Pataki Edit: Ki itt a vak?
Egy délután a zsúfolt boltban
– karácsonyi csúcsforgalomban –
egy nő állt a pénztáros mögött.
Be állandóan áradat jött.
Aki üres kosárért nyúlt,
s aki tömöttel szabadult,
——meglökte őt.
Aprócska volt az áramlatban,
csak állt, imbolygott elárvultan.
Arcán fekete szemüveg.
Fehér bot volt lába megett.
– Öreglány, vak vagy? – ordított rá
széles váll közül hatalmas száj –,
miért jön boltba az ilyen?
– Ki itt a vak? – kérdezte némán,
két emberárba koccant bénán,
s csak várt ott illedelmesen.
Tudta, az ütések között
üres kosár volt vagy tömött,
hol meg könyök. –
Ön engem nyilván észrevett,
megtaszított, leteremtett,
közölte, hogy öreg vagyok,
hogy nő vagyok, hogy vak vagyok,
olyat közölt, amit tudok.
Csakhogy azt is közölte, hogy
önből hiányzik a tapintat,
s rohan is, mint a többiek.
Talán már száz is megcsapott,
s tíz dörmögött bocsánatot.
Előbb szülőm szemével láttam,
majd testvér karja vezetett,
társammal kézen fogva jártam,
most unokák adnak szemet.
Mindig rájuk bízom magam.
Magam csak botlok, elesek.
Mindig másokra bíztam magam,
s megköszönöm, hogy segítettek.
– Lehet, hogy éppen gyökeret ver –
röhögött tréfás siheder.
– Csak itt akar karácsonyozni –
röpködtek észrevételek. –
Másoknak is meg kell mutatni!
Sok esze van!
– Itt hagyták, mint egy gyermeket,
de azt talán kocsija védi…
Egy nő egész közel hajol:
– Tán cigarettát árul, néni?
Kérem, fáradjon ki vele!
Majd férfi dörren: – Kifele! Lódulj!
Haszontalan!
– Talán melegedni jött be?
– Utcán koldulj! Szégyentelen!
– Mama, jó, hogy te kint maradtál –
szalad hozzá egy kisgyerek. –
Bent az emberek olyan durvák,
lökdösnek, türelmetlenek.
Alig lehet a pulthoz férni,
ezért késtünk ilyen sokat.
Kicseréltük a kis kabátot
– elismerték, hogy színhibás –,
kesztyűt is vettünk, finomat,
szememhez illő árnyalat,
otthon arcodhoz szoríthatod,
neked is biztosan tetszeni fog.
Azt mondták, hogy csinos vagyok.
Mama, karolj karomba gyorsan,
anyu viszi a csomagot,
ó, mozgólépcsőn utaztam!
Egy bácsi majdnem elesett,
de az emberek segítettek,
aranyosak az emberek.
Add csak ide azt a botot!
Illusztráció: L. Knaus-rajzrészlet
Ezek is érdekelhetik!
Simai Mihály: »ÉVSZÁM-MISZTIKA«, »TITOK, ÉJFÉL, KALAP stb.« (versek) →
Baka Györgyi: A hallgatag kerub (versek) →
Bánfai Zsolt: Levél önmagamhoz, Szobor (versek) →
