Mondd meg nékem, merre találom…

Vers ketten1 (M)

december 4th, 2021 |

0

Vitéz Ferenc: Ablakok

 

(Öt négysoros Varga József grafikái mellé)

 

(1.)
Áttörted az üveg hiú titkait,
s megsebezte homlokod a fény.
Most kilátsz akár a végtelenbe is.
A valóság mögött már nincs remény.
(2.)
Mikor szabadon nézelődni hagynak,
s azt gondolnád, a tekintet az úr,
kiderül, hogy ez csak egy vakablak,
és csalás itt minden kék azúr.
(3.)
Előbb még nem volt, aki nézze.
Aztán az ablak játszani kezdett a kint
és a bent egymásra vetített képeivel. –
Nem tudta, hogy egy vak ember áll előtte.
(4.)
Nem olyan magas – csak erős.
Nem olyan szép – de bátor.
Nem is ablak – csak ismerős
benne hely. Legyen az bárhol.
(5.)
Egyszerre látod mind a négy évszakot.
Amit eldobott a szél, és amit fölkapott.
Egyszerre vagy szerelmes színes égbe
és a csöndesen növekvő szürkeségbe.

 

 

Illusztráció: A szerző és a grafikusművész fotójával (forrás: haon.hu)


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás