Vers

május 8th, 2022 |

0

Tóth Gabriella (Toga): Észrevétlenül

*

Kúszik lassan, szinte észrevétlenül,
mint nyákos csiga beton törtfehérjében
a sóhajtásokból épülő romvár,
árvalányhaj ecsetje fest őszre,
és zörgővé szikkadó porcok közé
sűrűsödik a perc.

Telomerekkel apadó forrás
malmaink végső hörgő lélegzete
és bennük, mint óraműben súlyok,
sziklaként feszül az emlékezet,
láttat, átláthatatlan test-üvegfalon át
lepattanó ultrahang mögött.

Borostyánkőbe zárt legyek
utolsó szárnycsapását,
lovak patadobogását
gyantafényű maradványként rejti az idő,
így múlunk el,
barokk orgonák nemeslelkű sípjai,
mint Aelium Salla.

Tóth Gabriella (Toga) a 2022-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője

Illusztráció: Borostyánzárvány

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →

Bánki Éva: Infinitív (versek) →

Kelemen Lajos: Karácsonyra →

Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →