Hegedűs Gyöngyi: havazás yorkban
most özvegynek tanul. hogy a holtat
nem csak ő gyászolja. az egy külön kurzor.
nem jár ég vissza. mi innen villám
sújtott, kecses meghajlás a túlról.
nem csak ő özvegyül. hanem maga
az idő. terét vesztve csak léttelen létezhet.
mi vonul, örök. az élőt megtalálni, a
holtnál nehezebb. közelebbi rokona a köd.
meddig yorickban, ha csak
havazásig marad a hó yorkban? nincs ég
vissza. hiába keres. ez a hiába:
ez a Kegyelem. vedd és olvad.
magaspart 246. (Hegedűs Gyöngyi)
Illusztráció: a szerző felvételének felhasználásával
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
