Hegyi Botos Attila: Szőlők szélporzott virága (A szerelem énekeiből)
A halászkirály
The Kingfisher’s Day
Lelkem, megrészegültem
a széltől! Olvadó tócsán,
ünők inán fut így át
édes remegés.
Jégmadárkék nap,
duzzadt csipkebogyódba
haraptam! Nyelvemre
omlott ahány szüretünk
őszi prése íze.
Alküóni égbolt,
déli szirtfaladon
enyhünk januárja!
Szívem úgy ujjong,
verdes kőszántott kopáron,
pőre verőfény-venyigéden:
akár azé a fürtös gyermeké.
Virradat a szőlőhegyen
Chloris eram quae Flora vocor
Még nem jött föl a nap.
Veranda párkányán a márvány
teli harmatló csillagfénnyel.
Alant hullámzó dűlők,
lankás, hunyt szemed,
ajakszegleted párálló,
mézízű lonca.
Mind e gyönyörűség,
ahogy a legédesebb
növényi álom.
Páratlan szépséged:
lombból kibomló arcod,
hajnali hajkoronád
elomló paradicsomi fája.
Elakadt szívemen
úgy lélegez.
Küdóniához
ἦρι μὲν αἵ τε Κυδώνια
Reggelre szikrázóra
martak a szelek.
Már tűző égi tó
gleccserkék szemed,
cirruszok csillámló jege
a tükrén foszló pára.
Közel-távol
karnyújtásra minden.
Horizont hegye,
szőlők temploma,
magasban házad.
S míg déltől aléltan
omlanak árnyak,
hajladozó fényeidbe
csobbansz. Illatozol,
ahogy a frissen
fürdött áprilisi reggel.
Szellők fényessége,
szívem. Ibükosz virága.
A ciklus előző darabjaiból ld. →
http://www.naputonline.hu/2021/12/20/hegyi-botos-attila-egi-tehen-anubias/
Illusztráció: Flóra. Villa Arianna, Stabiae
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
