Kovács katáng Ferenc: Magyar filmek akár a jéghegy hátán is…
I. FEJEZET
Magyar filmestek Oslóban
“A szorosan értelmezett filmklubok története Magyarországon 1957-ben kezdődik, amikor az ugyancsak ebben az évben alapított Filmtudományi Intézet a filmízlés formálása, a művelt közönség filmnézési lehetőségeinek bővítése céljából létrehozza az első olyan klubokat, ahol tehát nem csupán filmeket lehetett nézni, és hozzá nem akármilyen művészi minőségűeket, hanem alkalom nyílt például az alkotókkal való találkozásra is. A filmek megtekintésén kívül ezekben a körökben bevezető előadásokat tartottak, a vetítések befejeztével pedig vitatkozni lehetett a látott filmekről. Ezek voltak azok az idők, amikor a Cseh Tamás által megénekelt “világnézeti klubok” teremtettek lehetőséget a fiatalok számára a kultúra legújabb produktumaival és az egymással való találkozásra. Volt miről vitatkozni: a 60-as évek első felében indulnak Európa számos országában azok az “újhullámok”, amelyek magukkal hozták a film nagykorúsodási folyamatának megindulását.” (Szíjártó Imre: A mozgóképkultúra…) (1)
De mi történik akkor, ha a hazájától meglehetősen távol rekedt közösségben támad igény arra, hogy a “hazai filmtermésből” részesüljenek? Régiből, újból. A befogadó ország mozijai, TV csatornái számtalan más ország kínálatából tudnak válogatni, miért pont egy tíz milliós kelet-közép-európai ország filmjeit vetítenék akár csak havonta egyszer is?
Az Oslói Egyetem Média és kommunikáció intézetének médiamérnöke, a hazai filmklubos múlttal és VHS kazettákon óriási filmarchívummal rendelkező Kovács Ferenc a Norvégiai Magyarok Baráti Köre szervezésében 1993. április 3-án útjára indította a Magyar filmestek elnevezésű sorozatot, ami évi egy-két rendezvénnyel egészen 2008. áprilisáig tartott. Nem feltétlenül a magyarországi Filmklub hálózat utánzását tűzte ki célul, hanem olyan összegző, néhány órába sűrített filmelőadások sorozatának létrehozását, amely a hazai kulturális élettől távol élő magyar nyelvű hallgatóságnak kívánt filmelméleti, magyar filmtörténeti ismertetőt, s természetesen sok-sok filmrészlet bemutatásával élményt nyújtani.
Budapest iskola
Az első est témája a magyar dokumentumfilm története, s benne hangsúlyozottan a Budapest iskola létrejötte, szerepének, máig terjedő hatásainak elemzése volt. Erről a témáról norvég közönségnek egy nagyobb lélegzetű, filmrészletekkel illusztrált estre sor került már korábban az Oslói Egyetemen.
Az első est megadta az alaphangot, egyfajta üzenet volt, hogy a jövőben mire számíthat e sorozatban a közönség. Ráadásul a Budapest iskola kapcsán a hatvanas évek magyar filméletéről, európai szerepéről is szó eshetett.
Minden alkalommal jutott idő arra is, hogy egy-egy filmelméleti témába is betekintést nyerhessenek a jelenlévők: a filmszakma rejtelmeibe, a vágástechnikába, a filmdramaturgiába, az operatőrök, a világosítók, a hangtechnikusok, de még a statiszta toborzók munkájába is. Mindig sok filmrészlet segítette az elmondottak megértését: a szó elszáll, a kép-emlék megmarad.
Voltak elégedetlenkedők, akik elmélet és speciális filmtechnikai ismertetők, művészfilmek elemzése helyett inkább valami jó vígjátékot vagy operettet szerettek volna látni, de az előadó hosszú éveken át következetesen kitartott az eredeti elképzelései mellett, olyan foglalkozásokat tartott, amiknek tartalmához sem az internetről, sem szakirodalomból nem volt egyszerű hozzájutni. Ráadásul a családokban egyre természetesebb lett a videólejátszó, a VHS és a DVD kép-hang hordozók. 1996 óta fogható Norvégiában is a Duna TV (azóta a Duna World TV is), tehát bárki kielégíthette kommersz filmigényét.
A nagypapa mozija
A második esttől film-kronológiai sorrendben zajlottak az előadások.
1994-ben A nagypapa mozija, amiben az 1930-45 közötti időszak filmjeiről esett szó. Történelmi korrajzzal kezdődött: A Hanyas vagy? című Szilágyi György esszét az a Vajda Béla filmrendező vitte vászonra, aki a rajzfilmes dokumentarizmus hazai kezdeményezője volt. A felvállaltan kaotikus képsorok, animációk jól illusztrálták az író két világháború közötti Magyarországra vonatkozó emlékeit. Rövid részletekben felvillant egy másik nagyon érdekes kordokumentum, a Privát Magyarország sorozat Bartos család c. filmetűdjébe. Forgács Péter amatőr felvételekből szerkesztett ”látleletei” egyedülálló műfajt teremtettek Magyarországon.
Az 1930-tól 1945-ig tartó időszakban közel négyszáz játékfilm készült. Három órába fért csak bele e három részre tagolt korszak.
Magyarországon az 1930-33-as időszakban lendült fel igazán a hangosfilmgyártás. De már 1931-ben máig ható, a vígjátékstílus mércéjét egekbe emelő, korszakos mű született Székely István rendezésében, a Hyppolit, a lakáj. Ezzel a filmmel tört be a komikusok Pantheonjába Kabos Gyula.
1934-38 között már 131 magyar filmet készítettek. Még az sem baj, hogy szinte kényszerre. Ugyanis egy 1935-ös rendelet előírta, hogy a mozikban játszott egész estés filmek 20%-ának magyar gyártásúaknak kell lennie. Az akkori magyar filmek nagy része sikeres színpadi művek megfilmesített adaptációja volt, híres színházi sztárokkal. Íróik jó tollú kabarészerzők: például Nóti Károly, Békeffy István és Vadnai László. De már ekkor is feltűntek a stáblistán népszerű prózaírók nevei, pl. Heltay Jenőé, Herczeg Ferencé, Hunyady Sándoré, Móricz Zsigmondé és Szép Ernőé. A rendezők, mint Hollywoodban általában, bármikor lecserélhetők voltak. Nem úgy a zeneszerzők, akiknek dalbetéteit az ország apraja-nagyja fütyülte, ezek a slágerek vonzották a mozikba még a kispénzűeket is. E korszak nagy sikere a Lila akác (1934) volt, de jelentős alkotás lett a Zilahy Lajos regényéből készült Két fogoly (1937) is. Mindkettőt Székely István rendezte. Az 1939-45 közötti időszak 6 évében 232 film készült Magyarországon. Hadban álltunk Amerikával, pótolni kellett az onnan elmaradó filmeket. Érthető módon 1945-ben már csak 3 filmet forgattunk. A korszak minden kétséget kizáróan legsikeresebb, legnézettebb filmje egy Zilahy regény adaptációja, a Kalmár László rendezte Halálos tavasz (1939). Ugyanakkor a filmítészek, az olasz neorealistákkal az élen, Szőts István Emberek a havason-ját (1942) tartják a kor legfontosabb művének. Ezen a filmesten külön szó esett a filmnyelvről, a színházi darabok filmre transzformálásáról.
A papa mozija
1995 februárjában került sor a harmadik filmestre. Az 1945-56 közötti időszakról is három szakaszban esett szó. Az 1948-as államosítás, majd Sztálin 1953-as halála, s végül az 56-os forradalom és szabadságharc volt a három korszakhatár. Ezen időszak megkerülhetetlenül nagy filmalkotásai: Radványi Géza Valahol Európában (1947), Bán Frigyes Talpalatnyi föld (1948), Fábri Zoltán Körhinta (1955). Feledhetetlen még Gertler Viktor Állami áruháza (1952), Keleti Márton Mágnás Miskája (1948) és Janikája (1949). A korra nagyon jellemzőek voltak a kosztümös filmek, sokan nyúltak vissza a múltba, hogy ne keveredjenek konfliktusba a zavaros jelennel: Déryné (1951), Különös házasság (1951), Erkel (1952), Rákóczi hadnagya (1953), Liliomfi (1954).
Az államosításig tíz egész estés játékfilm készült, ezután Sztálin haláláig harminchárom. Ezek között található egy művészeti kollektíva rendezte sematikus propagandafilm, a Selejt bosszúja (1951), amin ma már a mi közönségünk – Latabár bohóckodásainak köszönhetően – nagyokat derült. Az 1956-os forradalom kitörését közvetlen megelőző napokban bemutatott, Fábri Zoltán rendezte film, a Hannibál tanár úr (1956) előrevetítette a szükségszerűen bekövetkező tragikus eseményeket. Fábri képzőművészhez méltón álmodta vászonra filmvilágát, s mozgatta szereplőit. A Körhinta és Fábri kapcsán külön terítékre került Kulesov vágás-, montázs- és képalkotás-elmélete.
”A magyar filmklubok megalakítását éppúgy, mint a franciákét, filmrendező, Szőts István indítványozta 1945-ben. Az első filmklubot 1948-ban Balázs Béla, és a mellette és vele dolgozó Kertész Pál filmrendező alapította. Csak az alapítás történt meg, működtetésére már nem maradt idő a változó politikai helyzet miatt. Az első filmklubot Kertész Pál 1956-ban alapította Balázs Béla névvel a TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a szerk.) Budapesti Szervezetén belül. […]1956 után a politikai kontextus annyiban változott, hogy a filmet már nem csupán a sematikus ideológia közvetítőjeként kezelték. Még elemzésre vár az a tény, hogyan és miért akarta a hatalom a legitimitását a filmek modernebb szemléletével bizonyítani. Az európai filmes gondolkodásmód megjelenését nem zárták el oly mértékben, mint az 1950-es években. Természetesen nem szűnt meg a cenzúra vagy a politikai korlátozás. A film nemzetköziségét, globalitását már nemcsak a szocialista, a keleti blokk alkotásaival jelezték, hanem amerikai, angol, francia, olasz, német, svéd stb. alkotások is bemutatásra kerültek a mozikban.” (Szilágyi Erzsébet: A film…) (2)
Az unoka mozija
Az 1996-os negyedik est apropóján, az 1957-1981 közötti időszakot tárgyalva, nagyon fontos kiemelni, hogy ezen időhatárok között három olyan filmes dolog történt Magyarországon, amelyből csak egyet is szívesen elfogadott volna Európa bármely mozisa: 1961-ben megalakult a Balázs Béla Stúdió; a 70-es évekre beérett a ”Budapest iskola”; s ebben a két évtizedben kapott lehetőséget több ambiciózus fiatal filmes, hogy szerzői vagy más néven művészfilmet készítsen.
1963-ig évente 19-21 film készült. Köztük filmtörténetileg különösen jeles alkotások, mint pl. Fehér Imre Bakaruhában (1957), Fábri Zoltán Édes Anna (1958), Makk Károly Ház a sziklák alatt (1959), Fábri Zoltán Két félidő a pokolban (1961), Jancsó Miklós Oldás és kötés (1962).
Az új filmkorszak, a ”Magyar új film”, más néven a ”Magyar szerzői film” Gaál István Sodrásban című mozijával indult 1963-ban. Ebben csodálatos az összhang a hétköznapi, egyszerű történet, valamint a kép és a hang között. Ezt követően, Nemeskürty István szavaival élve, ránk köszöntött az ”Aranykorszak”, Szabó István Oscar díjig ívelő filmjei (Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm stb.), Jancsó nemzetközileg is felkapott, elismert alkotásai (Szegénylegények, Csillagosok, katonák, Fényes szelek stb.), Makk Károly Szerelemje s Bacsó Péter önkényuralmi kényszerből 10 évig dobozban álló Tanúja. Színre lép Mészáros Márta, Kovács András, Elek Judit, Sándor Pál, Huszárik Zoltán, Zolnay Pál és sorolhatnánk még.
A múzsák neveletlen gyermeke
Az ötödik esten, 1997. januárban, a magyar filmvígjáték került terítékre. A két világháború közötti kommersz-mulattató filmektől a rákövetkező többször hét szűk esztendő keser-mosolyt-fakasztó filmjeiig jutottunk. Groteszkben, abszurdban sem voltak utolsók a magyar rendezők. Gyarmathy Lívia, Böszörményi Géza nem csak barátkozott Jiri Menzellel, hanem filmjeikben érződik is némi cseh behatás. Bacsó felülmúlhatatlan korképe a Tanú. Timár Péter pedig az angol abszurdot követve alkotott különlegeset, sőt, filmhang kísérleteivel egyedit is.
Rendező-portrék
Három egymást követő est témáját Fábri Zoltán, Szabó István és Makk Károly adták. Akkor Makknak és Szabónak még nem volt befejezett az életműve, ha nem is töretlen tempóban, de folyamatosan alkottak. A rendszerváltás egyikőjüket sem kímélte, késhegyre menő harcot folytattak azért, hogy új filmjeikre pénzt szerezzenek. Fábri Zoltán életműve 1994-ben, halálával végképp lezáródott, bár utolsó, 25. filmjét jóval korábban, 1983-ban készítette.
Nők a rendezői székben
Kevesen próbálkoztak a fenti címmel és témával filmestet hirdetni. 1999-ben és 2000-ben erre is volt példa Oslóban. Az első esten a filmes nőkről esett szó, a másodikon a TV-alkotások rendezőiről. Ha a választék nem is volt túlságosan nagy (2020-ra ez jelentősen megváltozott), annál nagyobb volt az erőfeszítés a pontos adatok begyűjtésére. Ezt a témát korábban még kevesen tárgyalták, szinte semmi adat vagy szakirodalom nem állt rendelkezésre. A háború előttről három rendezőnő neve köszön ránk a stáblistákról, Balázs Máriáé (1936), Riedl Kláráé (1939) és Tüdős Kláráé (asszonyneve Zsindely Ferencné) (1943). A Statisztikai Hivatal adatai szerint 1988-ban a magyar filmrendezők száma 65 fő, ebből csupán 6 a nő. 1980 és 2000 között 386 film készült, ebből 45 játékfilmet (kb. 12%) rendezett 18 nő. A legtöbbet Gyarmathy Lívia és Mészáros Márta, s kb. fele annyit Szalai Györgyi és Elek Judit. Érdemes arra is figyelni, hogy egyre több nő állt a kamerák mögé. Nem csak a TV-stúdiókban, hanem játékfilmforgatásokon is.
A Zsurzs éra
2000 januárjában a TV-filmes rendezőnőkre került sor. Közöttük elvitathatatlan Zsurzs Éva úttörő szerepe. Nevéhez híres irodalmi alkotások TV-adaptációja fűződik (Szabó Magda: Abigél, Petőfi: A helység kalapácsa stb.). De fontos megemlíteni Katkics Ilonát és Felvidéki Juditot is. Előbbi vitte TV-képernyőre többek között Mikszáthtól A sipsiricát (1980), Krúdytól a Tizenhat város tizenhat lányát (1979), utóbbi rendezte pl. Reményiktől az Akár tetszik, akár nem (1987), Bálint Tibortól a Változó felhőzet (1994) című TV-játékot.
”[…] a filmről már hazánkban is lehetett középiskolában tanulni. (A 60-as évektől – a szerk.megj) Gyürey Vera (József Attila Gimnázium), Bölcs István (ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium), Honffy Pál (Toldy Ferenc Gimnázium) a gimnáziumukban az irodalomóra részévé tették a film és irodalom kapcsolatának, a filmtörténetének, és a filmesztétikának az oktatását. A középfokú és a felsőfokú oktatásban is megjelent a film, ha nem is tantervbe illesztve, de fakultatív tárgyként. A filmklub az oktatáshoz, a differenciált filmforgalmazáshoz, az ismeretterjesztéshez kapcsolva létezett. Sőt a filmszakma is igényelte eme filmkulturális intézményrendszert, mert az alkotók a filmjeiket levetíthették, és találkozhattak személyesen közönségükkel. Mintegy művészeti tesztelés lehetősége teremtődött meg ezáltal.” (Szilágyi Erzsébet: A film…)
2000-ben a nyár előtti est azért volt különleges, mert először érkezett filmrendező Magyarországról. Deák Krisztina neve egy korábbi esten merült föl, hiszen ő is TV-rendezőként kezdte, de fokozatosan átsorolt a nagyfilmesek közé. Első igazán sikeres mozifilmje a Závada Pál regényéből készült Jadviga párnája (1999). Ez volt a film első külföldi bemutatója. Az oslói estet követően a Magyar Filmszemlén és a Salerno Nemzetközi Filmfesztiválon Különdíjat, illetve Nagydíjat kapott. A vetítés után parázs vita, kérdezz-felelek alakult ki a nézők s az alkotó között.
Rejtőzködő történelem
2000. októberében megint olyan téma került terítékre, aminek akkoriban még nagyon hézagos volt a szakirodalma, s viszonylag kevés szó esett róla a hétköznapokban is. Sok-sok film átnézése, elemzése után sikerült csak egy viszonylagosan jól áttekinthető képet adni az ”1956-os események a magyar filmekben” című témáról. Olyan részletek villantak fel különböző évjáratú filmekben, amikben kezdetben csak kerülgették, majd az évek előrehaladtával egyre merészebben ábrázolták (sejttették) az 56-os történéseket: Révész György Éjfélkor (1957), Szabó István Apa (1966), Gábor Pál Kettévált mennyezet (1981), Gothár Péter Megáll az idő (1981), Sándor Pál Szerencsés Dániel (1982), Gárdos Péter Szamárköhögés (1986), Bereményi Géza Eldorádó (1988) és Szabadság tér ´56 (1997), Mészáros Márta Napló apámnak, anyámnak (1989) és Napló szerelmeimnek (1987), Zsombolyai János A halálraítélt (1990). Két dokumentumfilm is például szolgált: Schiffer Pál/Magyar Dezső A Dunánál (1987), Erdélyi János/Zsigmond Dezső Vérrel és kötéllel (1989).
A tizedes
2001 őszén az épp elhunyt Sinkovits Imre, a sokszorosan kitüntetett, nagy szeretetnek örvendő színművész előtt tisztelegtünk. Az előadó gyűjteményében 41 olyan játék- illetve TV-film, színházi felvétel található, melyben Sinkovits a főszereplő. Elvesztünk, ugyanakkor lubickoltunk a sok részletben. Kicsit erőltetett, de az alábbi műfajokba soroltuk az alakításait: történelmi film, szatíra, vígjáték, komédia, dráma. Hosszabb részleteket néztünk meg a Keleti István rendezte legendás vígjátékból, A tizedes meg a többiekből (1965), a színházban is játszott, Fábri Zoltán által filmre vitt Isten hozta őrnagy úrból (1969) és Sinkovits utolsó játékfilmjéből, a Returból (1997); színpadi szerepeiből (Sütő András: A szuzai menyegző, Advent a Hargitán, Balkáni gerle; Németh László: VII. Gergely; Csiky Gergely A nagymama).
Hruscsov és Kádár is felvillan a vásznon
2002-ben egy régen talomban tartott előadás került terítékre. Jancsóból egy életen át készülhet az ember, de sosem ér a végére. Stílusa a rendszerváltás utáni időszakban óriási fordulatot vett. Ez a szabad ötletek filmes, képi kavalkádjában, hat egész estés játékfilmben érhető tetten – bennük főszereplőként a két zseniális figura, Kapa és Pepe (Mucsi Zoltán, Scherer Péter) abszurdozik. Elérkezett az ideje, hogy a nemzetközileg is nagyra becsült, egyetemi penzumokba válogatott rendező ”arany korszakát”, majd a groteszk legvégső határáig elmerészkedő ”káoszt” hazájától 2000 kilométerre is megismerje a közönség.
A filmrészletekkel ostromolt nézők kapkodhatták a fejüket. Volt minden, 11 perces néma, vágás nélküli jelenet (Szegénylegények, 1965), vörös helikopter (Szerelmem, Elektra, 1974), tánc, rítus, meztelen lányok (Fényes szelek, 1968), szürrealista rémálom (Szörnyek évadja, 1986), Hruscsov és Kádár (Jézus Krisztus horoszkópja, 1988), gyilkosság, öngyilkosság (Kék Duna keringő, 1991).
Néhány százalék
2002-ben már kísérletet lehetett tenni arra, hogy összefoglaljuk az 1990-es évek magyar filmtermését. A tíz év alatt 226 egész estés film készült, 27-et rendezett nő. A filmszakma ekkor már a nagy lélegzetű dokumentumfilmeket is a játékfilm kategóriába sorolta. A témának megfelelően igen eklektikusra sikeredett az est. Részleteket láttunk például Sára Sándor volt szibériai foglyokkal készített dokumentum összeállításából (Te még élsz?, 1990), Szőke András zagyvaságaiból (Vattatyúk, 1990), egy Esterházy Péter novellából átdolgozott kordokumentumból (Anna filmje, 1992), Elek Judit történelmi visszapillantótükréből (Ébredés, 1994), Tóth Tamás varázslatos hangulategyvelegéből (Natasa, 1997). Majd külön kiselőadás hangzott el a filmfényről és a világítástechnikáról.
Kern 55
2003 tavaszán Kern András születésnapját ünnepeltük. Szinte hihetetlen, kevés olyan ”művészfilm” készült vele, ahol főszereplő lenne. Viszont kiváló epizodista. A Bujtor-filmeket már el sem tudnánk képzelni Kardos doktor nélkül. A TV hőskorával kezdtük, a kor technikájának megfelelően fekete-fehérben láthattuk a legendás KI-MIT-TUD 1962-es döntőjét. A 14 éves Kern a közismert színészeket, Majort, Brachel Siegfriedet és Alfonzót parodizálta. Fergeteges volt. Majd részleteket néztünk a Bujtor-féle magyar krimikből s néhány nagyon emlékezetes Kern alakításból: Sándor Pál Ripacsok (1981), Bacsó Te rongyos élet (1983), Sztracsatella (1996), és a Miniszter félrelép (1998). Kevesen emlékeznek a főiskola utáni első igazi nagyfilmjére, a Sárika, drágámra (1971), ahol Sándor Pál keze alatt (SP alteregójaként) óriásit alakít. Abban az évben került a Vígbe, ahol színpadi főszerepek is várták. Woody Allennek is csak ő tudott igazi magyar hangot kölcsönözni.
Álmodó ifjúság
2003 őszén a Balázs Béla Stúdiónak szenteltünk egy estét. Kimeríthetetlen volt a téma. Részleteket láttunk Sára, Huszárik, Szabó I., Magyar, Gazdag, Szomjas, Dobai, Bódy, Vidovszky, Erdély M., Xantus, Szirtes, Tóth J. kisfilmjeiből.
2004 őszén pedig a BBS stúdió névadójára, a filmesztéta Balázs Bélára (1884-1949) szántunk egy estet. Már ismert költő, darabszerző volt Pesten, amikor 30 évesen el kellett hagynia Magyarországot. Bécsből Berlinbe ment, megtanult németül, s aztán már csak ezen a nyelven írta korszakalkotó filmelméleti műveit. A világ minden filmes oktatásában tantárgy A látható ember (1924) és a A film szelleme (1930) című szakmunkája. 1945-ben hazatért, 49-ben Kossuth-díjat kapott. A fából faragott királyfi (1912-ben jelent meg a Nyugat folyóiratban) című meséje, s A kékszakállú herceg vára (1918) című novellája Bartók Béla zenéjével vált világhírűvé. Forgatókönyvéből készült a Valahol Európában (1947) című Radványi film. Önéletrajzi regényéből (Álmodó ifjúság, 1946) rendezte Rózsa János az azonos című, varázslatos hangulatú filmet (1974).
Idegen tájon
2004 tavaszán tettünk kísérletet arra, hogy más országok filmművészetébe is belekukkantsunk. Az egymást követő hónapokban foglalkoztunk a cseh új hullámmal. Nem állítható, hogy kudarc, bukás vagy teljesen haszontalan lett volna, de bebizonyosodott, hogy a közönség nagy része csak félévente és kizárólag a magyar filmekre vevő. Ekkor vágtunk bele a Magyar Filmklub sorozatba a Magyarok Baráti Köre évenként egy-kétszeri filmestjei mellett.
2005 tavaszán Haumann Pétert láttuk vendégül. Maga döbbent meg a legjobban, amikor néhány, általa is régen látott jelenetben újra szembetalálkozott önmagával. Például az Operett színházi Denevér börtönigazgatójával, vagy a csehovi Három nővér paródiával. A közönség nagy örömére hosszú részleteket láttunk a Magyarországon nagyon népszerű Indul a bakterház (1980) c. filmből. De felvillant Haumann a III. Richard c. TV-drámában, Ibsen Rosmersholmjában, Gogol Holt lelkek 1981-es színházi felvételében és Tersánszky fergeteges szatírájában, a Révész György rendezte Kakuk Marci főszerepében (1973).
2006-ban a két filmes foglalkozás érdekes módon élt egymás mellett. A Filmklubban nagyjából havonta rendezett Mészáros Márta sorozat összefoglaló, záró foglalkozását az MBK-s Filmestek keretében tartottuk. Nagyszerűen bevált. 2007-ben az 56-os októberi eseményeket feldolgozó legújabb filmekről esett szó az előző évi nagy, kerek évfordulós ünnepség farvizén, 2008-ban pedig Gábor Miklós filmes- és színházi szerepeiről. A Norvégiai Magyarok Baráti Köre szervezésében 1993-tól 2008-ig tartó félévenkénti, évenkénti filmestek 40-60 nézőt vonzottak. Ezután szerényebb keretek között, új házigazdával, az új Filmklubban folytatódtak a foglalkozások.
II. FEJEZET
Magyar Filmklub Oslóban
“Egy 1992. április eleje, és 1993. január vége között Magyarországon készült felmérés szerint mind a mozibajárás, mind a tudatos filmválasztás erősebb a filmklubtagokban. […]mozibajárásuk gyakoribb, minőségi filmeket, művészfilmeket is megnéznek, és mellette a filmről való beszélgetésből, a különleges értékekkel (legyen az filmtörténeti vagy modern filmérték) való találkozásból műveltséganyaguk egészen más, a filmstílusok, irányzatok elfogadását mutatja.” (Szilágyi Erzsébet: A film…)
2004-2005
2004-ben indult a Magyar Filmklub. Ide már tényleg csak a legelszántabb filmkedvelők jártak. Minden elképzelhető foglalkozási területről, s korosztályból. 2004, Magyarország uniós tagsága óta megnőtt a Norvégiában dolgozó magyar fiatalok száma. Az Oslo központjában, tömegközlekedéssel jól megközelíthető helyen lévő számítógépes, szoftveres vállalkozás tanácskozótermében maximum 25-en fértünk el (Házigazda, főszervező: Dávoti Barna). Általában 3-4 foglalkozás volt tavasszal és ősszel is.
Négy estés Tolnay Klári életmű-sorozattal kezdtünk. Az elsőn 1945-ig kísértük az életútját. Ekkor Tolnay még színházban és filmekben sem mérettetett meg igazán, többnyire ”könnyű” kis szerepeket kapott. Ennek ellenére 1940-re már sztár volt, villában lakott, nyaralója volt a Balatonon. Csacskaságokat írtak róla a képes magazinok: ”szeme szürke, 157 cm magas, 51 kg, haja világos barna, csak francia ruhákat visel, a pasztell színeket kedveli, magas sarkú cipőkben jár, nem festi magát, ékszert nem visel, Chanel 2 kölnit használ.”
Részleteket néztünk meg a Meseautó (Gaál Béla, 1934), a Döntő pillanat (Vajda László, 1938), a Tóparti látomás (Kalmár László, 1940), a Szerencsés flótás (Balogh István, 1943), az Ágrólszakadt úrilány (Ráthonyi Ákos, 1943) című filmekből.
A Tolnai sorozat 2. részére 2004. októberében került sor. Ekkor az 1945 utáni filmszerepeiről hallgattunk előadást. Egyes dokumentumok 56 olyan filmet sorolnak fel, amikben számon tartható szerepet játszik. A legértékesebbekre jutott csak idő, Máriássy Félix Rokonok (1954), Ranódy László Pacsirta (1963) és Hatholdas rózsakert (1978), Zsurzs Éva A Danaida (1971), Várkonyi Zoltán Fekete gyémántok (1976) című filmjeinek részleteire.
A 3. esten színházi felvételekben láttuk Tolnai Klárit. Örkény István Macskajáték c. darabjának öt különféle előadásában, Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című darab két változatában. A közönségre a legnagyobb hatást talán az 1960-as színházi felvétel tette. Arthur Miller Pillantás a hídról c. drámájában Pécsi Sándor és Uray Tivadar partnere volt.
A 4. rész átnyúlt 2005 elejére, akkor a TV-beli szerepei kerültek sorra. Csiky Gergely A nagymama című darab négy különböző (TV- és színházi) feldolgozását vetettük egybe. Érdekes volt megfigyelni a részleteket, s a mindig más-más szereposztást Tolnay körül.
A 2005-ös évad háromrészes Makk Károly sorozattal zárult. Az első esten az 50-es években készült filmjeiről volt szó. A meglehetősen sematikus A harminckilences dandár (1959) c. fércmű mellé ellenpontként olyan filmek sorakoztak fel, mint a Liliomfi (1954), A 9-es kórterem (1955), Mese a 12 találatról (1956), Ház a sziklák alatt (1959), Fűre lépni szabad (1959).
A Makk sorozat 2. része a 60-as években született filmjeiről, a 3. pedig a 70-es években készítettekről szólt. A korszak kiemelkedő alkotásai: Elveszett paradicsom (1962), a Szerelem (1970), a Macskajáték (1973), s az Egy erkölcsös éjszaka (1977).
Naplók
Mint korábban említettük, a 2006-os év Mészáros Márta filmjeinek elemzésével telt el. Az első esten a 70-es évek közepéig rendezett alkotásairól esett szó: Eltávozott nap (1968), Holdudvar (1968), Szép leányok, ne sírjatok! (1970), Szabad lélegzet (1973).
A 2. részben Mészáros Márta ún. 3+1 ciklusa került sorra. Itt a munkásnők, a család és a patriarchális társadalom konfliktusait tárja elénk a dokumentumfilmeken edződött, szakmailag alaposan képzett rendezőnő: Örökbefogadás (1975), Kilenc hónap (1976), Ők ketten (1977), Olyan, mint otthon (1978).
A 3. esten a Napló… sorozat került terítékre: Napló gyermekeimnek (1983), Napló szerelmeimnek (1987), Napló apámnak, anyámnak (1990), Kisvilma (2000): bár ez utóbbi nem viseli címében a napló szót, s az első kellett volna legyen, de a Szovjetunióban uralkodó ellenséges hangulat miatt a forgatócsoport csak a rendszer szétesése után utazhatott azokra a helyszínekre, ahol a rendező kislánykorát töltötte.
Nagy nevettetők
2007-ben csak négy estre futotta a Magyar Filmklubban. Azok viszont emlékezetesek lettek, hiszen nagyon hálás volt a téma: Nagy nevettetők a mozivásznon. Tavasszal két estet szenteltünk Kabos Gyulának, ősszel kettőt a Latabároknak. Természetesen egy némafilmmel kezdtünk, a Molnár Ferenc írta Pufi cipőt vesz című 10 perces szkeccsel. A szomorú sorsú, Amerikában nagy szegénységben elhunyt Kabos Gyulának mi itt a kacagtató jeleneteit néztük meg a Piri mindent tudból, a Lila akácból (mindkettő Székely István film, 1932, 1934), a Meseautóból (Gaál Béla, 1934), az Elnökkisasszonyból (Marton Endre, 1935) és A papucshősből (Vaszary János, 1938).
Az első Latyi-esten hiába esett szó a két vh. közötti korszak szociális problémáiról, a társadalmi feszültségekről, a ”művészélet” viszontagságairól. Mindhiába. Latyi fergeteges ugrabugrálása, Fred Aster-i táncparódiái mindenkit ámulatba ejtettek, megnevettettek: Fizessen, nagysád! (Ráthonyi Ákos, 1937), Leányvásár (Podmaniczky Félix, 1941), Egy bolond százat csinál (Martonffy, 1942), Egy szoknya, egy nadrág (Hamza D. Ákos, 1943).
A Latabár-sorozatot könnyebb volt időben két részre tagolni. Ő a háború után is játszott, igaz, többnyire sematikus, de időnként nívósabb filmekben is. Az utóbbiak közül belekukkantottunk a Mágnás Miskába, a Janikába (mindkettő Keleti rendezése 1949-ből) és két kiemelkedő szerepébe: Állami áruház (Gertler Viktor, 1952), Fel a fejjel (Keleti, 1954).
Egy apró kis statisztika, mielőtt komolyabb vizekre eveznénk, veretes irodalmi alkotások filmadaptációjáról beszélnénk. A filmklub vezetőjének archívumában 48 Kabos és 29 Latyi film található. Az ezekből való válogatás – vélhetően – alaposan próbára tette a rekeszizmait.
Az elkövetkező években Szabó Magda, Németh László, Márai Sándor, Sütő András, Szép Ernő és Kosztolányi Dezső megfilmesített műveit vettük sorra a Filmklub foglalkozásokon.
”2006-ban jelent meg Norvégiában Szabó Magda Az ajtó c. regénye Kari Kemény fordításában. A műfordítóval még abban az évben tartottam egy beszélgetőestet az oslói magyar nagykövet rezidenciáján akkoriban havi rendszerességgel zajló Irodalmi Teadélutánok egyikén (házigazda: a nagykövet felesége, Krausz Judit). A rá következő évben pedig egyik szerkesztője voltam annak a norvég antológiának, amibe kortárs magyar szerzők műveit válogattam (Ungarsk samtidslitteratur, 2007 Oslo). Szabó Magdával magam készítettem interjút, akkoriban még nem szokásos módon, e-mailes kérdés-feleletes levélváltás keretében. Ebből halála előtti utolsó nyilatkozata kerekedett ki. A felhalmozódott információk, ismeretek és Szabó Magda munkássága iránti szeretetem (életem egy jóval korábbi szakaszában a Mózes egy, huszonkettő c. regénye meghatározó olvasmányélményem volt) vezetett arra, hogy műveinek képi megjelenítésével is foglalkozzam.” (Beszélgetés Kovács Ferenccel…) (3)
Az őz
2008 első félévében négy előadás szólt Szabó Magdáról. Az első a mozivászonra vitt adaptációiról, a második a TV-feldolgozásokról, a harmadik a rögzített színházi előadásokról. A negyediken minden olyasmiről, ami az első három estből kimaradt. Ízelítőül álljon itt néhány példa arra, hogy miből láthattunk rövidebb, hosszabb részleteket: Fehér György portréja A 75 éves Szabó Magdáról (1994), Vörös tinta (Gertler Viktor, 1959), A Danaida (Zsurzs Éva, 1971), Abigél (Zsurzs Éva, 1978), Az a szép fényes nap (Szőnyi G. Sándor, 1981), Régimódi történet (Lengyel György, 1982), Für Elise (Vizi Mária, 2003), Az ajtó (Bereményi Géza, 2006).
A fent említett interjúban az egyik kérdésre a következőket válaszolta Szabó Magda: ”Én azt hittem, hogy a mesekönyvek teljesen feleslegesek. Mire valók? Esténként mindenkinek az apja, anyja odaül az ágya szélére és mesél. Teljesen természetes volt, hogy én magam is eszmélésemmel egy időben már verset, rímet faragtam, mesét írtam. Nem akartam én író lenni, én pedagógusnak készültem, a latin tanári pályától nem tudott eltéríteni még apám se, aki színésznőnek szánt.” Bizonyára a filmesteknek, esetleg az Irodalmi Teadélutánnak is köszönhetően, a rákövetkező időben kézről-kézre járnak itt Norvégiában az írónő különböző kötetei. S azóta megjelent, ismét Kemény Kari fordításában, a Pilátus. S újabb kiadást ért meg Az őz (Rådyret), melyet még Kari édesapja, Kemény Ferenc fordított az 1969-es kiadáshoz.
Ágnes és Ági
2008 végén Németh László életműsorozat indult. Lánya, Németh Ágnes és unokája, Ági sok segítséget nyújtott egyes adatok pontosításában, s egy frissen készült dokumentumfilm megszerzésében. Az első esten Németh László történelmi drámáival foglalkoztunk. Részleteket vetítettünk a II. József (Ádám Ottó, 1985), a Széchenyi (Nagy Viktor, 1995), a VII. Gergely (Marton Endre, 1978) c. művekből.
A második est a családi drámáiról szólt, s A két Bolyaiból, valamint a Bodnárnéból (Ádám Ottó, mindkettő 1978-ból) láttunk szemelvényeket.
A harmadik alkalommal a társadalmi drámákról szólva a Szörnyeteg c. mű két változatának egyes jeleneteit hasonlítottuk össze, az 1974-es Hintsch György rendezte TV-játékból és a Major Tamás rendezte Katona József Színházbeli előadásból (1967). Végül alaposan kitárgyaltuk a Papucshős c. TV-filmet (Ádám Ottó, 1983) és a Várszínházbeli Villámfénynél c. drámát (rendezte Kállai Ferenc, 1997).
A negyedik esten a tudatregények kerültek terítékre. Az Égető Eszter és az Irgalom TV-re adaptált részei (Hintsch György, 1989/1972) és az Iszony filmes adaptációja (Hintsch György, 1972). Ezen az estén néztük végig a Németh Lászlóról szóló, addig legteljesebbnek tekinthető dokumentumösszeállítást, amit a lánya, Németh Ágnes szerkesztett.
Az emigráns
2009 őszén újabb jelentős író munkássága terelte össze a Magyar Filmklub kitartó, lelkes közönségét. Márai Sándor életművére az átlagnál kicsit többen voltak kíváncsiak. Nem kellett ugyan a közfalakat eltávolítani, de összébb kellett bújnia azoknak, akik látni akartak valamit. Az előadónak igen meggyűlt a baja Máraival. Játék- és TV-film alig készült/készül a műveiből, és a színházak csak elvétve játsszák darabjait. Az első esten megismerkedtünk az Eszter hagyatéka című játékfilmmel (Sipos József, 2008), s néhány Márairól szóló portréfilmmel: Szőcs Antal Emlékezés Máraira (1995), Bakos Katalin Vallomások egy polgárról (2000), Szalai-Dárday Minden másképp van (2007), Mag István Márai Sándor portré (2008).
A második esten a ”világhódító” regényéről, A gyertyák csonkig égnek titkáról, a különböző országokbeli fogadtatásáról volt szó, és természetesen az Iglódi István rendezte színházi előadásról és annak TV-s változatáról.
A harmadik esten is volt miről beszélgetni. Körünkben még mindig több az 56-os menekült, mint az uniós tagság szabadságával Norvégiába látogató vendég-munkás-tanuló. Márai egyik remek mondata körül keringett a vita: ”A száműzetés egyik titka: lemondani, sértődés nélkül, minden külső igényről. A másik titok: nem mondani le – semmilyen körülmények között – semmiféle belső igényről”. S Az emigráns című filmből is tapasztalhattuk (Szalai Györgyi, Dárday István, 2006), Márai nem beszélt a levegőbe, az utolsó leheletéig tetteiben is kitartott az elvei mellett.
A negyedik estén a színdarabjai volt a téma. Az a kevés, amiről felvétel is készült, arra figyelmeztet, hogy hazai útjainkon érdemes nyitott szemmel járni, s betérni arra az egy-két Márai darabra, ami azért itt-ott, főleg a fővárosban már újra elérhető (pl. a Pinceszínházban 3 darabja is műsoron volt: Az igazi, Válás Budán, Kaland). Mi a filmesten csak a Radnóti Színház Márai naplói c. előadóestbe (Deák Krisztina, 1995), és a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház A parázs és más… színpadi egyvelegbe (Dömölky János, 2008) tudtunk belenézni. Utóbbi egy keretjátékba ágyazott, három műből készült összeállítás: Hasbeszéd, A parázs (mely A gyertyák csonkig égnek Márai által színpadra írt változata), és a Befejezetlen szimfónia.
2010-ben a Magyar Filmklub előbb az Oslói Egyetem egyik technikailag pompásan felszerelt termébe költözött. Majd Jeszenszky Géza nagykövet invitálására immár tizedik éve a nagykövetség hangulatos fogadótermében működik évente 3-6 alkalommal. Az utóbbi években Sikó Anna nagykövet védnöksége alatt.
Élni nem muszáj, de hazudni kell!
2010 márciusában, októberében és decemberében három estét szenteltünk Sütő Andrásnak (Beszélgetés SA-val, r: Cselényi László, 2001), filmre adaptált műveinek: Anyám könnyű álmot ígér (r: Sík Ferenc 1978), drámáinak: Egy lócsiszár vasárnapja (r: Zsámbéki Gábor, 1974), Csillag a máglyán (r: Ádám Ottó, 1979), Balkáni gerle (r: Iglódi István, 2000), Káin és Ábel (r: Gali László, 2009). Külön este jutott az Advent a Hargitán című drámájára (r: Szirtes Tamás, 1989).
”Bódi Vencel: Elviszed, Uram, rendre mind az élőket, és nagy haragodban megtetézed a büntetésünket. Nem lehetünk immár együtt a halottainkkal sem. Add vissza bár a halottainkat, Istenünk, és mi helyetted is feltámasztjuk őket a ragaszkodásunkkal. Mit teszel velünk, mit teszel? Az élőket messzire veszed, halottainkat ismeretlenségben tartod, hogy ezzel is növeld a mi magányunkat. Erdeidben meghagyod a fákat egymás mellett, és a csillagaidat sem szórod szerte, hogy ne láthassák egymást. Miért éppen a mi gyermekeinket juttatod szélfútta bogáncsok sorsára?” (Advent a Hargitán, 1987)
Szép Ernő voltam
2011 tavaszán és őszén is két-két filmestet tartottunk Szép Ernő műveinek feldolgozásaiból a Szép Ernő lányai, Az aranyóra, Lila Ákác, és Vőlegény címmel.
A szegény kisgyermek panaszai
2012 első felében négy Kosztolányi estre került sor. A Boldog, szomorú dal címen futó még az Oslói Egyetemen, az Édes Anna, a Pacsirta, és az Aranysárkány címűek már az oslói magyar Nagykövetségen.
Bálint András önálló estjéről (Boldog szomorú dal, Radnóti Színház, 1981) így vall: ”A nagy verseket természetesen nem szabdaltam szét. Elhangzott a Hajnali részegség és a Boldog szomorú dal, az Esti kérdés és a Balázsolás, Márai Halotti beszéde, A walesi bárdok és a Tengerihántás, a Sem emlék sem varázslat és a Nem tudhatom. Ez utóbbinál viszont adta magát a lehetőség, mivel körben ült a közönség, egy térben voltunk, hogy bizonyos részeket együtt mondjunk: „…ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, / s nem tudja, hol lakott itt …”, szünetet tartottam és mondták velem „Vörösmarty Mihály”. Megható élmény volt színésznek és közönségének.”
A három elkövetkező filmesten olyan Kosztolányi regények filmes változatairól beszélgettünk, amelyek a mi kis közösségünknek is ismertek voltak. Sokan mesélték el a regényekhez, de a filmekhez is kötődő személyes élményeiket. Édes Anna (r: Fábri Zoltán, 1958), Pacsirta, Aranysárkány (r: Ranódy László, 1963, 1966).
Történelmi filmsorozat, 2012-2014
Jeszenszky Géza történelemprofesszor, akkori oslói nagykövet aktív közreműködésével, a történelmi háttérről szóló előadásával zajlott ez a különlegességszámba menő, 11 estet megélt sorozat.
1. 2012. augusztus 20. a követségen Szent István királyunk személye és kora iránti érdeklődés jegyében telt. Részleteket láttunk az István, a király című rockopera ősbemutatójából (Királydomb, r: Koltay Gábor, 1983), a Szegedi Szabadtéri Játékok (1984), a Nemzet Színház (r: Kerényi Gábor, 1985), a Népstadion (1990), a Sevillai Expo (1992), a Pesti Magyar Színház (r: Iglódi István, 2000), a csíksomlyói (2003. július 5.), az esztergomi (Magyar Színház, r: Iglódi, 2003), Papp László Sportaréna (r: Szikora János, 2008. június 18.) előadásaiból. Ez a nagy sikerű filmest egy évre rá a Norvégiai Magyarok Baráti Köre ünnepi rendezvényén is sorra került.
2. ”Aligha van népszerűbb történelmi korszak Magyarországon az 1848-49-es időszaknál, mégis meglepően kevés film készült a témában: a forradalom és szabadságharc jelenléte a köztudatban és a többi művészeti ágban sokkal számottevőbb, mint a mozifilmekben.” (Markovics Péter).
Október 6-án a történész rövid előadása után a Föltámadott a tenger (Illyés Gyula regényéből, r: Nádasdy Kálmán, Ranódy László, Szemes Mihály, 1963), a Petőfi ´73 (r: Kardos Ferenc 1973), a Tizennégy vértanú (r: Hajdufy Miklós, 1970), a 80 huszár (r: Sára Sándor, 1970), s a Szirmok, virágok, koszorúk (r: Lugossy László, 1984) című filmekből láttunk részleteket.
3. Az első Történelmi filmesten főleg Szent István király életének zenés feldolgozására tolódott a hangsúly, így illő volt még visszatérni a korra. Szabó Magda Az a szép fényes nap című színműve kapcsán Géza fejedelemre emlékeztünk, s megnéztünk néhány részletet a Szőnyi G. Sándor rendezte (1980) azonos című TV-filmből.
4. 2013 legelején a ”2. magyar hadsereg” címmel hallhattunk igen tömör előadást Jeszenszky Géza nagykövettől, majd belenéztünk a Requiem a doni hősökért (r: Poros László, 1991-96) című dokumentumfilmbe, és több részletet is levetítettünk Sára Sándor Pergőtűz című, az 1970-es évek végén elkezdett dokumentumfilm-sorozatból.
5. A májusi filmest ”A sztálini diktatúra Magyarországon” címmel invitálta a magyar közösséget. A Vészi Endre Angi Vera című elbeszéléséből készült filmet szinte már mindenki látta korábban (Gábor Pál, 1978), hiszen a rendező egyik fiútestvére 56-os menekültként köztiszteletnek örvendő orvosként működött Oslóban.
6. Kovács András rendező a következőt nyilatkozta az 1979-es filmje kapcsán: ”Az Októberi vasárnap nem törekedett arra, hogy eddig ismeretlen részleteket derítsen fel, vagy gyökeresen új értékelést próbáljon adni a kiugrási kísérletről – erre nem is volt szükség, történetírásunk már jó ideje tisztázta a lényeges összefüggéseket, eseményeket. (Más kérdés, mi az oka annak, hogy az emberek jelentős része nem is hallott arról, mi történt 1944. okt. 15-én.) A konkrétság segíti a nézőt, hogy el tudjon gondolkozni azon, miért nem merték Horthyék vállalni felismeréseik és elhatározásaik konzekvenciáit, miért nem mertek cselekedni, holott hadseregük egy részére bizonyosan számíthattak.” Ezen az októberi filmesten katonadalok szolgáltak a kor hű visszaidézésére.
7. A 2013-as év utolsó filmestjén a történész (JG) kényelmesen hátradőlhetett a nézőtéri foteljában. Ezúttal Madách Imrét s Az ember tragédiája című történelmi képeskönyvét s az azt filmre, színházra átdolgozó rendezőket láttuk ”vendégül” a vetítővásznon. Érdekesség, hogy a mű főbb részleteit az előadó birtokában lévő nyolc különböző rendező (Szinetár Miklós, 1969; Ruszt József, 1983; Lengyel György, 1992; Csiszár Imre,1997; Vidnyánszky Attila, 1999; Márton István, 1999; Szikora János, 2002; Jankovics Marcell, 2011) felfogásában láthattuk.
8. A 2014-es évad első foglalkozását az I. világháború eseményeinek szenteltük. A szemléltető filmanyagot a Filmhíradók onlineról kölcsönöztük.
9. A 2014. szeptember 27-i esten, rövid bevezető előadás után, külön engedéllyel levetíthettük egy család és egy évszázad krónikáját: A napfény íze című filmet (r: Szabó István, 1999).
10. Az október 23-i emlékesten az 1956-os forradalmat követő megtorlás legfiatalabb áldozatának, Mansfeld Péternek a különös története és a Szilágyi Andor rendezte Mansfeld című film (2006) volt a fő témánk.
11. A Történelmi filmsorozat záróestjén gróf Széchenyi Istvánra, a legnagyobb magyarra emlékeztünk. Részleteket láttunk a Széchenyi napjai sorozatból (Horváth Ádám, 1985), Németh László drámájából (r: Nagy Viktor, 1995), s a Kossuth vagy Petőfi című TV-játékból (Pécsi Ildikó, 1977).
Színházi esték a mozivásznon
A Magyar Filmklub Színházi esték c. sorozatának első foglalkozására 2015 farsangján került sor. Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya vagyis A dámák diadala a fársángon című tévéjáték (Horváth Jenő, 1973) volt a témánk. Rövid előadást hallhattunk a színház és a TV kapcsolatáról. A TV-színház hőskorában, a 60-as évek végén s a 70-es évek elején, a színházi és nagyfilmes szakmával ellentétben nem a rendezői elv, hanem a színészközpontúság dominált. Ez többek között abból is adódhatott, hogy a TV-nek óriási szüksége volt a térnyerésre, a nézettségre, s azt neves színészekkel szerezhette csak meg. Ezért a TV-be becsalogatott, de jól meg is fizetett sztárszínészek megrendezték magukat.
A sorozat második foglalkozásán a 125 éve született Seress Rezsőre emlékeztünk Bal kézzel írtam, jobb kézzel játszom címmel. Az apropót az adta, hogy Müller Péter darabját (Szomorú vasárnap, 1983) már több kisszínpadon is lehetett látni. Mi a kecskeméti Katona József Színház előadásából idéztünk fel részleteket (r: Éry-Kovács András, 1994), valamint az internetről összevágva meghallgattuk a Szomorú vasárnap című világsláger több feldogozását is neves előadókkal (Seress Rezső, Angelina Jordan, Louis Amstrong, Billie Holiday, Bing Crosby).
A harmadik foglalkozás témája Karády Katalin volt. Az tette színházassá az estet, hogy mi magunk rendeztünk egy filmrészletekkel illusztrált zenés összeállítást, amiben az emlékezetes Karády filmjelenetek felvillantása közben és alatt Bordás Mária énekelte a jelenetekhez tartozó dalokat Utasi Noémi zongorakíséretével (pl. Hamvadó cigarettavég, Ez lett a veszted stb).
2015 májusában Azok a 60-as, 70-es évadok: Csurka, Fejes, Görgey, Gyurkovics, Gyurkó, Hernádi, Örkény, Szakonyi címmel tartottunk foglalkozást. A kor hangulatát és drámatermését felidézendő, a címben szereplő drámaíróktól néhány színházfelvétel részletét néztünk meg (Csurka Döglött aknák 1974; Gyurkovics: Nagyvizit, 1972; Örkény: Tóték, 1978). Szakonyi Adáshiba című darabját alaposabban elemeztük, s összehasonlítottuk két különböző előadás egy-egy részletét (r: Várkonyi Zoltán, 1974; Tordy Géza, 2015).
Az ötödik foglalkozáson Azok a 80-as, 90-es színházi évadok: Szent Iván éji szomor-vígasságok címmel valóban lehangoló és derűs darabrészletekkel emlékeztünk erre a korszakra. ”A legvidámabb barakkban” született keserű drámákból láttunk részleteket: Spiró György Csirkefej, Nádas Péter Temetés, Kornis Mihály Körmagyar, Kárpáti Péter Akárki, Schwajda György A csoda. S hogy könnyebb szívvel távozhassunk az estről, végül egy csodás karriert befutott darab kétféle színrevitelébe is belenéztünk (Valló Péter, Vajda Katalin: Anconai szerelmesek, Radnóti Színház 1997; Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház 2001).
A Színházi esték hatodik s egyben utolsó foglalkozása 2016 tavaszán volt. Rövid bevezető után, a Budapesti Nemzeti Színház külön engedélyével végignézhettünk egy lélekemelő előadást, Tamási Áron Vitéz lélek című színművét. ”Keresve sem találhatnék a világirodalomban még egy olyan szerzőt és darabot, amely most jobban illene hozzánk, az újrainduló Nemzetihez, mint Tamási Áron és a Vitéz lélek. Leginkább a derű miatt, ahogyan ez a történet megszólal. Lehet, hogy az ő drámai életművében vannak a Vitéz léleknél erőteljesebb, a színpadi karakterformálás szempontjából érettebb, ha tetszik, drámaibb alkotások, de bizakodóbb aligha.” (Vidnyánszky Attila, 2013)
A Nemzet Színésze, Törőcsik Mari
2016 és 2020 között, az oslói magyar Nagykövetségen tartott Magyar Filmklub estjein egy különlegesen gazdag színészi pályafutást követtünk végig. Törőcsik Mari filmes karrierjét kronologikus sorrendben tízéves periódusokra osztottuk (1955-1965, 1966-75, 1976-85, 1986-1995, 1996-tól napjainkig). Az előadást vezető adatbázisában Törőcsikre keresve pontosan 90 találat jegyezhető (filmek, portrék, riportok, gálák, kisfilmek, színházi előadások). A hat estre tervezett sorozatban volt bőven miből részleteket, szemelvényeket válogatni. Csak a kuriózum kedvéért néhány bejátszott részlet Törőcsik Mari kevésbé ismert szerepeiből: Kölyök (Szemes Mihály, 1959), Négy lány az udvarban (Zolnay Pál, 1964), A Danaida (Zsurzs Éva, 1971), Déryné, hol van? (Maár Gyula, 1975 Pilinszky János forgatókönyvéből), Anyám könnyű álmot ígér (Sík Ferenc, 1978), Turné (Bereményi Géza, 1993).
Az ötödik, az 1996-tól kezdődő időszak felvillantását, valamint a hatodik estre tartogatott színházi szerepei megtárgyalását a Covid járvány megakadályozta, de reméljük, a jövőben pótolni tudjuk.
Feltétlenül szólni kell arról is, hogy a Magyarok Baráti Köre évente egy-két alkalommal új készítésű, sikeres, szórakoztató filmeket mutatott be a magyar közösségének. Ezeket a filmeket általában elkísérte az alkotógárda néhány tagja, s így a vetítés után kötetlen beszélgetések is voltak. Csak néhány példa: Sose halunk meg (Koltai Róbert, 1993), Üvegtigris (Rudolf Péter, 2001), Üvegtigris 3 (Rudolf Péter, 2010), Eszter hagyatéka (Sipos József, 2008), Az ajtó (Szabó István, 2012), Utóélet (Zomborácz Virág, 2014), VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (Reisz Gábor, 2014), Anyám és más futóbolondok a családban (Fekete Ibolya, 2015), Emelláék Farkaséknál (Hajdú Szabolcs, 2016), BÚÉK (Goda Krisztina, 2018).
III. FEJEZET
Norvégiai Magyar Filmnapok
“Az oslói Norvég Filmintézet több alkalommal rendezett Magyar Filmnapokat, ezek megtervezésében és előkészítésében is részt vettem. Sőt, a bemutatásra kerülő művek kiválasztásában szinte minden esetben sikerült elfogadtatni az elképzeléseimet.
Munkahelyem, az Oslói Egyetem Média és kommunikációs intézete szoros munkakapcsolatban állt a Norvég Filmintézettel (NFI), így természetesnek tűnt az NFI igazgatójának, hogy engem is bevonjanak az 1993-ra tervezett Magyar Filmhét szervezésébe. Alaposan ki is használták magyarországi kapcsolataimat, hiszen a Játékfilmes szekció mellett, ajánlásomra, Dokumentum- és Rövidfilm sorozatot is beállítottunk, s főleg az utóbbihoz komoly összeköttetésekre volt szükség. A dokumentum sorozatot a tanszékünk közreműködésével szerveztem meg, míg a rövidfilmest az Oslói Egyetem Filmklubjával. A Balázs Béla Stúdió filmjeiből Durst Györggyel, a BBS akkori vezetőjével válogattunk rövidfilmeket: Magyar Dezső Büntető expedíció, Huszárik Zoltán Elégia, Novák Márk Kedd, Sára Sándor Cigányok, Szabó István Te, Timár Péter Mozgóképanalizis, Bódy Gábor Négy bagatell, Tóth János Study, Szabó Ildikó A másik oldal.
Az egész estés dokumentumfilmeket Kárpáti György professzorral, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Dokumentumfilm szekciójának vezetőjével együtt jelöltük ki, aki akkor éppen tanszékünkön vezetett egy ”Igazság és valóság” munkacímű dokumentumfilmes gyakorlatot. Ő előadást is tartott az első dokumentumfilmest bevezetőjeként. A műsorba került filmek: Dárday István, Szalai Györgyi Jutalomutazás, Tarr Béla Családi tűzfészek, Schiffer Pál Cséplő Gyuri, Gyarmathy Lívia, Böszörményi Géza Recsk I-II.” (Beszélgetés Kovács Ferenccel…) (3)
Oslo-Bergen-Trondheim, 1993.
A szervezők minden igyekezete ellenére sem sikerült Mészáros Mártát elhozni a megnyitóra, aki akkor éppen Lengyelországban forgatott. Szabó Ildikó és Janisch Attila filmjeinek operatőre, Sas Tamás képviselte Magyarországot. A nagyfilmeket átvette bemutatásra a bergeni és a trondheimi filmklub is: Mészáros Márta Napló gyermekeimnek, Napló szerelmeimnek és Napló Apámnak, Anyámnak, Enyedi Ildikó Az én XX. Századom, Szabó Ildikó Gyerekgyilkosságok, Janisch Attila Árnyék a havon, Sopsits Árpád Video blues. Mint a rákövetkező Filmhét rendezvényeinek, ennek is társszervezője volt az oslói magyar Nagykövetség.
Oslo-Bergen, 2001.
Szinte napra pontosan 8 év telt el az előző Magyar Filmhét óta. S közben jó, ha évente 1-2 magyar film felkerült a norvég moziplakátokra. Az itteni TV-csatornák sem kapkodtak sem a magyar klasszikusokért, sem a legújabb produkciókért. Nagy ritkán svéd vagy dán tévécsatornára váltva láthattunk magyar filmet.
A Bergeni és Oslói Filmintézet 2001-es vetítésein Enyedi Ildikó A bűvös vadász (1994), Szász János Woyzeck (1993), Sopsits Árpád Torzók (1999-2001), Fehér György Szenvedély (1998) c. filmje, valamint a díszvendég Szabó István Mephisto (1981) és A napfény íze (1999) című munkái szerepeltek. Ezúttal is rendezett az Oslói Egyetemen Média és kommunikációs intézete egy kisfilmsorozatot, ahol Szabó István Koncert (1961), Enyedi Ildikó Hipnózis (1980), Iványi Marcell Szél (1996), Groó Diána Kazinczy utca (1999), Kiss Róbert Morzsalét (1999) című filmjeit mutatták be. Itt előbb Szabó István tartott előadást az európai film meghatározó szerepéről, azt követte Kovács katáng Ferenc bevezetője a Balázs Béla Stúdióról és annak hosszú évekre előremutató hatásáról.
Oslo, 2006.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója tiszteletére természetesen a Norvég-Magyar Egyesület (NUFO) is bekapcsolódott a filmnapok előkészítő munkálataiba, a szervezésbe. A Norvég Filmintézet szeretett volna a legújabb magyar filmekből is szemlézni, de sokan ragaszkodtak ahhoz, hogy az 50. évfordulóra az 56-os eseményekhez kapcsolódó, vagy az azt kiváltó kort ábrázoló filmek kerüljenek a közönség elé. Végül Mészáros Márta Napló sorozata mellett a Temetetlen halott (2004) című film került a programba, valamint Jancsó Miklós Fényes szelek (1968), Bacsó Péter A tanú (1969) és Makk Károly Szerelem (1971) című alkotásai.
Tarr Béla retrospektív, 2009.
A Norvég Filmintézet (NFI) Tarr Béla rendező életművével lépett az oslói és a bergeni filmínyencek elé. A világot bejárt rendező minden műve terítékre került. Különösebb felhajtás nem volt a rendezvények körül, csendben zajlottak a programok. Csak a Sátántangó levetítése utánra szerveztek beszélgetést a rendezővel. Döbbenten tapasztaltuk, hogy a hét és fél órás film után még éjfél körül sem lanyhult a kérdezősködők kedve. A Tarr Béla életműsorozatban vetített filmek: Családi tűzfészek (1977), Szabadgyalog (1979), Panelkapcsolat (1982), Macbeth (1982), Őszi almanach (1983), Kárhozat (1987), Sátántangó (1994), Werckmeister harmóniák (2000), A londoni férfi (2007). Tarr kisfilmjeinek is szántak egy estét: Magyarország (1978-2004), Hotel Magnezit (1978), Az utolsó hajó (1990), Utazás az Alföldön (1995), Európa-képek (2004).
”Sajnos e sorozat gyér látogatottsága megkérdőjelezte a későbbi sorozatok szervezésének létjogosultságát. Azonban nem szabad feladni. Ha csak néhány norvég érdeklődő kíváncsiságát is sikerült felkelteni a magyar filmművészet iránt, már akkor megérte. Tanszékünkön is időről-időre felbukkan olyan elszánt diák, aki szemeszterdolgozatát vagy diplomamunkáját magyar filmtémának szenteli. Volt, aki mestermunkáját két éves magyarországi ösztöndíjjal a ’88 elején létrejött, audiovizuális szamizdat, videófolyóirat csoport, a Pesty László-féle Fekete Doboz működéséről írta. S egy doktori hallgatónk éppen Tarr Béla rendező ”lassúmeneteit” elemzi kutatómunkája részeként.” (Beszélgetés Kovács Ferenccel…)
Az ember tragédiája, Oslo, 2012. szeptember
A Norvég Filmintézet, az Oslói Egyetem Média és kommunikációs Intézete, az oslói magyar Nagykövetség, és a Norvég-Magyar Egyesület (NUFO) félnapos oktatói és tudományos konferenciát rendezett a magyar irodalom és zene rajzfilmre való adaptációi jegyében. Jankovics Marcell Kossuth-díjas filmrendező, Jeszenszky Géza történész, Wolfgang Plagge zeneszerző és zongoraművész, valamint Helge Rønning irodalom és média szakos professzor voltak az előadók.
A hatórás rendezvény első szekciójában Jeszenszky Géza nagykövet rövid angol nyelvű beszélgetés keretében mutatta be a Kossuth-díj mellett mintegy negyven kitüntetéssel és díjjal világszerte elismert Jankovics Marcell rajzfilmrendezőt.
Helge Rønning professzor angol nyelvű előadásában nemzetközi példákkal méltatta Madách alkotását, Az ember tragédiáját.
Wolfgang Plagge Kodályról vallott, aki ”Az osztrák Singspiel mintájára saját magyar népiopera-stílus megteremtéséről álmodott. Óriási sikert ért el ezen a területen a Háry János című daljátékával…”
A konferencián skandináviai ősbemutatóként vetítették Jankovics Marcell Az ember tragédiája című 160 perces, 2011-re elkészült animációs filmjét, valamint bemutatták a Richly Zsolt rendezte Háry János című, 1983-ban készült rajzfilmet, s néhány Jankovics Marcell alkotta kisfilmet is.
(dokumentumokból, meghívókból, beszámolókból, jelentésekből szerkesztette, lejegyezte Kovács katáng Ferenc, Oslo, 2021)
(1) Szíjártó Imre: Mozgóképkultúra és médiaismeret tanításának módszertana Pedellus Tankönyvkiadó, 2008
(2) Szilágyi Erzsébet: A film, a rádió és a televízió a kutatások tükrében Kodolányi János Főiskola, 2001
(3) Tóth Zsuzsanna: Beszélgetés Kovács Ferenccel a filmestek szervezőjével, előadójával Ághegy folyóirat 30. szám Oslo, 2010
Illusztráció: Magyar filmek Oslóban (fh. Enyedi Ildikó-portré)
Ezek is érdekelhetik!
Turai Laura: A „figyelem iskolája” Pilinszky János és Simone Weil írásainak tükrében, Pilinszky lírájában →
Tasnádi Edit: A 100 éves török novella Magyarországon →
Mezey László Miklós: A FELVIDÉKI NEMZETISÉGI SORSREGÉNY ÉS VÁLTOZATAI →
