Napút-búcsúest 1.
*
A Napút búcsúestjére két kórházban lévő barátunk üzenetet küldött: Csáji László Koppány szerkesztőtársunk videóanyagot és írott szavakat, Sándor György diktált mondatokat; őt 2018. júliusi évnapestje egy részletével idéztük meg a vetítővásznon.
Kedves Naputas Barátaim! Drága Gyuri!
Kérlek nézzétek el nekem, hogy nem tudok személyesen részt venni a Napút búcsúszámának bemutatóján. Nagyon ott akartam lenni Veletek, de máshogy hozta a sors. Szeretettel gondolok rátok, és lélekben ott vagyok. A Napút számomra a fészek melegét jelentette és biztonságát adó otthon volt a majdnem negyedévszázados fennállása alatt. Kizárólag szívet melengető érzéseket őrzők róla. Olyan emberekkel ismerkedtem meg, akik nemcsak befogadtak, hanem inspiráltak, és akikkel felemelő volt együtt dolgozni, együtt gondolkodni. Azonban a csúcson kell abbahagyni. Most a Napút a zeniten áll, legalábbis a szerzőgárda szempontjából, de úgy érzem, hogy a szakmai és a nagyközönség részéről tapasztalható fogadtatás is felívelő pályára állt.
Nem szeretnék elbúcsúzni tőletek. Remélem, hogy még sokszor találkozunk, sok kitűnő alkotást oszthatunk meg egymással és a közönséggel. A Napút folyóirat megszűnése hallatán talán sokunk feltette a kérdést: ki viszi át a „mindigderűt” és az „egyedülegyüttjobbat” a túlsó partra? A Napút egyik értelme e több mint két évtizedes közös munkánk alatt éppen az volt, hogy mi, naputasok, mindannyian tartsuk a fogunk között a jókedélyt és az együttlét örömét, így vigyük át ki-tudja-hány túlsó partra… de legalább a Napút on-lány karjaiba. Emlékeztetlek benneteket arra, hogy ne felejtsétek el a „kistestvért”, a Napút online fórumát!
Három rövid verset választottam ki e búcsúszám bemutató estjére: az egyik egy korai versem, még a Napút-korszak hajnalából, a 90-es évek végéről. Ez az Ördöghívogató, amit én mondok el egy egyperces videóüzenetben. A másik, az Álmodó Isten című, ami még rövidebb, kedves költőnő barátom, Hétvári Andrea dúdolja-szavalja el. Őt szintén a Napút-körben ismertem meg, ezért is kedves számomra ez a kisfilm. A harmadikat, a késő-antik Julianus császár utolsó szavait (egy négy tagból álló verses monodráma utolsó darabját) azért választottam, mert elég aktuális kérdést tesz fel a klasszikus, időmértékes verselés szerinti, időtlen formai megoldással. Ezt Kiss Eszter színésznő mondja el, az Irodalmi Barangolások egyik versvideójaként készült.
Fogadjátok szeretettel ezt a négy és fél percnyi három vers-villanást.
Barátsággal és szeretettel ölellek benneteket:
Csáji László Koppány
*
Köszönöm Szondi Gyurinak, hogy a „Napút”-ban annyiszor jelen lehettem Veletek!
Nagyon hálás vagyok azért is, hogy a születésnapom „kerek” évfordulójára annyian közületek – persze eltúlzott szeretetét – eljuttatta hozzám „nyomdakészen”.
De ne önsajnálkozással búcsúzzunk most se el, végleg…
Vigyük tovább „papír nélkül” is azt a szellemiséget-lelkületet, ami erőt adhat, példát mutathat világunkban…
Egyszerűbb, ha nem „betűhíven” – de Pilinszkyvel, hogy: vergődésünk testvérünket tovább már ne sebezze és végleg ne fojtsa meg!
Sándor György
*
Illusztráció: Búcsú (fh. Knight)
Ezek is érdekelhetik!
„Az ember, aki valamiért is tudott élni, nemcsak valamiből…” (Kovács katáng Ferenc beszélgetése Kocsis Istvánnal) | Könyvbemutató | Filmfelvétel →
Kettős könyvbemutató (Filmfelvétel) →
»Boldogasszony keresztlánya« (Toót-Holló Tamás-[rádió- és tv-]interjúk) →
