Dráma

május 13th, 2022 |

0

Háy János: VIDRÓCZKY

Daljáték két részben

SZEREPLŐK

Vidróczky, harminc körüli útonálló

Rózsika, kocsmai felszolgáló, a szerelme

Gróf, ötvenes arisztokrata

Marie, a fiatal gróf menyasszonya

Jóska, harminc körüli útonálló, Vidróczky legfőbb támasza

Pistya, harmincas néma betyár

Sándi, harmincas betyár, áruló

Jancsi, harmincas betyár

Setét Jani, harminc körüli kapcabetyár

Her Generál, ötvenes katonatiszt

Mamus, idős nő

Kocsmáros, ötvenes férfi

Szolga, a Gróf szolgája ötvenes férfi

Tiszttartó, negyvenes férfi

Öreg grófné, ötvenes nő

Pandúrok (1,2,3), egytől háromig fokozatosan butábbak

Anya, Vidróczky anyja

Apa, Vidróczky apja

Madam Napóleon, fiatal francia nevelőnő

Pandúrok, betyárok, falusiak, urak, kocsmai emberek

A rendezés néhány kiemelt szerepen túl élhet és éljen a szerepkettőzés lehetőségével

*

A darab történelmi ideje az 1870 körüli néhány év, ám a rendezés törekedjen arra, hogy az előadást ne erőltesse bele sem a díszletekkel, sem a jelmezekkel, sem a színészi játékkal egy túlzottan megfogható történelmi időbe, sem a színpadokról ismert népi legendák környezetébe. Ahogy a szöveg, úgy a rendezés is játszhat és játsszon az unalomig ismert és kiüresedett klisék ironikus megidézésével, ám minden fontos helyzetben vállalja fel az érzelmi evidenciát, s az efféle történetekre jellemző fekete-fehér igazságot.

A darab története csak részben mutat azonosságot Vidróczki Márton (1837-1873) betyár valós életeseményeivel. Ahogyan a hősünk alakja köré szőtt népi legendák, úgy e szöveg is elmozdul a valóságtól, s követi e népi gondolkodás hősképző gesztusát.

ELSŐ FELVONÁS

1. jelenet

Katonaság, a befogott emberek kicsit hiányos egyenruhákban érkeznek a színpadra

Kórus

Összefogdosnak erőszakkal,
idegen országba elhurcolnak,
hogy a labancok császárának
halálig legyünk (legyek) a szolgája.

Jobbra át, balra át,
mi vagyunk a katonák.
Sorban áll, szalutál,
igenis her generál.

Fabatkát sem ér az életünk,
idegenben ér a végzetünk.
Nem tudja meg az édesanyám,
hová temették el a fiát.

Jobbra át, balra át,
mi vagyunk a katonák.
Sorban áll, szalutál,
igenis her generál.

Her Generál: Kusch, kusch, kusch! Sorakozó!

Katonák rohannak: Igenis Her Generál!

Her Generál peckesen sétál előttük, németesen beszél: Itt mindenki senki, aki nem tudja, hogy senki, az majd egy életre megtanulja, hogy senki. Értettétek.

Katonák nem szólnak

Her Generál: Ágyútöltelékek vagytok őfelsége seregében. Értitek? Szólaljatok már meg, nem tudtok beszélni? Állatok vagytok? Akkor bőgjetek, nyomorult senkik! Értitek?

A katonák hallgatnak

Her Generál: Te érted?

Katona: Igenis, értem.

Her Generál: Hogy hívnak?

Katona: Mi?

Her Generál: Nem érted, mit kérdeztem?

Katona: Mit?

Her Generál: Hogy hívnak?

Katona: Kiss János vagyok.

Her Generál: Nem.

Katona: Mi nem?

Her Generál: Nem az vagy.

Katona: De az vagyok.

Her Generál: Azt mondtam, te senki vagy, érted, senki, érted egy senki. Itt mindenkinek az a neve, hogy senki.

Her Generál: Hogy hívnak?

Katona: Senki.

Her Generál: Téged hogy hívnak?

Katona: Senki.

Her Generál: Mondd a neved!

Katona: Senki.

Rámutat a következőre, válaszolnak

Katona: Senki

Katona: Senki.

Válaszolnak sorban: Senki, Senki, Senki

Her Generál: Mondd a neved!

Vidróczky: Vidróczky Márton.

Her Generál: Játszol az idegeimmel, azt hiszed, ideges leszek, azt hiszed, ki tudsz idegelni. Mégegyszer megkérdezem, hogy hívnak?

Vidróczky: Vidróczky Márton.

Her Generál: Nem, neked nincs neved, érted, nincs neved! Én a Her Generál vagyok, de te egy senki vagy érted, az apád is egy senki volt, az anyád is egy senki volt, és pont olyan lettél, mint ők, érted, egy senki.

Vidróczky: Én Vidróczky Márton vagyok.

Vidróczky dala:

Mátra mélyén szült az anyám,
a szegénység lett a hazám.
Azt mondták a szegény dolga,
hogy ne legyen más, csak szolga.

Senki nem születik rabnak,
csak mint a madár szabadnak.
Szabad vagyok, mint mindenki,
nem lehet a nevem senki.

A késemet vérbe mártom,
én vagyok Vidróczky Márton.

Egy vagyok a többi közül,
semmi ágán valaki ül,
magyar legény kívül belül,
aki egyszer ellenszegül.

Szél nincs, nem zörög a haraszt,
csendben tűr a magyar paraszt.
Egyszer lángra gyúl a kéve,
s folyni fog az urak vére.

A késemet vérbe mártom,
én vagyok Vidróczky Márton.

Her Generál: Te tényleg játszol az idegeimmel, koszos paraszt. Szétverem a képedet, érted, te senkiházi, te rohadék kis dög, te büdös paraszt…

Üti, üti, csépeli, idegbetegen, Vidroczky tűri egy darabig aztán visszaüt, legyűri a generálist és teljes erőből veri

Vidróczky: Vidróczky, érted, Vidróczky Márton vagyok! És letépem a herédet, Her Generál, te mocskos labanc. Egy életre jegyezd meg a nevem, mert amíg Vidróczky él, te addig életveszélyben vagy, te császár seggcsimbókja!

Her Generál: Fogják le! Azonnal fogják le! Ez börtön, ez várfogság, ez deres, ez kötél általi!

Lerángatják Vidróczkyt és megbilincselik

Her Generál: A győri várbörtön, a kétméteres falak, ott fogsz megrohadni Vidróczky Senky Márton.

Vidróczky köp egyet: Megbosszulom, ezt még megbosszulom, te császár rabszolgája. Én szabad ember vagyok, én soha nem leszek olyan, mint te.

Her Generál: Szabad, te szabad, bilincs van a kezeden, hogy lehetnél szabad.

Vidróczky: A lelkem az marad.

Her Generál: Lelked? Egy ágyútölteléknek nincs lelke.

Elhurcolják, a jelenetek közötti átállásban kórus

Kórus:

Csörgeted a láncot,
járod a rabtáncot.
Évről évre szaporodnak
arcodon a ráncok.

Börtönben elvásol,
sose leszel máshol.
Hiába telik az idő
A sírodat ásod.

2. jelenet

Börtön, összesűrítve a foglyok, láncraverve, Vidróczkyt belökik.

Börtönőr: Na, itt egy újabb test, hogy könnyebben tudjatok egymástól megrohadni.

Vidróczky: Te előbb rohadsz meg, mint én. Mert te még akkor is itt leszel, amikor én már szabad ember leszek.

Börtönőr: Soha nem leszel szabad, mert ha innen kiszabadulsz, olyan öreg leszel, hogy csak a sírodig tudsz eltántorogni.

Vidróczky: Mindenki a sírjáig tántorog.

Börtönőr: De nem mindegy, hogy hogyan. Na, lódulj, te rohadnivaló!

Belöki Vidróczkyt, bevágja a cellaajtót

Rab: Hány évet kaptál?

Vidróczky: Huszat.

Rab: És mennyi ment le belőle?

Vidróczky: Két hónap.

Rab: Akkor még van hátra.

Vidróczky: Van.

Rab: Hány éves leszel, mire kikerülsz?

Vidróczky: Nem mindegy?

Rab: Nem szoktál rajta gondolkodni?

Vidróczky: Nem várom meg.

Rab: Mit?

Vidróczky: Hogy leteljen.

Rab: Szökni? Innen még a madár se.

Vidróczky: Nem vagyok madár.

Nyílik a zárkaajtó

Börtönőr: Na, kéne nekem egy ember, akinek van még ereje.

Rab: Ezt ma hozták.

Börtönőr: Mi a neved. Ja, rab. Egy rab.

Vidróczky: Van nevem.

Börtönőr:

Nincs neved, mert csak egy rab vagy,
itt pusztulsz el, ma vagy holnap.
Névtelen kerülsz a sírba,
a fejfádra senkit írnak.

Vidróczky:

Senki ágán valaki ül,
aki egyszer ellenszegül.
Azt hiszitek megfogtátok,
váratlanul ront majd rátok!

A késemet vérbe mártom,
én vagyok Vidróczky Márton.

Börtönőr: Vidróczky, ugyanmár, felejtsd el! Se késed nincs, se neved nincs, csak pofád van visszaszólni, legalábbis addig, amíg be nem töröm. Mutasd az izmaidat. Ez tényleg jó anyag. Gyerünk, fát hasogatni!

Rabok: Éhesek vagyunk! Mikor lesz enni?

Börtönőr: Majd, ha hozzuk.

Rabok: Mikor?

Börtönőr:

Enni, csak enni,
az élet csak ennyi,
mindenki enni akar.

Rabok:

Menni, csak menni,
innen elmenni,
mindenki menni akar.

Együtt:

Enni és menni,
és szabadnak lenni,
mindenki ennyit akar.

Rabok:

Éhesek vagyunk,
enni akarunk!
Csörög a vasunk,
korog a hasunk.
Élni akarunk!

Börtönőr: Mindenki éhes, az is, aki nem bűnöző.

Rab: Nem vagyunk bűnözők.

Börtönőr: Akkor nem itt lennétek.

Rab: Azok is rabok, akik nincsenek itt. Földjük már nincs, éhbérért dolgoznak.

Börtönőr: Elitták. Az egész ország alkoholista, persze, hogy oda a földje, elhordta a kocsmába, s akkor még csodálkozik, amikor a kocsmárosé lesz mindene.

Rab: Becsapják őket, mindenki becsapja őket. Csak dolgoznak, mint a barmok a semmiért.

Börtönőr: Akkor nektek már jó, mert itt aztán nem kell semmit csinálni. Azt kell csinálni, hogy semmit. Kibírni, hogy semmit nem csinálsz. Mire kiengednek, már úgyis eltelt az életed. Na, takarodj, te friss hús.

Vidróczky: Ne lökdössön.

Börtönőr: Akkor menj magadtól.

Kórus:

Csörgeted a láncot,
járod a rabtáncot.
Évről évre szaporodnak
arcodon a ráncok.

Börtönben elvásol,
sose leszel máshol.
Hiába telik az idő
A sírodat ásod.

3. jelenet

Börtönudvar. A börtönőr kilöki a férfit egy udvarra, kupac fa

Börtönőr: Na, ott a fejsze állj neki. Tudsz hasogatni?

Vidróczky: Azt mindenki tud.

Börtönőr: Akkor vágjad.

Vidróczky: Vágom.

Börtönőr: Aztán van neked szeretőd.

Vidróczky: Van.

Börtönőr: Csak volt.

Vidróczky: Mi?

Börtönőr: Már biztos mással van.

Vidróczky: Nem.

Börtönőr: Ki fog húsz évet várni. Összefekszik valakivel, akitől lehet gyereke.

Vidróczky: Megvár.

Börtönőr: Anyád is meghal, mire kiszabadulsz.

Börtönőr: Nem szólsz?

Vidróczky: Nincs mit.

Börtönőr: Mindenki meghal, mire kiszabadul, vagy úgy megváltozik, hogy senkit nem fogsz felismerni és téged sem fog felismerni senki. Olyan idegen leszel, hogy legszívesebben visszamenekülnél a börtönbe.

Vár

Börtönőr: Nem szólsz?

Vidróczky: Nincs mit.

Börtönőr: A rokonaid mindenedet elszedik. Nem lesz semmid, ha kiszabadulsz.

Vár

Börtönőr: Nem szólsz semmit?

Vidróczky: Nem.

Börtönőr: De hogy mit szednek el tőled a rokonaid, végülis mindegy, mert ebben a várbörtönben húsz év megeszi a testedet. Érted, egy élő hulla leszel, akinek már semmi nem kell, ha netán megéred a szabadulást.

Vidróczky: Fogd már be a pofádat!

Börtönőr: Mi van, nagyképűsködünk. Egy kis verés kell?

Belerúg

Börtönőr: Na, mi van, tűrünk?

Rugdossa

Börtönőr:

Egy rúgás, két rúgás,
ennyi neked is jár.
Egy ütés, két ütés,
így szép a büntetés.

De jól érzem magam,
rugdoslak boldogan.

Vidróczky: Te rohadék, te honnét kerültél ide, te mocsok, honnét, kik voltak a szüleid, ha voltak.

Börtönőr:

Fogd már be, ne pofázz,
nekem ne magyarázz.
Te vagy a bűnöző,
én meg a börtönőr.

Egy rúgás, két rúgás,
ennyi neked is jár.
Egy ütés, két ütés,
így szép a büntetés.

De jól érzem magam,
rugdoslak boldogan.

Virdóczky: Te rohadék!

Börtönőr: Fogd már be ember és hasogass, te barom. Belerúg.

Vidróczky: Volt neked anyád, az magyar ember volt?

Börtönőr: Ne pofázz te, senki!

Vidróczky: Én nem vagyok senki érted, nem vagyok senki, én valaki vagyok, te vagy a senki!

Börtönőr: Nyugodj már le, te ócska paraszt!

Vidróczky: Te mi vagy, neked ki volt az apád? Elárultad a fajtádat, tudom, hogy ki vagy, te áruló! (Nekiugrik a börtönőrnek) Most megfojtalak te rohadék, ezzel a lánccal szorítom el a nyakadban a levegőt.

Börtönőr: Engedj el, engedj, felkötnek, engedj, megfulladok!

Vidróczky: Nem kiabálsz, nem kiabálsz, mert rögvest meghalsz, érted, nem kiabálsz!

Leüti, elszedi a kulcsokat, gyorsan átöltözik az őr ruhájába, és megy kifelé. Ráköp a férfira.

Vidróczky: Szar alak vagy, egy szar szolga. Szégyene apádnak. Az anyád nem meri elmondani, hogy mi lett belőled, mert elárultad azokat, akiktől származol. De én nem leszek áruló, tudom, honnan jöttem és ki vagyok!

Még egyet köp és kioson

4. jelenet

Éjszaka, falusi ház.

Kórus

Nem süt a nap, nem süt a hold,
Ez a világ sötét pokol.
Sehol egy hang, sehol egy nesz,
az éji vad prédára les.

Ki oson a sötét éjben,
félelemmel a szivében?

Alszik a pénz, ébren a kés,
(egy) baba felsír, tejecskét kér.
Se csillagok, se gyertyafény,
sötétbe bújt a szenvedés.

Ki oson a sötét éjben,
félelemmel a szivében?

Óvatos kopogás

Anya: Ki az?

Vidróczky: Én vagyok, Marci.

Apa: Ki az?

Anya: A gyerek.

Vidróczky: Engedjenek be!

Anya: Mit csináljunk?

Apa: Amit kell, ő a gyerek.

Ajtót nyit. A párbeszéd mehet énekelve vagy dallamosan recsitálva

Anya: Marci, Marci, mit keresel itt?

Vidróczky: Csak látni akartam magukat, mielőtt végleg az erdőbe bújok meg.

Anya: Vérdíj van a fejeden.

Vidróczky: Nem fogja azt senki megkapni.

Apa: Most hallgat a nép, de nem lehet tudni, nem lesz-e áruló. A gróf megfenyegette a falut, ha bújtatni merünk, felégeti. Elszedte mindenünket. Ha a szomszédból nem kapnánk kis ennivalót, éhenhalnánk.

Vidróczky: Elszedte? Azt, ami nem az övé?

Anya: Minden az övé. Azt mondta, minden az övé, csak kölcsönben van nálunk.

Vidróczky: Mocskos alak.

Anya: Van még valami.

Vidróczky: Mi?

Anya: Ne menj el Marikához.

Vidróczky: Mért ne, mi történt?

Anya: Rátörte a házat.

Vidróczky: Mi?

Anya: Az ifjú gróf, rátörte. Nem tudjuk, mi történt, de a lány már nincs.

Vidróczky: Hogyhogy nincs?

Anya: Kútba ölte magát másnap éjjel.

Vidróczky: A kutya úristenét, ez nem lehet igaz, mondja a mama, hogy nem igaz, nem lehet a világ olyan gaz, hogy ez legyen, mondja a mama, hogy nem igaz. Érte szöktem, érte jöttem, mondja a mama, hogy nem igaz!

Anya: De igaz, kisfiam, már el is temettük, a nagykereszt mellett a harmadik sír az övé.

Vidróczky: Almásy gróf, Almásy gróf, ezt még megkeserülöd!

Anya: Mit akarsz, fiam, mit akarsz tenni?

Vidróczky: Azt, amit ilyenkor meg kell tenni.

Apa: Isten döntött, hogy jónak és gonosznak is kell lenni.

Vidróczky: Az ember dönthet, hogy miből mennyi.

Anya: Kisfiam, ha ölsz, te is rossz leszel, akkor is, ha rosszat ölsz.

Vidróczky: Hagyjuk ezt mama, el kell most menni. (Pénzt vesz elő)  Itt van pénz, elég lesz, míg nem jövök újra. Senki ne tudja, hogy itt voltam. Talán utoljára, talán nem, majd meglátjuk, mit hoznak az előttünk álló évek.

Elmegy

5. jelenet

A sírnál

Mennyi víz, mennyi víz van egy emberben.
Lehajtom a fejem, a szemem tengerszem.
Elmentél, itt hagytál nélküled mit érek,
ebbe a világba többé már nem férek.
Ma éjjel meghasadt, s kő lett a szivem,
se lelkem, se testem, a követ viszem.
Az élet kivet, a halál követ,
s én csak cipelem, cipelem a követ.
A vármegye üldöz és lelövet,
s én csak cipelem, cipelem a követ.
Nyakamra húzzák a kötelet,
s én csak cipelem, cipelem a követ.
Föld alatt töltöm a nyarat, a telet,
s én csak cipelem, cipelem a követ.
Mennyi víz, mennyi víz van egy emberben.
Lehajtom a fejem, a szemem tengerszem.

6. jelenet

Vacsora a kastélyban, a félhomályból három betyár tűnik elő

Gróf: Az ott kicsoda?

Vidróczky: Nem csoda, gróf úr, vagy talán mégis csoda, hogy valaki be meri tenni a lábát hívatlanul az ön becses kastélyába.

Grófné: Micsoda hangnem!

Tiszttartó: Ez Vidróczky!

Gróf: Vidróczky, mit keresel te itt, Vidróczky?

Grófné: Úr isten, a betyár! Almásy gróf csináljon már valamit!

Gróf: Mindjárt, csak még zavarban vagyok.

Grófné: Maga ne legyen zavarban, hanem cselekedjen.

Gróf: Minek szól bele mindenbe, egész életemben mindenbe belepofázott, most fogja be, mert betapasztom.

Grófné: Ne velem foglalkozzon, maga mulya, hanem a betyárral!

Gróf: Jól van, jól van, most cselekszem! Most akkor cselekszem, hogy azt mondom, hogy, hogy…

Grófné: Mondja már!

Gróf: Mondanám, ha nem szólna közbe! Szóval azt mondom, hogy, nem inkább énekelem, hogy…

Énekelve

Figyelem emberek,
elő a fegyverek,
lelőni, elfogni!
Kötélre lógatni,
karóba húzatni!
Rögvest megnyúzatni!
Pisztoly és kispuska,
a szolga nem lusta!
Jó lesz így mamuska?
Cselekszik papuska.

Vidróczky: Ne nyúlkáljunk a fegyverek felé, gróf úr, mert négy pisztoly tüzel abban a pillanatban.

Gróf: De mi itt vacsorára vagyunk.

Vidróczky: Mi is gróf úr. Mi is éhesek vagyunk. És ha jól tudom, amit itt fogyasztanak, az tőlünk van elszedve, meg a rokonainktól. A falu éhezik, itt meg úgy látom, hogy roskadozik az asztal.

Grófné: Mert nem dolgoznak, csak dorbézolnak.

Vidróczky: Ó, az öreg grófné is hozzászólt?

Gróf: Ő mindig mindenhez.

Grófné: Én ezt kikérem magamnak.

Vidróczky: Mit?

Grófné: Egyáltalán nem vagyok még öreg.

Jóska: De öreg vagy banyuska.

Grófné: Ezt mostmár tényleg kikérem magamnak. Almásy gróf, maga nem véd meg engem?

Gróf: De dehogynem! Ezt kikérjük magunknak, amindenét!

Vidróczky: Most itt csak én kérhetek ki bármit magamnak, úgyhogy fogd be a pofád vén banya…

Grófné: Ez itt felháborító, így nálunk nem viselkedhet még egy betyár sem!

Vidróczky: Töltene egy kupa bort, gróf úr.

Gróf: Töltsön neki!

Vidróczky: Nem, maga, mert most én vagyok a gróf, érti, mert az én kezemben van a pisztoly és én diktálok. Mert nekem épp annyi jogom van diktálni.

Gróf tölt: Jó persze, töltök.

Vidróczky: Hol a fiatal gróf?

Gróf: Nincs itt. Bécsben van az udvarnál.

Vidróczky: Hiába bújik a császár seggébe, megtalálom. Miatta jöttem, de ha már itt vagyunk, nem megyünk el üres kézzel.

Grófné: De a mi családunk már évszázadok alatt…

Vidróczky: Igen, grófnő, évszázadok alatt lopta össze ezt az egész vagyont. Most látom csak a kedves kacsóján azt a karkötőt, akkor a barátom zsákjába tessék csak belepakolni.

Grófné: De azt én örököltem. Azt nem vehetik el.

Vidróczky: A faluban is azt hitték, hogy nem vehetik el tőlük a buzát, meg a tyúkokat, meg a malacaikat, meg a földjeiket, mert azt hitték, hogy a sajátjuk, s most ott éheznek, amikor itt meg roskadozik az asztal.

Merie: Éheznek, ez lehet?

Vidróczky: Ó az ifjú grófnő is rácsodálkozik a valóságra?

Marie: Csak leendő, egyelőre menyasszony vagyok.

Vidróczky: Látom, akkor azt a gyűrűt is kérném.

Marie: De ez az enyém.

Vidróczky: Nem. Ez pont nem az öné, kedves, mi is a neve?

Marie: Marie.

Vidróczky: Kedves Marie. Mert nem lehet úgy élni, hogy az egyiknek mindene van, a másiknak semmije.

Marie: Hogy lehet, hogy semmije, inkább csak kevesebb.

Vidróczky: Süket a maga füle kisasszony, nem hallja, hogy éhesen sírnak a kisgyerekek a faluban, hogy az asszonyoknak elapad a teje, mert nem tudnak semmit enni, hogy csalánból készítenek levest, mert minden mást elvett az uraság.

Grófnő: A csalán nagyon egészséges, meg a medvehagyma is.

Vidróczky: Az öreg grófné mit olvas, füves könyveket?

Grófnő: Mi az egészséges életmód hívei vagyunk, és ezzel mutatunk példát az egyszerű embereknek.

Jóska: Lelőjem, Marci?

Vidróczky: Had pofázzon, legalább lesz min röhögni holnap.

Jóska: Azon is lehet röhögni, ha lelövöm. Jól nézne ki a vacsoraasztal a grófné agyával.

Grófné: Ez azért mégiscsak túlzás, amikor én csak jót akartam.

Jóska: Én is csak jót akartam, maga nélkül a világ biztosan szebb lenne!

Vidróczky: Mit látnak szemeim, Her Generál, mi már ismerjük egymást. Ki is vagyok én.

Her Generál: Ő, én, ejsudligung.

Vidróczky: Milyen gung?

Jóska: Lelőjem, Marci?

Vidróczky: Had beszéljen.

Her Generá: Ej sudligung én nem emlékszem magára, én nem.

Vidróczky: Nem emlékszik, hogy lefogatott, és börtönbe záratott? Ennyi egy ember élete, hogy nem is emlékszik rá?

Her Generál: Én csak a dolgomat végeztem, katona vagyok.

Vidróczky: Katona? Nem, Her Generál maga egy katonaruhába öltöztetett here.

Her Generál: De én, én nem lenni pontosan tisztában, mi zajlik itt.

Vidróczky: Nem?

Her Generál: Nem, mert az én magyarom nem olyan erős.

Vidróczky: Most megtudod, te mocsok, hogy mi a magyar!

Her Generál: Azt tudom: Rút sybarita váz!

Jóska: Lelőjem, Marci?

Vidróczky: Túl könnyű büntetés volna, ha egy lövedékkel lenne az élete kioltva.

Her Generál: Én is inkább élni, de én tényleg nem tudom, hogy mi történik itt…

Vidróczky: Hát elmondom neked, te mocskos labanc, azt történik, hogy átéled te szarjankó, hogy senki vagy, érted, mert az én kezemben van az életed, s ha akarom, kiontom, mert én döntök, és nincs miért kegyet gyakoroljak, mert semmit nem ér a te léted a világban, mert csak ártasz, te hétpróbás majom, te…

Jóska: Levágom a loboncom, ha életben hagyom a labancom.

Vidróczky: Mi van, Jóska?

Jóska: Semmi csak van egy ilyen mondás.

Her Generál: Ez lenni nagyon vicces mondás, de én ugye, meg már labancok nincsenek…

Vidróczky: Meg mertél szólalni, isten töke, Salamon heréje! Hát lövök egy lyukat a nyelvedre!

Francia nevelőnő: Óh mongyő, Ön nagyon férfias, möszjő Vidróczky. Rendkívül zső dö pom.

Vidróczky: Ez meg kicsoda?

Jóska: Lelőjem, Marci?

Marie: A francia társalkodónő.

Vidróczky: Madam Napóleon, hát, mit nem rejtenek ezek a vastag falak.

Marie: Igazságtalan elvenniük azt, ami a miénk.

Vidróczky: Nem, kisasszony, itt semmi nem a maguké, itt minden másé, ezért vehetem el. Az ön rokonai soha nem dolgoztak és nem is fognak dolgozni, mert egy egész szervezetet tartanak fenn azért, hogy kirabolják a nyomorultakat, hogy azt a kevéskét is elszedjék tőlük, ami nekik van.

Marie: Ez demagógia, uram.

Grófnő: Uram? Ez egy bandita.

Vidróczky: Nem kisasszony, ez egy igazság.

Nyomorúság az életünk,
kemény deszka a fekhelyünk.
Télen fázunk, nyáron ázunk,
őszre összedől a házunk.

Kiszáradt száj, korgó gyomor,
nincs más jussunk csak a nyomor.
Míg az urak zsírra híznak,
az én rokonaim sírnak.

Aki gazdag, semmit nem lát,
eszik, iszik, tömi hasát.
Nem érdekli milyen szegény,
milyen reménytelen a nép.

Marie: Ez nem lehet igaz!

Vidróczky: Csak ez igaz. A maga fajtája állami segítséggel lopkodja össze a vagyonát, és már nem is érdekli, kik azok, akiktől elszedi, hogy mi marad nekik, hogy mennyire szegények. A maga fajtáját már nem érdekli semmi, csak hogy mi van a kasszában. Hogy voltak olyan nemesek, akik a népet védték, meg a nemzetet az ellenségtől, ez csak a mesékben van. Tíz évre visznek minket katonának, mire visszaengednek, már nincs meg a menyasszonyunk, a szüleink meghaltak, a vagyonunkat elszedték. Nincs semmi, csak az üres zseb és a háborúban kifáradt test. Ha egyáltalán életben maradunk, mert ugyan kit érdekel egy mátrai falu nincstelen lakója. Nem látszanak azok egymástól különbözőnek, egyik olyan, mint a másik, ha meghal a harcban, majd állítunk oda helyette mást. Ne mozgolódjon tiszttartó uram!

Tiszttartó: Ja, nem én csak, szóval.

Francia nevelőnő: Bravó, ez aztán merszi bagett puvoár!

Jóska: Kuss legyen, Napóleon!

Vidróczky: Ennék is egy kicsit gróf úr!

Marie: Törvénytelen rabolni, uram.

Vidróczky: Én nem rabolok, kisasszony, csak visszaveszem azt, ami a miénk.

Szedjétek össze a többi ékszert is, aztán megyünk. Nem kell az ételük, nem kell az italuk, csak az kell, ami a miénk. Gyerünk!

Jóska: Nem lövünk belőlük párat?

Vidróczky: Kár a golyót pazarolni.

Jóska: A Pistya is lőni akar! Ugye te is?

Pistya bólogat

Marie: Az nem beszél?

Vidróczky: Nem, csak lő. Mikor kifosztották a családját és halálra kínozták az apját megfogadta, csak akkor szólal meg, ha lelő valakit és egyszer még szeretne sokat beszélni, de ma még hallgat.

Grófnő: A magyar egy genetikailag romlott faj.

Jóska: Lelőjem, Marci?

Vidróczky: Majd eljön annak is az ideje.

Jóska: De a Pistya akar mondani valamit.

Vidróczky: Herr Generál, ha meghallom, hogy valaki börtönbe kerül maga miatt, nem éli túl, érti, nem éli túl!

Her Generál: Ejsudligunk.

Vidróczky: Ej subribunkó, te, be vagy szarva, ennyit ér a te bátorságod, a hatalmad volt az, érted, amit a rendszer tett mögéd, te amúgy egy gyáva fos vagy, egy fostábornok egy beszarik maszarik. Én viszont Vidróczky Márton vagyok!

Vidróczky dala

Egy vagyok a többi közül,
semmi ágán valaki ül,
magyar legény kívül belül,
aki egyszer ellenszegül.

Szél nincs, nem zörög a haraszt,
csendben tűr a magyar paraszt.
Egyszer lángra gyúl a kéve,
s folyni fog az urak vére.

A késemet vérbe mártom,
én vagyok Vidróczky Márton.

7. jelenet

Erdei út, egy hintó közeledik, rajta néhány pandúr, az út közepén egy ember

Vidróczky: Jónapot kendteknek.

Pandúrok: Jónapot.

Vidróczky: Mijáratban, mijáratban?

Pandúrok: Miközöd hozzá, miközöd hozzá.

Vidróczky: Csak kérdezgetek, kérdezgetek, szóval mijáratban, s ha rendes az ember, akkor válaszol is.

Pandúrok: Viszünk valamit a grófúrnak, sürgős.

Vidróczky: Jaj, a grófúrnak, neki mindig minden sürgős. Aztán nem látták útközben a híres banditát?

Pandúrok: Melyiket, mert lassan több a híres bandita az országban, mint normális ember.

Vidróczky: Nono, azért nem mindegyik olyan híres, mint Vidrócky Marci.

Pandúrok: Ja, őt, hát őt nem. Különben, hogy néz ki.

Vidróczky: Hát magas, karcsú, van neki bajusza, meg egy botra támaszkodik.

Pandúrok: Pont olyan, mint te.

Vidróczky: Pont, ráadásul épp ott áll az úton, ahol én. Nem láttátok?

Pandúrok: Hát nem.

Vidróczky: Biztos?

Pandúrok: Biztos, csak tudjuk, hogy kit látunk, kit meg nem és őt nem láttuk.

Vidróczky: De bizony láttátok.

Pandúrok: Nem láttuk.

Vidróczky: De. Sőt, még most is látjátok.

Pandúrok: Te? Te volnál az, azért hasonlítasz hozzá, mert te vagy az?

Vidróczky: Malacod van pandúruram, ez aztán a villámgyors észjárás!

Pandúr: Csapj a lovak közé! Gyerünk gyorsan tovább.

Vidróczky: Késő annak pandúrurak.

Pandúrok: Fegyvert. Elő a fegyvereket!

Előtűnnek a fegyveres betyárok

Vidróczky: Nono, azt nem kéne, ugye, mert mi előbbre vagyunk, mert mi azt már egy ideje elővettük, és egy rossz mozdulat, s nem csak a lovakat meg a pénzeszsákot vesztitek el, hanem az életeteket is. Meg vagyunk értve?

Jóska: Ne lőjünk le párat, Marci?

Vidróczky: Ne könnyítsük meg egy halállal az életüket. Takarodjatok!

A pandúrok elkotródnak, betyárok pakolják ki a kocsit

Vidám kórus:

Nem kellenek a fegyverek,
Elhúztak már a seggfejek.
Hurrá, hurrá,
éljen minden betyár

Ami miénk visszavesszük,
ha eldugják, megkeressük.
Hurrá, hurrá,
éljen minden betár.

Szóló:

Ez az élet, szabad élet,
rabszolgaságból nem kérek

Kórus:

Hurrá, hurrá
éljen minden betyár.

Az emberek akkor bíznak,
ha az urak már nem híznak!
Hurrá, hurrá,
éljen minden betyár.

Grófi szérű, magyar ugar,
minden gazdag sóher, fukar.
Hurrá, hurrá,
éljen minden betyár!

Igyál betyár, múlik a nyár,
nem sokáig betyárkodsz már
Hurrá, hurrá,
éljen minden betyár!

7. jelenet

A palota udvara, pandúrok érkeznek

Gróf: Hol a hintó?

Pandúr: Milyen hintó?

Gróf: Ne játssz az idegeimmel Hanzi! Hol a hintó?

Pandúr: Ő, ööö…

Gróf: Hol van?

Pandúr: Őőőő…

Gróf: Nyögd már ki!

Pandúr: Az erdőben.

Gróf: Mért van az erőben?

Pandúr: Mert elvették a lovainkat.

Gróf: Ki vette el?

Pandúr: A Vidróczky.

Gróf: A Vidróczky, az a nyomorult útonálló, gazfickó!

Pandúr: Az.

Gróf: És hol az arany?

Pandúr: Ahol a lovaink.

Gróf: A rettenetes ég szakadjon erre a nyomorult banditára.

Szolga érkezik: Gróf úr! Gróf úr?

Gróf: Mi van már, mit kiabálsz?

Szolga: A Vidrócky, a Vidróczky…

Gróf: Tudom, a Vidróczky, azt tudom…

Szolga: De most, de most…

Gróf: Mi van most?

Szolga: A lovával sétálgat Nagybátony főutcáján és marékkal szórja a népnek az aranyat.

Gróf: A kutya úristenit, az én aranyamat, az én pénzemet!

Gróf:

A könnyem is kifakad,
Akarom az aranyam.
Nyújtogatom a karom
aranyamat akarom,
akarom ami az enyém,
akarom, ami a tiéd,
akarom, ami az övé,
akarok mindent,
akarok mindent!

Nyújtogatom a karom,
aranyamat akarom.
A könnyem is kifakad,
Akarom az aranyam,
Tied, övé, övé, tied
mennyi, mennyi lármát szüle,
belerepedt már a fülem.
Minden az enyém, az enyém,
s a lárma már meg is szüne.

Akarom, ami a tiéd,
akarom, ami az övé,
akarok mindent,
akarok mindent!
Mindent, mindent akarok!

Szolga: Azt mondja, visszaadja azoknak, akiktől el lett szedve.

Gróf: A mocskos gazember, megveszi a népet, megveszi magának! Pandúrok, lóra, elfogni, elfogni és visszaszedni az aranyat. Nem késlekedhetünk, mert mindet szétszórja. Halljátok!!!

Pandúr: Csináljuk gróf úr, csináljuk.

Lóra pattannak, elnyargalnak.

 8. jelenet

Utca

Nép: Éljen Vidróczky!

Vidróczky: Éljen a nép! Itt van, kapdossátok össze, ez mind a tiétek, a mocskok ellopták, de én visszaadom!

Nép: Éljen Vidróczky!

Vidróczky: Emberek, verjünk csapra pár hordót! Ünnep van.

Férfi: Jönnek a pandúrok, vigyázz Marci, múlik a nyár.

Vidróczky: Az már igaz. Úgy hallottam a Csitári hegyek alatt, meg már régen leesett a hó.

Férfi: Le?

Vidróczky: Le.

Férfi: Ha ezek jönnek, nem sokáig betyárkodsz már.

Vidróczky: Dehogynem! Tavaszi szél vizet áraszt, aztán általmegyek én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon.

Jóska: Mindenki külön ladikon megy?

Vidróczky: Mért?

Jóska: Mert hármat mondtál.

Vidróczky: Ja, nem, csak ha nem férünk el egyben.

Mulatnak

Hej Vidróczky híres szája,
meg van töltve pálinkával,
meg van töltve pálinkával,
mert a gyomrát nem találja.

Hej pálinka, most gyere be,
hat liter bor vár idebe,
mit ér nekem hat liter bor,
tizenkettő kell mindenkor.

Pandúrok érkeznek

Hej pandúrok, mit kerestek?
Ki küldött ide titeket?
Talán bizony, az uraság,
kevés neki az eleség?

Pandúr 3: Úr isten, belekerültünk egy népdalba!

Pandúr 2: Remélem, nincs egy olyan versszaka, hogy, hogy…

Pandúr 1: Milyen nyögd már ki!

Pandúr 2: Hát hogy, vagy az a népballada, ahol meghalnak a szereplők.

Pandúr 3: Nem tudom a pandúrkiképzésen erről nem volt szó.

Pandúr 2: Te jártál kiképzésre?

Pandúr 3: Mért te nem?

Pandúr 2: Nem.

Pandúr 1: Én sem.

Pandúr 3: Akkor nekem kéne lennem a kapitánynak.

Pandúr 1: De nem te vagy.

Pandúr 3: Pedig nekem van a legmagasabb iskolai végzettségem, legalábbis pandúrból.

Vidróczky énekelve: Hej pandúrok, mért jöttetek?

Pandúr 1 próbálja ezt is ráénekelni: Azért jöttünk, hogy elfogjuk / a Vidróczkyt, a betyáhárt.

Vidróczky énekelve: Tudod, melyik a Vidróczky?

Pandúr énekelve: Itt mindenki vidróczkynak / néz ki, de talán mondjuk te.

Vidróczky énekelve: Talán bizony én, de látod, / hiába fognál el, egy má/sik áll a helyembe, tele / van az ország Vidróczkykkal.

Pandúr énekelve: De nekünk azt kell csinálni, / hogy tégedet elfognini.

Vidróczky: És mért nem fogtok elel?

Pandúr: Hát, talán mert nem is merünk?

Jóska: Ne lőjek le párat, Marci? Meg a Pistya is beszélni szeretne, marha rossz úgy mulatni, hogy nem szólalhatsz meg.

Vidróczky: Ha már az első felvonásban lelőjük őket, kik fognak üldözni a második felvonásban?

Jóska: Ne, haragudj Pistya, én megpróbáltam, de látod ilyen makacs a Marci! Fontosabb neki az előadás, mint a te hangulatod.

Vidróczky: Asztalhoz. Mulatunk.

Pandúrok. Mi is?

Vidróczky: Ti főleg!

Jóska: Azért töltött pisztollyal nem ülünk asztalhoz, mire tanított az anyátok!

Elveszi a fegyvereket

Vidróczky: Egyetek, igyatok.

Pandúrok: Mi is?

Vidróczky: Ti főleg!

Pandúr: De mi már jól laktunk.

Vidróczky: Nem.

Pandúr: De.

Vidróczki kardon nyomja a szájukhoz a húst

Vidróczky: Egyél még, hallod, egyetek. Én többet adok nektek, mint a gróf úr.

Pandúr: Nem bírok többet.

Vidróczky: Mondom, egyél, ha nem harapod le, pisztolygolyóval lövöm bele a fejedbe!

Pandúr: Okádnom kell!

Pandúr: Nekem is

Vidróczky: Most meg takarodjatok vissza a grófotokhoz. Gyalog. A lovak maradnak, belőletek csak azok érnek valamit.

Nevetnek, énekelnek tovább, Hej Vidróczky híres szája

A palota udvara, pandúrok érkeznek

Gróf: Hol vannak a lovak?

Pandúr: Elvették?

Gróf: És hol van a Vidróczky?

Pandúr: Ahol a lovak.

Gróf: Az anyátok szentséges istenit, mit lehet rátok bízni?

Pandúr: Hánynom kell. Bocsánat grófúr.

Gróf: Itt hánysz a kastélyban?

Pandúr: Újabb hányás. Bocsánat gróf úr, de, okádnom kell tovább.

Gróf: Ezek katonák, ezek rendvédelmezők, ezek…

Pandúr: Hányás, bocsánat grófúr

Mindegyik hány

Kórusban: Bocsánat gróf úr.

Hányódal, kórusban és szólóban párbeszédesen:

Hányok, csak hányok,
a gatyámra hányok,
Jönnek a lányok,
én meg csak hányok.

Hányok, csak hányok,
az ingemre hányok,
hús maradványok,
jönnek a számbol.

Várok, csak várok,
egy kicsit még várok,
mosom a számat,
és újra hányok.

Bocsánat, gróf úr bocsánat,
összehánytam a gatyámat.
Bocsánat, gróf úr bocsánat,
lehánytam a saját számat.
Bocsánat gróf úr bocsánat,
hogy itt hányok a palotában!
Bocsánat, gróf bocsánat!

Gróf: Börtönbe az összessel, mindet vasraverni!!!

Tiszttartó: Bocsánat grófúr, bocsánat, de akkor…

Gróf: Mi van akkor, tiszttartó úr, te is hányni akarsz!

Tiszttartó: Nem, csak hogy akkor, ha ők lesznek a börtönben, akkor hová zárjuk a betyárokat, ha végre elfogjuk őket?

Gróf: Hogy micsoda?

Tiszttartó: Hát, az úgy van grófúr, hogy a tömlöcben vagy ők vannak vagy a betyárok, ha ugye őket becsukjuk, akkor nem lesz hová csukni a betyárokat.

Gróf: Várjálcsak, várjál, most mondasz valamit. Akkor csukják őket az istállóba. legalább addig, amíg hánynak, utána hajtsd ki őket a palotából, addig ne jöjjenek haza, míg nem lesz velük legalább egy Vidróczky.

Tiszttartó: Csak egy van.

Gróf: Mi?

Tiszttartó: Vidróczkyból csak egy van.

Gróf: Most mit kötekedsz itt velem, én tartalak el téged, vagy te engem?

Tiszttartó: Hát a grófúr tart el, de ha én nem tudnék számolni, nem volna miből eltartani.

Gróf: Sose bírtam ezeket az iskolázott embereket, csak agyuk van szívük az nincs.

Tiszttartó: Gróf úr, nekünk legalább agyunk van, másnak még az sincs. Szíve meg? Szíve meg kinek van ebben az országban?

10. jelenet

Kocsma, Vidróczky érkezik a csapatával

Nép: Éljen Vidrócky!

Vidróczky: Éljen a nép.

Kórus

Éljen az erdő, éljen a rét!
Éljen Vidróczky, éljen a nép!
Haljon a rút és éljen a szép!
Éljen Vidrócky, éljen a nép.

Nem kell a pandúr, nem kell a gróf,
És nem kell fölénk semmilyen trón.
Szabadok leszünk, szabad madár,
aki az égben szabadon száll,
aki a földön szabadon jár.

Éljen az erdő, éljen a rét!
Éljen Vidróczky, éljen a nép!
Haljon a rút és éljen a szép!
Éljen Vidrócky, éljen a nép.
Éljen Vidrócky!

Váratlan váltás

Nép: Éljen Setét Jani!

Hirtelen csend, mintha a nép is megszeppenne

Vidróczky: Kicsoda?

Nép: Setét Jani.

Vidróczky: Ki az a Setét Jani?

Setét Jani: Én.

Vidróczky: Te?

Setét Jani: Én.

Vidróczky: Oszt mit csinálsz itt?

Setét Jani: Vendégül látom a falut! (Nagyot kiált) Ma az egész falu a vendégem!

Nép: Éljen Setét Jani!

Rózsika: Ingyen van a pörkölt.

Vidróczky: Hogyhogy ingyen?

Rózsika: A Setét Jani hozta a disznókat. Azt mondta, adták neki.

Nép: Éljen Setét Jani.

Vidróczky: A népnek most hallgass a neve, vagy más szóval kuss! Ki adta neki?

Rózsika: Azt nem mondta, csak hogy egy ember, akinek volt és látta, hogy neki meg nincsen.

Vidróczky: Egy ember?

Rózsika: Egy ember.

Vidróczky Setét Jani felé: Ingyen?

Setét Jani: Ingyen.

Vidróczky: Hová való vagy?

Setét Jani: Egy közeli népmeséből jöttem elő.

Vidróczky: Kitől van a malac?

Setét Jani: A három kurtafarkú kismalacról beszélsz?

Vidróczky: Arról. Kitől van?

Setét Jani: Attól, akinek volt.

Vidróczky: Hány volt neki?

Setét Jani: Pont amennyi nekem kellett. Három.

Vidróczky: És gyereke hány volt neki?

Setét Jani: Négyet számoltam.

Vidróczky: És őket miből eteti?

Setét Jani: Kérdezd meg tőle. Nekem nincs gyerekem, a vándorút az otthonom.

Vándorlás a hosszú úton,
vándorlás, ameddig bírom.
Elmegyek, elmegyek, elhagyom az otthonom,
megjövök, megjövök, elveszett az otthonom.
Elmegyek, megjövök, megjövök, elmegyek,
Mindenem elveszik, mindenem elveszett.
Vándorlás a hosszú úton,
vándorlás, ameddig bírom.

Vidróczky: Nem indokolt, hogy dalban válaszolj, még a végén megszeretnek az emberek egy negatív szereplőt, csak mert van hangja. Szóval az az ember, miből eteti a gyerekeit?

Setét Jani: Kérdezd meg tőle. Nekem nincs gyerekem.

Vidróczky: De voltál gyerek?

Setét Jani: Voltam.

Vidróczky: S éheztetek, azért lettél nincstelen, semmije volt az apádnak, az volt a vagyona, a semmi.

Setét Jani: Az.

Vidróczky: Olyan volt, mint az az ember, akitől a malacot hoztad.

Setét Jani: Nem néztem, milyen az az ember. A malac kellett.

Vidróczky: Te őket lopod, nem szégyelled, hogy a fajtádat lopod meg?

Setét Jani: Nekem nincsen fajtám. Én Setét Jani vagyok, egyedüli példány.

Vidróczky: Nem érted, attól lopsz, akinek alig van.

Setét Jani: Pont annyi volt, amennyi nekem kellett. Ne érzelgősködj különben, mert elhányom magam. Egyél inkább!  Dalszerűen. Ingyen pörkölt, ingyen ebéd,/ ingyen kap szénát a gebéd.

Vidróczky: Te föld mocska,/ többet ér nálad / egy rühes macska, / mert az se szarik a fészkébe/ inkább vadászik egérre.

Setét Jani: Onnan veszem, ahol van. / Jól megtöltöm a hasam.

Vidróczky: Amíg én vagyok a Vidróczky, / addig itt szegényt senki nem rabolhat ki.

Setét Jani: Úgy teszek, ahogy akarok,/ mert én szabad ember vagyok.

Vidróczky: Úgy?

Setét Jani: Úgy.

Vidróczky: Vívj meg a szabadságodért, vagy rab leszel örökre, rabja a pusztulásnak.

Setét Jani: Nagy a pofád Vidróczky.

Vidróczky: Mert én vagyok a Vidróczky, s csak az lehet Vidróczky, aki tudja mi igaz, mi nem.

Dulakodnak

Kórus

Üsd, vágd, nem apád,
fejtől lábig kalapáld!
Üsd, vág nem anyád,
szétloccsantod az agyát.
Üsd, vágd nem a nőd,
szorítsd el a levegőt!
Üsd vág, üsd, vágd, üsd!

Vívnak. Vidróczky leteperi Janit, a torkának feszíti a botját

Vidróczky: Ne lássalak ezen a környéken többet, de másutt sincs biztonságban az élted, mert minden betyár tudni fogja, hogy kapcabetyár vagy, aki szegényektől rabol holmit. Takarodj!

Vidróczky hátat fordít és a poharához nyúl. A másik le akarja csapni hátulról.

Jóska: Marci! Marci.

Vidróczki hirtelen fordulattal lecsapja Setét Janit.

Vidróczky: Nem akartalak megölni, mert a szégyen nagyobb büntetés, mint a halál, a szégyen, hogy sehol nem néznek rád jó szemmel és nem szeretnek, nem kínálnak egy tál étellel, nem eresztenek télen a melegbe.

A szégyen egy bélyeg,
a hazug legényen.
A szégyen egy vérfolt,
tudod, hogy ő volt.

Tudod, hogy ő volt,
aki rabló volt,
aki szegények,
zsírjából él meg.

Ahol van szégyen,
ott nincs már élet,
futnál előle,
de beléd van vésve.

Ott van a bőrön,
ott van a tőrön,
ott van a szívben,
beszúrva mélyen.

Vidróczky: Vegyétek el tőle a pénzét és vigyétek el a meglopott embernek, meg egy nagy tállal a pörköltből. És most akkor igyunk, mert megint rend van ebben a betyár világban.

 11. jelenet

Kocsma, az asztalnál

Vidróczky Rózsikát nézi: Szép ez a lány.

Jóska: Hagyjad Marci, más kell neki, nem egy vándorló betyár.

Vidróczky: De nekem tetszik.

Jóska: Ezt mondod te minden nőre, annyi van már, nincs szükséged szeretőre.

Vidróczky: Hozz még egy kancsó bort.

Rózsika: Itt van.

Vidróczky mélyen nézi a lányt, ahogyan betyárok nézik a lányt

Rózsika: Mért néz rám úgy.

Vidróczky: Hogy?

Rózsika: Hát hogy úgy.

Vidróczky: Hogy úgy?

Rózsika: Ahogy a betyárok szoktak.

Vidróczky: Talán azért, mert betyár vagyok?

Rózsika: Akkor se kéne!

Vidróczky: Mit nézzek a falat? Vagy a Jóska képét, hát hogy néz ki, több rajta a forradás, mint a ránc.

Rózsika: Én csak kihozom a bort, az a dolgom, nem kell nézni.

Vidróczky: Szép vagy.

Rózsika: Ennyi bor után mindenki az.

Vidróczky: Már bor előtt is szép voltál.

Lehet énekelve

Rózsika: Most mit bolondít, magára minden faluban valaki vár. De hiába vár, mert egyikből sem lesz oltár.

Vidróczky: Azok mondják, akik azt hiszik, ha betyárok volnának, csak azzal törődnének, hogy minden faluban legyen.

Rózsika: Hát nem úgy van?

Vidróczky: Nem. Azért mert lehetne, nem úgy van, hogy van. Mert nekem sem egyszerűbb szeretnem, mint másnak. Nekem is az kell, hogy az igazit megtaláljam, akivel szövetséget kötök életre-halálra, nem olyat akarok, akit ott kell hagynom másnap.

Rózsika: Ugyan, mért akarna szeretni bárkit, aki úgy él, mint egy kóbor állat.

Vidróczky: Talán mert nincs neki más otthona, csak a szívében valaki másnak.

Rózsika: Na, igyon, ne beszéljen hülyeségeket, olyat, amilyet egy betyár nem szokott, mintha a bor volna mérgezett, amit az elmúlt órában beszopott.

Vidróczky: És a te szíved olyan, hogy olyan hogy…

Rózsika: Na, milyen?

Vidróczky: Ahová nekem beköltöznöm lehet.

Rózsika: Nem akkora az én szivem.

Vidróczky: Kicsi leszek, ha ott leszek.

Jóska: Ej, Marci, nem betyárnak való a szerelem.

Vidróczky: Mindenkinek kell egy hely, / ahol legalább kis időre otthonra lel.

Kettős

Rózsika

Nem akkora az én szivem,
hogy ott neked helyed legyen.

Vidróczky

Kicsi leszek, ha ott leszek,
nem fog fájni, ha benne leszek.

Rózsika

Hogyha elhagysz, akkor majd fáj,
megroppannak a szívkamrák.

Vidróczky

Nem hagylak el örök élet,
amíg élek ezt igérem.

Rózsika

Meddig tart az örök élet,
mikor pandúr ontja véred.

Vidróczky

A szerelem olyan, hogy lesz,
akkor is, ha testem nem lesz.

Rózsika

Testünk nélkül szerelem,
csak emésztő sűrű verem.

Együtt

Ölelj akkor, amíg vagyok,
amig a két szemem ragyog.

Legyen a testem a tested,
legyen a lelkem a lelked.

Legyek a holdad a napod,
legyek a fénylő csillagod.

MÁSODIK FELVONÁS

1. jelenet

A következő kórus dallama nyithat. A palota, a gróf őrjöng, dalban indul a jelenet

Gróf: Megkeresni, és elfogni, felakasztani, szitára lőni, felkockázni.

Pandúrok: Igenis Grófúr, felkockázni!

Szolga beszalad: Gróf úr, megint kirabolták a vármegye kocsiját. El

Gróf: Elfogni, felakasztani és, és, és…

Pandúr 1: Szitára lőni és felkockázni.

Gróf: Nem kérdeztelek! Azt hiszed, nem emlékszem a saját mondatomra?

Pandúr 1: Bocsánat, Gróf úr, bocsánat!

Gróf: Hányni fogsz?

Pandúr 1: Nem, az az előző felvonásban volt.

Gróf: Ott fog lógni mindegyikük az egri főtéren, ott fognak a bitófán megrohadni. A legyek fogják felzabálni a rothadó húsukat.

Pandúr 1: Bocsánat Grófúr, mégis hánynom kell, nagyon érzékeny a gyomrom.

Szolga be: Gróf úr, a nagybátonyi kocsmárost is kirabolták.

Gróf: Az a mocskos Vidróczky, hülyét csinál hat vármegye pandúrjaiból!

Szolga: Tizenkettőből.

Gróf: Mi tizenkettőből.

Szolga: Azt üzente, hogy tizenkét vármegye pandúrja sem bánik el vele, mert neki olyan fegyvere van, ami nekünk nincs.

Gróf: Milyen fegyvere? Milyen fegyverünk nincs nekünk.

Szolga: Azt mondta az ő fegyvere az igazság és mindenki mellette van, s hogy senki nem tudja őt megtalálni, mert ő nem látszik, ha azt akarja, hogy ne látszódjon, mert ezer paraszt teste takarja el. El

Gróf: Akkor kivégzem mind az ezer parasztot, úgy is sok van belőlük, úgysem érnek semmit, hamarosan gépekkel műveljük a földeket, addig amúgyis ki kell őket irtani, mert csak útban vannak a gépeknek.

Pandúrok: Igenis, Grófúr, lemészároljuk őket!

Pandúrkórus

Nem zörög a haraszt,
ha nincs ott a paraszt.
A betyárok népe
urak ellensége.

Leszámolni velük,
kiszúrni a szemük.
Dögöljenek éhen,
lógjanak kötélen.

Fuj, fuj büdös paraszt,
eláshatod magad,
neked immár véged,
jönnek majd a gépek.

Szolga be: Grófúr, a terenyei bérlő jelentette be, hogy kirabolták. El

Gróf: Ez már mindennek a teteje, mért nem fogtátok még el, miért?

Pandúr 1: Mert a gróf úr még beszél hozzánk, s addig nem tudunk elindulni.

Gróf: Rettenetes banda, rettenetes.

Szolga be: Grófúr a szomszéd birtok magtárait megnyitotta Vidróczky és egyelő fejadagokban kimérte a parasztoknak a gabonát.

Gróf: Megbolondulok, megbolondulok! Ebben az országban nincs biztonság! Ebben az országban bárki rabolhat.

A Gróf szomorú dala

Bárki lophat, ha kell, rabolhat,
hová jutott ez a világ?
Az úton álló útonállhat,
Senki nincsen biztonságban,
hová jutott ez a világ?
Magyarország, Magyarország,
betyárok dúlta rónaság,
mivé lett a dicső hazánk?
Hol vannak a nemes hősök,
a kutyabőrös régi ősök,
hová jutott ez a világ,
mivé lett a dicső hazánk.

Szolga: Azt mondta, a betyár, hogy a gazdagok rablók, degenere gazemberek, százévek óta fosztogatják a népet, ő csak visszaveszi, ami a népé.

Gróf: Ócska hazugság, megmagyarázni a bűncselekményt, azt mindegyik tudja. Menjetek már, halljátok, menjetek már az isten tegyen benneteket ide-oda és Vidróczky nélkül nem merjetek visszajönni.

Pandúrok: Igenis Grófúr, egy Vidróczky rendel! Rendben!

Pandúrok dudorászva

Egy Vidróczky rendel,
lesz ebből még rendjel.
Megmentjük a bőrünk,
emelik a bérünk.
Kocsmába betérünk,
egy liter bort kérünk.
Nem lesz abból kárunk,
ha jól bepiálunk.

Hopp Juliska, hopp Mariska,
kálomista masiniszta,
de jól bepiálunk!

 2. jelenet

Falusi utca, pandúrok kóvályognak, kérdezősködnek a parasztoktól

Pandúrok az előbbi dalt dalolászva érkeznek:

Tudja minden ember,
egy Vidróczky rendel!
Elő a betyárral,
vigyük fel a várba,
zárjuk kalodába!
Kötél a nyakába,
hadd lógjon magában!

Első paraszt

Pandúr 2: Nem járt erre a Vidróczky?

Paraszt: Kicsoda?

Pandúr 2: A Vidróczky.

Paraszt: Az biztos nem. Egy Kovács nevű ember járt erre a múlt héten, azt mondta magáról, hogy ő Petőfi, csak most ideiglenesen Kovácsnak hívják, mert fél a hatóságoktól.

Pandúr 1: Petőfi? Az nem érdekel. Keresünk ilyen nevűt?

Pandúr 2: Nem.

Második paraszt

Pandúr 3: Járt erre a Vidróczky?

Paraszt: Erre biztos nem.

Pandúr 2: Nem találkoztam Vidróczkyval? Vagyis én nem, de maguk nem találkoztak Vidróczkyval?

Paraszt: Nem szoktunk senkivel találkozni, Vidróczkyval pláne nem.

Harmadik paraszt

Pandúr 1: Mikor volt itt a Vidróczky?

Paraszt: Itt? Soha. Mért pont itt lett volna.

Pandúr 2: És a híres nyája?

Paraszt: Az sincs itt.

Pandúr 2: És nem tudják, hol van?

Paraszt: A Vidróczky?

Pandúr 3: Az hát.

Paraszt: Nem.

Pandúr 2: És a híres nyája?

Paraszt: Azt tudjuk, azt minden iskolás tudja, hol van. Maguk nem tudják?

Pandúr 2: Nem.

Paraszt: Pedig ezt azért tudni illik egy magyarnak.

Pandúr 1: Tulajdonképpen nem vagyunk magyarok, osztrákok vagyunk.

Paraszt: Ja, külföldiek, bevándorlók.

Pandúr 1: Igen, csak már elmagyarosodtunk.

Paraszt: Mit kérdeztek?

Pandúr 2: Hogy hol van a híres nyája.

Paraszt: Nem hallják?

Fülelnek

Pandúr 3: Nem. Hol van?

Paraszt: Csörög, morog a Mátrában.

Pandúr 2: Mért?

Paraszt: Mert Vidróckyt nem találja.

Pandúr 3: Az se találja?

Paraszt: Nem.

Pandúr 3: Akkor hogy találnánk meg mi?

Pandúrok újabb dala

Utálatos falusiak,
bújtatják a betyárokat.
Azt hiszik, hogy népi hősök,
pedig nem is ismerősök.

Egyik nem lát, másik süket,
szétverném a tök fejüket.
Jaj de rossz pandúrnak lenni,
Betyár nélkül hazamenni.

Biztos a gróf vasra veret,
utána meg jól elveret.
A főtérről szégyenszemre
kulloghatunk a börtönbe.

 3. jelenet

Kocsma

Pandúr 1: Menjünk be, igyunk valamit.

Pandúr 2: Mit?

Pandúr 1: Szerinted mit?

Pandúr 2: Ja, persze, menjünk, csak már annyira belejöttem a kérdezősködésbe.

Belépnek

Pandúrok: Jó napot kívánunk.

Kocsmáros: Jó napot.

Pandúr 1: Mikor járt itt utoljára a Vidróczky?

Kocsmáros: Aki először sem járt itt, az nem járhatott utoljára.

Pandúr 3: Mi van? Ez valami népi mondás?

Kocsmáros: Mivel szolgálhatunk a tiszturaknak?

Pandúr 1: Csak én vagyok tiszt.

Kocsmáros: A többiek?

Pandúr 1: A többiek nem tisztek.

Kocsmáros: Ja, az más.

Pandúr 2: Bor van?

Kocsmáros: Hát ez egy kocsma.

Pandúr 2: Jó, de ki tudja, lehet, hogy megitta a Vidróczky.

Kocsmáros: Mondom, hogy nem járt itt.

Pandúr 3: Azért mi megvárjuk.

Kocsmáros: Ahogy tetszik. As you like it!

Pandúr: Most mi van?

Kocsmáros: Ahogy tetszik. Csak várják kedvükre.

Pandúr 1: Várunk.

Pandúr 2: Addig iszunk, hogy ne unatkozzunk várakozás közben.

Pandúr 3: Meg beszélgetünk.

Pandúr 1: Miről?

Pandúr 3: Hogy mennyire ócska életünk van.

Pandúr 2: Ja, régen én is betyár akartam lenni, de aztán másképp alakult.

Pandúr 1: Jobb lenne tényleg a zölderdőben vándorolni.

Énekel

Zöld erdőben, zöld mezőben sétál egy betyár,
kék a lába, zöld a szárnya, jaj be gyöngyen jár.
Híva engem utitársnak el is megyek én,
nincs pandúrnak olyan dolga, amit szeretnék

Együtt:

Hogyha elmégy megyek én is.
Hogyne félnék, a veréstől, válogatott büntetéstől én is.

Pandúr 3: Azért télen szar lehet.

Pandúr 1: Mi?

Pnadúr 3 : A zölderdő, meg a zöld mező, amikor tél van.

Pandúr 2: Akkor nem zöld.

Pandúr 3: Hát pont ez az, hogy kurva hideg van télen.

Pandúr 1: Akkor biztos befogadja őket egy gazda. Ott melegedhetnek, meg mesélhetnek, hogy milyen jó volt nyáron, s ha kitavaszodik még jobb lesz.

Pandúr 3: Az igaz, mi meg hallgathatjuk, hogy üvöltözik velünk a gróf, meg elveret, mert nem találtunk egy vidróczkit sem.

Pandúr 2: De nincs kedvem pandúrnak lenni.

Pandúr 1: Nekem se.

Pandúr 3: Legalább elkapnánk. Van rá kitűzve fejpénz.

Pandúr 1: Nem tudtad?

Pandúr 3: Mit?

Pandúr 1: Hogy nekünk nem jár.

Pandúr 3: Nem?

Pandúr 1: Nem.

Pandúr 3: Mért?

Pandúr 1: Mert nekünk elkapni munkaköri kötelesség.

Pandúr 2: A kurva életbe, még az se jár, de baromi szar pandúrnak lenni!

Pandúrdal reppelős

Haver senkibe nem szórhatom a magomat,
egyszer még ott hagyom a fogamat,
jaj, de sajnálom magamat,

Elárultad apádat, anyádat,
senki nem mossa ki a gatyádat.
Azt mondod, így szolgálod a hazádat,
de nem vagy más, csak egy fegyveres vadállat.

Haver senkibe nem szórhatom a magomat,
egyszer még ott hagyom a fogamat,
jaj, de sajnálom magamat,

Hiába mondod, hogy mi vagyunk a törvény,
simán leterít egy eltévedt töltény.
Senki nem gyászol, mert senki nem szeret,
a vármegye hivatalból eltemet.

Haver senkibe nem szórhatom a magomat,
egyszer még ott hagyom a fogamat,
jaj, de sajnálom magamat.

Pandúr 1: Még bort!

Kocsmáros: Nem lesz sok?

Pandúr 2: Nem tudunk annyit inni, hogy elfelejtsük, kik vagyunk.

Kocsmáros: Azért fizetni is kéne.

Pandúr 1: Nem elég a végén?

Kocsmáros: Ki tudja, mi lesz a végén.

Pandúr 1: Dobjuk össze!

Pandúr 3: Milyen szar hely ez, ide nem jön be senki.

Kocsmáros: Maguk is itt vannak

Pandúr 3: De rajtunk kívül.

Kocsmáros: Majd jönnek, még dolgoznak.

Pandúr: Mi is dolgozunk.

Vidróczky: Jó napot.

Pandúrok: Jó napot.

Vidróczky: Bejöhetek?

Pandúr 1: Végre valaki!

Pandúr 2: Csak egy jött be?

Pandúr 3: Én többet látok.

Pandúr 2: Mennyit?

Pandúr 3: Kettőt.

Pandúr 2: Én is.

Pandúr 1: Tulajdonképpen én is.

Pandúr 2: Az akkor hat.

Pandúr 3: Honnét tudod?

Pandúr 2: Összeadtam.

Pandúr 3: Ennyit tudsz és csak pandúr lettél?

Pandúr 2: Csak.

Pandúr 1: Hat ember.

Pandúr 3: Te ezek nem olyanok, mint a Vidróczky?

Pandúr 1: Hat Vidróczky. Hatot foghatunk el belőle, ez biztos jutalommal jár!

Vidróczky: Ideülhetek pandúrurak.

Pandúr 3: Csak húzzon még ide székeket, mert csak egy van.

Pandúr 2: Ez tényleg a Vidróczky?

Pandúr 1: Tényleg.

Pandúr 3: Na, akkor fogjuk el.

Ásítoznak

Pandúr 1: Én inkább alszom.

Pandúr 2: Én is.

Pandúr 3. Tulajdonképpen én is.

Vidróczky: Halálba itták magukat.

Kocsmáros: Egy kis altatófőzetet is adtam azért nekik.

Vidróczky. Ezek akarnak engem elkapni, röhögnöm kell. Rózsika?

Kocsmáros: Most jön.

Vidróczky lehúzza a csizmáikat

Vidróczky: Inkább a nép járjon csizmában, mint a gróf fegyveresei.

Kocsmáros: Hát inkább!

Vidróczky: Ezek meg jól fognak mutatni mezítláb egyenruhában!

Nevetnek, Rózsika belép.

Vidróczky: Gyere babám, gyújtsál gyertyát, fáj a szívem te gyógyíts, de csuhajja.

Rózsika: Mért fáj a szíved?

Vidróczky: Ja, dehogy fáj, csak néha ilyen furcsán fejezem ki magam, mert egy  népi hősnek időnként kell népdalszerűen is megszólalni.

Rózsika: Ja értem, csak meglepődtem, hogy belépek és te ilyet mondasz, azért az tud rosszul esni!

Vidróczky: De mondom, hogy nem fáj a szíven, ha te itt vagy Rozikám, gyöngyöm, tulipánom, olyan szép vagy, olyan a szemed, mintha ékkövek világítanának benne.

Rózsika: Marci, Marci, mindig úgy félek, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látjuk egymást, hogy elmész, és nem jössz vissza, mert elkapnak.

Vidróczky: Ezek? Nézz rájuk, egy házinyulat sem tudnának elkapni, nem még egy betyárt.

Rózsika: Szeretlek.

Vidróczky: Én is.

Ölelkeznek

Kettős

A szemed úgy ragyog,
ahogy az ablakok,
mikor a mamával
lemostuk vasárnap.

Iszom a szavadat,
eszem a szivedet,
szerelmi alapon
veszem a kalapom

És aztán elmegyek,
hogy ott felhő legyek,
ahol te ég leszel,
ahol enyém leszel.

Refrén
Te vagy aki kell,
más nem érdekel,
nincs világ nélküled,
nincs világ csak veled.

Nem tudod, mit érzek,
mikor hozzád érek,
akár a kettőhúsz
vagy mikor mágnes húz.

Öklömnyi a szivem,
benne van mindenem,
egy bögre piros vér,
száz vödör szerelem.

Te vagy a csillagom,
éjszakám, hajnalom,
Holdam vagy és napom,
nappalom, alkonyom.

Vegyél a kezedbe,
tegyél a zsebedbe,
onnan a szivedbe,
ott cipelj örökre.

Te vagy aki kell,
más nem érdekel,
nincs világ nélküled,
nincs világ csak veled.

A szerelemben,
ne felejtsd el,
úgy vagyok én neked,
ahogy te vagy énnekem.

A szerelem ház,
hogy soha ne fázz,
ha tél van és hideg,
a szívünk tűzmeleg.

4. jelenet

Kocsma, pandúrok ébredeznek

Jaj, a fejem fáj,
a szemem homály.
Mi történt velem,
mi történt veled?

Másnapos, másnapos vagyok,
a fájdalmaim olyan nagyok,
jaj, de szerencsétlen vagyok.

Csikar a hasam,
sajog az agyam.
Mi történt velem,
mi történt veled.

Másnapos, másnapos vagyok,
a fájdalmaim olyan nagyok,
jaj, de szerencsétlen vagyok.

Lángol a gyomrom,
porzik a torkom,
Mi történt velem?
Mi történt veled?

Másnapos, másnapos vagyok,
a fájdalmaim olyan nagyok,
jaj, de szerencsétlen vagyok.

Pandúr 3: A fejem széthasad.

Pandúr 2: Különben nem vennéd észre.

Pandúr 3: Mit?

Pandúr 2: Hogy van.

Pandúr 3: Rohadt unalmas vagy.

Pandúr 2: Te is.

Kocsmáros: Mindenki unalmas. Minden esete ugyanazt látom, csak a részegek hiszik, hogy érdekesek, de kívülről épp olyanok, mint előző nap. Unalmasak.

Pandúr 1: Nem járt itt a Vidróczky?

Kocsmáros: Nem.

Pandúr 1: Pedig meg mernék esküdni, hogy őt láttam.

Kocsmáros: Csak álmodta.

Pandúr 2. Én is azt álmodtam.

Pandúr 3: Én is.

Kocsmáros: Még egy kis borocska?

Pandúr 1: Hát, ha lehet, kutyaharapást szőrével.

Pandúr 2: Mi van?

Pandúr 1: Mindegy ez egy mondás, hogyha fáj a fejed.

Pandúr 3: Ha megharapja a fejed egy kutya?

Pandúr 1: Mindegy, nem érdekes, csak, hogy jó a bor ilyenkor.

Pandúr 2: Különben nincs a lábadon csizma.

Pandúr 1: Tényleg. A tieden sincs.

Pandúr 3: Az enyémen sincs?

Pandúr 1: Hol van a lábunkról a csizma? Kocsmáros, hallod?

Kocsmáros: Nem tudom, amikor idejöttek már nem volt rajta.

Pandúr 3: Mezítláb jöttünk? Az lehet, hogy mezítláb és nem is vettük észre?

Kocsmáros: Úgy emlékszem.

Pandúr 1: A Vidróczky, itt volt a Vidróczky.

Kocsmáros: Itt aztán nem volt senki egész délután, épp az a baj, hogy senki, nem megy az üzlet, nincs pénze az embereknek. Külföldiek sem jönnek betyárvilágot nézni. Pedig mennyivel izgalmasabb, mint biztonságban élni!

Pandúr 3: Akkor a szelleme.

Pandúr 1: Milyen szellem?

Pandúr 3: A Vidróczky szelleme lelopta a lábunkról a csizmát.

 5. jelenet

Palota, pandúrok érkeznek, szolga bejelenti őket

Szolga: Gróf úr visszajöttek a pandúrok.

Gróf: Vidróczkyt hozták.

Szolga: Hát őt pont nem.

Gróf: Mért mást hoztak?

Szolga: Mást sem, meg…

Gróf: Mi az hogy meg?

Szolga: Meg nincs rajtuk csizma.

Gróf: Hogyhogy nincs?

Szolga: Talán elvesztették?

Gróf: A lábukról?

Szolga: Hát ha azon volt…

Gróf: A kutya istenét ennek a piszkos bandának, ezekre rábízni bármit is, oda a csizmák, varrathat a vármegye ujjakat.

Közben battyognak be a mezítlábasok

Gróf: Gyertek elém ti, szégyenfattyak, hogy felejtse ez az isten még az öregapátok nevét is.

Pandúr 3: Mért a miénket tudja?

Gróf: Kérdeztelek, te anyaszomorító.

Pandúr 3: Már meghalt az anyám.

Gróf: Nem csodálom, én is meghaltam volna, ha ilyen gyerekem lenne.

Szolga be: Gróf úr, gróf úr, üzenet jött.

Gróf: Milyen üzenet?

Szolga: Hogy a betyár ott van a kocsmároslány házában, ott mulat a lánnyal kettesben, mert a szülők napszámban robotolnak épp.

Gróf: Kitől jött az üzenet?

Szolga: Titkos, gróf úr, nem árulhatom el, van egy beépített ügynökünk a betyárok között.

Gróf: Sikerült beszervezni?

Szolga: Hát persze.

Gróf: Azt hittem a betyárok mások.

Szolga: Dehogy, azok is magyarok.

Gróf: Szóval ott van.

Szolga: Ott.

Gróf: Indulás, nyomoroncok!

Pandúrok: Mezítláb?

Gróf: Legalább nem hallják, hogy közeledtek. Takarodjatok!

Takarodunk,
oda futunk,
csizma nélkül
lopakodunk.

Most elkapjuk,
most megfogjuk,
most megnyúzzuk,
most felkötjük

Hiába sajog az agyunk,
mi ravasz pandúrok vagyunk.

Most meglőjük,
most elverjük,
most tömlöcbe,
most bilincsbe.

Hiába sajog az agyunk
mi ravasz pandúrok vagyunk.

 6. jelenet

Utca a lány háza előtt, két betyár őrködik

Sándi: Iszol?

Jóska: Persze. Hülyéket kérdezel.

Sándi: Mért?

Jóska: Volt olyan, hogy nem.

Sándi: Nem. Pisálnom kell.

Jóska: Nekem is.

Sándi: Menj előbb te, addig én őrködök.

Jóska: Jó.

Elmegy, hallani a csorgást. Jóska visszajön

Sándi: Ez hosszú volt. Jó, hogy szét nem durrantál!

Jóska: Na, mehetsz te is.

Elmegy, Jóskának  pandúrok fogják be a száját, leütik. Suttogva énekelik, Lopakodunk, lopakodunk, mezítláb csendben surranunk.

Kopogtatnak, hol a pandúrokat látjuk, hol a ház belsejét

Pandúrok: Kop, kop, kop!

Rózsika: Ki kopog, mi kopog, tán a fekete holló? Vagy valami hozzá hasonló?

Pandúrok: Jó estét.

Rózsika: Még nincs este.

Pandúr 1: Akkor jó napot.

Rózsika: Kik maguk és mit akarnak?

Pandúr 2: A rend őrei vagyunk és Vidróczkyt akarjuk.

Rózsika: Itt olyan nincs.

Pandúr 2: De valaki mondta, hogy van.

Rózsika: Nincsen.

Pandúr 1: Azért megnéznénk.

Rózsika: Jó csak összekapom magam, aztán nyitom az ajtót.

Pandúr 2: Várunk kisasszony.

Rózsika: Nem vagyok kisasszony.

Pandúr 3: Nekem nem is volt szövegem.

Pandúr 1: A fő, hogy te is színpadon vagy.

 7. jelenet

A házban

Rózsika: Most mi legyen.

Vidróczky: Add a nagyanyád ruháit!

Rózsika ruhákat kap elő, Vidróczky öltözik

Rózsika: Siess!!!

Pandúr 3: Na, mi lesz már!

Rózsika: Nyitom, csak még egy szoknyát magamra veszek, egész éjjel a kocsmában voltam, most aludtam.

Pandúr 2: A babád nem tud megszökni, mert körbezártuk a házat.

Rózsika: Nincs itt a babám, csak a nagymamával vagyunk ketten.

Pandúr 2: Azért mi csak megnézzük.

Rózsika: Siess már.

Vidróczky: Készen vagyok. Jól nézek ki?

Rózsika: Mint a nagyanyám bajusszal.

Vidróczky: Ó, a fene. Még szerencse, hogy műbajusz.

Rózsika: Műbajusz?

Vidróczky: Ja, nem szeretem a bajuszt, csak azért viselem, mert betyár vagyok, különben jobban nézek ki nélküle.

Rózsika: Szent Pilátus minő szégyen, miért nem mondtad meg már régen.

Vidróczky: Ha a bajuszomért szeretsz, az a szégyen minő nekem!

Rózsika: Különben nem is nő?

Vidróczky: Mi nő, mi nem nő, mennyi kérdést szüle, hogy tényleg tele lesz vele az ember füle.

Rózsika: Azért az ember elgondolkodik, hogyha a bajusszal is becsapsz, akkor miben bízhatok.

Vidróczky: A bajusz az nem lényeges.

Rózsika: A bajusz nem csak a hazugság.

Pandúr 3: Na, mi lesz már.

Rózsika: Jól van, nyitom, nyitom már.

Nyílik az ajtó, a mezítlábasok berontanak

Pandúr 3: Hol van az az átkozott, jelentették, hogy itt van.

Rózsika: Itt nincs senki, ja, csak a nagymama.

Pandúr 1: Na, majd az öregasszony elmondja.

Énekelve

Pandúr 2: Volt-e itt valaki öreganyám?

Vidróczky: Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál.

Pandúr 2: Mért szerencsém?

Vidróczky: Nem tudom, de ez van a mesékben, ezt kell mondanom.

Pandúr 2: Ja, és utána?

Vidróczky: Utána kérdezhetsz fiam.

Pandúr 2: Akkor kérdezek.

Pandúr 1: Akkor kérdezel?

Pandúr 2: Pont azt csinálom, csak nem kéne mindig közbeszólni.

Pandúr 1: Akkor kérdezz!

Pandúr 2: Te marha idegesítő tudsz lenni.

Pandúr 1: Csak szeretném, ha haladnánk.

Pandúr 2: Haladnánk, ha nem kötekednél.

Pandúr 3: Majd én kérdezek.

Vidróczky: Na, kérdez valaki valamit vagy kimehetek az udvarra behajtani a tyúkokat.

Pandúr 1: Akkor én kérdezek.

Pandúr 2: Nem, én kezdtem el, szóval én.

Pandúr 3: Volt itt egy Vidróczky nevű ember?

Vidróczky: Nem itt semmilyen nevű ember nem volt, Vidróczky nevű sem.

Pandúr 2: Nem volt?

Vidróczky: Nem.

Újra prózában

Pandúr 1: Nézzétek a padláson!

Pandúr 3: Csak tyúkok, az istenit bevágtam a fejemet.

Pandúr 2: Mert az osztrákok magasabbak, mint a magyarok, ezt meg magyarok építették.

Pandúr 3: A rohadt életbe, szétloccsant az agyam.

Vidróczky: Ami nincs, az nem loccsanhat szét.

Pandúr 3: Hallgasson öreganyám, mert odasózok egyet.

Vidróczky: Képes lennél egy öreg nénét megütni?

Pandúr 3: Azért nem ütöttem meg, mert nem lennék képes, de ha tovább folytatja, egyszer majd képes leszek rá.

Vidróczky: Mátra alján, falu szélén lakik az én öreg néném, aztán jönnek a gazemberek, agyoncsapják, kirabolják.

Pandúr 2: Mi pont nem vagyunk gazemberek, hanem pandúrok.

Vidróczky: Aztán jönnek a pandúrok és a törvény nevében, agyoncsapják, kirabolják, jaj, mivé lett ez a világ.

Pandúr 3: Tényleg orrondörgölöm, ha nem hagyja abba!

Vidróczky: Te még az őzikémet is agyoncsapnád, olyannak nézel ki, és akkor miattad nem születhetne egy szép történet a gyerekeknek az öreg nénéről meg az őzikéről, csak egy ijesztő rémmese.

Pandúr 2: Ne karattyoljon már vén banya.

Pandúr 1: Sehol nincs, az istenit, itt nincs senki, rossz fülest adtak, túljártak az eszünkön, már megint átvertek. Nincs mese, mennünk kell!

Pandúr 2: Menjünk.

Pandúr 3: Én nem merek visszamenni.

Pandúr 1: Akkor mit csinálsz.

Pandúr 3: Inkább leszek betyár. Megkeresem a Vidróczky.

Pandúr 2: Szerinted kellesz neki?

Pandúr 3: Mért?

Pandúr 2: Tudja, hogy milyen vagy, és egy ilyen pont nem kell neki, mert rögvest lebuktatnád.

Pandúr 3: Az igaz, marad a közszolgálat, az még mindig biztonságosabb.

Pandúr 1: Menjünk.

Pandúr 3: Az azért érdekes, hogy pandúrként nem tudom tömlöcbe juttatni, de ha betyár lennék, akkor sikerülne.

Pandúr 2: Ne okoskodj, nem áll jól.

Mennek kifelé a házból

Vidróczky: Azért köszönhetnének.

Pandúr 3: Isten áldja Öreganyám.

Vidróczky: Isten veletek gyerekek!

 8. jelenet

Ház belül

Rózsika: Végre. Elmentek.

Vidróczky: Ki dobhatott fel? Mi van az őrökkel?

Kimennek a házból, ott hever a Jóska

Vidróczky: Jóska, mi van veled.

Éledezik, Vidróczky óvatosan élesztgeti

Vidróczky: Mi van veled?

Jóska: Leütöttek.

Vidróczky: A Sándi hol van?

Jóska: Pisálni ment.

Vidróczky: És még nem jött vissza?

Jóska: Eddig még nem.

Vidróczky: Sokat kell neki.

Jóska: Sokat is ivott.

Vidróczky: Azt hiszem, elpisálta a becsületét.

 9. jelenet

Kocsma

Vidróczky: Itt vagy Sándi?

Sándi: Itt. Te is itt vagy Marci?

Vidróczky: Itt. Csodálkozol, hogy itt vagyok?

Sándi: Nem.

Vidróczky: Oszt jól vagy, Sándi.

Sándi: Mért lennék rosszul.

Vidróczky: Mert mondjuk áruló lettél, s hogy van neked olyan, hogy lelkiismeret.

Sándi: Nem lettem.

Vidróczky: Hazudsz is?

Sándi: Nem hazudok, én hűséges vagyok.

Vidróczky: Miből van pénzed?

Sándi: Maradt a múltkori rablásból.

Vidróczky: Ismered azt az embert, hogy Júdás?

Sándi: Ismerem.

Vidróczky: Tudod, mi lett a sorsa?

Sándi: Tudom.

Vidróczky: Ott egy kötél. Azt ugye látod?

Sándi: De Marci, én elejétől veled.

Vidróczky: Nem, nincs utolsó szó! Hallgass! Az árulókra nincs kegyelem. Indulj!

Sándi: Marci! Ne csináld már, hiányozni fogok a csapatból.

Vidróczky: Gyerünk, nincs helyed ott, ahol én szívom a levegőt. Érted, ott neked már nincs. Csapatépítésből megbuktál.

Sándi: De Marci.

Vidróczky: Nem vagyok neked Marci, nem vagyok, érted! Szórd a földre a pénzt, amit kaptál, hallod szórd ki a földre.

Szórja a pénzt.

Vidróczky: Ez több, mint amit a legutóbbi rablásból neked osztottam.

Sándi: Még maradt az előzőből.

Vidróczky: Spóroltál, mi vagy te bankár?

Sándi: De Marci.

Vidróczky: Vedd a nyakadba a kötelet. Tudod, mit kell csinálnod.

Sándi: De Marci!

Vidróczky: Csináld, érted, csináld!!!!

Sándi: Marci, ezt nem kéne, ezt nem Marci!

Vidróczky: Nincs kegyelem.

Betyárok közt az a szabály,
árulónak neve halál.
Nincs kegyelem, hiába sír.
egy útja van már csak a sír.

Nem ejt érte senki könnyet,
árulónak halni könnyebb.

Csillagos égbolt a házunk,
fűpaplanból van az ágyunk.
Minden betyár földönfutó,
de nem lehet köztük áruló.

Nem ejt érte senki könnyet,
árulónak halni könnyebb.

Sándi kelletlenül belebújik a hurokba. Marci kirúgja a széket alóla.

 10. jelenet

Kocsma, mulatnak

Vidróczky: Bort, amennyi elfér az asztalon!

Rózsika: Nem kéne mindig annyit inni.

Vidróczky: Arról vagyok híres, hogy mulatok, ugye Jóska, Pistya.

Jóska: Igen, ezt most a Pistya helyett is mondom. Igen, mondja Pistya

Rózsika: Sok lesz a jóból Marci! Megeszi a májadat a bor!

Vidróczky: Legalább nem leszek rosszmájú.

Rózsika: Épp az leszel, rosszmájú, hogy nem a pandúrok lőnek agyon, hanem a pálinka meg a bor fog kivégezni, és ahhoz nem kell rögtönítélő bíróság.

Vidróczky: Nem kell mindenbe beleszólnod, én se mondom neked, hogy igyál, te se mondd nekem, hogy ne igyál, csak hozd a kancsókat, a júdáspénz kitart egy éjszakára.

Rózsika: Mi lesz holnap, Marci?

Vidróczky: Kit érdekel a holnap, mindig ma van.

Petőfi Borozó versét énekelik

Gondüző borocska mellett
Vígan illan életem;
Gondüző borocska mellett,
Sors, hatalmad nevetem.

Szól a betyár, szól a bölcs:
Itt a pohár, gyorsan tölts!

És mit ámultok? ha mondom,
Hogy csak a bor istene,
Akit én imádok, aki
E kebelnek mindene.

Szól a betyár, szól a bölcs:
Itt a pohár, gyorsan tölts!

És a bor vidám hevében
Füttyentek rád, zord világ!
Szívemet hol annyi kínnak
Skorpiói szaggaták.

Szól a betyár, szól a bölcs:
Itt a pohár, gyorsan tölts!

Nyílik az ajtó, elcsendesednek, belép Marie kisasszony a szolgákkal.

Marie: Jó napot, valami baj van.

Vidróczky: Az biztos, hogy baj van, ha egy előkelő dáma belép ebbe a kocsmába.

Marie: Szóval eltörött a kocsiban valami, tudna valaki segíteni.

Vidróczky: Azt hiszem, mi már találkoztunk kisasszonyka!

Marie: Jesszusom, a betyár!

Vidróczky: Én nem a betyár vagyok, hanem Vidróczky, a leghíresebb betyár.

Marie: Jé, ott lóg egy hulla, úr isten hová keveredtem!

Vidróczky: Így jár minden áruló, kisasszonykám.

Rózsika: Mit kisasszonyozol itt, Marci.

Vidróczky: Mi van, hozd a borokat, Rózsika, az a te dolgod, az enyémet meg hagyd meg magamnak.

Rózsika: Azért nem így kéne ahhoz szólni, aki én vagyok neked.

Énekel. A szerelemben ne feledd el, úgy vagyok én neked, ahogy te vagy énnekem.

Vidróczky: Mi, mi ez? Kicsit olyan, mint az elfertőzött seb.

Rózsika: Mi van?

Vidróczky: Gennyes.

Rózsika: Együtt énekeltük, nem emlékszel?

Vidróczky: Az ki van zárva, egyáltalán nem illik hozzám a szövege, a dallamáról már nem is beszélve.

Rózsika: Gyorsan felejtesz Vidróczky Marci!

Vidróczky: Felejteni is tudni kell. Ha mindenre emlékeznénk, nem tudnánk továbbélni.

Rózsika: Aki szerelmet felejt, életet felejt.

Vidróczky: Jó, hagyjuk már a bölcselkedést. Hozz bort! Jóska, Jancsi, rakjátok össze azt a szekeret. Addig a kisasszony meg ideül a helyetekre.

Kocsisok: Nekünk is kell hely.

Vidróczky: Nektek, is van hely az ajtón kívül.

Kocsisok: De mi azért vagyunk itt.

Vidróczky: Nem, ti nem vagytok itt, s ha nem értitek, nézzetek arra a kötélre, meg ami benne lóg.

Kocsisok: De…

Vidróczky: Mi az, hogy de?

Kocsisok: Hogy csak azt akartuk mondani, hogy akkor kimennénk, de a kisasszonynak ugye?

Vidróczky: Ugye. Szóval beszéltem. Többet nem beszélek, mert akkor már előkerül a fegyver is, abból meg könnyen kiröpül egy golyó bele éppen a szivetekbe, ha van még nektek, s nem adtátok el annak a gazember grófnak.

Kocsisok: Van szivünk Vidróczky, meg van családunk, azért adtuk el magunkat a grófnak, pont a szívünk miatt.

Kocsisok dala

Azt csináljuk, amit lehet,
otthon sírnak a gyerekek.
Apu, anyu, mikor eszünk,
meleg ruhát mikor veszünk?

Könnyű élet, az az élet,
kinek nincsen felesége,
kinek nincsen lánya fia,
nincsen háza, nincs holmija.

Csillagszemek, kicsi kezek,
azt mondják, hogy most éhesek.
Nem számít a szabadságod,
aki fizet, azt szolgálod.

Megaláznak, kihasználnak,
elneveznek mihasznának,
de az egész nem érdekes,
otthon szeret három gyerek.

Vidróczky: Kifelé!

Vidróczky: Merre tart a kisasszonyka?

Marie: Hamarosan esküvő lesz a fiatal gróffal, azért jövök.

Vidróczky: Egyedül?

Marie: Hogy egyedül megyek-e férjhez?

Vidróczky: Hogy egyedül utazik-e?

Marie: Egyedül.

Vidróczky: Mármint az anyukája, ilyenkor az szokott lenni, legalábbis úgy mesélték, hogy a kisasszonyok az anyukájukkal érkeznek.

Marie: Nincs már.

Vidróczky: Mi nincs?

Marie: Anyukám.

Vidróczky: Meghalt?

Marie: Meg.

Vidróczky: Mindenki meghal.

Marie: Csak ő kicsit túl hamar.

Vidróczky: Mikor?

Marie: Mikor négy éves voltam.

Vidróczky: És az apja?

Marie: Elhagyott régen, talán ő sem él.

Marie dala

Egyedül élni, távoli vidéken,
köröttem hangok és ijesztő fények.

Hiába kiáltom, segítség, félek,
senki nem tudja, hogy én itt élek.

Kinek mondhatnám el,
mennyire fáj,
hogy nincsen testvérem,
és nincsen anyám.

Az erdő méhe szinte lakatra zár,
senki nem jön értem, és senki nem vár.

Oly sűrűn ölelnek magukhoz a fák,
hogy lombjaik közé a napfény se lát.

Kinek mondhatnám el,
hogy ez a táj
nem az otthonom
és nem a hazám.

Ha senki nem hallhat, hallják az ágak,
hallják a lombok közt megbújó árnyak:

Hogy annak a lánynak a szíve tárva,
kinek az élete örökre árva.

Kinek mondhatnám el,
mennyire fáj,
hogy nincsen testvérem,
és nincsen anyám.

Ha senki nem hallhat, hallják az ágak,
hallják a lombok közt megbújó árnyak:

Hogy annak a lánynak a szíve tárva,
kinek az élete örökre árva.

Kinek mondhatnám el,
mennyire fáj,
hogy nincsen testvérem,
és nincsen anyám.

Kinek mondhatnám el,
hogy ez a táj
nem az otthonom
és nem a hazám.

Vidróczky: Mindenkit ver az isten?

Marie: Mindenkit.

Vidróczky: Kit mivel.

Vidróczky: A faluban az embereket azzal, hogy éheznek, és elpusztulnak, ha betegek, mert nincs pénz orvosra.

Marie: Az én anyám is ezért halt meg. Nem volt pénz, hogy kórház. Nem különböznek annyira az emberek, mint azt maga látja Vidróczky.

Vidróczky: Hozzá megy egy grófhoz?

Marie: Hozzá.

Vidróczky: Jó lesz az?

Marie: Nem lehet más jó.

Vidróczky: Nem érdemel ilyen feleséget, mint maga.

Marie: Tudom.

Vidróczky: De maga hamarosan özvegy lesz, mert ha visszatér Bécsből, el kell számolnunk egymással, s annak az a vége, hogy az ifjú gróf halott lesz.

Marie: Attól nem változnak a dolgok, hogy gyilkosság, attól nem változik semmi.

Vidróczky: Nekem elég, ha annyi változik, hogy az ifjú gróf halott, mert miatta halt meg az, akit annyira szerettem.

Marie: Most mást szeret.

Vidróczky: Aki meghalt, azt mindig szeretjük, mert nem fejeződött be az, amit éreztél.

Marie: Akkor én is szeretni fogom a Grófot.

Vidróczky: Nem. Épp úgy nem, ahogyan most sem.

Marie: Nem?

Vidróczky: Nézzen a szemembe.

Marie: Nézek.

Vidróczky: Nem fél?

Marie: Nem. Maga több annál, mint amit csinál.

Vidróczky: Nem lehettem több, mert ahonnét való vagyok, senki nem lehet több, csak pont ennyi. Olyan a világ, hogy nem engedi, hogy több legyél, ha kevésnek születtél.

Marie: Tetszik nekem.

Vidróczky: Nekem is.

Vidróczky, Marie kettőse

Én úgy érzem, valami történt velem,
le sem veszem rólad a szemem.

Én úgy érzem valami történt velem
a hangodat hallanám szüntelen.

Eddig nekem semmi nem volt ilyen szép,
olyan vagy mint földöntúli kép.

Eddig hozzám így még senki nem beszélt,
minden szavad olyan, mint a méz.

Én úgy érzem, most más vagyok,
nem érdekelnek apró bajok.

Én úgy érzem, most más vagyok,
az arcom tűz, a szemem ragyog.

A szerelem ház,
hogy soha ne fázz,
ha tél van és hideg,
a szívünk tűzmeleg!

Rózsika: Ez azért undorító. Pont ugyanazt énekelni, amit velem, de tényleg, ennyi jóízlés sincs a szerelemben, ugyanazt lehet csinálni, s aki benne van, azt hiszi, ez csak vele történhet meg, holott csak egy ismétlésben van benne.

 11. jelenet

Kocsma, a pultnál

Mamus: Az a te betyárod megéri a pénzét.

Rózsika: Mi van már mamus?

Mamus: Nem látod, mit csinál?

Rózsika: Mit csinálna, ül és iszik. Iszik a betyár a csapnál,/

Mamus: Sír egy kislány az asztalnál.

Rózsika: Ne sírj kislány olyan nagyon.

Mamus: Pedig jobb, ha sírsz, nem látod kivel ül és iszik.

Rózsika: Jól van, hagyja már mamus, mindig csak a rosszindulat.

Mamus: Ez nem rosszindulat, csak életismeret, majd ha te is ennyi idős leszel, akkor megtudod, hogy mi micsoda, nem leszel olyan naiv, mint egy buta szereplő egy népszínműben.

Rózsika: Én nem vagyok egy buta szereplő, én pont az vagyok, aki vagyok.

Mamus: Hát én is erről beszéltem.

Jóska és Jancsi be

Vidróczky: Kész van?

Jancsi: Kész.

Vidróczky: Akkor mehetünk, kisasszony!

Mamus: Nézd csak, elindultak.

Rózsika: Hová mész Marci?

Vidróczky: Ahová megyek.

Rózsika: És az hol van?

Vidróczky: Ahová érkezem.

Mamus: Jaj, milyen talányos mondatok!

Rózsika: Tényleg, mért beszélsz úgy, mintha egy mesekönyvet olvasnál?

Vidróczky: Néha így kell, mert ez az én szerepem.

Rózsika: Az én szerepem meg más lesz, mert én ezt most nagyon megjegyeztem, meg lesz a következménye, ha nem maradsz.

Vidróczky: Nekem egy felszolgáló ne parancsolgasson, én Vidróczky vagyok.

Rózsika: Én meg Pesti Rozika, aki neked eddig nem felszolgáló volt, hanem a galambod, meg a rózsád, pirostulipánod.

Vidróczky: Pirostulipánom, az is voltál?

Rózsika: Hát az is.

Vidróczky: Ezt nem is gondoltam volna, hogy ilyen is eszembe jut. Az a helyzet, hogy amikor helyzet van, az ember mindenfélét mond, még azt is, ogy gyereket szeretne.

Rózsika: Most te ezzel elintézed a szerelmünket? Szerinted ez ennyi volt?

Vidróczky: Figyelj Rózsika, visszajövök hamarosan, csak kikísérem a kisasszonyt és ellenőrzöm a szekér állapotát.

Rózsika: Hozzám ne gyere vissza, mert nem kellesz. Mindenki rajtam nevetett eddig is, mert nem egy vagyok neked, azt mondták, csak egy a sok közül.

Marie: Mehetünk, Vidróczky?

Rózsika: Mit kezdesz ezzel az elkényeztetett úri cafkával.

Marie: Én ezt kikérem…

Rózsika: Itt csak italt lehet kikérni. Nem elég neked a fiatal gróf, a más babája is kell?

Marie: Mehetünk?

Vidróczky: Persze, csak egy kis féltékenységi jelenet, ez mindig előfordul, ez szokta megelőzni a…

Marie: Mit?

Vidróczky: Úr isten, az ugye nem lehet, hogy a Rózsika elárul?

Marie: Nem hiszem, egy szerelmes nő mindenre képes.

Vidróczky: Pont ezt mondom, hogy akkor arra is, hogy…

Marie: Nem arra pont nem, mert az ugye ellentétben van a…

Vidróczky: Jó, mindegy rajtam nem fog a golyó, sem a kard, most teljesen mindegy, hogy elárulnak-e vagy sem, nem igaz.

Marie: De. Menjünk

12. jelenet

Kocsma

Mamus: Mekkora majom vagy te Rózsika!

Rózsika: Hagyjon már mamus, de tényleg!

Mamus: Hagyod, hogy megcsaljon, te meg hírbe hoztad magad vele, tudod, kinek kellesz ezután!

Rózsika: Bárkinek! Mindenkinek kell az, aki egy híres ember szeretője volt.

Mamus: Hát nem, pont ellenkezőleg, senkinek. Senkinek nem kellesz. Ezt nem hagyhatod annyiban, ezt nem, így megalázni! Nyilvánosan ráadásul.

Rózsika: Mit tudnék tenni! Majd visszajön, nem kell annak az úrikisasszonynak.

Mamus: És visszafogadod?

Rózsika: Hát nem? Mit tehet egy szerelmes nő?

Mamus: Bosszú, arról még nem hallottál, hogy bosszú!

Mamus dala

Édes álom, édes bosszú,
legyen a fájdalma hosszú.
Ne nyugodjon puha ágyban,
koporsó legyen a háza.
Rohadjon el szíve mája,
sebesedjen ki a szája.
sose legyen unokája.
Sótlan legyen minden étke,
kínozza meg minden vétke.
Méreg legyen elesége,
csalja meg a felesége.

Rózsika: Jaj, milyen vagy már Mamus. Hogy tudnék én bosszút állni és miért is tenném, hiszen szeretem.

Mamus: Azért teszed, hogy ne fájjon annyira. Ha legközelebb itt mulatnak, tudod, mit kell tenni, csak üzenni a grófnak.

Rózsika: Nem, én olyat soha nem!

Jóska: Na, menjünk mi is, a Marci már úgyis elment. Ráadásul szegény édesanyám beteg, ilyenkor hazamennek a legények.

Jancsi: A tiéd is beteg?

Jóska: Az.

Jancsi: Az enyém is.

Jóska: A Pistyáé is, csak ő nem beszélhet.

Jancsi: Na, akkor tényleg csendesedjünk el, aztán lopakodjunk haza.

Jóska: Neked merre van a haza?

Jancsi: Semerre.

Jóska: Nekem is.

Jancsi: Akkor mehetünk együtt.

Jóska: Pistya is velünk jön, mert neki is pont arra.

Elmennek, a Falu végén kurta kocsmát dúdolják

Megint jőnek, kopogtatnak:
„Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg.”
Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.

 13. jelenet

Kocsma, pandúrok érkeznek

Pandúr 3: Nem voltak itt a betyárok?

Kocsmáros: De voltak.

Pandúr 2: És mikor voltak?

Kocsmáros: Amikor még nem mentek el.

Pandúr 3: Akkor?

Kocsmáros: Akkor.

Pandúr 3: Fú, amindenségét, már megint lekéstük őket.

Kocsmáros: Hát le. Különben nem direkt?

Pandúr 1: Mi az, hogy direkt?

Kocsmáros: Hogy nem direkt jönnek akkor, amikor már nincsenek itt?

Pandúr 3: Mi? Dehogy, hát nekünk az a dolgunk, hogy elkapjuk őket.

Kocsmáros: Azt hittük, félnek tőlük és azért jönnek úgy, hogy ne legyenek itt.

Pandúr 1: Nem, ez csak véletlen, ami mindig így van vagyis volt, de azért véletlen, mert soha nem tudjuk, hogy pont így lesz.

Kocsmáros: Ja, azt nem gondoltuk, hogy ez ilyen dolog, azt hittem, ami mindig úgy van, ahogy van, az nem lehet véletlen.

Pandúr 1: De, bármi lehet véletlen, ha az ember kockát dob, mindig lehet hatos, akkor is, ha már három hatost dobott, pont annyi az esélye. Ritka, hogy így legyen, de az, hogy tízszer voltunk itt és nem voltak itt a betyárok, az nem jelenti azt, hogy tizenegyedszer sem lesznek itt, de az is lehet, hogy tizenegyedszer sem lesznek itt.

Rózsika: Lehet.

Pandúr 1: Hogyhogy lehet?

Rózsika: Lehet, hogy én tudom, mikor jönnek.

Pandúr 2: Mikor, nem most ugye, mert most mi nem vagyunk erre a hirtelen változásra fölkészülve.

Rózsika: Nem.

Pandúr 3: Fú, még szerencse.

Pandúr 1: Hanem?

Rózsika: Hogyhogy hanem?

Pandúr 1: Hanem akkor mikor jönnek?

Rózsika: Ja, hát holnap mikor leszáll az este, jó időben vegyék körbe a fogadót, aztán hagyjanak utat, hogy a Vidróczky belovagoljon, és akkor zárják a kört és akkor csak le kell csapni rá, de várni kell, még eleget iszik, akkor könnyebb lesz.

Pandúr 1: Ezt én se tudtam volna ennél jobban kitalálni.

Rózsika: És ne csak ketten jöjjenek, mert az semmi a Vidróczkynak és ne csak négyen vagy nyolcan, hanem amennyien csak tudnak.

Pandúr 3: Mi a biztosíték, hogy nem csapsz be.

Rózsika: A biztosíték a megcsalt szívem.

Pandúr 1: Azt hiszem az elég lesz.

Pandúr 3: Elég.

Pandúr 2: Na, mit szólsz, ezt most jól megtudtuk.

Pandúr 3: Jól. De kell nekünk ez a bonyodalom? Mivel töltjük az időt, ha elkapjuk. Olyan, mint amikor vége van a színháznak, hogy az ember kimegy, aztán nem tudja, mihez kezdjen, esetleg még elmegy pisálni, de utána mi van, ott marad a felesége, az van.

Pandúr 1: És az nem jó?

Pandúr 3: Hát attól függ, ki a feleséged. Nekem például nem lenne jó.

 14. jelenet

Kocsma, Vidróczky csapata érkezik

Vidróczky: Megjöttünk Rózsikám!

Rózsika: Nem vagyok a Rózsikád, csak egy csapos vagyok, aki felszolgál.

Vidróczky: Ejha, de kinyílt a csipád, nekem meg a bicska a zsebemben, mert nem vagyok szokva az efféle beszédhez.

Rózsika: Akkor jobb, ha megszokja, nagyságos uram.

Vidróczky: Mi az, hogy nagyságos uram?

Rózsika: Hát nem nagyságos kisasszonyokkal akar összefeküdni, nem az-e a vágy, hogy maga kerüljön a kastélyba, nem arról szól ez az egész szegénységprogram, hogy maga akar lenni a környék ura.

Vidróczky: Mi? Ezt nem gondolod komolyan? Tudod, hogy én soha nem, a magam fajtájával szemben soha nem…

Rózsika: Ne dadogj, Vidróczky Márton, látom rajtad, hogy megváltoztál.

Vidróczky: Mikor?

Rózsika: Tegnap óta.

Vidróczky: De hát itt sem voltam.

Rózsika: Hát ez az, addig, amíg itt sem voltál.

Vidróczky: Jó, hozz valamit, aztán majd megnyugszol.

Rózsika: Én nem, talán a kisasszonyka, a törött szekértengellyel.

Vidróczky: Hagyj már azzal a púderos elkényeztetett kis verébbel.

Rózsika: Tegnap, nem azt láttam, nagyon is tetszett az a púder. Minden férfi egyforma, mindegyiknek csak a látszat kell, nem az, ami valóság. A jó szag, meg a kifestett arc, a drága ruhák.

Vidróczky: De…

Jóska: Hallgass Marci, mert inni akarok.

Jancsi: Én is.

Jóska: Meg a Pistya is, csak ő nem mondhatja.

Vidróczky: De csak mondja a hülyeséget.

Jóska: Azért annyira nem hülyeség.

Jancsi: Majd abbahagyja. Beleun, aztán abbahagyja.

Vidróczky: Úgysincs más választása, csak az, amit én választok.

Jóska: Ja, bort és ne szavakat, ez egy kocsma, nem?

Rózsika: Hozzál te, hűséges fegyverhordó, te Vidróczky talpnyalója.

Jóska: Jobb ennek lenni, mint pandúrnak.

Rózsika: Majd elválik.

Jóska: Hogyhogy elválik?

Rózsika: Csak igyatok!

A kocsmáros hozza a kancsókat, töltenek, isznak

Jóska: Na, végre.

Jancsi: Ja, na, végre.

Jóska: A Pistya is azt mondaná, de nem beszélhet.

Vidróczky felemeli a kancsót felhajtja

Jóska: Lement az egész?

Vidróczky: Minek aprózzam.

Jancsi: Én is lenyomok eggyel.

Jóska: Én is, ja, meg a Pistya is, csak nem tudja mondani.

Berúgnak, nóta.

Hej Vidróczky híres szája,
meg van töltve pálinkával,
meg van töltve pálinkával,
mert a gyomrát nem találja.

Hej pálinka, most gyere be,
hat liter bor vár idebe,
mit ér nekem hat liter bor,
tizenkettő kell mindenkor.

Rózsika jelt ad az ablakban a lámpával.

Vidróczky: Mit csinálsz te, nő azzal a lámpával?

Rózsika: Csak arrébb rakom, hogy jobban világítson.

Vidróczky: De mért az ablakmál?

Rózsika: Mert pont itt volt a lámpa és itt kellett arrébb vinnem.

Vidróczky: Nekem ez valahogy gyanús.

Jóska: Gyanús a lámpa. Ez a baj a betyárságban, hogy végül már a lámpa is gyanús lesz.

Vidróczky: Mondom, hogy gyanús.

Jancsi: Én nem is láttam.

Ajtót belökik. A betyárok fegyver után kapnak

Pandúr 1: Ne nyúlj a fegyverhez Vidróczky, mert le vagy lőve.

Pandúr 2: Senki! Harmincan vagyunk hat ellen.

Vidróczky: Rozika, azt te csináltad?

Pandúr 1: Bilincset rájuk!

Vidróczky: Rozika, ezt te csináltad?

Pandúr 3: Fogd be a szád, vagy beszélj, mert holnaptól már egy életre be lesz fogva.

Vidróczky: Rozika ezt te csináltad?

15. jelenet

Bitófa előtt felolvassák az ítéletet, ott a pandúrok, a gróf

Bíró: A rögtönítélő bíróság több rendbeli… nem sorolom, kötél általi halára ítélte Vidróczky Márton bűnözőt azonnali végrehajtással, a személy különös veszélyességére tekintettel, valamint, nehogy a falu lakói megpróbálják kiszabadítani a haramiát, aki rettegésben tartotta vidékünket.

Akarsz-e szólni Vidróczky az utolsó szó jogán.

Vidróczky: Ti is lógni fogtok egyszer, bitangok!

Gróf: Csak utánad Vidróczky, csak utánad!

Akasztás

Vidróczky búcsúdala

Azt hittem, érdekes,
mert az én életem,
de minden életnek
egyszercsak vége lesz.

Holnap vagy más napon,
kopog az ablakon,
azt mondja, nem vártál,
én meg hogy nem várnál?

Refr: Nem lehet, hogy ennyi és kész,
menjen valaki helyettem.
Sokminden nem történt meg még,
ami majd egyszer lehetne!

Azt mondja, nem lehet,
nélkülem nem mehet.
Nincs már több haladék,
Marad a maradék.

Utánam ők lesznek,
helyettem ők élnek,
szerelmet ők kérnek,
haláltól ők félnek.

Refr: Nem lehet, hogy ennyi és kész,
menjen valaki helyettem.
Sok minden nem történt meg még,
ami majd egyszer lehetne!

Bár lenne egyszer még,
egy átlagos reggel,
Amikor, mint mindig,
éppen úgy kelek fel.

Csak adna kis esélyt,
másképpen élhetnék,
kis esélyt mielőtt
rámcsukja az időt.

16. jelenet

Kocsma

Mamus: Azt mondják, már a hajnalt nem élte meg.

Rózsika: Tudom.

Mamus: Honnét?

Rózsika: Éreztem.

Mamus: Lehet azt érezni?

Rózsika: Csak ha szeretsz valakit. Elmegyek.

Mamus: Hová?

Rózsika: Ahová az megy, aki elárulja a szerelmet.

Mamus: Nem mehetsz, itt dolgozol.

Rózsika: Nem, már nem dolgozom. Csak eddig dolgoztam.

Mamus: Állj meg te lány!

Rózsika: Nem állhatok már színre szín a világ előtt.

Vidróczky túlvilági fényben kilép egy kapun, magasban a színpadról, utána a lány! Visszatér a búcsúdal

Rózsika: Várj meg Marci! Várj meg!

Együtt lépnek ki a színpadról bele a fénybe. Kórus zár

Mamus szólója a kórussal

Az még igen, ez már nem él,
az tán ott ő, ez pedig én.
Megőrizték az emlékek,
hogy milyenek voltunk régen,
hogy milyenek voltunk régen.

Az még igen, ez már nem él,
az tán ott ő, ez pedig én.
Lassan megkopó emlékek,
nincsen már kivel emlékezz,
nincsen már kivel emlékezz.

Az még igen, ez már nem él,
az tán ott ő, ez meg itt én.
Ennyi volt az egész élet,
most már minden nevetséges.
Szenvedélyek, szenvedések,
most már minden nevetséges,
most már minden nevetséges.

Zárókórus

Emlékek, emlékek,
elmúlik az élet.
Elmondtuk Vidróczky
egyszer volt valaki.
Elhervad a virág,
elmúlik a világ.
Szegény szegény marad,
gazdag gazdag marad.
Csak amikor vége,
köphetsz az egészre.
Gazdagok, szegények,
a halálba érnek.
Ne feledd testvérem,
elmúlik az élet,
a halál nyugalom,
ha élet utadon,
nem tapadt rád szégyen.

Vége

Illusztráció: Benkő Sándor illusztrációjának felhaszn.

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Pekár István János – Szabó Benedek: Rákóczi tér ’92 →

Nemes Klára: LÁNGOLÓ TULIPÁNOK II. (TŰZszirmok A VIHAROS SZÉLBEN) →

Fehér József: Ötven év (Egyfelvonásos színdarab) →

Benyhe István: A Templom és az ország →