Tóth Gabriella (Toga): Észrevétlenül
*
Kúszik lassan, szinte észrevétlenül,
mint nyákos csiga beton törtfehérjében
a sóhajtásokból épülő romvár,
árvalányhaj ecsetje fest őszre,
és zörgővé szikkadó porcok közé
sűrűsödik a perc.
Telomerekkel apadó forrás
malmaink végső hörgő lélegzete
és bennük, mint óraműben súlyok,
sziklaként feszül az emlékezet,
láttat, átláthatatlan test-üvegfalon át
lepattanó ultrahang mögött.
Borostyánkőbe zárt legyek
utolsó szárnycsapását,
lovak patadobogását
gyantafényű maradványként rejti az idő,
így múlunk el,
barokk orgonák nemeslelkű sípjai,
mint Aelium Salla.
Tóth Gabriella (Toga) a 2022-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: Borostyánzárvány
Ezek is érdekelhetik!
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
Ferenczfi János: Jól vagyok (versek) →
Horváth Szabolcs verseiből →
