Mészáros István: Fázol még, Yorick
Több mint ötszáz éve
ásít bölcs koponyád
megnyílt tér-idejére.
Királyi bolond vagy,
a lét-emlék-holnap
vésőd ma is, meg-megáll
Yorick, nyesed magad,
mert mindig faragsz,
sok a forgácsdarab:
testhiányod kiváltó
telekről merengő
várad rég elomlott.
Forgácsod az is, hogy
rendelt utad bejártad,
hiba volt, Yorick, kétség
feszült koponyádban,
amit fél-álmomban
kezemben tartottam,
éreztem, az lesz a
fejem, Yorick voltam
azóta újra meg újra
szusszanva-dúlva
Hegyen fuldokolva
veled siettem szív-
forgács-ütemben.
Várásunk előjele,
sokadik telünk-telem
karcolja jégre-fagyra
mennyből az Angyalt.
Fázol. Bízzál abban,
nem forgács a hit
lélek-végtelenig.
Megvagyunk, Yorick,
tűnő emléket együtt
faragunk (az éj korom)
remény-derengésig.
Illusztráció: “Alas, poor Yorick!”
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
