Fráter Zoltán: Osvát Ernő élete és halála (Janáky Marianna Könyvinterjúja)
*
Szétesett Irodalom-gyöngyfüzér
Csodás véletlen, hogy kezembe kerültél másodszorra úgy 35 év után, és el is felejtettelek rég, pedig amikor az Osvát-díjam tervei a fejemben voltak, eszembe juthattál volna, bár akkor talán nem is alapítottam volna meg. (?) „Irodalomszeretettel” (mint kiderült most olvastadkor, ez Osvát szava, én pedig tudatalattim segítségével használtam az utóbbi két hónapban, ha szerkesztőknek írtam). Mindenképp igyekszem majd ajánlani könyvléted minden szerkesztőnek! De letörte az érzékeny nőt a vége (nem az aforizmák!). Az idealizált alaknak csak a fele marad meg bennem: a hibáival együtt is – SZERKESZTŐként. Osvát felesége öngyilkosságára utalok és kiskorától beteg lányuk megnyilvánulására ennek kapcsán. A szerkesztők rengeteget tanulhatnának ebből a kötetből, Osvát személyiségéből, az irodalmi élet mindenkori mélyrepüléseiről és szárnyalásairól, a munkafüggőség (és a megcsalások) negatívumairól is. Sajnálom, de O. E. magánéletét ki kell iktatnom, nem kívánok magamban sebeket feltépni. De az Irodalom számára ő marad talán örökre mégis a Szerkesztő! Hát akkor belekezdhetünk? Kiadtam magamból, ami távol tartott attól napokig, hogy téged is antropomorfizálva beszélgessek veled.
I. Főszereplőd a Szerkesztő és az Irodalom. Mikor és hol játszódsz? Megfogalmaznád röviden, mire várhat az olvasó, ha beléd merül? Majd a szerződ által részletesen kibontott irodalomtörténeti dokumentumok segítségével (vö. Jegyzetek 237–259. o.) megtudhat úgyis mindent!
A történet, melynek hőse Osvát Ernő, egy korszak és egy magatartás összefonódó története. A korszak a huszadik század születésének és a modern magyar irodalom keletkezésének ideje. …A századforduló értelmiségének ernyedtségérzése, elégedetlen szellemi közérzete különös esztétikai öntudatot teremtett. A környező világ elutasítása Európában a „kivonulás” formáját öltötte. …A Művész-lét, a Szépség kultusza védekező tiltakozás volt a közvetlen valóság ellen.
F 34 Örök csodálkozás a nyelv.
A tudatos esztétaegyéniség felelősséget érez az irodalmi élet színvonaláért. S a minőség morális kötelességként jelentkezik. …Mert a Szépirodalom nevű hölgy nyilvánosan kitartatja magát a zsurnalisztikával…
Az esztéta szerkesztő törekvéseiben sohasem a közönséget nézte, hanem mindig az írókat.
F 64 Az idealisták tartják a világban a lelket.
II. NYUGAT… Ha egy középiskolai végzettségű ember meghallja ezt a szót, jobb esetben nem tájegységre, politikai felhanggal rendelkező szóra gondol elsőként, hanem a legnevesebb folyóiratra, amiről tanult, hallott. Miket tartasz legfontosabbnak megemlíteni? Kérlek, tömören, ahogy O. E. is szeretett fogalmazni, írni!
A mű megítélésében az egyéniség jelenléte lett a mérvadó. A Nyugat szerkesztője rendszeresen jár a Bristolba, de délelőttönként már a New York karzatán ismerkedik az asztalához járuló tehetségekkel. …Móricz Zsigmondnak Az Újság szerkesztőségében szól Elek Artúr, hogy Osvát Ernő kíváncsi a műveire… Így tette közzé először a Hét krajcár-t, októberben. …Babits verseit Osvát A Holnap első kötetében olvashatta. …Tóth Árpád „nyurga, sápadt, vékony diák”-nak látszott, amikor angol bajusszal, láncos csiptetővel feltűnt a New York karzatán. …Tersánszky Józsi Jenő egyik földijével, Kurtay Ernő rajztanárral juttatja el a Csöndes emberek című elbeszélését Osváthoz.
…1920-ban olvasható folytatásokban Móricz regénye, a Légy jó mindhalálig. Babits félreérthetetlenül Ignotusról mintázza a Tímár Virgil fia egyik alakját, de Osvát is kiadja 1921-ben. Ekkor kezdik közölni Kosztolányi művét, A véres költő-t, két év múlva a Pacsirtá-t. 1922-ben jelenik meg Füst Milán Advent-je. Az új tehetség sem késik: Szabó Lőrincnek, bár inkább Babits felfedezettje, 1920-ban közli verseit a nyugat.
Osvát töretlen munkakedvét súlyos gondok veszélyeztetik. Fenyegető erővel szól bele életébe a betegség. …Osvátné mindvégig bízott férje felgyógyulásában. …Füst Milán széleskörű levelezést folytat a két beteg – apa és lánya – gyógyulásáért.
A Nyugat 1923. május 16-i száma ad hírt Osvát Ernő jubileumáról. A Nyugat munkatársai valóságos ünnepségsorozatot rendeztek szerkesztőjük tiszteletére. „Osvát Ernő most tölti be irodalmi működésének huszonötödik évét. Barátai és tisztelői ez alkalommal ki akarják fejezni elismerésüket rendkívüli, önmegtagadó, mindig másokért küzdő munkásságáért…” …Az évfordulóra a Vígszínházban tartandó irodalmi matinét hirdetnek… Majd ünnepi vacsorára ülnek össze az Otthon Írók és Hírlapírók Köre, valamint a Magyarországi Újságírók Egyesületének képviselőivel együtt. „Úgy érezzük, hogy ezt az évfordulót a magyar irodalom ünnepévé kell avatnunk” – tudatta 33 aláíró. …Egy lelkes irodalombarát, Forbáth Sándor évi húszezer koronát ajánlott fel nagyrabecsülése jeléül a Nyugatnak, Osvát-díj címén.
III. Most az Olvasókhoz és az Irodalombarátokhoz szólnék! Mélytudatom megőrizhette ezt a szikrányi tudásemléket a múltból, és ezért juthatott eszembe 2018-ban az Osvát Ernő-díj megalapításának az ötlete, az év legjobb folyóiratának szerkesztőjét elismerendő? Ha egyáltalán tényleg elolvastam ezt a könyvet 35 éve is már, hiszen a 2019 nyarán meg/át/túlélt kómám óta olykor meglátogat a déjà vu.
94 Az én: örök alibi.
A húszas évek közepén – a végső tragédia előtt – Osvát Ernő megkísérli a lehetetlent: szembeszállni a betegséggel, anyagi bajokkal, visszanyerni írónevelői tekintélyét. …Betegsége és romló anyagi helyzete kényszeríti, hogy józan realitással számoljon a halál közelségével. 1926. július 16-án megállapodást köt Gellért Oszkárral a haláluk esetén foganatosítandó intézkedésekről. …A baljós körülmények ellenére sem uralja halálhangulat, lélekben, életérzésben nem érinti Osvátot az öregség. Fiatalos kedvvel nyilatkozik Kellér Andornak a Pesti Futár hasábjain, a Nyugatot érő támadásokra úgy felel, „mintha a Nyugat felelne”. Tagadja, hogy a Nyugatból hiányoznának az új idők új mondanivalói, hogy az élet és irodalom kapcsolatai elvesztették közvetlenségüket. …Hirdette, hogy a tartás még nem megmerevedés.
Ezekben az években születtek aforizmái. (Közlésedben ezeket szerződ beszámozta, az interjúban is így olvashatóak.) …Beszédes választás volt maga a műfaj, az aforizma formája is. Kezdettől fogva vonzódott ehhez a kifejezésmódhoz, megtalálta benne a kételkedés alkalmas eszközét. …1928 őszén kezdi közölni aforizmasorozatát a Pesti Naplóban. Apró cédulákra, lapszélekre jegyezgette gondolatait, és az évek folyamán ezekből hatalmas mennyiség halmozódott fel. …Nyolc folytatást Az elégedetlenség Könyvéből címmel, ötöt Forgolódás felirattal jelentetett meg a Pesti Napló. Kötetben egy év múlva Az elégedetlenség Könyvéből címmel adta ki, szép kivitelben, de az aforizmák eredeti sorrendjét a tipográfia kedvéért módosító Kner Nyomda. …Révész Béla szerint az aforizmákat a „halál géniusza” sugallta Osvátnak, hiszen a befelé fordulás, a szakítás utolsó két évében írta le nézeteit. …„A stílus helytállás.” …Osvát ars poeticaszerű, híres mondása.
78 A valóság az, amiben nem lehet csalódni. Tehát mi?
Utolsó hónapjait már biztos a halál tudatában élte. Kortársai utólag megrendülten idézték emlékeiket azokról a mozzanatokról, melyeket Osvát figyelmeztetésnek szánhatott. …Osvát már csak „játszotta” az életet. … „Léleknyitogató” lénye, egész létezése „időszerűtlen” lett egy mindinkább csak célszerű szempontokat, üzleti érdekeket követő világban. … Osvátné halálát, a leány gyógyíthatatlanságát, a pisztoly eldördülését végső elemzésben a szegénység okozta.
64 Az én felelős vagy a nem én? vagy mindkettő? Ez az ember nagy kérdése.
Sírhelyét sem engedte megjelölni.
Életműve elismeréseként – mint a Nyugat 1930. március 16-án hírül adta – a Becsületrend Lovagjává avatta a francia kormány.
IV. Nem szeretném, ha a fentebbi történelmi, irodalomtörténeti és személyes kataklizmákat beszélgetésünk érintené, ahogy az Osvát–Babits „testvérharc-vitát” se, és Osvátnak és családjának a bevezetőmben interjútitokká minősített magánéletet. Olvassák el azok, akik kézbe vesznek Téged, Fráter Zoltán irodalomtörténész remek kötetét, és talán megértik a döntésem.
F74 Lelkünk pogány rabszolgái érzékeink.
F 66 Mit ér az író az életismeretével, ha ezt az életismeretet nem képes életté visszaváltoztatni.
V. Mi válthatta ki azt a hatalmas elismerést és a különböző érzéseket Osvát iránt szakmai és privát szféráiban is?
Erkölcsi lénye, emberi tartása is hatott. Személye, bár ellentétes érzéseket váltott ki, már életében szimbólummá nőtt. Benne látták a Szerkesztőt. …lélektani érzékenységgel „kezelte” az írókat. Előcsalta belőlük a Németh László elemezte „női természetet”, a minden művészben ott élő „feminin tulajdonságot”, a magakellető önfeltárást. …Osvát határozott állásfoglalása gyakran sértette az írók érzékenységét. Emlékezetes maradhatott Móricz haragja, amivel tűzbe dobta egyik regényét, mert nem nyerte el a szerkesztő tetszését. Osvát „majdnem meghalt”, amikor megtudta, hogy a kézirat elégett, hiszen „gyönyörű részletek” voltak a műben. …Az irodalmat Osvátnak a komor és komoly hangú írások jelentették. Tersánszky szerint nehezen fékezhető ellenszenve volt a derűre, megbékéltetésre törő irodalmi szemlélet iránt. Mindvégig kirekesztette a Nyugatból Karinthy irodalmi értékű humoros írásait, írói torzképeit is, azzal a megfontolással, hogy a Nyugat nem vicclap. …Bármennyire különböztek művészetről vallott nézeteik, az induló Kassák számára is Osvát ítélete volt a mérce. Az íróvá avatást a Nyugat hasábjai jelentették. …csaknem ötven női írót fedezett fel a Nyugat. …A szerkesztő gyanús bőkezűségét mutatja, hogy ennek egyharmada csupán egyszeri, alkalmi közlés volt.
134 Semmi sem olyan egyszerű és titokzatos, mint a kedvesség.
228 Az igazság istene – a féltékenység istene.
F40 Minden érzés gyökérszálai a vérben fürdenek.
VI. Pár neves kortársa véleményét csokorba fonnád legendás Szerkesztőnkről nekem? (De talán a legfontosabbakat ne említsd, hogy az Olvasó nyitott aggyal és szívvel vegye kezébe szerződ könyvét.)
Okkal hasonlították munkáját a jó kertészéhez. Negyedszázados írói jubileumán minduntalan felbukkan a palántáit ápoló, óvó, nemesítő kertész motívuma. Babits első verseiben, mint rügyekben, már meglátta a jövendő erdőt.
Osvát halála után, a huszonöt éves Nyugat ünnepén a „magyar lélek rügyeinek új bontogatójaként” említette őt Móricz Zsigmond. Működésének lényegét Kassák is a kertészmotívum pontos értelmezésével összegezte… „különválaszthatatlan” volt számára stilisztika és morál, irodalom és etika.
Nagy Endre egyheti folyamatos munkát tulajdonított tizenöt-húsz soros cikkeinek, melyek mind olyanok voltak, mint egy „kis ékszerremek, csiszolt gyémánt-szavak, platina-mondatok vázába illesztve, megmozdíthatatlanul. A Hétben megjelent bírálatait a tökély és a műgond „bámulatos kis írásműveinek” nevezte akkor Krúdy. Kuncz Aladár szerint Osvát nem cikkeket írt, hanem „szentenciákat fűzött gyöngysorba”.
Füst Milán figyelmeztet, hogy túlzott leegyszerűsítés lenne úgy képzelni: Osvát az irodalomért „élt-halt”.
F13 Az elzálogosított gerincek kiváltására sohasem kerül sor.
F1 Nem ami van: a lehetőségek a mi kincsünk.
VII. Kérlek, emelj ki tíz olyan Osvát-aforizmát, amelyek előrevihetik az ember gondolkodását minden viszonylatban és minden viszonyok között!
F2 Ábrándozás az élet megrontója? Nagy költő, mily igazgyöngyben hazudsz!
108 Sokan inkább másokkal akarnak egyetérteni, mint önmagukkal.
113 Az értelem irigysége megöli az alkotóerőt.
222 Az Eszmény nem osztozik.
224 Az író mindennek a nevében gyönyörködik.
F14 Az utánunk jövők nem fontosabbak nálunk. Hagyjuk ezt a képmutatást.
F18 Nézd a könnyű kezet: mintha mint egy tündérdobta labda beleröpülnének a munkája eredményei.
F28 Mindnyájan Atlaszok vagyunk.
F84 Önzés és önzetlenség harmonikái vagyunk.
F110 Minden erő legyőzhető, csak egy nem: a lemondás.
*
Remélem, nem mondasz le, Olvasó, a könyvinterjú olvasása után arról (főleg, ha szerkesztő vagy, esetleg lenni akarsz!), hogy Fráter Zoltán Osvát Ernő élete és halála című „irodalomtörténeti regény”-ét elolvasod!
Janáky Marianna
Illusztráció: Könyvinterjú
Ezek is érdekelhetik!
»…a szeretet erősíti az immunrendszerünket« (Beszélgetés Dr. Felszeghi Sárával) →
»Antigonéról másképpen« – Dettre Gábor filmrendezővel Domokos Johanna beszélget →
Az ember, aki valamiért is tudott élni, nemcsak valamiből…* (IV/4. rész) →
