Százéves lenne Blaga Dimitrova (I.)
Két párhuzamos közléssel szeretnék emlékezni a bolgár irodalom ”nagyasszonyára”, akinek barátsága megannyi közös eseményt idéz most elő bennem…
Versei gyűjteményéből (Időtöröttek, Kráter, 1991) olvasóink figyelmébe ajánlom néhány magam-tolmácsolása előtt a bolgárul is tudó jeles költő, Székely Magda két érzékeny fordítását is.
A másik reá emlékezés – egy bolgárul született Blaga-versem s magyar megszólalása: nézzék el, kérem.
*
Így esett:
Mutatja a fikusz csonkra nyesett roncsait. Kinőtt a szobából – kesergi. – Nem tűrte már a rabságunkat. elenyészett. Szófia, 1988 kora novembere. (Idecsempészem): Fi-fi-fiii! Hangom fikuszignál a sivatagban. Tökéletlenek az érzékszerveitek, ti távoli zöld ősfi-vérek, ősfi-fivérek és -finővérek. Fikuszintelenségem teljesded tudatában tudom, hogy nem érdemesítetek fifigyelmetekre, de önmegvető és magvető fikuszirénázó posztomtól én nem tágítok. Fi-fi-fiii! Fikuszedjétek össze fimagatokat! Honoljatok bele pillanatra csupán egy fikusz fókuszába, szemszögébe! Éber-zöld sokszeműség. Fikuszemlélet. Kiegyenfikuszozottság. Fiksz-bandzsa-szempont. Nem én, a fikusz változtatom helyem, hogy szemügyre vegyem a világot, hanem a világ forog körülöttem, hogy minden oldalról fixáljam. Fikuszínpompa. Viharokat megélt Az arc c. regényéből idézem az egyik főszereplő egy monológtöredékét. Igen, ez egy zöld tekintet – magyarázza nekem a költőnő az otthonában. – A természet zöld szava. És ez a hang nem szólhat az elhasznált emberi szavakon. Meg kellett találnom egy nyelvet. Mivel a közönséges nyelv is épp eléggé ki van ficamodva és hamis, a fikusz ficamos nyelve bizonyos elfelejtett igazságokról tud szólni például a legegyszerűbb, sokszor kissé nevetséges szóösszetételekkel.
Blaga Dimitrova írásművészetében emelkedett és fintor gyakran együtt van jelen, a hagyományos verselés és kánonzúzó szándék egyaránt tetten érhető nála… a világszerte ismert bolgár költőnő uralja a szavakat. És teremti őket virtuózan, ez pedig a bolgár irodalomban szokatlan eretnekség. (Volt – egészen az ezredvégi új bolgár költészeti „merészkedésekig…) Szóvállalása általában nem öncélú.
A magyar olvasó önálló kötetekből – az említett verseskönyv mellett – prózaíróként ismerheti Dimitrovát (Akik nem mertek szeretni, 1971; Szeretetre ítélve, 1973). Számtalan nyelven, sok fordításban kiadták már első regényét is (beszédes a címe: Utazás önmagam felé), amelyet negyvenéves kora után írt, azután más – nem-szokványos – prózai munkája is olvasható világnyelveken. Prózát, majd drámát, majd irodalmi arcképet, majd esszét 1965-től publikál. Pótolhatatlan „irodalomtörténeti” köteteket adott ki – férjével, Jordan Vaszilevvel közösen – nagy elődjéről, Eliszaveta Bagrjanáról. Elsősorban azonban költő. 1939 óta szerez verset, tucatnyinál több verskötet jelent meg tőle Bulgáriában, huszonöt nyelvre fordították le versciklusait. Maga ókori, skandináv és szláv nyelvekből fordít.
A rendszerváltás előtt a bolgár ellenzék egyik vezetője, 1992-1993: Bulgária alelnöke. Számtalan hazai és nemzetközi díjjal ismerték el irodalmi jelentőségét.
Bjala Szlatinában született 1922-ben, a halál Szófiában érte 2003-ban.
Szondi György
*
BLAGA DIMITROVA
Antihimnusz
Ne hívj anyádnak engem.
A gyümölcs megérik, mihelyst a hervadt lomb lehull.
Más a gyümölcs, nem is hasonlít a levélhez és a virághoz.
Légy te is más, mint én, hogy gyümölcsöm lehess.
Ne hívj anyádnak engem.
Felébred néha bennem is az anyaállat,
tigrismancsát emelve követelné ősi jussát,
hogy csak az ő nyomát kövesd.
Ne hívj anyádnak engem.
Mert szabadon lesz csak termővé minden,
akár a gyümölcsfa. Ne légy az én orcámhoz hasonlatos.
Ne ismételj meg. Az ismétlés meddő, megtorpanás.
Ne hívj anyádnak engem.
Légy ellentétemmé egészen,
cáfolj meg, hogy folytatásom lehess.
Légy önmagad, úgy igazolj.
Ne hívj anyádnak engem.
Ne légy jellemem börtönébe
életfogytig bezárva,
hadd törjek ki általad én is a térbe –
Ne hívj anyádnak engem.
Az életem nem tud másképp kifejeződni,
csak cáfolatod által.
Légy befejezésem, hogy kezdetem lehess.
Ne hívj anyádnak engem.
Hadd viseljem engedetlenséged szülési fájdalmait,
legalább érzem, hogy tőlem szakadsz le,
hogy másik lény vagy, hogy két külön világ vagyunk.
Ne hívj anyádnak engem.
Ha megteremtlek, elveszítem önmagam.
Halálomat vezetem aggodalmasan kézen fogva.
A végben a végtelenség –
Ne hívj anyádnak engem.
(1968)
Székely Magda
Gong
Mennyi elvetélt, múlt esély, hogy egymást úgy szeressük.
Naplemente az erdő ünőszarvában – nem nekünk.
Ketten a lombhullás lobogásában – nem te és én.
Éjszakai balzsamcsönd – nem a szavainknak.
Mennyi drága ajándékot kufárkodtunk el potomul:
____kettesbent – gyülevész sokaságra,
____csókot – marjult harapásra,
____gyöngédséget – zajos hívságra.
Mennyi elvetélt, múlt esély, hogy egymást úgy szeressük.
Visszavihetek-e legalább egy ontott éji holdat?
Legalább egy szamócát csak Pirin árnyasába?
Legalább egy szárnyalását a kakukkgongütésnek?
Kilenc királyságot adok küszöbön bújó tücsökért,
____külföldöket – kettesbenért,
____diadalokat – csókért,
____dicsőséget – egy szerelmes estért.
Mennyi elvetélt, múlt esély, hogy egymást úgy szeressük.
(1973)
Szondi György
Tiltott tenger
21
Nem tanultam meg élni oly
____egyszerű eleganciával,
____ahogy az Úr madarai.
Lesz-e még időm legalább,
____hogy azt a méltóságot megtanuljam,
____amilyen a madarak halála?
Figyelmesen vizslatom
____halottaimnak porból felvilágló
____arcvonásait.
Elvesztek a csatán, amelyről
____eleve tudták, elveszett,
____de megőrizték az egyetlenegy
formát, amit a halál meghagyott.
Megérintem a kövek homlokát,
____még most is melegíti
____egy lüktető ér.
Mire gondoltatok a végén, magányos asszonyok,
____amikor elhagytak az élők,
____amikor elindultatok.
Ha én indulok majd, tudom,
____nem hagytok el,
____halottaim.
Majd széttekint a lelkem,
____s látja csöndes kíséretét,
____a madarak útrakelt árnyait.
23
Enyém volt a tenger és a rettegés a mélytől.
Enyém volt a napsütés és a rettegés a sötéttől.
Enyém volt a hegygerinc és a rettegés a pusztaságtól.
Enyém volt a szerelem és a rettegés a kudarctól.
Enyém volt a van és a rettegés a nincstől.
Enyém most a nem-rettegés-ama-semmitől.
56
Semmi se vész el utánad,
____egy szem homok se
lábad nyomából.
____Egy szikra ég se
széthullhatatlan tekintetedből.
____Megperzselt ajkad
egyetlen tajtékcsöppje sem.
____A tenger egy pikkelye sem
pórusod útvesztőiből.
Semmi se vész el utánad.
____De a számodra – minden.
Semmi, mindenek ellenére.
(1974)
Székely Magda
Ha remeg a kulcs
S a hazatérés újra messziről.
Mit találsz, jaj, mire lelsz otthon?
Félelemtől vacog kezedben a kulcs,
alig találja meg a zárat.
S hirtelen megérzed ott, ott, hogyan
fut előled forgásában a föld.
Édesanyád a küszöbön most is,
görnyedtebben még, közelebb a peremhez.
És megnőtt hogy lányod is,
másabb szempontból már szemben veled.
S férjed is mintegy régi szemében
mennyire odébb, nem vagy a fókuszban te.
Mintha reszkető kulcsod táncolva
az Idő zord örvényét nyitná meg résre.
A hazatérés így távolo-
dássá válik, átfordul –
kicsinként, aligként, észrevétlenképp,
míg el nem tűnsz teljesenül.
(1977)
Szondi György
Korai prágai tavasz, jaj, az,
megint
Hinnye, Havel, hát hogyan!
Hol alkoholissza hóborka se
se vagy, se hadonász léha.
Hogy mi a helyzet, hajazod már?
Híre-hamva sincs még tavasznak.
Hideg honol, hogy virág nyílhatna.
E hajnalhasadásban hol a helyed?
Havel, hull-e már a hám?
Henye hatalmasságok hona-kora:
hőköljenek hanyatt-homlok!
Hintáz az inga, hej, hogy leng!
Hókon érhet téged is.
De helytállásod nem hiába hű.
Hála hát, Havel, holtodiglan!
(1989. április 4.)
Szondi György
Önepitáfium
A rózsák országában rózsa szerettem volna lenni,
de lettem tüske csak vak zsarnok szemében.
Az árnyak országában tüske vagy rózsa árnya
az örökkévalóság szemében ugyanegy.
(1989. július 24.)
Szondi György
Illusztráció: Блага Николова Димитрова
Ezek is érdekelhetik!
Rainer Maria Rilke: Alkésztisz, Hetéra-sírok →
Jasminka Domaš: Utazások topográfiája (versek)* →
Thomas Möhlmann versei →
