Mondd meg nékem, merre találom…

Vers arctalan_1

december 4th, 2021 |

0

Kapornaky Veronika: Arctalan

 

Az átlátszó valóságban úsznak a gondolatok.
Délibábon remeg egy félbehagyott mondat…
Tükörsivatag szilánkjain sétálva
Elveszett arcodat keresed.
A könnyek lemossák a festéket,
S az álarc hamisnak bizonyul,
Mert ha már nagyon feszít a valóság,
Ki kell sírnod igazságaidat.
Tükrök és füst torzult ábrándokkal,
Látszatban fuldokló öngyilkos vakság,
Színek mögé bujtatott szürke semmi,
Ez vagy csupán a maszkjaid alatt.
Formát nem öltött lázadásaidban
Fattyúnak kiáltod magad;
Azt sem tudod, ki ellen harcolsz,
Mutasd, mi van a bőröd alatt!?
Véres talpad továbbmasírozik az éjben,
Hosszú bolyongásra kárhoztatva élsz,
S ha nem fordítod ki a lelkedet,
Majd megtalál az arctalan gonosz.

 

 

Kapornaky Veronika a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője

 

 

Illusztráció: Arctalan


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás