Uladzimir Nyakljajeu: Uladzimir Karatkevics (1930-1984) emlékére
Bárász Péter
Aki ismer engem, azt nem lepheti meg, hogy legjobb belarusz barátom, Uladzimir Nyakljajeu versét választottam: ajánlom az olvasó figyelmébe. Nem vagyok költő, verset nem szoktam fordítani, csak ha “nagyon muszáj”. Erről, a Karatkevics emlékének szentelt verséről sok éve tudom, hogy egyszer le KELL fordítanom…
Egy éve lehet, hogy már nem bírtam tovább: megcsináltam az utolsó négy sorát. Innen már tényleg nem lehetett megállni. A végső lökést a főszerkesztő felkérése adta, hála neki, egy régi álmom válik valóra evvel a publikációval. Nyakljajeu számára meglepetés lesz…
Kedves olvasóm! Ne mondd neki vissza, de fogadd szeretettel! Jó szórakozást!
***
Uladzimir Nyakljajeu (1946)
ULADZIMIR KARATKEVICS (1930-1984) EMLÉKÉRE
Kulacs, vándorbot, rongyos tarisznya –
A mi időnkben
amolyan maskara.
Ki fölött nincs senkinek hatalma,
megy a vándor, mert jól tudja
útját.
Tölgyesből fenyvesbe, völgyből fel a dombra
Megy a vándor,
kicsik s nagyok
kérdik tőle: „Hé, figyelj! Hol a kereszt, hol a láncod?”
A vándor csak megy. Hiszen
Vándor.
Jól ismeri útját, le már soha nem tér
Az igazság útjáról: csaknem
Elég az embernek egy darab kenyér,
S hozzá víz, egy pár korty.
Csaknem elég. Csaknem, csaknem, talán…
De nem elég, mikor összeszorul a torkod,
Nem, nem elég, ha lelked csupa fájdalom,
Ha gyász ül szíveden a feledhetetlen után.
Ki után? Mi után? Alighanem minden
És mindenki: a mezsgyén termett kalász után,
Az igazak, a szabadok, szeretteid után.
A legjobbak, legdrágábbak, kikkel a Jóisten
Összehozott, mindenkit megsiratsz, ha
Hozzád közeli ő, akár idegen földön
Van, akkor is. Ha más szelek szárnyán jön
A dal, a te ősi erdőid dala,
Vagy messze délről vadászkürt hangja zeng
S távol északról a visszhangja felel.
Menjen bár körbe az út, mint évgyűrűk a fában,
Végtelen az út. De a vándor halad
Tovább.
Mindenét magával hordozza… Elég
Bőven neki mindez, több is, mint kell,
Hogy megmentse, ki szomjazik, megéhezett.
Kicsodát? Csak ő tudhatja nevét.
Eső és hóvihar dúl a vándor felett,
Ilyen forgatagból ki sem tudhat jutni:
Túl keveset tud még – korai meghalni –,
S jóval többet annál, mivel élni lehet.
Illusztráció: V. G. Perov
Ezek is érdekelhetik!
Pablo Neruda: XCIV (»Ha meghalok, élj túl engem roppant, tiszta erővel…«) →
Alain de Botton: SZERETETHIÁNY →
Giuseppe Ungaretti: Reggel (Búzás Huba felvezetőjével, fordításában) →
