy szíve van, vett nekem Trapper farmert, meg lopott tavaly május elsején pólót. Az jó lesz neked, abban jöhetsz. Én meg majd azt mondom, a testvéri bányatestvéreknél vagyok dolgozásilag.
LAJOS
Vigyed.
MELINDA
Aztán visszajövök ám! Mehetünk? Milyen szép szemed van, Árpád…
ATTILA
Attila… de ha akarod…
MELINDA
Szép szemed van, Attila.
ATTILA
Anyám is mindig azt mondta. Gyere, sokáig tart az ünnepség. Tudom ám kezelni egyedül is a liftet, Lajos úr… és nem lesz baja, megígérem. Vigyázok rá.
LAJOS
Vigyázz rá, fiam.
/Melinda boldogan ad egy puszit az apjának, elindul, de visszafut, megöleli Editet, hosszan, szeretettel öleli, aztán Attila kezét kapja el/
MELINDA
Vigyél.
ATTILA
Fent találkozunk, Lajos úr…
/boldogan, nevetve elmennek, csak a gramofon szól, egyébként csönd van/
LAJOS
Ez a kettes metró, ha megépül, sokkal könnyebb lesz mindenkinek.
/csönd/
LAJOS
Hova vittelek volna benneteket?
/csönd/
LAJOS
A származásom miatt nem kaptam állást. A kastélyt feldarabolták. Mehettem segédmunkásnak. Aztán képeztem magam. Egyedül viszem már a fúrópajzsot. Hármat? Hova. Tanácsi lakást kérjek? Mit mondtam volna. Négynek?
/csönd/
LAJOS
Fel akartok menni? Visszajött a lift.
EDIT
Fel? Hova? Tizennyolc év levegő és fény nélkül. Azt hiszed, mi élünk, te szerencsétlen?
ANETT
Ez a zene szép. De ez sem szól már, csak bennünk.
HELGA
Hazudtam, már régen nem érzem szoknyámban a borzongató tavaszi levegőt. Nincs már meg régen. Nyugodj meg, Lajos.
LAJOS
Ha megfordítom a tengelyt a gépen, és átrakom az alsó két kereket, akkor tudok vele falazni. Visszatömni az üreget, nem nagy dolog. Csináltam már. Ezt akarjátok?
/csönd/
LAJOS
Irtózatosan… irtózatosan, nagyon szerettelek benneteket…
/csönd/
LAJOS
Nem jöttem vissza. Mert akkor már éreztem, hogy választanom kell. Nem tudtam választani. Gyáva voltam választani. Pedig pontosan tudnom kellett volna, ki az…
/csönd, Lajos elindul Edit felé/
LAJOS
Edit…
EDIT
Ne gyere közelebb, mert úgy érzem, lehánylak.
HELGA
Vigyázz rá. A lányunkra, Lajos.
ANETT
Mekkorákat sikítottam, rúgtam veled, Lajos. Bocsáss meg, Edit.
/Lajos nézi őket, a három nő mozdulatlanul ül. Lajos elindul kifelé, beindítja a gépet. Géphangok. A reflektor csóvája összevissza jár. Épül a fal az üreg előtt. A gramofon még szól. A nők néznek kifelé, Lajos felé. De egyre emelkedik a fal, már nem látjuk őket. Dolgozik a gép./
Vége
Illusztráció: Metró-dramolett
Ezek is érdekelhetik!
Pekár István János – Szabó Benedek: Rákóczi tér ’92 →
Nemes Klára: LÁNGOLÓ TULIPÁNOK II. (TŰZszirmok A VIHAROS SZÉLBEN) →
Fehér József: Ötven év (Egyfelvonásos színdarab) →
