Váczi B. Nikoletta: Fekete dió, Misztikum és realitás
Fekete dió
Utolsó meleg csók
lázas
homlokon,
mézsárga hangulat
ölel,
körbefon.
Pókháló leng
érett gondolat
körül,
must szagú,
lágy sóhaj hosszan
elterül.
Levél hull
emlékek régi
hantjára,
öntözi őket
az éltető
pára.
Míg elhalkul lassan
minden értelem,
fekete dióként
hull a
félelem.
Misztikum és realitás
Gyáva fénygömbök cikáznak,
ontják magukból
a kényes párát.
Sejtelmes lét
által gyalogolunk
egy parányi világon.
Anyag és misztikum.
Mint a sakktábla
vibráló hálója,
együtt alkotjuk
a négyzetet.
És valaki
mozgatja a bábuit
az örök harcban,
uralkodik
a kettészakadt világon.
Kattanó hang,
behódol az idő,
majd véget ér
a gyulladt álom
és helyébe lép
egy értékek nélküli valóság.
Váczi B. Nikoletta a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: “Fekete dió” (fh. részlet forr.: fineartamerica.com)
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
