Napút-köszöntők (59.)
Szentmártoni Szabó Géza
Mindenre nyitott
A Napút, azaz az eclyptika képzete, amelyet a földi szemlélők évezredek során álmodtak meg, nagyban hasonló az irodalmi fikció és a csalóka valóság sokoldalú kapcsolatához. A Napút folyóirat elnevezése magában hordozza azt a sokszínűséget, azt a változatosságot, ahogyan a Nap bejárván látszólagos égi útját, változó fénye által egy esztendőn át megannyi színt és változást hoz a földi életbe. Ez az irodalmi folyóirat is ilyesféle, hiszen a valós ismereteket és a képzelet színes birodalmát egyaránt magában foglalja. Ebben a több mint két évtizeden át megjelenő lapban, a pontosság égbeli irányvonala nem mechanikusan érvényesült, hiszen a szerzők számára meglehetősen nagy szabadság adatott és fölöttébb kívánatos volt a sokszínűségre való törekvés is. Különösen azoknak, akiknek többirányú az érdeklődése, akiknek esszé formában írt értekezései egy tudományos folyóirat szigorú kereteibe nem fértek volna bele. Magam is így voltam ezzel, amikor még azt is megtehettem, hogy egy szakszerű tanulmányom végén, ókori latin előzménye alapján, imitálhattam egy Balassi-vers elveszett első strófáit. Erre a merészségre csakis egy ilyen mindenre nyitott folyóiratban vetemedhettem.
A nagy leleményű főszerkesztő tematikus számok egész sorát találta ki, ezekben pedig szerteágazó rovatokat nyitva, jól megragadható módon szolgált inspirációval az íróknak, költőknek, esszéistáknak és irodalomtörténészeknek; ámde nemcsak nekik, hanem a képzőművészeknek és a zeneszerzőknek is, hiszen minden szám tartalmazott színes mellékleteket, sőt időnként kottákat is. Az évfordulók is kitűnő alkalmat nyitottak a választék gazdagításához (például a Mátyás király-, Zrínyi- és Rákóczi-emlékszámok). A teljes magyar történelem, illetve a nemzeti irodalom minden korszaka feltárult, mégpedig az ország mai és egykori területeinek sokoldalú bemutatásával együtt. Versek, köztük számtalan haiku, és igényes esszék sora született meg az elmés ötletekre és késztetésekre nyitott szerzők tolla nyomán. Nehéz volna itt elősorolni azt a gazdag kínálatot, amelyet két évtized szorgos munkája teremtett meg. (Erre a folyóirat hamarost elkészülő repertóriuma hozza majd a tényszerű bizonyságot.)
A napi politikát és a szekértáborokat is messze elkerülte a mindenkor csak az értékekre figyelő főszerkesztő és jól megválogatott szerkesztői csapata. Ezt tanúsítják a jeles hetven esztendősöket a maguk által írt életesszéikkel bemutató, évente kiadott lapszámok is, amelyekben olyan személyek is együtt szerepelnek, akik másutt talán elkerülték volna egymás társaságát. Ezek a lapszámok idővel komoly adatbázisokká válnak a bennük szereplőkről. A főszerkesztőként állhatatosan vitézkedő Szondi György két évtizeden át, éjt nappallá téve fáradozott azon, hogy a magyar kultúrának ebben a mostani fordulatos korszakában minél több maradandó művészi alkotás és a jövőnek szánt irodalmi ínyencség szülessék meg. A tiszteletre méltó mennyiség sokszor magával hozta az átlagból kiemelkedő magas minőségű műveket is. Az olvasókkal való kapcsolattartást nemcsak maguk a lapszámok, hanem azok gyakori műsoros bemutatói is megalapozták. A barátsággal és szeretettel övezett Napút-díjat elnyerő szerzők pedig valódi kiváltságosnak érezhették magukat.
A NapútOnline egy ideje már a jövőt építette, hiszen a hagyományos formátumú folyóirat immár átlényegülni készül, ugyanis a kézzel fogható papírlapokról felkerül a világháló szolgáltatta digitális térbe, azaz olyan virtuális helyre, mint amilyen a folyóiratnak nevet adó, ámde megfoghatatlan csillagösvény, maga a Napút.
A Napút folyóiratról
Szóljon most a dalunk a Napútról, hírneve szálljon
Át a jövendőnek, szerte ragyogjon e kincs!
Majd a korunk képét e tükörbe tekintve, ha nézik,
Élményt, boldoglást nyerve örüljenek ők!
Mert egyedül bízvást együtt jobb, bármikor élnünk!
Jó napút! Ezt üzeni Szondi uram nekik is.
Illusztráció: Napút-köszöntők
Ezek is érdekelhetik!
Lukáts János: Karácsony a faodúban, Dodó bohóc karácsonya (kisprózák) →
Szabó K. Orsolya: Örökség →
Csanda Mária: Négydimenziós történetek →
