Mondd meg nékem, merre találom…

Vers sd1 (m)

március 28th, 2022 |

0

Lukács András versei

 

Átölel a régmúlt
Hulló falevelek.
Avar.
Néma táj.
Néma házak.
Lágy ölelések.
Egy ember
az udvarban
az elhalt
gallyakat
gereblyézi.
A múlt ködbe
vesző alakjai
elmémbe úsznak
és szónyilaikat
belémlövik.

 

Számkivetettség
Arcok tűnnek elő. Lépegetnek előre
a számkivetettségben.
Egy virágarcú leány dúdolása hallatszik,
de hangjára már nem figyel senki.
Egyedül vagyunk az éjszakában,
a nappalban.
Ezüstös éjvarázs hull ránk.
Később az eső beszél hozzánk
ezen a pusztaságon.
Eljött hát az utolsó utunk, mondd
hol leljük meg békénket?

 

 

Illusztráció: Spectre du soir sur la plage (S. Dali)


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás