Szentmártoni Szabó Géza: A nyitott ajtó titka
(Dürer magyar származásáról)
Az idén május 21-én volt Albrecht Dürer születésének 550. évfordulója. Róla nyomtatott könyvben először egy kortárs elzászi humanista, Jakob Wimpfeling (1450–1528) emlékezett meg, az 1505-ben, Strasburgban kiadott, Epitome rerum germanicarum című, a német történelmet röviden összefoglaló művében. Ott a De pictura et plastice, című, LXVIII. fejezetben, a Colmarban működő nagyhírű festő és grafikus, Martin Schongauer tanítványaként méltatta Dürert:
„Eius discipulus Albertus Türer et ipse Alemanus, hac tempestate excellentissimus est, et Nurenbergae imagines absolutissimas depingit, quae à mercatoribus in Italiam transportantur, et illic à probatissimis pictoribus non minus probantur, quàm Parasii aut Apellis tabulae.” Azaz: Az ő tanítványa, Albertus Türer maga is német, ebben az időszakban igen kiváló, és Nürnbergben felettébb tökéletes képeket fest, amelyeket a kereskedők Itáliába visznek, és ott az ismert festők nem méltatják kevésbé, mint Parrhasius és Apelles festményeit.
Wimpfeling könyvének idézett mondataihoz, némi helyreigazítás céljából, tíz esztendő múltán hozzászólt egy nürnbergi humanista, Christoph Scheurl (1481−1542), aki Dürert közelebbről ismerte.[1] 1515 júliusában egy nürnbergi teológusról, Anton Kressről (1478−1513) latinul és németül írt életrajzot, amelyben Martin Schongauer munkásságára is kitért. Megírta, hogy maga Dürer mondta el neki, hogy valójában nem lett a colmari művész tanítványa, jóllehet az apja azt szerette volna elérni.
„…. caeterum Albertus ad me, hoc significantem, scribit, saepe etiam coram testatur, patrem Albertum (is ex vico Cula, prope Varadium civitatem Hungariae, natus erat) destinasse quidem, se adulescentulum, tertium decimum annum natum, Martino Schon, ob celebrem famam, in disciplinam traditurum fuisse, …”
„…. Aber Dürer, als ich ihm dass eröffnet, schreibt, und sagt mir auch oft mündlich, das sein vatter Albrecht (der was aus einem dorff Cüla genannt, nit vern von Wardein inn Ungern geborn) wol willens gewest were, ihnen als er in das dreizehend jahr gieng, zu dem Schön Merten von wegen seines treffenlichen namens zu lernen zu thun, …”
… Azaz: … egyébként Albrecht nekem, aki ezt értésére adtam, megírja, és gyakran szemtől szemben tanúsítja, hogy az apja, Albert (ő Cula faluból, Várad városa közeléből, Magyarországról származott) bizonyára hajlandó lett volna arra, hogy őt serdülőként, tizenhárom éves korában, Martin Schonhoz, annak jeles híre miatt, oktatásra adja …
Christoph Scheurl volt tehát az első, aki az idősb Albrecht Dürer magyar származásáról hírt adott, jóllehet Gyula városának nevét hibásan írta le. Ez az Anton Kressről szóló, kéziratban is fennmaradt életrajz, azonban csak 1610-ben jelent meg nyomtatásban is.[2] Maga az ifjabb Albrecht, apja iratai nyomán, kilenc évvel később, 1524 karácsonyán írta le a család bővebb krónikáját.
A család magyar eredetéről hírt adó másik kortárs személy Joachim Camerarius (1500–1574) volt, aki előszót írt Dürer egyik művéhez. Az emberi test arányairól szóló német nyelvű könyvet a művész halála után latinra fordították.[3] Ennek az először 1532-ben kiadott könyvnek az előszavában írta a következőket Camerarius:
„Albertum nostrum e Pannonia oriundum accepimus, sed cuius maiores in Germaniam commigrarint. De origine igitur et natalibus illius copiosae orationi locus non erit. Qui et si fuere honesti, ab eo tamen maiorem splendorem accepisse constat, quam tribuisse.”
Azaz: Megtudtuk, hogy a mi Albertunk Pannoniából származik, ám a felmenői kivándoroltak Németországba. Nos, az ő eredetéről és családjáról bőséges előadásra nincsen hely. Azok jóllehet tekintélyes emberek voltak, őtőle mégis bizonyosan nagyobb méltóságot nyertek, mint amit juttattak.
Csupán kéziratban maradt fenn Johann Neudörfer (1497−1563) nürnbergi kalligráfus 1547-ből való írása Dürer származásáról, amely jól bizonyítja, hogy a család magyarországi származása sokak előtt ismert volt:
„Mein Vornehmen ist nicht, dieses Albrecht Dürers Vater, der auch Albrecht geheissen war, geboren 1427, gestorben 1502, und ein Goldschmid gewesen zu Jula, nahe bei der Stadt Waradein in Ungarn, in einem Dörflein, namens Eytas, wo er mit Haus gesessen, auch seiner tugendsamen Mutter Barbara Hallerin, verheiratet 1467, Leben und Wesen, welcher sie doch vor Männiglich berühmt gewesen, zu beschreiben, sondern allein, was ihr Sohn Albrecht , der sie in ihren alten Tagen ernähret hat, für ein kunstreicher Mann gewesen ist, inmassen nun Albrecht Dürer der jüngere bei 13 Jahren alt gewesen ist, hat ihn ermelter sein Vater in Deutschland geschicket…”
Azaz: Nem szándékozom írni Albrecht Dürer apjáról, akit szintén Albrechtnek hívtak (1427-ben született, 1502-ben halt meg, és a magyarországi Waradein város melletti Julán, egy Eytas nevű faluban volt aranyműves, ahol háza népével együtt élt; valamint erényes anyjáról, Barbara Hallerinről, akit 1467-ben vett feleségül, életéről és jelleméről, amelyről már férje előtt is híres volt), hanem csak azt, hogy milyen művészember volt a fia, Albrecht, aki öregkorában táplálta, hiszen az ifjabb Albrecht Dürer 13 éves volt, amikor apja Németországba küldte…
A XVI. századi magyar humanisták is tudomást szereztek arról, hogy Dürernek köze van Magyarországhoz. Erről tanúskodik Zsámboki János 1564. június 19-én kelt, Abraham Orteliusnak küldött levele, amelyben egy latin és egy görög epigrammát szól Dürerről.[4] A tudós magyar humanista a művész Pannóniából való származásáról is szót ejtett:
De Durerio
Dureri aeternum celebretur nomen, honosque,
—Divina cuius praestitit arte manus
Praxiteles si quid potuit, Lysippus, Apelles,
—Atque alii quorum nomina tanta vigent:
Omnia coniunxit, dedit exemplarque futuris.
—Quodque sequens nunquam consequeretur opus.
Huius avum genuit quondam pulcherrima tellus
—Pannoniae, Gethicus quam premit usque furor.
Extulit ingenio ad dites Pegnesidos undas,
—Quas adeo ornatas reddidit inde nepos.
Cuius ab insigni cartis quodcunque relictum est
—Arte, liber furto hic non removendus habet.
Ortelius precio, multis quem cogit, et annis,
—Mirari ut possis μέτρον ἐπουράνιον.
Johannes Sambucus
Οὐ μόνον οἰκείαν μορφήν Δουρήριος ἡμῖν,
—Αλλὰ γραφῆ θείως φύσιν ἔδειξεν ὅλην.
Τοῦ γόνος ᾖλθε κλυτῶν ποτε Παιονίης ἀπ’ ἀρουρῶν
—Νωρικίας αὐτάρ τοῦτον ἔδωκε πόλις.
Εὔρε πόνοιο βάρους κῦδος, και πείρατα γαίης
—Τούνoμ’ ἔχει, πᾶσιν θαύματα πολλὰ λιπών.
αὐτοσχεδιαστί ὁ Σαμβύκος
(Pegnesus = Pegnitz, Nürnberg folyója; Παιονία = Paionia, itt Pannonia görög neve)
A latin epigramma Magyarországra vonatkozó sorpárját az angol–magyar kapcsolatok jeles kutatója, Kropf Lajos (1852−1939) egy Canterburyben megjelent forrásközlő kiadvány ismertetésében idézte:[5]
„Akad ezek között szorosabban magyar érdekű is, mint pl. Sambucus három levele. Ezek egyikében (1564. június 19.) »Abrahanio Ortelio, amico suo« egy-egy latin és görög epigrammát küld »pro libro« mindkettejét »De Durerio«
»Cujus avum genuit quondam pulcherrima tellus«
»Pannoniae, gethicus quam premit usque furor.«
Azaz: Akinek nagyapját egykor Pannonia gyönyörű földje szülte, / amelyet a török folyton szorongat. A magyarországi Dürer-szakirodalomba mégsem került be ez az adat! Sajnálatos az is, hogy Zsámboki János latin és görög verse nem vált ismertté a XVI. században, hiszen csupán Ortelius hagyatékából került elő a XIX. század elején.
Dürer származásáról azonban a XVII. század elejétől már több könyvben is megemlékeztek. 1615-ben Camerarius már előbb említett, 1510-ben kiadott művéből vette át a Dürer apjára vonatkozó adatokat Adam Melchior (c. 1575–1622) egy XVI. századi német tudósokat bemutató könyvébe:[6]
„Albertum Dwrerum e Pannonia oriundum accepimus, sed cuius maiores in Germaniam commigrarint.” A lap szélén: „Fuit eius pater Albertus ex vico Cula prope Voradium civitatem Hungariae, natus.”
Azaz: Megtudtuk, hogy a mi Albertunk Pannoniából származik, ám a felmenői kivándoroltak Németországba. A lap szélén: Apja Cula faluból, Várad városa közeléből, Magyarországról származott.
Dürer saját családi feljegyzései csupán a XVII. század második felében jelenetek meg nyomtatásban. Joachim de Sandrart (1606–1688) adta ki ezeket a német művészeket bemutató összefoglaló munkájában.[7] Az eredeti német nyelvű szöveg később latin fordításban is megjelent.[8] Dürer feljegyzésének első mondatai a következők:
„Albrecht Dürer der ältere, ist aus seinem Geschlecht gebohren im Königreich zu Hungarn, nicht fern von einem Städtlein, genannt Jula, acht Meil Wegs weit unter Wardein, aus einem Dörflein zu nächst dabey gelegen, mit Namen Eytas…”
Azaz: Idősb Dürer Albert az ő nemzetségéből Magyarországon született, a Váradon alul nyolc mérföldnyire levő Jula nevű városkától nem messze, az annak a tőszomszédságában fekvő Eytas nevű falucskában…
A továbbiakban minden Dürerrel foglalkozó kiadvány Sandrart szövegközlését vette át. Ezekből értesült a XVIII. század során a magyar tudós világ is Dürer felmenőiről. Közülük Ráday Gedeon (1713−1792) volt az első, aki azon igyekezett, hogy a német szövegből a magyar vonatkozásokat értelmezze. Tévesen a német dürr, azaz száraz szóból vezette le a család nevét, majd a Száraz Albert megfejtést javasolta. Kazinczy ezt kétkedéssel fogadta. Az Eytas helynév feloldása lett volna a rejtély kulcsa, ám erre csupán egy valaki figyelt fel.
1818-ban egy budai ügyvéd és zenekritikus, Krüchten József (? − c.1846)[9] volt az, aki ráérzett a helyes megoldásra és egyúttal magyarul összefoglalta Dürer saját feljegyzését apjának származásáról:[10]
„Íme, Dürer Albert az ifjabbik, ki képíró, pénzvéső, rézképmetsző, faképmetsző, képfaragó, arany és ezüst míves, s tudós író is mind együtt volt, kinek tulajdon szavaiból e kővetkezőket hozzuk elő:
Antal, ünneplett mívészünknek nagyatyja, Dürer nemzetségéből Magyarországban Eytas (Ajtós helységét nevez úgy a német ajak) nevű faluban, nem messze Jula városkától (ez Gyula) Váradon alól 8. mértföldnyire született, serdülő gyermek korában a nevezett városkába jutott egy aranymíveshez tanítványul, később feleségül vett egy Erzsébet nevű leányt, s avval egy leány, és három férjfi gyermeket nemzett, kik közül az első Albert nevű, a mi dicső mívészünknek atyja volt, a másik László (sic) nevű fiú zablacsináló, János (úgy) a harmadik, iskolát járt, papi rendbe állott, és végre közel 30 esztendeig plébános volt Váradon. Albert az öregbik, Dürer Antalnak első fia, aranymíves létére további tökéletesítés végett Németországba, és Németalföldre utazott, e tartománynak főbb mívészével szövetségbe állott, míg azutáni 1455-diki augustusban Nürimbergbe jött, és ezen városban űzte mívészségét úgymint segédje Haller Jeromosnak, kinek felesége született Öllinger volt Fejérvárról, és ki utóbb 1467. júniusban Borbálát, egy 15. esztendős leányját néki feleségül adá. Ezen öregebb Dürer Albert már most maga gazdája lőn, és ama híres Birkhaimer szüléinek házok hátuljában lakván, ipától is külön űzte mívészségét. Ekkortájban Magyarországból Dürer Lászlónak, az említett zablagyártónak fia, Miklós eljőve Alberthez, kitől az ő mívességére megtaníttatván, ezt azután Köllenben (Kölln, Colonia) űzte is, Magyar Miklós (Niklas der Unger) nevezete alatt lévén ismeretes. Albert nemze 18. gyermeket, melyek közt a mi dicsőséges mívészünk a harmadik vala, de testvéri részint kisded, részint nagyobb korokban meghaltak, és csak 5, az ifjabbik Albert, János lengyel királyi udvari képíró, és a sokféle mivességet érlő, s kedvelő András, kire utóbb ifjabb Albertünknek hátrahagyott mivészetei is örökségül szállottak, élték fellyül szüléiket.”
Krüchten József tehát felismerte, hogy az Eytas helynév nem más, mint a magyar Ajtós falu nevének német ajkon eltorzult változata. Felismerését 1820-ben egyedül csak német-magyar filológus, Schedius Lajos (1768−1847) fogadta el.[11]
A teljes megoldásig a békéscsabai tudós evangélikus lelkész, Haan Lajos (1818−1891) jutott el, aki az 1870-es években meghatározta a Gyula melletti Ajtós falu egykori helyét, majd azt egyértelműen a Dürer által említett Eytassal azonosította.[12] Maszlaghy Ferenc (1839–1917) esztergomi prépost-kanonok vetette fel azt, hogy a nyitott ajtókat mutató Dürer-címer esetleg összefüggésbe hozható a Békés megyei Ajtóssy nemes családdal. Ez a feltevése azonban adatokkal nem igazolható. Dürer apja, miután letelepedett Nürbergben, magyarországi származási helyére utalva, a német Tür, azaz ajtó jelentésű szóból alkotta meg családnevét, amelynek elsődleges Thürer névalakja idővel Dürerre változott. Az ifjabb Albert, élete során többször is megrajzolta az apja által megálmodott, AD monogrammal kísért, nyitott ajtókat mutató, beszélő címert, amely képileg is utal a magyarországi Ajtós falura és onnan származó apjára.
[1] Albrecht Dürer, Schriftlicher Nachlaß. Erster Band, Autobiographische Schriften / Briefwechsel / Dichtungen, Beischriften, Notizen und Gutachten; Zeugnisse zum persönlichen Leben, hrsg. Hans Rupprich, Berlin, 1956, 294-295.
[2] Christoph Scheurl, Vita reverendi patris domini Anthonii Kressen. = Bilibaldi Pirckheimeri … Opera politica, historica, philologica et epistolica …, Francoforti, 1610, 352.
[3] Alberti Dureri clarissimi pictoris et geometrae De symetria partium in rectis formis humanorum corporum, libri in Latinum conversi, Norimbergae, 1532, Aiir
[4] Archivum, Ecclesiae Londino-Batavae. Tom. I. Abrahami Ortelii (geographi Antverpiensis) et virorum eruditorum ad eundem et ad Jacobum Colium Ortelianum (Abrahami Ortelii sororis filium) epistulae cum aliquot aliis epistulis et tractatibus quibusdam ab utroque collectis (1524-1628.). Ex autographis mandante ecclesia Londino-Batava edidit Joannes Henricus Hessels, Cantabrigae, 1887, LXXV 966 l. 10 tábla. (Példány: Budapest, Egyetemi Könyvtár, Gc 4r 866)
[5] Kropf Lajos: Ecclesiae Londino-Batavae Archivum (könyvismertetés), Századok, 1898, 257.
[6] Adam Melchior, Vitae Germanorum philosophorum, qui seculo superiori, et quod excurrit, philosophicis ac humanioribus literis clari floruerunt, Francofurti et Heidelbergae 1615, 66.
[7]Joachimi de Sandrart, Teutsche Akademie der edlen Bau-, Bild- und Malereikünste, Band 2, Nürnberg, 1675, 226.
[8] Joachimi de Sandrart, Academia nobilissimae artis pictoriae, Norimbergae, 1683, 215.
[9] Krüchten Józsefról: Sütő József: Katona József írta-e „A Honnyi Mívészség és Mívészek eránt” című közleményt? Irodalomtörténeti Közlemények, 79 (1975), 196.
[10] K[rüchten József]: Tudósítások a’ honnyi Mivészekről, és az ő Míveikről, Tudományos Gyűjtemény, 1818. XII. 116-119. (Ugyanaz Tud. Gyűjt. 1819. V. 116.)
[11] Ludwig von Schedius: Albrecht Dürer (der Alte.). Ein Beitrag zu seiner Lebensgeschichte (Hiezu des Titelkupfer.) = Vaterländischer Almanach für Ungarn auf das Jahr 1821. herausgegeben von J. S. Zerffi und J. F. v Habermann, 1820, 94−95.
[12] Haan Lajos, Még egy szó Dürer Albert származási helyéről és családi nevéről, Századok, 1872, 646–647. − Haan Lajos: Dürer Albert családi nevéről s családjának származási helyéről, írta Haan Lajos b.-csabai lelkész, m. tudom. akadémiai s dorpáti tudós társasági tag, B.-Csaba kiadja Dobay János 1878. (8 rét 55 l. egy térképpel)
Illusztráció: Ifjabb Albrecht Dürer (1471–1528) 1497-ben készült festménye apjáról, az akkor 70 éves, idősb Albertről (1427–1502)
Ezek is érdekelhetik!
Oláh Tamás: Mikor már nem sántít egy-egy hasonlat →
Tóth Kálmán: Paul Johnson nyomában →
Turai Laura: A „figyelem iskolája” Pilinszky János és Simone Weil írásainak tükrében, Pilinszky lírájában →
