Pajor Zoé: Üvegkertben (versek)
Üvegkertben
Hull a csillag kötegekben.
Körülötte, közegében érc sínpár.
Zúg mosolyogva, holdfényem,
tán elbájolva.
Porrá sínylik az anyag,
nem bírja más, csak a műanyag.
Zsongásod vonzásom,
kerted fényes, de csupán üveg.
Fényverejték
Áthatotta a májusi estét
és a kusza, röpke virágzatokat.
Elaludt még a csend is,
mikor a még nyúló árnyak
megnyúltak bánatomban.
A harsány, dölyfös májusi
díszek elsötétedtek, ahogy
áradatként zúdult szikár mintáival.
Kihajt vesszőkkel,
tereget szökellve.
Csörgedezik, olykor
pangva pásztáz az érben a
Fényverejték a májusi estén
A liliom torkában
A szélfuvallat rád sóhajt…
A pompás kékből kitüremkedik
az esőfüggöny fekete arca.
Harca igényeim kormos fénye.
Derékig merítkezem a liliom
alakú felhőségben.
Hűsíti égő torkom dallamait…
A napkoszorú-szemeid rozsdája
már a hegyek alatt pislákol.
Égdörgés, könnyezés az eső,
mely mindent elborít…
Ősszé születik
Ahogy őszül
a hegyoldal…
Terülnek a szürke fellegek,
ringatóznak a hullámok.
Fanyarsággal teli a levegő,
mely ízében oly egyöntetű.
Csendesülő nappalok…
Ahogy simogatják arcomat,
úgy belebújnék a ködfátyolba.
Elmerülnék az összes esőcseppben
és aludnék a fákkal
nesztelen.
Mert…
Már nem keresem érintésed,
megelégszem az omladozó levelekével.
Takarom a földet.
Odakuporodom majd elterülök.
Lassacskán szemeimet nézed és
amikor látsz,
esővel, felhővel és széllel ajándékozol.
Pajor Zoé a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: A. Mucha
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
