Búzás Huba: Cseresznyézünk (versek)
Kedves barátunk 87 éves. Köszöntjük – alkotóerőt, egészséget kívánunk neki!
(A szerkesztőség)
Pályaudvari capriccio
elesdés este, szárnyalunk, gyomormosás, fatalreál,
mint egy Kandinszkij-látomás, a Sárga kíséret, idill,
langalló álmok-út felén a patacsorba éj megáll;
seggünk alatt hipózva kő, ez itt már kész Hillbilly Hill,
hol gepackwagenek mögül (olaj, Guggenheim múzeum)
fülel egy entellektüel és langyos fényeket pipil,
csörögve, szíve rumbatök, ah, kéne még egy bögre rum,
de ásít rá a hóhomály, mindenki mindenkit elun,
mikor a harmadikra fut be épp, leszáll a fagyhalál …
nagy mákja van, ki ~ óra üt ~ ingében két lotyót talál
Szánom a szajhát
bő kósttal tartott régi nőm, no lám, amottan
——–havonta másik bájdodót karol, ölel,
——–akárha jó kapcákba izzadottan
——–menetgyakorlatokra menne el,
——–ingében lelke nem lakik,
ha volt is tán, csupán szütyője, melle kell
——–alkalmi kannak dőzsre hajnalig
——–jutányos vén-ribanc-feláron,
——–hazug sikoly meg hallalik …
——–hol édenkerti álom?
se láng, se hit! ganyéból csók nem éled itt,
——–mindössze félköböl kebel az ágyon,
——–ehülten csak a rémület nyerít,
——–a kaszakőjit! szánjam? szánom
——–szétpöckölt asszonytérdeit
Cseresznyézünk
nagy hökkenettől dermedt falloszomra mondom:
——-talált! a sors parázna karimája tán,
——-na, kösznöm, kacifántja, mint a gombom
——-likába tűm ~ barátom, bűbabám
——-egymásba illő cafka-pár:
a jó pubi, akár egy porcelán-kacsán
——-mint épp ájétatos illemtanár
——-nyöszörg és mintha álbutulva
——-pirongna, bár bugyogna már,
——-a szája szinte vulva
szukája gusztusára már-már menstruál
——-~ e szó, bocs! visszavonva, hátha durva ~
——-szóval szájában összefut a nyál,
——-s a puncicus? enyelg a kurva!
——-zabálhatod, közös a tál
Egy topless-pipi kacaja
selyemtangában sistereg ~ szemembe lángolt ~
——-főn-forró széllökés gyullaszt, ’hogy érkezik
——-~ a Cha-cha-chában írom ezt a pár sort ~
——-szűk pendelye fölhúzva édenig …
——-ellenfény … tűztövis … bizarr …
tálcáin csengnek-bongnak bíbor féldecik,
——-megvesszőz, mint egy mágneses vihar,
——-ring, hintál dajka-melle halma,
——-száz pillantást felé csikar ~
——-fehér zaj itt nyaranta
a férfi-massza … fáj belé a retinám,
——-s ha fölkacag és eltörik a hangja,
——-áttetsző, mint egy kék obszidián,
——-pillog rám … mintha hívogatna …
——-griberli pöttylik popsiján
Illusztráció: Toulouse–Lautrec
Ezek is érdekelhetik!
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →
