Mondd meg nékem, merre találom…

Vers Osbert_Meditation

január 15th, 2022 |

0

Dobay Katalin: Jelek (két vers)

 

indák közt 
arcodon szél motoz
a világ különös délibáb
a bágyadt hangok mind
szétgurulnak
csak a mélyből
zúgnak monoton
ősharmóniák
az illatok is világgá mentek
maradt egy jácintnyi villanás
az orgona nyoma
csupán egy régi kép
tavaszi szellő
semmi más
helyükbe néha indaként
fantomszag kúszik
az agyadon átható
nehéz fenyőillat ül
mint az elme sötétjében
elmerült gondolat
rejtőzöl
valahol
legbelül

 

jelek 
hajnali ködben
a vágyak elülnek
csontig szivárog
a néma közöny
árnyékemberek
a testedbe lépnek
ujjaik hegyén
izzik a bitözön
az arcokon
a kaján idő jár
monoton
rója köreit
az ég szakadt
vásznán kutat
a nap
analóg jel
mi felderít

 

 

Dobay Katalin a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője

 

 

Illusztráció: Osbert-részlet


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás