Halmai Tamás: „Hol a Nap. Bent?” (A Hajós Eszter-mondat)
„Több is ez, mint látomás. Egy most kibontakozó erő. Az evolúció
következő lépcsőfoka. […] Szavakat kell találnunk annak a
megnevezéséhez, amellyel először találkozik tudatosan az ember,
mint faj. Pontos szavakat, amelyek ezt az erőt tisztán felismerhetővé
teszik az emberiség tetteiben és ítéleteiben, és azt is tisztán láthatóvá
teszik, a misztériumok vagy a miszticizmus köde nélkül, hogy ez az
a valódi hatalom, amely Földünk erőtereit mozgatja.”
(Gary Zukav: A lélek lakhelye; ford. Révész Ágota)
1
A szójáték mint metafizikai hibapoétika vissza-visszatérő esztétikai szervezőelv újabb költészetünkben. Petri Györgynél a politikai szatíra eszköze, Fodor Ákosnál holisztikus sejtelmek sejtetője, Marno János kezén ontológiai szkepszis jelölőjévé válik, Filip Tamás írásaiban poszt-posztmodern nyelvkritikát közöl, Hegedűs Gyöngyi verseiben teológiai távlatokat lobbant, Vass Tibornál a homo ludens öndefiníciójába szervesül, Viola Szandra költői világában a nyelvi mágia eszközkészletébe tartozik.
A Prágai Tamás-díjas Hajós Eszter (1990) szóalkotásai (sötétkedni, szavasan, kifelém stb.) más természetűek: ez a szerző nem annyira játszik a szavakkal, inkább engedi játszani őket. Legyen meg a nyelv akarata, gondolja a Hajós-féle nyelviség, gondolja az olvasó (gondolom). S más természetűek azért is, mert mondatba simulva tűnnek el és/vagy tündökölnek föl. Az ilyen mondatot nevezzük Hajós Eszter-mondatnak.
2
A Hajós Eszter-mondat szép, finom és meglep. Tónusa alanyi, elevensége tárgyilagos.
A Hajós Eszter-mondat egyedi, ettől egyetemes. Ha fölütök egy Hajós Eszter-mondatot, három könyv nyílik ki bennem.
A Hajós Eszter-mondat gyógyít – mint a Hajós Eszter-mondatok szerzőjének egyéb ténykedései is. („Bölcsődalok és gyógyító énekek zengedezője. Vegán”, mondja magáról. Az ÚjNautilus versszerkesztőjeként másokat is zengedezni segít, mondhatjuk róla.)
A Hajós Eszter-mondat a természetélménybe misztikát olvas, a gyermeki nyelvben-létbe még több misztikát olvas, a napmotívum köré társított képzetek köré pedig már annyit, hogy az nem misztika, hanem költészet.
A Hajós Eszter-mondat: költészet. De nem vers. Hanem próza sem.
A Hajós Eszter-mondat egyszerre próza és vers. Prózavers? Verspróza? Nem. Hajós Eszter-mondat.
A Hajós Eszter-mondat tud történetet elbeszélni. De a Hajós Eszter-mondatnak nem története, hanem jelenléte van.
A Hajós Eszter-mondat a jelenlét dicsérete. És az öntudatlan tudatosságé. És a traumákon túli traumákon túli ismeretlené.
A Hajós Eszter-mondat ismeri az embert. De a nem-embert is. Tücsköt, bogarat összeáld.
A Hajós Eszter-mondat archaikus és elementáris. Mintha épp beszélni tanulna valaki – a füvek nyelvén.
A Hajós Eszter-mondat szeret háromsoros egységekben (vagy háromsoros egységekre emlékeztető egységekben) elrendeződni más Hajós Eszter-mondatokkal. Társas lény. Másféle társakat is szeret, például az olvasót.
A Hajós Eszter-mondat szabatosan mutat vissza időbeli eredetére: óra-perc pontossággal datálja létrejötte koordinátáit. De a Hajós Eszter-mondat nem létrejön, hanem van. A világ kezdete óta. Mely a saját világa.
A Hajós Eszter-mondat énekel. Csak nem halljuk, mert a papír beissza a dallamot.
A Hajós Eszter-mondat csöndes. Csak nem halljuk, mert a fülünkbe zajok itták be magukat.
A Hajós Eszter-mondat rövid és ártatlan, mint egy újszülött csodálkozás.
A Hajós Eszter-mondat ilyen:
„nehéz ment a torkomba.” (annyi Napot se) ● „apónak hívják, mint a medvéket és az apókat.” (hazajön a Nap) ● „néha az égen van a házunk.” (hazajön a Nap) ● „nem beszélnek, de nem zavarja őket, ha beszédet hallanak.” (hazajön a Nap) ● „a szemünkben is eső esik, láttam, de szaladni akkor is mindig kellett, amikor az összes felhők mindenütt megálltak sötétkedni.” ● (tüskével kipiszkálni) ● „sár hozzám se jött akkor, én meg szaladtam vissza, hogy kérdezzem, de nem lett kérdés, mert nem volt szavas, sár se szavasan nézte, csak nézősen.” (tüskével kipiszkálni) ● „énekelni akartam, de nem volt kifelém, befelé meg milyen az ének, csöndes.” (tüskével kipiszkálni) ● „Az emlékezetemben illendőségi sorrendbe rendeződnek a napsugarak.” (Ahol a kövek vannak) ● „Hátha csak egy elfelejtett szobába ment, nem ki.” (érte fél) ● „szemüveget akartam levenni a szememről, de nem találtam.” (dobon dobolni) ● „van kenyér, ami olyan, mint a medve arca.” (dobon dobolni) ● „medve voltam, de nem tudtam.” (dobon dobolni) ● „Ezt a képet fogjuk a falra akasztani, hogy ez egy festmény, és ha jönnek, majd mondják, milyen szép ez a festmény, ezért fogjuk kitenni, ezért lesz szép, lehessen mondani, még akkor is, ha senki se jön, vagy senki se veszi észre, vagy senki se mond róla semmit.” (Nyílik a Nap, írtad) ● „Jöttek a szelek és jártak körbe, körüljárják a dolgokat, miközben felkapják, írtam egy papírra, aztán jöttek a szelek, és jártak körbe, felkapták a dolgokat, miközben körüljárták őket, és a papír is dolog volt, vitték a szelek, és tették le a vízre, mert víz volt itt, körbe.” (Hullámzott a hullámain)
A Hajós Eszter-mondatok ilyenek:
„Leesett a Nap. Várták, hogy visszaessen. Nem esett. Elindultak megkeresni. Keresték a Napot. Mentek, ha jött valaki, megkérdezték, hol a Nap. Fönt. Hol a Nap. Fönt. És így. A Nap nem kereste őket. Nem esett vissza. Hol a Nap. Ha jött valaki, várták, mondja a Napot. Nem mondta. Elindultak, vissza. Nézték az ablakból az eget. Hol a Nap. Bent?
[…]
Várták a Napot. A Nap nem várta őket, lement. Ültek a lement Nap alatt, benéztek egy ablakon. Kinéztek az ablakon, akik bent voltak. Hol a Nap. Lent. Majd holnap fent. De már holnap volt. Napok óta holnap van. Valakik kinéztek egy másik ház ablakán. Benéztek rájuk. Ők nem mondták a Napot. Most Hold van. Nézték a Holdat.”
(Hol a Nap)
A Hajós Eszter-mondat hol ilyen, hol olyan, de mindig Hajós Eszter-mondat.
A Hajós Eszter-mondat nem mondat, hanem a melankólia öröme. Hálás szomorúság azért, hogy a fény lehetséges.
A Hajós Eszter-mondat nem, hanem.
A Hajós Eszter mondat: is.
Két Hajós Eszter-mondat megy a sivatagban. És a sivatag velük tart. És a sivataggal erdők népe, világok árja.
3
Minden irodalomtörténeti idők egyik legvarázslatosabb első kötete (Bejárati égbolt, Napkút Kiadó, 2017) érdemi recepció nélkül várja, hogy megérkezzék mellé a második. S hátha akkor. Majd. Visszamenőlegesen minden ünneppé válik.
Illusztráció: Klee
Ezek is érdekelhetik!
Halmai Tamás: Az utolsó dallam jogán →
P. Gábor Mózes: Galileai alternatíva →
Magyar Miklós: Renoir-illusztrációk Émile Zola regényéhez →
