Mondd meg nékem, merre találom…

Vers a_feher_uszo

december 20th, 2021 |

0

Hegyi Botos Attila: Égi tehén, Anubias

 

Égi tehén
Hajnal előtt,
hogy kert kapuja tárul,
szurokfák dúcán derengő,
fejt harmat az éj:
erednek kettecskén,
battyognak párálló
parton, tündérrózsás
hajnalhasadásban.
Át cséplő szérűn,
aranytorzsas tarlón:
távolodó kolompszó,
két pöttöm pont
kéklő hegyhatárban.
A táncos csüdű,
mennyszőrű üsző
s hajló nád
csattogó rigója,
a gyermekléptű ég.

 

Anubias
(mint pecsétet, vonj ajkaidra)
Így – amint a kő az éjben
parázslanak varázs babérlombjai.
Gyökér sem fog talajt, tapad savak
súlytalan, holt ágára. Itt –
hol erek bronza izz
rezzenetlen vizű mélyben:
mécslik ligete olivin aranyában.
S mintegy lebegő, illatos sóhaj,
mint hasad odaát, holtág felett
irizáló leple: ahány íziszi lepke,
ma született mennyek vitorlája.
Szélduzzadt flamingók, lelkek
tündértüneménye.
Szigonyra vert egek torzsavirága.
*
Hű húgom, fivérem,
ha dalra gyúlt hajnalom
partjaira tévedsz,
mint pecsétet, vonj ajkaidra.
Csókom édesebb, mint a halál.

 

anu_2

 

Illusztráció: A fehér üsző…


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás