Turai Kamil: DÉVI (1-16.)
1. DÉVA
ős-Szakaramb aranyát hirdette
Hérodotosz milljom tonnákra becsülve
ékíráskincses Tatárlaka – Tordost
—-dákok letagadják
Déva vára várja a kőtörőket
az ki egy gyereket befogad – engem
vitatkozhatom én Jézus Krisztussal
—-szent Csaba testvér?
ellepték a citadellát dögvarjak
Kelemennét kiszabadítja Böjte
itt gyújtott Attila-vezér Gyula-oltárt
—-hun Maguránkon
pecsétviaszgombát szedtünk Szőcs-táltossal
visszacsatoltunk eldermedt tagokat
kisöpörve háborús bűnös Jankut
—-szeméttelepre
2. 2017. MÁJUS 10.
nemzetközi festőtábor Tőserdőben
sínylődtem akár szöggel jóltartott eb
porba omlott sorsom dúlt viaduktja
—-gyúrt a talajba
tetőtől-talpig átitatott kéjben
kószáltál a kiüresedett parkban
évtizedekre vakulva a gyászba
—-kínvonagoltál
vágjunk bele együtt – súgta az Angyal
Mestered és Édesapád noszogattak
fürjcsibére sivítva csapott ölyvként
—-ősbizonyosság
pillanat tört része alatt dönt Isten
de meg nem foghatjuk soha a láng-űrt
rátaláltam életem értelmére
—-örök időkre
3. MISZTÉRIUMOK
hány istennőt emésztettél magadba
míg kikristályosodtál szépségedben
Perszefóné nárcisza mellé nyúltál
—-Napbika ellen
várakozni váradban megtanultál
labilissá vált labirintusodban
így válhattál teljesen önmagaddá
—-minden időkre
széttépték a menádok Orfeuszod
Hádészban zengnek továbbat az Ódák
össze lehet fogni a világ ellen
—-honnan eredtünk?
berekesztve az időkapszulába
fuldokolva a lélekbuborékban
vállaljuk már a nevetségességet?
—-csókol Dionüsszosz!
4. HITVESSÉG
Áldás híján állattá roskad Ádám
örökkévalóvá tett Isten minket
mostantól már rettegek a haláltól
—-nem tudok elszámolni
ott Izsákon – református templomban
esküdtünk meg az örök szerelemre
pap kinyújtott kezéből fény sugárzott
—-antenna gyanánt
Isten köztünk a pillanatragasztó
ragaszkodjunk egymáshoz tűzön-vízen
csupa gyenge fonalból vaskötél lesz
—-acélos sodrony
hidegrázásként jár bennem a lélek
lesztek együtt egy ember s már nem kettő
maradandót hoztam-e létre vajjon
—-csak maradékot?
5. TESTED
odacsöppentett pacni az ittlétünk
vajmi törékeny kis halálraszántság
—-véletlenekből tákolt végzet
—hiszen minden test végzetes kalapács
van benned holmi töltöttgalamb-szerű
én töltöm be a te petefészkedet
—-szubsztanciát adsz distanciának
—különlegességeink kiegészítik egymást
petúniakelyhed mézillatot áraszt
pirinyó csiklód málnaszemként hunyorg
—-nagyajkaid szent szögletében
—részeg résedből bíborfény szivárog
még testi hibáidat is imádom
ridikül miatt púpocskád válladon
—-zsongó angyaltámaszponttá virult
—testrészed immár szoknyácskád pirosa
6. SZERETKEZÉS
selyemhengerben tombol cséphadaró
golyóscsapágy módján izzik a vulvád
—-kicsúszik talpunk alól bolygónk
—szűk alagútban virrad fel Amors
egybefonódva mint mohó polipok
ujjaink már becézgetik is egymást
—-álmodhatatlan szépség üldöz
—puszta hús lánggá mágneseződik
bebújsz az ágyba s boldogan fellobban
megérintem a csiklód s beléreszketsz
—-szent résedbe hatol vad fallosz
—áldozatot mutatunk be Nap-Úrnak
ha pillanatokra – de mienk Isten
szépségedben az istenséget áldom
—-istennő lettél egy csapásra
—csillagmilliárd magocska szikráz
7. SORSOD
kenyeret sütöttek Déván őseid
belenyergelve szűk sorskalodába
—-Szucsevába száműzött Csau
—beolvadni piromán moslékba
apád Gila-hegyben tárogatózott
anyád nyílt ablakban zengte a Himnuszt
—-léleklabirintban Ariadné
—titokban Hádésszal tépted a nárciszt
ki tudja hogyan folytatódik eztán
trilláz még sárgarigó cseresznyefán
—-piros jókedved feketét nyelt
—gyöngyként pergetted Isten üzenetét
kártyavárlapként tartjuk egymást össze
behatoltál mítoszok berkeibe
—-megkötve Alvilágban élünk
—sorsod fonalán gyűlnek csillaggörcsök
8. HARC A HIMALÁJÁÉRT
milyen magasság? fejünk az Égbe ér!
eddig zuhantam egy szárnyon lefele
—-bilokálok s millilokálok
—megtart stabil lét-létra gyanánt a nyelv
szintézis nélkül színtelen a világ
pengeélen táncoló Nap vakít
—-felvisszük ősmagyar kincsünket
—Szent Koronát – rovásírásunkat
Bibliába beolvasztott Gilgamest –
ujjaink villám-virrasztó antennák
—-teniszlabdaként pattog lelkünk
—sízünk sietve a siker lejtőjén
ha fent a lent és ha lent a fent: hol jársz?
pehelyként himbálsz velem világűrben
—-ne engedj a semmi-anyagnak
—kagylócska-kulcsod út a Fiastyúkba
9. DUALITÁS
ha az egyik kettévál
úgy a másik eggyé máll
felsír véres zsebkendő
betelik az esztendő
fénytől ékes igéket
tépkedek ki a sátán
szörcsögő pofájából
ön-mélyembe meredten
kombájn kontra kombiné
rakéta-kéj taraké
corpus-darsan fesztivál
rossz játék? szent ajándék
széllel szembe száll a szó
olykor összeolvadunk
sokszor meghasonulunk
hóttig hiányoltalak
10. KÁRHOZAT
játszódunk a gonosszal
komisz kárt hozat házhoz
egyre jobban megy rosszul
legfeljebb de legalább
gonoszság a genezis
kútban korhadt arc: kudarc
kertben rívó sír: siker
sokszorozódás sokkja
besúgó-lyukkártya-nép
káosz-kosz-rossz-szokások
kárhozat őszöreje
Isten segítségre vár
az öröm szín-őrület
az imádság vak rulett
angyalaim vezetnek
vége az élvezetnek
11. ÜDVÖSSÉG
Istennel ekvivalens
felhőfoszlányok vagyunk
Deus sive Natura
varázslatos valóság
tűzkönnyekért könyörgök
édes fájdalom dajkál
az üdvösség: egészség
révületes részegség
s orbitális orgazmus
csendes megsemmisülés
„pont úgy jó ahogyan van”
kötelező boldogság
Isten szerelmes belém
sugárzom miként a Nap
virágzó cseresznyefa
zengő tengerhullámzás
12. ISTEN
Isten? égető hiány
Isten? égbe lőtt sikoly
Isten? maró kérdőjel
Isten? vállalt választás
zöld szöcskeként érkezett
ezer decibeles csend
egybedarált bennünket
te – Isten-bizonyíték
Isten nélkül semmi sincs!
Isten nélkül semmi van!
Isten bújik előlünk
talán mert retteg tőlünk
Isten léttelen fényűr
Isten maszkja a sátán
Isten és te egy vagyunk
Istenbe halunk bele
13. HAZÁNK
Szent Koronánk Nyelvünk Rovás Mesekincsünk
Hunmagyar Szakaramb Tatárlaki Korong
Magyarok Istene Itzlán-hegyen pihen
—-elrablott igazunk lobban
Kárpát-medencénkből kiűzhet a lator?
országunk kettő harmadát ellopták
csúnyán belopakvó-befogadott népek
—-édes hazánk még élni fog
kéjesen bújsz elő anyaföld méhéből
kéjesebben bújsz oda vissza legvégül
aki nem szereti jobban a hazámat
—-mintsem engemet – elárul
hány száz hazád is van herdáló újmagyar?
meghalt benned a hit Magyarok Istene?
mit tudsz tenni velem Nagy Magyarországért?
—-nincs mért meghalnod – hát élned?
14. BÖLCSESSÉG
szépséggel színezett ákombákomokat
vet képedbe a lét – köszönd és menj tovább
égve felejtettük a magas égboltot
—-nincs hová hazamenni már
mindenkinek igaza van – ezt ne feledd
mindennel véld magad egynek: tat twam asi!
boldogságunkat lassan gőg felemészti
—-széttörve gyönyörködsz benne
rácsukódik csábos rácsszerkezetével
csáprágónkra távvezérelt rovarcsapda
bölcsesség-e vajjon ellenségeskednünk?
—-ízetlen ízeltek – izélünk
nyaggatjuk nyaraink teleink eltelnek
egyfelé haladunk? vagy tán csak egy úton?
végtére mi marad? hév istenszerelem
—-végső cél: Himalája-csúcs
15. HALÁL
sátántól felmagzott boldogtalanságunk
másodpercek alatt fényes örömmé gyúl
kozmoszból zuhanó test-csillagainkat
—-nász-nyoszolyába hívja Úr
meghaltunk már diribekben-darabokban
rettenetesnek rendelt redundanciánk
csak-csak nem sülünk fel halálmutatvánnyal
—-Nap-halál lova dobrokol
félig-meddig már szétválaszthatatlanul
szétszerelhetetlen szerelmünk szekerén
orv orgazmusaink temetik énünket
—-kínhalál végleg egybemos
száz évünk tavaszát megnyesi fény-olló
sárgás márga-agyag tölti koponyánkat
tündérrózsaszirom Fekete-tó vizén
—-csont-ívet csókdos csonk-idő
16. IMA
megroggyant valami bestia-bensőmben
kívül önmagamon keresem magamat
pótcselekvés sújtja mindennapjainkat
—-békét vársz? dúld balga szíved
mindig csak halogatsz míg csak meghalogatsz
istentelen erők ellenünk feszülnek
megnyílik-e vajon nekünk a lét titka?
—-melled langy-melege emtet
négy fajtája kereng éji imáinknak
hálát adsz dicsőítsz kérsz s ha kell engesztelsz
omló záporeső imát iáz torkom
—-szód ne hazudd! csontig vetkőzz
emlékezz Tolsztojra: kavics vagy! légy kalács!
Isten nem totojáz – alkot és követel
azt kérd amit kívánsz – ne amit elvárnak
—-éljünk Istennel – vissza ne!
Illusztráció: Káli Dévi, Kalkutta, 19. sz.
Ezek is érdekelhetik!
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →
